FÁJLCSERE

A legalizálás járható út

A szerzői jogok rendszere radikális reformra szorul az internet és a mindenki számára hozzáférhető infokommunikációs technológiák korában. A jelenlegi rendszer jogtalan előnyökhöz juttat néhány jelentős piaci szereplőt az alkotók, a felhasználók, közös kultúránk és az egész társadalom rovására. Nem igaz, hogy a közös jogkezelés jelenlegi formája az alkotók érdekeit szolgálja, statisztikák bizonyítják, hogy az ilyen módon beszedett milliárdok túlnyomó része mindössze néhány, a kulturális piacot monopolizáló média-óriásvállalatot gazdagít. Eközben zeneszámok, filmek és könyvek milliói váltak hozzáférhetetlenné, mert ugyanezeknek a média-vállalatoknak nem éri meg, másnak pedig nem szabad újra kiadni azokat.

A cél: a szerzők és felhasználók azon jogának elismerése, hogy egymás között magáncélú felhasználásra szabad tartalmakat osszanak meg, illetve a szerzők azon alkotmányos jogának megerősítése, hogy ezen túl is megosszák saját műveiket. Egyes szakértők úgy vélik, hogy nemzeti és globális kulturális örökségünket fel kell szabadítani, és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ehhez meg kell változtatni a törvényeket: a kulturális termékek nem-kereskedelmi célú, nonprofit másolását nem szabad tiltani, éppen ellenkezőleg, minden rendelkezésünkre álló eszközzel elő kell segíteni. Az egyre szélesebb körben elérhető digitális másolási lehetőségek szabad felhasználása vonatkozzék az internetes fájlcserére is, amit a szerzői jogi lobbi a jogosulatlan kereskedelmi célú másolással összemosva világszerte kriminalizálni igyekszik, miközben évek óta tömegesen megfigyel, hatósági eljárások alá von, bűncselekményekkel vádol egyszerű, nem kereskedelmi célból másoló felhasználókat is, amit teljesen elfogadhatatlannak, a szabadságjogok korlátozásának tartunk.

Azok, akik ma műveikhez szabadabb hozzáférést kívánnak engedni, a Creative Commons licencek segítségével pontosan megszabhatják, hogy mások milyen feltételekkel használhatják fel műveiket. Engedélyezhetik alkotásaik többszörözését, átdolgozását vagy terjesztését, és rendelkezhetnek az esetleges üzleti célú felhasználásokról is. A Recording Industry Association of America (RIAA) nevű, a multinacionális zenekiadók érdekeit képviselő szervezet az elmúlt években több mint harmincezer, fájlcserélő rendszereken megfigyelt és azonosított felhasználót – köztük sok gyereket és tanulót – perelt be zeneszámok jogosulatlan terjesztéséért.

Az új svéd fájlcsere-törvény értelmében az ország 9 millió lakosából közel 3 millió rendszeresen fájlcserélő felhasználó vált elvileg büntethetővé. Magyarországon is rendszeresek az úgynevezett warezrazziák.
A jelenlegi rendszer jogtalan előnyökhöz juttat néhány jelentős piaci szereplőt az alkotók, a felhasználók, közös kultúránk és az egész társadalom rovására. Nem igaz, hogy a közös jogkezelés jelenlegi formája az alkotók érdekeit szolgálja, statisztikák bizonyítják, hogy az ilyen módon beszedett milliárdok túlnyomó része mindössze néhány, a kulturális piacot monopolizáló média-óriásvállalatot gazdagít. Eközben zeneszámok, filmek és könyvek milliói váltak hozzáférhetetlenné, mert ugyanezeknek a média-vállalatoknak nem éri meg, másnak pedig nem szabad újra kiadni azokat.

A közpénzből létrehozott kulturális javakat minden kötöttségtől mentesen szabadon terjeszthetővé kell tenni, a kereskedelmi célú kulturális javakat megillető védelmi időt, a kiadók monopóliumát pedig – akár nemzetközi egyezmények megváltoztatása árán is – radikálisan le kell rövidíteni: az LMP a svéd Kalózpárthoz hasonlóan az első publikációtól számított öt évet bőven elegendőnek tart arra, hogy a kulturális termékekbe befektetett anyagiak megtérüljenek. Abszurdnak tartjuk, hogy ez ma az alkotó halálától számított hetven év: egyetlen könyv-, vagy lemezkiadó, filmstúdió sem alapoz üzleti döntést arra, hogy a létrehozott kulturális terméket vásárolni fogják-e még száz év múlva is. Statisztikák bizonyítják, hogy a közös jogkezelő szervezetek által beszedett jogdíjak elenyésző része jut csak az alkotóknak, a jogdíj túlnyomó része a média-monopóliumokat, illetve magukat a közös jogkezelőket gazdagítja.

A kulturális termékek esetében a másolás szabadsága legyen az alapszabály, amitől eltérni csak kivételes esetekben szabad. A fogyasztók másolási szabadságát technológiai úton korlátozó megoldásokat, az úgynevezett digitális jogkezelő rendszereket tiltani, míg a kulturális javak nem kereskedelmi célú gyűjtését, felhasználását, átdolgozását és terjesztését explicit módon támogatni kell. Ennek logikus következményeképpen az LMP eltörölné az úgynevezett üres adathordozó jogdíjat, amely ma akkor is a szerzői jogi lobbit gazdagítja, ha az adathordozót nem jogvédett tartalmak másolására használják. Az üres adathordozó jogdíjak Magyarországon kirívóan magas díjtételének eredményeként a hazai vásárlók a szomszédos országok piacain költenek el évente több tízmilliárd forintot, sok milliárd adóforinttal megrövidítve a magyar költségvetést. Ráadásul az üres adathordozó jogdíjakból a közös jogkezelőhöz befolyó összeg nagyobb részét külföldi jogkezelők részére utalja tovább az Artisjus közös jogkezelő szervezet.

A szerzői jogok jelenlegi rendszerét csak akkor lehet betartatni, ha a jogalkalmazó behatol a fogyasztók és felhasználók privát-szférájába, kémkedik a digitális kommunikációjuk, személyes adataik után, ahogyan ezt szerzői jogvédő szervezetek világszerte tömegesen meg is teszik.

Országos Sajtószolgálat

Forrás: LMP
További részleteket itt olvashat: