Portré Ferenczy Noémiról

Ferenczy Noémi egy rendkívüli és különleges művészcsaládba született 1890-ben Szentendrén. A Ferenczy család kutatásával, elemzésével, a tehetség öröklődésének témájával Szondy Lipót 1925-ben foglalkozott egy hosszabb tanulmányában. Ebben rámutat arra a tényre, hogy Ferenczy Károly szülei is műkedvelő módon festettek. Fialka Olga, Ferenczy Károly felesége (és egyben unokanővére) céhbeli festő volt. Így közös gyermekeik, az idősebb Valér és a fiatalabb ikertestvérek, Noémi és Béni, már a harmadik generáció. Szondy szerint viszonylag ritka a tehetség öröklődése nemzedékeken keresztül. Az érzékeny alkatú és lelkületű Valér, az árnyaltan finom munkamódszerű Béni, és az autonóm Noémi a szülők intellektuális, emberi és művészi irányításával kitűnő művészekké váltak. Szondy Lipót a következőképpen jellemzi, összegzi mindezt "A művészi gének ezen csodálatos halmozódása tehát azt eredményezte, hogy a képzőművészeti tehetség a harmadik generációban, megszakítás nélkül, e generáció mind a három tagjából domináns formában sarjadt ki újra." Genthon István így fogalmaz "... az apának a művészet küldetésébe vetett hite ott lobog gyermekeinek remekműveiben is..." Ferenczy Noémi alakja kiválóan példázza, mutatja a tehetség követelő erejét, hiszen ő, soha nem részesült rendszeres művészeti képzésben. Önállóan alakította ki saját, egyéni formavilágát. Gobelinjeivel hazánkban egyedül áll, sőt e műfajban külföldön se lehet hozzá hasonló alkotót megemlíteni. A művészfiúk lánytestvéreként egy ideig háttérben maradt ugyan, de önállósága hamar kialakult. Miután Párizsban a Manufactures des Gobelins–ben megtanult szőni, a tervet is maga akarta kivitelezni. Egy életre szövetkezett a szövőszékkel, és mindig csak maga szőtt. Nála is érvényesült a Ferenczyek egyik legjellemzőbb vonása, hogy a szerzetesi szorgalom és az odaadás társult a rendkívüli tehetséggel. Az a tény pedig, hogy a művész megélte az ikertestvérség érzelmi kötöttségét, különösségét és ellentmondásait, egy külön ízt ad munkásságának. A családi hatások eredményeként az irodalmi, zenei, filozófiai érdeklődés és a szociális érzékenység mind-mind meghatározóak Ferenczy Noémi alakjában, intellektusában. Tolnay Károly kitűnő monográfiájában (1934) rámutat a művész egyik jellemzőjére: "... Ferenczy Noémi ott kezdi, ahol a többiek abbahagyják: művészetének tárgyát nem keresi, az adva van neki. A lélek új valóságát ismeri, új hitnek birtokában van. Művészi problémája csak az: hogyan ölthet testet a művészetben az új valóság. Művészete levetette az európai szubjektivizmus önkényességét, művei egyetemes formájuk és tartalmuk által ismét mindenkihez szólnak…" Érdekes megfigyelni az "új valóság" ideáljának a magyar szellemi életben való felmerülését és térhódítását. Ferenczy Noémi nem keresett minduntalan új stílust. Kivételes tény fejlődésének egyenesvonalúsága. Megoldásai monumentálisak. A modern magyar művészet egyik legnagyobb alakjává vált saját műfajában, a kárpitművészetben. Végezetül, de nem utolsósorban, az ő autonóm művészi és tanári magatartásával vált a kárpitművészet valóban autonóm műfajjá. A műfaj autonómiáját az is jelzi, hogy a ma művészei - a követők - festők, cartonnierek és kárpitszövők egyszemélyben, akik a klasszikus francia tradíciókhoz visszanyúlva gobelin-muráliákban gondolkodnak. Konkrétan, a művészek maguk terveznek, kartonokat, kópiákat készítenek, és maguk szőnek, így a kárpit a kezdetektől a szövőszékről való levágásig egy kézben marad. A tradíció tisztelete, és az organikus anyagok (gyapjú, selyem, len, kender) sajátos színt képviselnek az új évezredben. Ismeretlen Ferenczy Béni munkák magántulajdonban Eddig nem publikált, idegenek, "nézők" által soha nem látott Ferenczy Béni munkákat szeretnék közkinccsé tenni. Érzékeny kisméretű műtárgyakat. Két rajz, noha nincs szignálva, hűen őrzi Ferenczy Béni egészen kivételes tehetségét, rajztudását. Sportos vagy kiránduló öltözékben látható két férfi alak. A rajzokban van valami szoborszerű. A férfiportrét figyelve, magam Ferenczy Valérra (a művész testvérére) tippeltem volna, de a tulajdonos megerősített abban, hogy ezeket a kis vázlatokat a mester önmagáról rajzolta. Pontosabban az ő fiatalkori arcvonásait tükrözik. A ceruzarajzok érdekessége, kivételessége, hogy egyazon papírlapon szerepelnek. Tehát két oldalról nézhetők. Egy égetett agyag, -kerámia- "medaillon", kisfiú-akt, (boltív-motívumban) élénk kék mázzal bevonva a széleknél, Andrea Robbia csecsemő-medaillonjaira rímel. Ezek a firenzei Ospedale degli Innocenti (lelencház) homlokzatán találhatók. Tehát az itáliai ihletettség nyilvánvaló, egyébként a II. világháború után a mester rövidebb időt töltött Olaszországban. Sőt a tárgy formája, alakja is bizonyítja ezt, hiszen a vízszintes alapról nyúló, felül lekerekített megoldás a lelencház árkádsorát idézi, pontosabban a két oszlop között domborodó félkörívet. (Brunelleschi kecses épületén az oszlopok, a finoman rajzolt architráv, a bolthajtásokon nyugvó árkádsor és felettük a kerek rozetták a csecsemőkkel a reneszánsz harmónia korai jellemzői.) A kis objekt, szinte tenyérnyi dombormű belső részében - közepén - egy néhány hónapos csecsemő áll. Egy fiúgyermek. Az alak esendőségét fokozzák a kinyújtott esdeklő karok, a csupasz égetett agyag, a terrakotta nyersesége, testszíne, bőrszíne. A figurát körülölelő élénk, csillogó kék máz viszont szép díszdarabbá teszi ezt a "lágy" különleges műtárgyat. Andrea Robbia domborművein is ez a két szín szerepel leggyakrabban. A majolikákon az alakok fehérje és az ég, a felhők kékje. A kis votívtárgyhoz, offerhez (vagy kis bálványhoz) is hasonlítható kicsiny fiú (lelenc vagy egy régen várt gyermek) igazi remekmű és tudomásom szerint páratlan műtárgy, hiszen csak egy készült belőle. Ferenczy Béninél visszatérő motívum a fiatal fiúgyermek ábrázolása. Ezeken a műveken a mester korán meghalt fiának állít emléket. (A fiú-ábrázolások egyik legszebb példája a Kígyó utca torkolatánál álló bal kézzel mintázott szobor.) Az anyaghasználat pedig a mester egyik legérdekesebb portréját is idézi, az égetett agyag fejet. Az ikertestvér, Ferenczy Noémi natúr, kevéssé színezett égetett agyag "mását". Ferenczy Béni gyakran "használta" modellként ikertestvérét, feleségét, és fiát. Ferenczy Béni ismert és érdekes művészi korszaka - a bal kézzel rajzolt, bal kézzel megmunkált művek garmadája, jobboldali bénulása és beszédkészségének az elvesztése (1956) után következett. Miután elkezdett bal kézzel dolgozni, sok szép műve született. Először csendéleteket, virágkompozíciókat festett, majd a rajzolások, akvarell-festések után híres fiúszobrát mintázta.) Az Érettségi emlékérme-t a szobrász egyik kevéssé aktív alkotói periódusában készítette el barátja, Bisztrai Farkas Ferenc tanácsára, éppúgy, mint a fiú-medalliont. (B. Farkas Ferenc egy Emlékérem Kibocsátó Vállalat alapítását kezdeményezte.) A brozplaketten az évszám 1955-öt mutat. Egy, még "éretlen", nagyon érzékeny fiú és egy lány büszt (arc és felsőtest) látszik az érmen. A fiú ruhátlan, míg a hosszú hajú, vékony gyermek-lányon látszik valamilyen nyakkivágás. Ez az érem is egyedi darab. Jó lenne, ha értékvesztett világunkban drága, talmi ajándékok helyett ilyen emlékek maradnának a fiatalságnak. A művek közreadását az is indokolja, hogy a művész az utóbbi időben egy kissé kevésbé szerepel. Bár ősszel a Várban volt kiállítása, de kevés publikáció jelent meg a szerintem fontos eseményről. (A szelídség szobra. Válogatás Ferenczy Béni hagyatékából Budavári Palota, C épület, III emeleti kamaraterem.)

Forrás: Netlevél - Információs művészeti folyóirat - Jóry Judit