A keresztény művészet szimbólumai

Használati tárgyak szimbolikája

A keresztény szimbólumrendszer bemutatásaként először a hétköznapi használati tárgyak jelentéseit vizsgáljuk meg.
A keresztény témájú képek egyik leggyakrabban előforduló tárgya a gyertya, illetve a gyertyatartó. Az előbbi a késő római császároknál még hatalmi jelképként jelent meg, a keresztény ábrázolásokon már a Krisztus által hozott világosság jelképe, amely fényt adva ugyanúgy megsemmisül, ahogyan az Istenfiú is feláldoztatott értünk. A láng, a kanóc és a viasz egységében a Szentháromság mutatkozik meg, fénye Krisztus fényére, melege Krisztus szeretetére utal. Az Angyali üdvözlet ábrázolásokon a kialudt gyertya Gábriel arkangyal minden földi lényt felülmúló fényességére emlékeztet. A Jézus bemutatása a templomban jeleneten a mellékszereplők kezében megjelenve a február 2-ai Gyertyaszentelő, Mária tisztulásának ünnepét idézi. A Krisztus születése jeleneteken Szt. József kezében is láthatjuk, ez szintén a bűn sötétjének Krisztus fénye általi elnyomására utal. A gyertyatartó elsősorban ugyancsak a krisztusi fényt jelképezi, templomi darabok lábánál gyakran démoni állatok, fantázialények láthatók mint a sötétség megtestesülései; a Mária-képeken megjelenve a fényt hordozó Szűzanyát jelzik. Alexandriai Kelemen szerint a krisztusi kereszthez hasonlítható, mivel az is a fény forrását hordozta magán. Hétágú változata keresztény környezetben többnyire az Ószövetség szimbóluma, illetve a Szentlélek hét ajándékát is jelentheti.
Egy másik érdekes tárgy a tükör, mely kettős értelemmel bír: egyrészt a földi hívság, hiúság szimbóluma, másrészt a leplezetlen valóság képe. A Bölcsesség könyvében az isteni sugallat által szerzett bölcsesség jelképe (Bölcs 7,26), Szt. Pálnál már az isteni igazság tökéletlen megismerését jelenti (1Kor 13,12). Megjelenhet a szibillák, a Krisztusra vonatkozó jóslatokat adó antik prófétanők attribútumaként az igazság felismerésének jelképe értelmében, illetve Mária jelképeként, ahogyan a loretói litániában is, aki mint az „igazság tükre”, tisztaságával egyedül volt képes visszatükrözni az Atya képmását, Krisztust. Mária vagy a kis Jézus kezében a rá váró szenvedés felismerését jelenti, a repedés a tükrön a földi világ tökéletlenségét mutatja.

Brigitte Wests: Szent Mihály

A kétkarú mérleg már az ókori egyiptomiaknál, a görög és római világban is az isteni igazságosság jelképe volt, ahogyan az Ószövetségben is. Általában az Utolsó ítélet ábrázolásokon láthatjuk Szt. Mihály kezében, amint a lelkeket méri, melyet ruhátlan kisgyermek formájában ábrázolnak. A két serpenyőben szerepelhetnek a jó és rossz tettek, az utóbbi serpenyőre az ördög is rákapaszkodhat vagy épp Szt. Mihállyal alkudozva láthatjuk. Az Apokalipszis fekete lovasának is attribútuma (Jel 6,5), illetve Krisztus egy sajátos típusának, a 17–18. században Dél-Németországban elterjedt lélek gyógyszerésze-típusnak is fontos kelléke. Az ábrázoláson a Megváltó mérőkanalat, mozsarat és patikamérleget tartva a hitet, reményt és szeretetet tartalmazó patikaedényekre és a legtökéletesebb gyógyszerkönyvre, az evangéliumokra mutat. A négy sarkalatos erény közül az igazságosság jelképe, a bűnök közül az igazságtalanság figurája mellett gyakran földre hajított mérleg látható.
A kalap gyakran látható különböző formában már a korai ábrázolásoktól kezdve. Az ún. frígiai sapkát, melyet lekerekített, előrehajló csúccsal ábrázolnak, eredetileg a római felszabadított rabszolgák attribútumaként ismerték, később vált általában véve a keleti emberek jelképévé, ezzel jelenik meg például több alkalommal a három napkeleti bölcs is. Gyakran látható a csúcsos, sárga „zsidókalap” a 13. századtól kezdve Szent József vagy a próféták fején, ekkortól vált ugyanis Európában a zsidók előírásos öltözékévé. A zarándokok széles karimájú kalapját viseli id. Szent Jakab apostol és más zarándokszentek, mint például Szent Rókus.
Általában Szent Péter és a pápák kezében láthatjuk a Krisztustól kapott oldás és kötés szimbólumaként megjelenő kulcsokat. Az Apokalipszisben az Úr angyala a mélység kulcsával zárja el a Sátánt ezer évre (Jel 20). A Krisztus a pokol tornácán ábrázolásokon gyakran láthatók földön heverő kulcsok és széttört lakatok a halálon aratott győzelme jeleként. Mária és Márta övén a gondos háziasszony jelképeként függ kulcscsomó.
A Nagy Szent Család, Szent Család és a Madonna-képek gyakori kelléke egy-egy játékszer, melyekkel a kisgyermekek játszanak, ezek gyakran jövőjüket mutatva kereszt, bárány, alma vagy tengelice.
Az egérfogó megjelenése Szent József alakjához köthető, aki a Gonosz elfogására készíti.
A homokóra vagy óra a földi dolgok mulandóságát, valamint az ennek tudatában gyakorolt mértékletesség és önuralom erényét jelezve számos remete szent, pl. Bűnbánó Szent Mária Magdolna, Szent Jeromos attribútuma. Az erények allegorikus ábrázolásain ezzel összefüggésben a Mértékletesség figurájának kezében látható, illetve megjelenhet még a halál kezében is.

Forrás: Lovas Orsolya - Keresztény Értelmiségiek Szövetsége