Arthur Rimbaud: REGÉNY

1.

Az ember nem komoly 17 évesen.
Egy szép estén – vigye ördög a limonádét,

a korsó sort s a bárt,mely csillog fényesen! –
a sétány hársai közt jár,hol zöld az árnyék.

Júniusest,a hárs jó illatot lehel,
olyan édes a lég,hogy pilláid le-lezárod.
Zajjal rebben a szél – hisz a varos közel –
kocsmaszagot sodor és venyigevirágot.

2

Egyszerre föltűnik egy tenyérnyi sötét
azúrszínű szövet egy kis ág keretében,
s egy csillag süti át gonoszul,ahogy ég
borzongva édesen,parányin,fehéren.

Júniuséj! 17 év!...A szív ragyog
részegen.Szesz a vér,forrón fejedbe árad.
Kábulatban beszélsz és érzed,hogy a csók
úgy piheg ajkadon,akár egy kicsi állat.

3.

A bolond szív regényvilágban kóborol,
midőn egy halovány ívlámpa sugarán át
egy kisasszony siet,arca csupa mosoly,
s rá apja zord keménygallérja veti árnyékát.

S mert úgy találja,hogy naiv vagy végtelen,
piciny cipőivel tovább kopogva harsan,

félrekapja fejét,elfordul hirtelen.
S egyszerre ajkadon is elhervad a Dallam.

4.

Szerelmes vagy,sóvár egész augusztusig!
Szerelmes vagy:nevet szonettodon a lányka.
Ödöngsz kedvetlenül,elhagynak társaid.
Aztán pár kurta sort ír egy estén a drága.

Ez este bálba mégy,mely csillog fényesen,
egy korsó sört hozatsz,vagy édes limonádét…
Az ember nem komoly 17 évesen,
és ha nyílik a hárs,mely alatt zöld az árnyék.

Rónay György fordítása


Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... Százhúsz vers a szerelemről (205. oldal)
Kossuth Könyvkiadó 1982