Püspöki székesegyházak 2.rész

A 18. század elejétől a püspöki, érseki rezidenciák voltak az igényes műzene legfőbb mecénásai. A tekintélyes vagyonnal rendelkező püspökök bőkezűen áldoztak a zene támogatására: zenei együttes fenntartására, kották, hangszerek beszerzésére.

A két érsekség történelmi helyzetéből adódóan nem tudott rangjához méltó egyházzenei életet kialakítani. Az esztergomi érsekség a török időkben Nagyszombatban székelt, az érsekek viszont szívesebben tartózkodtak az ország fővárosává előlépett Pozsonyban. Pozsonyi rezidenciájukon alkalmaztak muzsikusokat, zenekarokat. A kalocsai érsekség az ország egyik legtöbbet szenvedett vidékén feküdt, így a 18. század első felében az érsekek az újjáépítéssel voltak elfoglalva.

A pécsi székesegyház

Pécs 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A város a hódoltság alatt csaknem teljesen elnéptelenedett. A püspökség újjáépítése a nagy műveltségű, német származású Wilhelm Nesselrode püspök (1703–1732) nevéhez kapcsolódik. A székesegyház zenekara, mely az istentiszteletek mellett a városi ünnepségeken is közreműködött nagyobbrészt osztrák, német és cseh muzsikusokból állt. A repertoárban elsősorban a bécsi udvari kápolna hatása érvényesült. 1742-ben egy teljes bécsi templomi együttes szerződött Pécsre Anton PaumonValentin Deppisch és Franz Anton Novotni. Öt esztendőt töltött a pécsi székesegyház zenekarában a cseh származású Franz Krommer (1759–1831) aki később a bécsi udvar komponistája és zeneigazgatója lett. vezetésével. Ettől kezdve a dóm zenész-utánpótlása rendszeresen Bécsből érkezett, az együttes létszáma folyamatosan gyarapodva 1806-ig 18 főre emelkedett. Így került a pécsi együtteshez többek között a rövid életű orgonista és komponista,

A kottatár állománya naprakész tájékozottságról tanúskodik: a század végére a változatos műfajú darabok száma négy- és ötszáz közé tehető, amelyekben a legmodernebb egyházi termés éppúgy megtalálható, mint a korabeli szimfóniák, áriák és egyéb világi művek.

1807-ben ugyancsak Bécsből érkezett a pécsi székesegyház zenekarának élére a következő karnagy Johann Georg Lickl, aki a 19. század első évtizedeiben a korszak egyik legjelentősebb magyarországi egyházzenei életművét alkotta meg. Közel negyvenéves pécsi működése során jelentős egyházzenei repertoárral gazdagította a templom kottatárát. A pécsi kottatár 135 egyházi darabját őrzi, pedig Lickl korábbi bécsi éveiben elősorban színpadi és kamaraműveivel szerzett elismerést. Ugyanakkor – a pécsi káptalanhoz írt bemutatkozó levelében – több jelentős misével bizonyíthatta az egyházi zenében való jártasságát. Lickl feladata a pécsi székesegyházban igen sokrétű volt – s nagyjából megegyezett más püspöki templomok (pl. a győri katedrális) vezetőinek feladataival: ő gondoskodott a hangszerek és a kották beszerzéséről, ill. a repertoár bővítéséről kompozíciók másolásával, vagy új művek megírásával. Pécsi tevékenységének egyik legfontosabb eredménye Mozart műveinek megismertetése és megszerettetése Magyarországon. Emellett a kor friss egyházzenei termését is igyekezett meghonosítani a repertoárban: bemutatta Haydn utolsó miséit, sőt a kortárs szerzők, Cherubini, Hummel, Eybler műveit is beszerezte a kottatár számára. Az említett komponisták, köztük is elsősorban Mozart hatása Lickl saját műveinek elegáns formálásában, gazdag melodikus invenciójában, színes, fordulatos harmóniakezelésében is felfedezhető.

A többi püspöki székhely

A politikailag és katonailag nehéz helyzetben lévő veszprémi püspökség későn újult meg. A püspöki zenekar 1762-ben jött létre a győri és a pécsi együttes mintájára, de kisebb létszámmal. A század utolsó évtizedeiben Bajzáth József püspöksége idején (1777–1802) egy 11 tagú zenekar felállításával az egyházi zene lassú fejlődésnek indult, más püspöki templomokhoz hasonló igazi pezsgő zeneélet azonban csak a 18–19. század fordulóján következett be Kemény Ferenc (1763–1832), karmestersége idején. Kemény 1800-tól állt az együttes élén; működése alatt új orgona épült, hangszerek vásárlására és a repertoár jelentős bővítésére került sor. A repertoár bővítése egyrészt a zeneszerző-karmester saját kompozícióival, másrészt nagy mennyiségű kotta másolásával valósult meg. A következő évtizedekben Ruzitska Ignác és Kleinmann József álltak a zenekar élén. Fennmaradt hangversenyműsorok tanúsága szerint a templomi együttes (külső kisegítőkkel) nyilvános koncerteket is adott.

Egerben már az 1700-as évek elejétől foglalkoztattak templomi zenészeket, de repertoárjukról nagyon keveset tudunk, mivel a 18. századi kottatár teljes egészében megsemmisült.

Hasonló a helyzet a két 1777-ben alapított püspökség, Szombathely és Székesfehérvár zenekarával. Együttesük aránylag kis létszámú volt. A székesfehérvári püspöki templom lényegében az egykori Szent István plébániatemplom székesegyházzá való előléptetésével jött létre, s folytatta annak szerényebb zenei praxisát. Ugyanazok a muzsikusok maradtak szolgálatban, csak a kötelezettségük lett több a főpapi istentiszteletek számának növekedésével. Az 1780-as években Sélyei Nagy Ignác püspök ízlésének megfelelően az anyanyelvű népénekek kerültek előtérbe, ezzel magyarázható a továbbra is kis létszámú zenekar és a szerény mennyiségű kottaanyag.

Szombathelyen ugyancsak a városi plébániatemplom kapott székesegyházi rangot. Szily János püspök (1777–1799) Zichy Ferenc győri mecénási tevékenységének mintájára új székesegyházat, püspökvárat, szemináriumot és zenészházat építtetett, és egy 9-10 fős zenekart szervezett. A nem túl jelentős kottaállomány, amely a győri, kismartoni, pozsonyi együttesek repertoárjához hasonlóan bécsi irányultságú, a második világháborúban teljesen megsemmisült.

Forrás: Magyar Zenetörténet