Bartók Béla: Szlovák népzene

Legjellemzőbbek -- és valószínűleg legrégibbek -- az ún. valasská (=pásztori) dallamok (csak Zólyom megyéből ismeretesek) és bizonyos primitív bölcső-, szénagyűjtő-, lakodalmas és szentivánéji dallamok. A valasská-dallamok hangsora az ún. mixolyd-hangsor, hangterjedelme általában egy nyolcad; a többi dallamfajta hangterjedelme nem haladja túl a diatonikus hangsor 1-5 fokát; a dallam sokszor csak 3 vagy 4 szomszédos fokon mozog. Ritmusuk általában véve (a valasská-dallamoké mindig) parlando-rubato. Aránylag csekély részét alkotják az eddig ismert anyagnak.
Az anyag legnagyobb része meglehetősen sokféle típust ölel föl, habár akad közülük jó egynéhány, amelyet szlovák típusúnak érzünk, mégis ezek a dallamok általában véve már nagy rokonságban vannak a morva dallamokkal. Idege hatás főleg kétfelől mutatkozik: egy kisebb, Csehország felől jövő (németes cseh dallamok) és újabb időben egy jóval nagyobb, a magyarok felöl jövő. Az ún. új magyar dallamok igen nagy hatással voltak a szlovák népzenére. Ez a hatás a magyar dallamoknak változatlan átvételében, vagy bizonyos rendszer szerint történt megcsonkításában (dallamsorok elhagyása), vagy csupán sztereotip ritmus- vagy szerkezeti formák átvételében nyilvánul. Utóbbi esetben tulajdonképpen magyar hatás alatt keletkezett új (esetleg a magyaroknál nem ismert) dallamokról van szó. Az új magyar anyag magyar eredetét bizonyítja: 1. hogy a magyar anyagban csonkult formák ritkák, szlovákban nagyszámúak; 2. hogy esetleges refréneket magyarul vettek át a szlovákok; 3. az új magyar anyag központi fekvése: innen sugárzott ki a hatás északra (szlovák és rutén népzenére), délre (a Mura-közre) és szórványosan keletre (a románok népzenéjére). Fontosabb kiadványok: Slovenské Sprevy, Túrócszentmárton, 1880-1926 (kb. 2000 dallam). Karol Plicka: Eva Studenicová spieva, Túrócszentmárton, 1928 (43 dallam). A Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának kb. 150 fonográfhengernyi szlovák népdalgyűjteménye van.

Forrás: Bartók Béla válogatott írásai (83-84. oldal) "Művelt Nép" Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó Budapest, 1956