Kelta aranyérmek a Pozsonyi Várban

Több mint tucatnyi ókori arany és ezüst érem került elő idén augusztuban a Pozsonyi Várban folyó régészeti feltárások során. A leletekről számos színes riport jelent meg a szlovák hírportálokon, azonban azokat átvevő magyar oldalak mint "rómaiak aranyáról" írtak az előkerült BIATEC és NONNOS feliratokat is tartalmazó veretekről. Milyen érmekről is van pontosan szó és kik készítették azokat?

BIATEC feliratos boius sztatér a pozsonyi leletből

A megjelent fotókon szereplő nemesfém pénzek a kelta boius törzs által, a Kr. e. 1 században vert érmek. Pozsony a boiusok központja volt a Kr.e. 2-1. században. Az ókori történetíró, Sztrabón szerint a mutinai csatavesztés után (Kr.e.193) Észak-Itáliából elűzött boiusok a Dunához települtek, és a régészeti kutatások egyre inkább megerősítik, hogy ez a terület a római korban már írásos emlékek által is igazolt északkelet Ausztria, északnyugat Magyarország és délkelet Szlovákia vidéke lehet.

A Kárpát-medence népei a Kr. e. 1. században (forrás: Szabó Miklós: A keleti kelták . Bp. 2005)

Pozsony területén számos kelta éremlelet (kincs és szórvány), valamint műhely maradványok egyaránt igazolják, hogy ez a város volt a boius pénzverés központja, legalábbis a Kr.e. 1. század első felében.

Legjellegzetesebb pénzeik nagy méretű, ezüstből készült 16-17 grammos (ma hexadrachmának, 6 drachmásnak tartják őket) veretek, melyeken számos latin betűkkel írt név szerepel, köztük a leggyakoribb BIATEC és NONNOS. Az érmek ábrázolásai sokféle hatást tükröznek, a keltezés szempontjából legfontosabb a római.

Boius hexadrachma a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

A BIATEC feliratos pénzérmék előlapján látható kettős-portré egyértelműen egy Kr.e. 70-ben készült római köztársaság kori dénárra vezethető vissza.

Boius hexadrachma BIATEC felirattal a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

A nagyezüstök mellett készültek aprópénzek is ezüstből, valamint aranyak – ezek is több címletben – melyek egyes példányain szerepel a BIATEC név, illetve rövidítése. A Kárpát-medencei keltáknál egyedülálló boius aranyverés a csehországi boiusoktól eredhet, ahol már korábban is készültek aranypénzek – részben a pozsonyiakhoz hasonló típusok.

Boius sztatér a pozsonyi leletből

A különböző fémekből és több, különböző címletből álló pénzverés már fejlett pénzhasználatra utal a Kr.e. 1. század középső harmadában a boiusok vidékén.

A boiusok arany-, illetve nagyezüst verésének minden bizonnyal a Kr.e. 1. század közepe tájára keltezhető dák támadás vetett véget, amely egyben a pozsonyi fellegvár pusztulását is okozta. Az élet azonban nem szűnt meg a területen, sőt a pénzverés sem, mivel aprópénzeket még jóval tovább is kibocsátottak.

Boius kisezüst a pozsonyi leletből (úgynevezett Réte-Simmeringeni típus)

A pozsonyi oppidum (erődített telep) területén nem csak helyi pénzek, hanem számos idegen pénz is felszínre került, elsősorban a szomszédos noricumi és pannoniai kelta veretek. Mintegy 10 éve pedig a Budapest környékén élő eraviszkuszok római köztársasági dénárokat utánzó pénzérméiből álló kincset találtak a szlovák régészek.

Pozsony tehát mindenképpen az egyik legjelentősebb – ráadásul jól kutatott - keleti kelta oppidum, nem elhanyagolható római kapcsolatokkal már Pannonia provincia létrejötte előtt is.

Forrás: Torbágyi Melinda - Sírásók naplója