Uluru - vörös óriás az ausztrál sivatagban

A hatalmas monolittömbről ősi történetek és legendák szólnak, rejtélyességét csak növelik a barlangjaiban található sziklarajzok. Az őslakosok szent helyként tisztelik, de az ide látogató turisták tömegeit is elbűvöli Ausztrália egyik legismertebb szimbóluma.


A szikla méretei elképesztőek, 9 km körterületével és 348 m magasságával, már 100 km-ről jól látható. A vörös óriást, ismertebb nevén Ayers Rock-ot, 1873-ban fedezte fel William Gosse. Nevét egy dél-ausztráliai miniszterelnökről, Sir Henry Ayersről kapta, bár az őslakosok már akkor is Uluruként tisztelték.

A nap sugarai által vörösben pompázó sziklát gyakran a világ legnagyobb monolitjának nevezik, pedig valójában egy lesüllyedt hegy csúcsa, amely becslések szerint még 6 km-re nyúlik a felszín alá. Kb. 550 millió évvel ezelőtt a sziklát tenger borította, de később az óceán visszahúzódott és a földkéreg mozgásai a kőzetet az oldalára fordították. Ennek a hegynek a maradványait láthatjuk napjainkban. A szikla fő alkotóeleme egyfajta homokkő, az ún. arkóza, ami földpátot és vasoxidokat is tartalmaz. Ennek az összetételnek köszönhető az a színváltozás, ami napkeltekor ill. napnyugtakor figyelhető meg. Felszínének szembeötlő formagazdagsága az eső és szél munkájának köszönhető. Az erózió vájta tavacskákat, barlangokat az őslakosok szent helyeknek tartják, számukra minden egyes hasadék szimbolikus jelentéssel bír. Az ősi legenda szerint Uluru útjelző azoknak az álomösvényeknek egyikén, amelyeket őseik jelöltek ki az alcsíra („álomidő”) idején, amikor a Föld keletkezett. A szikla körüli vidéket ebben az időben a nyúlkenguru és a szivárványkígyó népe lakta. A szivárványkígyó népét megtámadta a délről érkező mérgeskígyó törzs, de a nyúlkenguruk segítségével sikerült megvédeni magukat. Az őslakosok szerint ezt a harcot szimbolizálja a szent terület.

Forrás:Geográfia.hu