Both Miklós

Interjú

„…Radnótival hirtelen átugrottunk egymás életébe térben és időben…” A Hangzó Helikon sorozat tizenkilencedik albumához Radnóti Miklóssal „közösen” írt zenét. Öt zenekarban játszik, vallja, hogy egy zenésznek legyen küldetéstudata. 27 évesen a harmadik fellépésére készül a Művészetek Palotájában, 2009. október 2-án az autodidakta gitárművész: Both Miklós.

A Napra próbahelyére invitáltál erre a beszélgetésre. E mellett még a Barbaro, Heaven Street Seven, Blind Myself együttesekben, a Magyar Állami Népi Együttes zenekarában működsz közre, veszel részt aktívan az alkotómunkában. Nem sok ez, nem forgácsolod szét magad?

Both Miklós: – Nem, hiszen mindannyiszor zenélek. Ez nagyon közhelyesen hangzik, de arról van szó, hogy anno, mikor kisgyerekkoromban elkezdtem gitározni és a zenével kapcsolatot építeni, akkor a hangokkal valami egészen belső viszonyba kerültem. Mindegyik fentebb említett produkció a hangok egy más fajta konstellációja. Ezek bármilyen összefüggés-rendszerében szívesen vagyok benne, hiszen magukkal a hangokkal foglalkozom. Nyilván sok felkészülést igényel, de világ életemben sokat gyakoroltam, tehát ezzel nincsen gondom.

Bölcsészként végeztél esztétika szakon, de már a gimnáziumi évek alatt zenekarban játszottál. Mikor vált nyilvánvalóvá, hogy a zenélés szerepel első helyen a továbbiakban?
B.M.: – A zene szerepelt mindig az első helyen. Nincs olyan pont, amikor ez tudatosul, egész egyszerűen az évek alatt szembesülsz vele, hogy az életed a zenéről szól. Elkezded felismerni, hogy a zene neked sokkal fontosabb, mint ahogy tervezted. Szép lassan e köré alakul ki mindened. A legfontosabb, hogy valaki akkor menjen el zenésznek, ha elhiszi, hogy olyat tud csinálni, amit senki más. Ez sikerül vagy sem, azt az élete végén tudja meg, mindenesetre ennek a hozzáállásnak feltétlenül meg kell lennie. Ha ez hiányzik az emberből, akkor inkább jöjjön valaki más helyette és csinálja jobban.

A Napra zenekarral együttműködve Te készíthetted a Hangzó Helikon sorozat tizenkilencedik lemezét Radnóti Miklós általad választott verseiből. Oszd meg velünk néhány élményed az alkotói folyamatról!
B.M.: – Kusza és érzelmileg nagyon hullámzó volt. Minél mélyebbre kerültem Radnóti világában, annál jobban esett ki a lábam alól a talaj. Nehéz időszak volt. Nem voltak emberi kapcsolataim a munka alatt, egyedül a barátnőm csinálta velem végig az egészet, ezért nagyon hálás vagyok neki. A legboldogabb pillanatok voltak, amikor a kész anyagot megmutathattam a zenekarnak, a barátaimnak. Elnyerte azok tetszését, akik bíztak bennem, de nem tudhatták, mit hozok ki belőle. Ez életem egyik legboldogabb pontja volt.

Mi volt az első közös nevező Radnótival?
B.M.: – Az Este a hegyek között nem véletlenül került az első helyre a lemezen. Ennél a versnél történt az, hogy Radnótival hirtelen átugrottunk egymás életébe térben és időben. Olyan érzés fogott el, mintha ott ülne mellettem és együtt írnánk a zenéket. Többé nem egy fekete-fehér képen létező megfoghatatlan alak volt, hanem alkotótárs. Megélni azt őszintén, hogy olyan, mintha ott ülne melletted. Ráeszmélni, hogy ő ugyanúgy éhes, lehetnek fájdalmai vagy akár egy rosszabb napja. Kezdett kialakulni egy partneri kapcsolat. Azt gondolom, az album legfontosabb pontja ez a partneri kapcsolat. E miatt a természetes szakmai alázaton túl nem volt bennem szorongás, hogy ’ jaj, hogy is merek én zenét írni ezekhez a versekhez, csak meg ne sértsem a költőt’. A Hangzó Helikon egy szubjektív sorozat, ez pedig egy szubjektív lemez. Nekem így szólnak Radnóti Miklós versei.

Az októberi lesz a harmadik fellépésed a Művészetek Palotájában. Miben rendhagyó számodra egy fellépés a Müpában?
B.M.: – A Művészetek Palotája olyan színvonalat tud biztosítani Magyarországon, ahol az előadók azt érezhetik, hogy a nemzetközi porondon is meg tudják állni a helyüket. Egy Müpás fellépést máshogyan képzelek el, mint egy bármilyen másik műsort. Egy ilyen fellépésre én magam is olyan dolgokat mozgatok meg, hogy érezzem: egy világszinten is mérhető produkciót hozunk létre. Olyan a légköre a Müpának, hogy az ember nagyon megbecsüli az ilyen fellépéseket, és valami nagyon különleges dologgal próbál készülni rá. Itt fellépni, egészen más felkészülést jelent.

Az előadásra fókuszálva miben lesz különleges a Müpás fellépésetek a többi Radnóti-esthez képest?
B.M.: – A körülmények lehetővé teszik, hogy három jazzkörökből jövő énekesnőt meginvitálhatunk erre a fellépésre; ők Gereben Zita, Hajós Laura és Kovács Linda. Mint akkord vokalisták működnek közre, aminek nagyon örülök, hiszen a női hang szerintem csodálatos dolog. Komoly látványtechnikával készülünk és lesz egy vendégünk, aki Radnóti életéből fog felolvasni részleteket. Szeretnénk megvilágítani mindenkinek egy kicsit a költő másik életét, hogy közelebb kerüljön a hallgatósághoz, hogy emberibb, megfoghatóbb legyen. Két helyen lesz úgymond megtörve a műsor, ahol csak a narrátor hangja szól majd.

Egy korábbi interjúdban úgy fogalmaztál: „a rock a város népzenéje”. Mi a népzene 2009-ben az országnak?
Both Miklós: – Már nem az, mint régen és ez szükségszerű is. A népzene funkcióját a könnyűzene vette át. A népzene arra kellett, hogy az emberek a problémáikat kifejezzék, ismerkedjenek, az ünnepeiket kellő minőségben tudják megélni. A mai népzene a hagyományőrzésben él és a társadalom egy kisebb része próbálja megtartani eredeti jelentőségét, de már ők sem tudják teljesen. Már azoknak sem olyan a földhöz és a természethez való viszonyuk, akik minden nap csak népzenét hallgatnak. Én a népzene működési elvét próbálom inspirációs felületként használni, mint alkotó, és úgy gondolom, a mostani fiatal zenészeknek azt kellene megélniük, hogy amit az őseink létrehoztak, az ne tűnjön el. A népzenét valamilyen szinten át kellene menteni az élő kultúrába a hagyományőrzésből. Megteszem, ami tőlem telik, nemrég zenéltem fiataloknak a ’Gitármánia’ táborban. Volt, aki Jimi Hendrixtől játszott, volt, aki Miles Davistől, én pedig kiálltam és kalotaszegit játszottam modern megfogalmazásban. Mindenki el volt hűlve, hogy ez milyen virtuóz. Persze, hogy virtuóz, hiszen a saját zenénk olyan szinten agyas, harmonikus és érdekes, amely egyedülállóvá teszi a világon. Az a baj, hogy ez a zene a dob meg basszuson nevelkedett generációnak nem jut át már a legelső szűrőjén sem, pedig ha szétnéznének, hogy milyen zenék születtek nagyapáik idejében, sok érdekes kincsre bukkannának.

MűvészetekPalotája

Forrás: PR Herald