"Igaz, nem igaz, de így volt..."

1859 Szeptember 30. (150 éve történt)

Székelyföldön megszületett Benedek Elek író.

(meghalt: 1929)


Benedek Elek, a nagy székely mesemondó

Váradi Péter Pál – Lőwey Lilla honismereti albumának margójára


Benedek Eleket az utóbbi évtizedek politizáló hajlamú tollforgatói – újságírók, irodalomtörténészek, irodalomkritikusok, politikusok – harcos publicistaként, a „szembejövő emberként” jelenítették meg, aki a trianoni összeomlást követően 1921-ben, amikor több mint kétszázezer magyar távozott Erdélyből azt a sorsot vállalja, amely az ő székely-magyar népének a sorsa és Budapestről hazatelepedik Kisbaconba. „Visszamentem azért, mert minden írásom Erdély földjében gyökerezik, Erdély földjének és levegőjének köszönhetem azt, hogy valamicsodás író lett belőlem...Ha ellenállhatatlan erővel nem vitt volna haza az édes anyaföldre a honvágy, akkor is hazamegyek, mert éreztem, hogy amikor sok-sok ezrek hagyták ott Erdélyt...nekem haza kellett mennem, hogy visszafizessem egy részecskéjét bár annak, amit az édes anyaföldtől kaptam” – vallja.

A nagyhatású író, lapszerkesztő egész életművét átszövő, végső soron meghatározó anyaföldhöz való ragaszkodás motívumának kiemelése mintegy ellensúlyozta a Jóságos Elek Apóról, a Nagy Mesemondóról alkotott egysíkú képet. A diktatúra esztendeiben az ilyenfajta életmű értelmezést erősítette az is, hogy művei köztudatba építésének, a kisbaconi emlékház létesítés kiküzdésének nélkülözhetetlen tartópillére volt a szülőföldre való visszatelepedés motívuma, ennek erkölcsi parancsa. Végső soron és ki nem mondva az anyaországtól való eltávolodás, a „más országok belügyeibe való be nem avatkozás” politikai szándékainak medréhez igazított taktikai érvelés annak a tudatában, hogy a Benedek Elek-i életmű, ha az újraközlések és az emlékház révén az olvasók és a látogatók színe elé kerülnek ezek újra, sőt fokozott mértékben a magyarságtudat építőelemeivé válnak.


Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla újabb honismereti fotóalbumában, az Erdély – Székelyföld sorozat Benedek Elek A nagy székely mesemondó a monumentális alkotás alcímébe is kiemelve az „osztályharcos” életmű értékelések övezetéből visszakapcsol az író énjének lényegéhez, Benedek Elek konzervatív népi nemzeti elkötelezettségéhez. Érzésem szerint ennek a szemléletnek, az ilyenféle „szájtartásnak” az érvényesítését nem valamiféle irodalomértelmezési, fotóművész megközelítésű esztétizáló okoskodás gyöngyözte ki, hanem Benedek Elek életművének azok a pászmái, amelyek olvashatóak és láthatóak, a fotóművész lencséje elé így kínálkoznak, valósággal „képbe hozzák” a Nagy Mesemondót, az édes anyaföld, a szülőföld természeti tájélményekhez, Erdély, Székelyföld mondavilágából, legendáiból összeálló nemzeti önkép kimunkálásának felerősítését.

Mindebből az is következik, hogy ez a honismereti album, a szerkesztői hozzáállás valamint a Benedek Elek-i életmű ilyenféle megidézése és bemutatása elsősorban Elek Apó mai unokáinak, az unokák szüleinek, nagyszüleinek, az óvó- és tanító néniknek, az olvasóknak és közgyűjteményeknek a kisbaconi emlékház látogatóinak összességét, tehát az egész magyar társadalmat, a közszférát célozza meg.

Rendkívüli jelentősége, és, higgyük, hogy sikere is ebben rejlik.

Lőwey Lilla honismereti albumban olvasható életpálya rajza, szerzőtársának, a Magyar Örökség-díjas Váradi Péter Pálnak a fotói felé fordítják az érdeklődő figyelmét. Az édes anyaföld vizuális megjelenítése páratlan mélységű és szépségű. Benedek Elek egyébként írásaiban is a látvány világa felé hajló mesemondó, egy mese- és mondabéli álomvilág újraalkotója, a tudálékos, csak a fellelhető dokumentumokhoz ragadt történelemcsinálás szürke realizmusra törekvése helyett a mesét és mondát emeli magasba, ezekkel kifoltozza-kiegészíti a történelmi tudat hézagait. Tollának szárnyalása, meseátírásainak íve eléri a hun-magyar összetartozás és folytonosság régióit, felülemelkedik a történetírói okoskodásokon, úgy mond és úgy alkot mesét, hogy az legyen az érzésünk: milyen jó magyar embernek lenni.

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla A nagy székely mesemondó irodalmi fotóalbumuk bemutatására ez év szeptember-októberében székelyföldi és magyarországi író-olvasó találkozósorozaton kerül sor. Szeptember 27-én a sepsiszentgyörgyi Református Vártemplomban, 28-án Baróton, az Erdővidéki Múzeumban, 29-én Kisbaconban, október 1-én Marosvásárhelyen, a Bernády-házban, október 3-án Szovátán, a Polgármesteri Hivatal dísztermében.

Magyarországi találkozók: október 6,18 óra, Budapest, Semmelweis u 3 (Magyarok Háza), október 7-én, 18 órakor Veszprémben, a Városi Művelődési Központban, október 8-án 17 órakor Balatonfüreden, a Városi Könyvtárban, október 9-én, 18 órakor Kisapostagon, a Faluházban, majd október18-án 17 órakor Hegyeshalomban, a Faluházban és november 9-én 18 órakor Érden, a Művelődési Házban.

A Benedek Elek és a Marosvásárhely fotóalbum ajánlói: dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész és e sorok írója, akinek 2008-ban kiadott kötetei – Ojtoz-völgye a hadak útján, Szőttesünkben török minták és Frigyre lépni a szülőfölddel – a magyarországi helyszíneken megismerhetők.



Forrás: Sylvester Lajos - Gondola