Karácsonyi Zsolt - A diplomás rohamosztag; Fehér Hajó a Vörös Tengeren

A diplomás rohamosztag

Arnónak

A bálnabarát tüntetők,

hiába nem túl rosszak,

kinyírja őket sorra a

diplomás rohamosztag.

Először vérüket veszik,

aztán a lelküket viszik,

és jókedvükben megteszik:

a csontokat is megeszik.

Aztán hozzánk jönnek, mesélnek,

hogy milyen szép a déli part,

ahol vascombú kurtizánok

űzik az ősrégi ipart.

Mi pedig meghallgatjuk őket

koccintunk, iszunk, elvagyunk,

a bálnabarát tüntetőkkel

együtt a sírba nyomulunk –

lelkünk, ha szertekorhad.

És testünk felett vonul a

diplomás rohamosztag.

Fehér Hajó a Vörös Tengeren

Egy nagy hajó, és még nagyobb az árnya,

a neve Gálya egészen pontosan,

és rabok vagyunk rajta, mi a link

fickók, de megtalálnak társaink.

A partról nézve keskeny és fehér,

oldalra dől a világ lényege,

de ha körötted úszik a hajó,

már módosul a léted légtere.

Értelme lesz, hogy testbe zárva élsz,

hogy albatroszra lősz, ha rossz a kedved,

nem érdekel, hogy ki a kapitány,

ha hozzászoktál már a rettenethez.

Az ezerkarú polip nem riaszt,

ha ágyba hív a háromarcú asszony –

elvágja még hullámzó álmaid,

ha Fehér Hajó sétál már a parton.

Forrás