Vörösmarty Mihály költő és drámaíró

1855 Október 21. (154 éve történt) 54 éves korában meghalt Vörösmarty Mihály költő és drámaíró, akinek fő művei a "Szózat" című hazafias költemény, a "Zalán futása" című eposz, a "Csongor és Tünde" mesedráma, valamint a "Vén cigány", amely öregkori remekműve volt. Temetése Pesten az első tömegtüntetéssé vált az önkényuralom ellen. A nemzeti romantika egyik kiemelkedő alakja a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Hazafias költeménye, a "Szózat" - Kölcsey Ferenc "Himnusz" című műve mellett - kiemelkedő jelentőségű a magyar nemzettudatban. A szabadságharc leverése után búskomorság lett úrrá rajta, azonban a "Vén cigány" utolsó soraival ismét az elnyomás ellen buzdított, a nemzeti újjászületésre.

Vörösmarty élete:

Egy Fejér megyei kis faluban született az akkori Puszta-nyéken 1800 december 1-én, egy elszegényedett nemesi családba. Édesapja gazdatisztként 15 éven át irányította Nádasy Mihály gróf nyéki uradalmát. A család mindig anyagi gondokkal küszködött. Ennek oka főleg kilenc gyermekük felnevelése volt. Hét éves korában apja beadta a lakásuktól nem messze lévő helvét hitű (evangélikus) iskolába. A gimnázium öt osztályát 1811 novemberétől 1816 júliusáig a ciszterciák székesfehérvári iskolájában végezte el. 1816 novemberében Pestre került a piarista gimnázium hatodik osztályába poetica classisba. A családot súlyos anyagi válságba sodorta az édesapja halála (1817). Ekkor a Perczel családhoz kerül tanítóként, és elvégezte az egyetemen a két éves filozófiai tanfolyamot. Később a Börzsönybe költözik a Perczel családdal. Ebben az időszakban magánúton végezte el az egyetem jogi szakát. 1816 és 1825 között több lírai verset írt.
1821-22 kezdődött az a tiszta és reménytelen szerelem, mely Perczel Adél (Etelka) iránt lobbant fel. Áthidalhatatlan volt közöttük a társadalmi különbség. 1822-ben Görbőre ment Csehfalvy Ferenchez joggyakorlatra. Ügyvédi pályára készült. Itt került kapcsolatba a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmakkal. 1820 december 20-án letette az ügyvédi vizsgát.
1825 augusztusában a Zalán futása című művének nagy sikere lett és ez arra az elhatározásra juttatta, hogy az irodalomból éljen. 1827 a szegénység ideje lett, de barátai segítségére siettek és megszerezték neki a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat és szépirodalmi melléklapja, a Koszorú, szerkesztői állását. Irodalmi szerepét politikai nézetek is kezdték gyarapítani.
Az 1832-36-os országgyűlés felosztatása alkalmából írta a Szózatot. Az alig húsz éves Csajághy Laura iránt gyúlt fel benne a szerelem lángja. Később feleségül is vette. A ‘40-es évek végétől már kevesebbet írt. Elveiben elfogadta a vértelen márciusi forradalom vívmányait. A világosi katasztrófa testileg-lelkileg összetörte. Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt.
Kiemelkedő műve a Vén czigány. Betegsége 1853 őszére komolyabbra fordult, és 1855 november 19-én meghalt.

Forrás: Érettségi.com