Őskeresztény irásokból

A tizenkét apostol tanai

Két út vagyon: egy életé a másik halálé! És nagy a különbség kettejük közt. Az élet útja ím ez: Először szeressed az Istent, aki alkotott; másodszor szeressed felebarátodat, mint tenmagadat! Mit nem akarsz, hogy néked tegyenek, ne tedd azt másnak. Ezen igék így tanítanak: Áldjad őket, kik átkoznak, imádkozz ellenségeidért! Böjtölj az üldözőidért!

(2§) A Tan parancsai: Ne ölj! Házasságot ne törj! Ifjakat el ne csábíts! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne űzz varázslatot! Ne élj bűvitalokkal! Részed ne legyen magzat elhajtásban! Sem újszülött megöltében.

(3§) Kettős ne légyen se elméd, se szavaid: mert kétszínű nyelv a halálnak tőre! Ne légy hamis vagy hívságos, hiú szavú; de szódat tettel váltsad be!

(4§) Valljad be vétkeid az Egyházban! Ne menj imára rossz lélektudattal! Ez ím az Élet útja!

(18§) Imádság. És miként a megtörött kenyér elvetteték előbb a halmokon, majd egybegyűjteték és eggyé lőn: - úgy Te az Egyházad is gyűjtsed össze idők végzetén az Országodba! Emlékezz, Uram, Egyházadról! Minden gonosztól óvjad meg! Tökélyesítsd a szeretetben! A négy széltájról gyűjtsed egybe, az Országodra fölszenteld! Mindarra, amit Akaratod őneki rendelt! Mert tiéd a hatalom és dicsőség mindörökre! Jöjjön már el a Kegyelem, és múljék el már evilág! Ha szent valaki, jöjjön föl; ha ki nem szent, bánattal térjen bűniből. Marana Tha ["Jöjj Uram" - őskeresztény arámi nyelven]. Amen! (Ez az imánk!) De a "Lélek-prófétálók", hálát hadd adjanak, a saját szívük akaratján!

(16§) A végnapokban a hamis próféták és rontók megsokasodnak. A nyáj farkascsordává fordul, a szeretet gyűlöletbe. Amint a törvénytiprás megnő, emberfiak gyűlölködnek, egymást üldözik és elárulják. És akkor megjelenik a nagy világcsaló, mint egy "Isten-fia". Tesz jeleket és csodákat, és kezére adatik mindezen világ! És végül is: föltűnik majd az Igazság Jele!

(Őskeresztény írás ismeretlen szerzőtől)

---

Keresztények

(5§) Minden idegen föld nekik hazájuk; hazájuk is csak átmenő tanyájuk. Mint bárki más, ők is házasodnak, de nem vetik ki, gondját veszik magzatuknak! Asztaluk bárkivel megosztják, de senkivel a nyoszolyájuk. Sorsuk őket testbe rendelé, de nem élnek a test szerint. Itt köztünk földön élnek, de polgárai már az égnek. Megtartják a kiszabott törvényeket, de életük túlszárnyal törvények felett.

(11§) Ők mindenkit szeretnek, és mindjüktől üldözést szenvednek. Kik őket nem ismerik, tudatlan elítélik. Halálra hurcoltatnak, s örök életre jutnak. Semmitlenek, s megosztják a kincseiket. Oly nyomorultak, és mindenben dúsak! Nincs becsületjük, s e hiány nekik csak dicséretjük! Gyaláztatnak, de (egyszer) fölmentést kapnak. Átok becsmérli őket, ők áldással felelnek. Kik őket sértegetik, azokat tisztelettel visszafizetik. Ha bár jók-szelídek, de bűnhődnek mint gonosztevők! Míg így halállal bűnhődnek, vígak, mint akik életbe megjöttek. Háborút visznek a zsidók rájuk, idegen gyanánt a görög üldözi fajtájuk, bár okot nem talált! Mert íme, mind, kik üldözik, fennakadnak, ha okát kérdezik.

(6§) Röviden: ami testben a lélek, világban az: a keresztények. Betölti az a testnek minden részit, keresztény is Föld városit-vidékit. A lélek testben lakozik, de mégsem ő a test; keresztény is itt él a világon, de nem világ az, ahol él. A lélek láthatatlan, s a testbe rejlik. Keresztényt látni: itt vannak közöttünk, de hitük láthatatlan, mint lélek leng fölöttünk...

(Diognétus-levél, őskeresztény névtelentől)