Megrázó izgalmak a hetvenes évekből

Mészáros Márta új filmje, az Utolsó jelentés Annáról nemcsak életrajzi film, hanem izgalmas történet és hiteles korrajz is.

Péter nagyon kedves fiú: egy rakoncátlan hajtincs mindig a homlokába hullik, és meggyőzően beszél arról, hogy Magyarországon már nem olyan az élet, mint az ötvenes években. A lovagkori költészettel foglalkozó szimpatikus fiatalember, aki egy irodalmi konferenciára érkezett Brüsszelbe, vörös rózsacsokrot ad át az emigrációban élő politikus nagyasszonynak. Minden sármját latba veti, hogy meggyőzze Kéthly Annát: adja fel brüsszeli életét, térjen haza. Hiszen otthon minden megváltozott...
Az erkölcsi tartásáról, következetességéről és hitéről híres, öregedő Kéthly Anna már-már meginog: lehet, hogy valóban jó lenne hazamenni, újraérezni a Duna szagát, találkozni a rég nem látott, de el nem felejtett kedvessel.
A hetvenes évek Magyarországán járunk: Péter Trabanttal közlekedik, fantasztikus, hogy Nyugatra mehet egy konferenciára, apja óva inti, nehogy disszidáljon, isten ments, meg ne tévesszék Brüsszelben, el ne higgye, hogy odakint demokrácia van, nálunk meg diktatúra.
Pétert azonban nem ejtették fejre. Valójában besúgó, aki azzal a küldetéssel érkezik Brüsszelbe, hogy rábeszélje a politikusnőt: térjen haza, kap szép nyugdíjat, lakást, előadásokat tarthat, és az írásait is kiadják majd. Kéthly csökönyös és makacs, kitart az elvei mellett, Nyugaton bírálja a magyarországi helyzetet, és hallgatnak is rá, hiszen olyan barátai vannak, mint Willy Brandt, Olaf Palme vagy éppen Golda Meir.

Sikerül-e a fiatal besúgónak rábeszélnie Kéthlyt a hazatérésre? Elég-e a megnyerő modor? Befolyásolja-e a politikusnőt, hogy hajdani szerelmének rokona romantikus ajándékot kézbesít? Elegendő-e a honvágy, a találkozás lehetősége a régi szerelemmel, hogy Kéthly föladja elveit, és hazatérjen?

A kétarcú hetvenes évek

Mészáros Márta filmje olyan történet, amely az első öt percben magával ragad, a végén pedig úgy állunk fel a moziban, mint az igazán jó filmek után: szeretnénk még nézni, de kár, hogy már vége. Hiteles képet kapunk a hetvenes évek Magyarországáról, ahol már összehasonlíthatatlanul jobb és szabadabb az élet, mint az ötvenes években.
A háttérben azonban kitartóan dolgozik a titkosszolgálat. Besúgókat szerveznek be, mai szemmel nézve piti előnyökkel csábítják az elcsábíthatókat, és hálót fonnak a besúgó és a megfigyelt köré. A filmvásznon rokonszenves, értelmes embereket látunk, akik a disszidálás szót félve mondják ki, és el is hiszik – mert így jó nekik –, hogy a szocializmus magasabb rendű, mint odaát a kapitalizmus.

Ismeretlen ismerős

A hiteles korrajz mellett a film mindenekelőtt egy Magyarországon sajnos méltatlanul elfelejtett, hiteles szociáldemokrata politikusról, Kéthly Annáról mesél. Aki felszólal a magyar parlamentben a zsidótörvények megszavazása és a munkásnyomor ellen, aki őszinte hittel politizál, tetteit a meggyőződés és nem a karriervágy vezérli.
Nem baj, hogy a történet részben fikció – Péter figurája például teljes egészében kitalált –, hiszen a rendező rögtön a film elején közli: így is történhetett volna.
Kéthlyt egyébként valóban megfigyelték, és az is a hetvenes évek valós törekvése volt, hogy az emigrációból hazahozzon olyan embereket, akik hazatérésükkel hitelesítik a kádári diktatúrát.

Ki volt Kéthly Anna?

1889. november 16-án született kilencgyerekes munkáscsaládban Budapesten. Elemi, majd polgári iskolát végzett, és könyvelői szakvizsgát is tett. Magántisztviselő lett, majd a tisztviselők szakszervezetén keresztül került kapcsolatba a szociáldemokrata párttal. 1919 októberétől a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) nőmozgalmának egyik vezetője. 1922-től 1948-ig országgyűlési képviselő. Felszólalásaival komoly tekintélyt szerzett a T. Házban, róla mondták: „Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő.” Elsősorban szociális kérdésekkel foglalkozott, de tiltakozott a zsidótörvények ellen is.
Soha nem hitt a diktatúrában, elutasította a Tanácsköztársaságot, a nyilas hatalomátvétel után illegalitásba vonult. A háború után ellenezte a pártegyesülést, ezért 1948-ban kizárták először a szociáldemokrata párt vezetőségéből, majd magából a pártból is. 1950 júniusában az ÁVH koholt vádak alapján letartóztatta. Hosszú fogva tartás után 1954-ben életfogytiglanra ítélték a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés és kémkedés vádjával. Ugyanebben az évben – főleg a nemzetközi tiltakozás hatására – egyéni kegyelemmel szabadult. 1956-ban részt vett a Szociáldemokrata Párt újjászervezésében. November 1-jén elutazott a Szocialista Internacionálé bécsi ülésére, hogy nyugati támogatást kérjen a demokratizálódó Magyarországnak.
Soha többé nem térhetett haza. 1957-ben Belgiumban telepedett le, ezután az MSZDP emigráns szervezetének elnökeként mindenütt fellépett Magyarország szabadságának visszaszerzéséért. Szerkesztette a Londonban kiadott Népszavát. Brüsszelben a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének szolidaritási alapjából kapott segélyekből élt testvérével.
1976. szeptember 7-én halt meg a belgiumi Blankenbergében. Hamvait 1990 októberében hozták haza, a 301-es parcellában helyezték örök nyugalomra. 1994-ben jogilag is rehabilitálták.

Eszenyi Enikő: hol idős, hol fiatal

Eszenyi Enikőről magam sem hittem volna, hogy képes a fiatal és az öreg Kéthlyt ilyen zseniálisan eljátszani. Főleg úgy, hogy – mint a színésznő a film sajtóbemutatóját követő tájékoztatón elmondta – nagyon kevés híradórészlet maradt meg Kéthly Annáról, így a politikusnő eredeti gesztusait képtelenség volt ellesni. A színésznő szerint a legnagyobb gond az öregedés megjelenítése volt:
„Nekünk nem volt annyi pénzünk, mint a Benjamin Button különös élete című amerikai film készítőinek, ahol az aggastyánt játszó Brad Pitt egy-egy snittjét egy egész napig vették föl.
Rengeteget beszéltünk az öregedésről Mártával, s én az előkészületek során egy teljes napot töltöttem egy idősek otthonában. Nézegettem az idős asszonyokat, kikérdeztem a gondozókat, próbáltam a fontos apróságokat ellesni. Tudatosítottam, mennyire fontos a járás. Persze volt testtömésem is a filmben, ez is segített” – mondta a színésznő.
Eszenyi alakítása fantasztikus. A legcsodálatosabb a szeme – az ember nem is hinné, mi mindent lehet a pillantással elmondani.
A csábos, határozott, majd adott pillanatban elgyengülő követségi kultúrattasét Kováts Adél játssza kitűnően, Fekete Ernő pedig az irodalmár Pétert alakítja nagyszerűen, hitelesen. A kisebb szerepekben Cserhalmi György, Hámori Gabriella, Czinkóczi Zsuzsa hozza a tőlük megszokott magas színvonalat.

Mészáros Mártát érdeklik az erős egyéniségek

– Miért éppen Kéthly Annáról készített filmet? Az volt a legfontosabb cél, hogy bemutassa azt a politikusnőt, aki őszintén hitt abban, amit csinált, vagy inkább a hetvenes évek Magyarországát akarta ábrázolni?

– Volt egy fantasztikus ember, Kéthly Anna, akiről szinte semmit sem tudunk. Pedig csaknem egy évszázadot élt le – proli családból származott, okos, erős és tehetséges volt, és 1956 után rákényszerült, hogy elhagyja a hazáját. A franciák már legalább öt filmet csináltak volna ebből. Engem mindig nagyon érdekeltek az erős egyéniségek, egyszerűen beleszerettem az ő magatartásába – szívből csinálta, amit tett, nem volt karrierista politikus. És persze mindig is akartam mondani valamit a hetvenes évek Magyarországáról, arról, hogyan működött a puha diktatúra. Sokan nosztalgiával emlékeznek ezekre az évekre, velük nem értek egyet, én sosem szerettem a Kádár-rendszert, nem tudtam megbocsátani Kádárnak, hogy megölte a forradalmat.

– Ennek ellenére a film nem utáltatja meg a nézővel Pétert, a besúgót. Őt is meg tudjuk érteni, miközben elítéljük, amit tesz.

– Én sem utálom. Fontos, hogy Péter nem lelepleződik a filmben, ő leplezi le saját magát. Ez azért is lényeges, mert azáltal, hogy ő vall színt, pozitív figurává válik. Mi valamennyien úgy éltünk, hogy ez a rendszer örökké fennmarad. Nem mond igazat, aki ennek az ellenkezőjét állítja.

– Eszenyi Enikő úgy alakítja a fiatal és az öreg Kéthlyt, hogy az ember úgy érzi, bele lehet szeretni. Tényleg így gondolja?

– Igen, lehet. Enciben van olyan nőies sárm, hogy vonzó nőnek lássuk az öregedő Kéthly Annát is.

Forrás: Ötvenentúl.hu