Gárdonyi Géza: Földre néző szem 7. rész

AZ ORSZÁG

- Fel!
Mikor ez a jelszó, a magyar nemzet erőtlen.
- Le!
Mikor ez a jelszó, a magyar nemzet erős. A magyar nemzet hasonlít a puskaporhoz, amely a szabadban csak elpöffen, de ha követ nyomnak rá, mentül nagyobb a nyomás, annál dörgőbb, villámlóbb erővel tör ki alóla.
Aki történelmet olvas, mindig a sorok közt olvasson.

*
Hogyan szentelhet fel a luteránus püspök valakit katolikus pappá? Hogyan tehet egy nálunk soha meg nem honosult német család valakit magyar nemessé?

*

A diszitő jelzők közé fölvette a nyelv a királyi szót. Gyakran halljuk, vagy olvassuk királyi termet, királyi méltóság, királyi nyak s más efféle.
De azt még sohse mondták:
- Királyi elme.

*
Mikor király születik, az már azonnal valaki, mihelyt az első visítást megereszti. Személyéhez - bármily tökfilkó, - milliók sorsa fűződik. Élete hosszán át nem érez egyéb illatot, csak tömjént és tömjént.
De mihelyt bedugják a kriptába, arcképe és tisztelete a lomtárba kerül.

*

Valahányszor látom a királyunk nevét, mindig megáll a szemem az eléje irt I-en. Hogyan lehet valaki első, mikor nincs második? (Első Ferencz József.)

*

Mi fogalma lehet az emberek életéről egy főhercegnek? aki nem tudja, mennyi a kevés pénz? mi a szűkölködés ruhában? lakásban? kenyérben? nem tudja, hogy mi készteti az emberek nagyobb részét a dolgozásra. És az ilyenekből válnak királyok, akikre rá van bízva milliónyi emberéletnek a kormányzása.

*

Ha Széchenyi Walhalláját ugy elfogadták volna mint az akadémiát, legelőször is V. Ferdinánd szobrát állította volna bele a lelkes nemzet, s mamár tele volna a dicsőség csarnoka Habsburgokkal. És a Habsburgok politikai szolgáival.
Időnkint ugy hajigálnák ki és hajigálnák le onnan a szobrokat, mint a pogány magyarok Gellért püspököt.

*
Akármennyire bús szemmel nézünk is végig a Habsburg-királyok négyszáz évén, mégis hát legyünk igazságosak: minden Habsburgi királyunk szerzett a magyar nemzetnek két örömnapot. Az egyik nap az volt, amelyiken megkoronázták. A másik nap, amelyiken meghalt.

*
Fiume Magyarország tyúkszeme.

*

Magyarország megujhodása Széchenyi előtt kezdődött. A nyelvújítók, ugyan nyelvrontók is voltak, mégis ők készítették az olajat a lámpásba, amelyet Széchenyi azután meggyújtott és körülhordozott az elmék előtt. Széchenyi küldött lélek volt, mint Kossuth, Deák, s a három író: Petőfi, Arany, Jókai.
A hernyó, amely vedlik, álombetegségen szenvedez át. A betegsége után szebb, egészségesebb, erősebb, nagyobb. Mily csodás újraépülése (egy nekünk hitványka) féregtest-alkatnak. De az ujraépülés törvényeit, szabályait, kellékeit már előre magában hordozta.
A virág minden életének szisztémája azonságos. Az ember, a féreg, a fűmag, a Nap csillag-családja: mindnek mögötte Értelem világol.

TÁRSADALOM

Repüljük át gondolatban az időnek azt az országútját, amelyen a négykézláb járó ember a most élő emberiséghez eljutott, s repüljünk ugyanoly utat előre? - arra az ítéletre találunk, hogy az az ember, aki akkor fog élni, épp oly állatnak fogja látni a mai embert, mint mink látjuk amazt.

*
A méhkas, azt mondják, kicsiben képe az emberi államnak.
Én azonban azt látom, hogy a méhek állama tökéletesebb. Náluk a herék az alsórendűek.

*
Legjobb az az állam, amelyikben legnagyobb a polgár függetlensége és a biztonsága. Vajjon mit gondol a személyi függetlenségről a katona? És a személyi s vagyoni biztonságról az, akinek adóhátrálékban az ágyát licitálják?

*

A francia nemzeti jelszó:
Liberté, egalité, fraternité.
Ha már fraternité, minek az egalité?
A testvériség fogalmában benne van az egyenlőség is.

*

Az az ősember, amelyik először fintorított orrot a társára, az tette meg az első lépést a művelődés felé.

*

A társadalmi osztályokat nem a büszkeség választja el egymástól, sem a pénz, sem a posztó, hanem a szappan.

*

Az emberiség fejlődése: görbe-görbe fa. De mégis csak fölfelé nő!

*
Soha nem nézhetek igavonó állatra emberi fajomnak szégyellete nélkül.

*

Egyezések a világrendben:
Minden élő-lény egyvalaki. Körülötte a család. Család körül a rokonság. Rokonság körül a nemzet. A nemzet körül a másnyelvű emberfajok.
A csillagok rendje ugyanaz. A mi családfőnk a Nap. A napok bizonyára megint csoport. A napok csoportja megint egy nagyobb körnek a belső köre.

*

Emeljetek kalapot azon oltár előtt, amelyen Közvélemény öistensége áll; de a szobátokból vessétek ki a képét.
Nem született még a világon olyan ember, akire míg e földön élt, kellő becsüléssel nézett volna a Közvélemény.
Jézus a világ legjobb embere volt és a Közvélemény a latrok közé vetette.
Kolumbust bolondnak ítélte a Közvélemény.
Dobó börtönben őszült meg.
Petőfit hencegő vándor komédiásnak nevezte a Közvélemény, majdnem agyon is verték, mikor képviselő akart lenni. Viszont érdemtelen embereket az érdemesek helyére állított. Minek beszéljek erről: ott a világtörténelem.
Ostoba ember az, aki a Közvélemény órájához igazítja a magáét.

MAGÁNYOSSÁG

Ismertek majd olyan embereket, akik magányosan élnek. Ezeknek többnyire az a hirök, hogy embergyűlölők. De ez nem mindig igaz.
Az embergyűlölő mindig rosszlelkű ember, s habár gyűlöli az embereket, köztük él. Talán azért gyűlöli őket, mert köztük él. De neki a gyűlölet kell, mint ahogy a nadragulya életének is egyik alkotója a benne levő méreg.

*

A magányosan élő ember már csak azért sem lehet embergyűlölő, mert ahol nincs csont, ott csontot rágni nem lehet.
Az emberkerülés oka vagy betegség, vagy olyan szellemi munka, amely csendet kíván; vagy egyszerűen: felülfejlődés a sokaságon, - aminek a következménye, hogy az emberszeretet elvvé jegecesedik, mert az emberekkel való érintkezés az ilyennek unalmas.
De ha az emberkerülő tisztességes ember, mindig lelki ember.

*

Ha olyannal találkoztok, aki félénk, piruló, zavarodó, szemlesütő, legyetek iránta oly túlzóan alázatosak, félénkséget utánzók, hogy magához térhessen.
Ez jótétemény.

Forrás: Polczer Porta