A szabadság minden előtt

Első ízben volt látható „A lyukas zászló” hazánkban

„Szabad országban szabadon akarok élni” – fogalmaz Lassan György szabadságharcos az 1956-os forradalomról és szabadságharcról szóló szociopolitikai, történelmi filmben, a forradalom egyik túlélőjeként. A lyukas zászlót (Torn from the Flag) Magyarországon első alkalommal – nagy sikerrel – mutatták be 2009. július 25-én Egerben, a Slowfilm Fesztivál egyik versenyfilmjeként. A Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, valamint Kanadában többszörös díjnyertes filmet először vetítették le Kovács Klaudia szülővárosában.

A dokumentumfilm-thriller írója, rendezője és producere nemcsak hazajött, hanem hazaérkezett – mondta Kovács Klaudia, a filmbemutató után vele készült beszélgetés alkalmával. A művésznő 18 évesen hagyta el Magyarországot, s a Duna Televízió kérésére készített beszélgetéseket 56-os magyar szabadságharcosokkal. Ám az elkészült beszélgetéseket végül is a Duna Televízió nem közvetítette. Ekkor döntötte el Kovács Klaudia George Adamsszel együtt, hogy filmet készít e történelmi időszakról. 1998-ban kezdtek dolgozni a produkción, s érdekes módon nem Kovács Klaudiát találták meg a neves szakemberek, hanem ő kereste fel őket, így a film alkotói között találjuk Zsigmond Vilmos, Kovács László, Andrew Senyei, George Adams executive és társproducereket, Hules Endre író, rendezőt, Honti Zoltán operatőrt, Tóth Kinga produkciós munkatársat és Chris Horvath zeneszerzőt.

A lyukas zászló 2007 novemberében készült el, 55 perc archív anyag látható a filmben, s az 56-os szabadságharcról szóló remekmű közösségi összefogásból született: mintegy kétezer amerikai, kanadai személy, család, egyházi közösség, alapítvány támogatta a film elkészültét. Kovács Klaudia az est folyamán hangsúlyozta: – Noha a gyártás alatt Magyarországról is kértek támogatást, szülőhazája egy fillérrel nem járult hozzá a film sikeréhez. A művésznő „filmjével” szülővárosában sikerrel debütált, s jövőre szeretne részt venni a Magyar Filmfesztiválon is, ám, mint mondta, komoly akadályokat kell leküzdeniük, hisz – noha a film készítői magyarok – nem Magyarországon élnek, s magyarországi támogatásban sem részesültek.

A drámai fordulatokban bővelkedő alkotás az 1945-től 1991-ig tartó időszakot mutatja be, s az 56-os forradalmat nemzetközi-történelmi-politikai összefüggésbe helyezi. A magyar szabadságharcot a kommunista rendszer hanyatlásának elindítójaként mutatja be, mely kiemelkedő fordulópontot jelentett a demokrácia felé. A filmben különböző álláspontot képviselő személyiségek mondják el véleményüket, illetve szabadságharcosok elevenítik fel a heroikus és tragikus pillanatokat. A filmben mindvégig megmarad a természetes feszültség az egymást gyorsan követő interjúalanyok gondolatai következtében: megszólal és/vagy archív felvételen látható Habsburg Ottó, Ronald Reagan, Henry Kissinger, Pozsgay Imre, Mihail Gorbacsov, Berecz János és több történész, valamint a forradalmárok közül Lassan György, Szlama Árpád, Mismás György, Pongrátz András, Atkáry Szilárd, Dózsa László stb.

Talán a film legdrámaibb történelmi pillanata, mikor a magyar forradalmárok segítséget várnak Nyugatról, a végsőkig kitartanak, ám az soha nem érkezik meg. Ehelyett következik az orosz megszállás, megkezdődnek a börtönbe hurcolások, a kitelepítések, az akasztások és a tömeges menekülés Nyugat felé. Berecz János lerántja a leplet Kádár Jánosról, aki ugyan megmenthetné Nagy Imre mártírtársát a kivégzés elől, no de két miniszterelnöke nem lehet egyazon országnak…

S a film legdrámaibb személyes pillanata, amikor Szlama Árpád beszámol élete legmegindítóbb élményéről: 26 éves fiatalemberként került börtönbe, s mikor szabadult, 40 esztendős férfi tekintett rá vissza a tükörből. Az őrület és az összeomlás helyett azonban megmenti egy asszony és gyermekének szeretete… Dózsa László sorsa is hallatlanul drámai: elmeséli, hogyan lövik a tömegsírba, s onnan, mint élőhalott, hogyan mászik ki, és jut el egy kórházba, ahol megmentik az életét…

Őszinte nyíltsággal beszél a filmben Mismás György, akinek egész családját elhurcolták a gulagra. Elmeséli, hogyan tették tönkre apját a kommunisták: 5 kilós súlyt helyeztek a herezacskójára, melynek súlya alatt természetesen elveszítette egészségét. Szlama Árpád pedig arról a pillanatról számol be, mikor a börtönben ávós nők felizgatták, meztelen testüket dörgölve az ő testéhez, majd a hímvesszőjébe dugott üvegcsövet szétverték a testében. A film szereplői, élő koronatanúk tiszteletre méltó őszinteséggel beszélnek a kommunista terror e rémes gaztetteiről.

Kedves olvasóimnak felteszem a következő kérdéseket: Vajon él-e még az az ávós nő, aki emberi méltóságában meggyalázta Szlama Árpád szabadságharcost? Ha igen, mivel foglalkozik? Élnek-e a főbelövők, akik megvárták, hogy a magyar fiatalok betöltsék a 18. életévüket, majd lelőtték őket? Él-e még az a pribék, aki rálőtt Dózsa László szabadságharcosra? Élnek-e a fekete autó ávós verőlegényei? S ha igen, mivel foglalkoznak?

A lyukas zászló ez ideig 17 nemzetközi filmfesztiválon mérette meg magát, eddig 6 díjban részesült. Kovács Klaudia filmrendezőnek, producernek azonban az jelentené a legnagyobb elismerést, ha filmjét idehaza is megismerhetnék a nézők: fiatalok és idősek egyaránt. Mert az 56-os szabadságharc és forradalom a magyar történelem kiemelkedő eseménye. Leveretésekor és elárultatásakor a világ nagyvárosaiban szimpátiatüntetéseket tartottak.

Ne csak mások legyenek büszkék forradalmárjainkra és forradalmunkra! Itthon is kapja meg méltó elismerését e történelmi film!

Szeretném hinni, hogy Kovács Klaudia és alkotótársai „próféták” lehetnek saját hazájukban…

(Frigyesy) - KAPU.CC