Kopt keresztény művészet

Egyiptomban a II. század körül született meg, s első korszaka az V. század végéig tartott, melynek során elsősorban az alexandriai hellenisztikus művészet formáit vették át, és bővítették ki keresztény elemekkel. A templomokat általában az antik bazilika mintájára építették meg (pl. az ó-kairói Szent Szergiusz-templom). A festmények és portrék még a fajjúmi portréfestészet görög-római kori naturalizmusát tükrözik. Az idők folyamán egyre több megkapó szépségű kolostort építettek. Ezek közül a leghíresebbek Deir el-Abjad, Deir el-Ahmar (Szohág mellett), a szakkarai kolostor, a Vádi Natrún kolostorai, továbbá a Sínai-félszigeten lévő Szent Katalin-kolostor. Az V. és a VII. század között az ábrázolások sematikusabbak lettek, és szinte monotonná váltak mind a festészetben, mind az épületek díszítésében. Az iparművészetben a szőnyegszövés vált a kopt művészi kifejezés legfontosabb területévé, amelyet az arab hódítás után is folytattak. A kopt szőnyegeken elsősorban növényi és mértani motívumok láthatóak. A hódítások után is megmaradt a kolostorok egy része, de miután a hívők száma az iszlám felvétele miatt erőteljesen lecsökkent, a keresztény művészet központja Délre, Szudánba húzódott, és Farasz lett a központja (VIII-XIII. század).


Forrás: Magyar Larousse (II. kötet 511.oldal) Akadémia Kiadó Budapest, 1972
Illusztráció: Szent Katalin kolostor, kopt tunika