Mentálhigiéne alapfokon

Mindenkinek tudósnak kell lennie ahhoz, hogy ép, egészséges lelkületű legyen? Szó sincs róla. De jó, ha mindenki rendelkezik bizonyos alapismeretekkel arról, mi szolgálja a saját és mások lelki egészségét, és mi van kárára.

Úton önmagunk felé

Az iskolában mindannyian megtanulunk írni – mégsem válik valamennyiünkből író vagy költő. Ám ez az alapja annak, hogy élvezni tudjunk egy verset. A mentálhigiéné szabályait-fogásait is körülbelül ennyire kell elsajátítanunk. Szembe lehet szállni a problémákkal csupán puszta akarattal? Igen is, meg nem is. Kétségtelen, hogy a puszta akarat nem mindig elegendő. De az is kétségtelen, hogy akarat nélkül nem megy. Az akarat csak az első lépés, ezt követi a felkészülés, majd a szívós munka, s csak lassan, fokozatosan a siker, az öröm érzése, hogy nehézségeinken - önmagunkon, gyengeségeinken - úrrá tudtunk lenni. A mentálhigiéné igen széles körű tevékenység, az élet minden területén találkozhatunk vele. Nem csak a pszichológus vagy a pszichiáter végez(het) mentálhigiénés munkát, hanem pl. annak az építésznek is van ilyen jellegű tevékenysége, hatása, aki úgy tervez meg egy (köz)épületet, hogy az jól megközelíthető legyen, s könnyű legyen benne eligazodni. A munkarendnek, az időbeosztásnak, a munkacsoportok összeállításának is vannak mentálhigiénés szempontjai - és hatásai. Ha a sort teljessé akarnánk tenni, életünk minden területének eseményeit ideírhatnánk, a naponta ismétlődőket csakúgy, mint a ritkábbakat. A mentálhigiénés tevékenység két nagy csoportra osztható: a kisebb-nagyobb közösségek, csoportok működésének alakítására, és az egyének belső életének, kiegyensúlyozottságának kimunkálására.

Mi is az a mentálhigiéné?

Legegyszerűbben így lehetne magyarítani: lelki-egészség védelem. A “mentálhigiéné” kifejezés minden olyan tevékenység megnevezésére alkalmas, melynek célja az egészséges lelki élet kialakítása és megtartása. Mikor mondhatjuk lelki életünket egészségesnek? Akkor, ha ébredéstől elalvásig – sőt álmainkban is –, és újévtől szilveszterig egyfolytában mosolygósak, kiegyensúlyozottak vagyunk? Nem. Az élet nem folytonos örömünnep, hanem inkább öröm és szomorúság szüntelen váltakozása, olykor furcsa keveréke – tele buktatókkal, nehézségekkel. Örömünket sokszor éppen az hozza meg, ha nehézségeinket legyőzzük, ha azokon úrrá tudunk lenni. A lelki egészség kialakulása és fennmaradása nem önmagától működő folyamat, hanem nagyon sokrétű, összetett feladatsor, melyet tanulni, gyakorolni kell. Sokan azt hiszik, ez olyan természetes, magától értetődő tevékenységünk, mint például a légzés, és csak akkor kell törődni vele, ha akadozik, ha baj van. Az emberiség történelme, s benne egy-egy ember története, akár a saját magunké is, igen élénken rácáfol erre. De ha jobban belegondolunk, nincs is ebben semmi csodálni való, hiszen az emberi lélek olyan bonyolult, érzékeny, titokzatos valami – inkább az lenne meglepő, ha minden csak úgy magától lenne sikeres. Ennek a sikernek a megalapozása a mentálhigiéné: egyrészt elmélet – tudomány –, amely meghatározza a “mit” és a “hogyan”-t, másrészt gyakorlat, amellyel megvalósítjuk mindazt, ami a mindennapok harmóniájához szükséges.


Forrás: Patika Magazin