A magyarság katonai segédnépei a IX. és XV. század között

Dr. Henkey Gyula – Zombory István

Katonai segédnépeink nagyrészt időponti sorrendben az alábbiak voltak: kabarok, székelyek, besenyők, bolgár-törökök (böszörmények), Derbent környéki alánok, úzok (oguzok), kunok, jászok. A fentiekben felsorolt katonai segédnépek közül egyesek több csoportban is csatlakoztak a magyarsághoz, így a kabarok alán rétege és a székelyek első csoportja még a honfoglalás előtti időben. A besenyők első csoportja már a 895. évi honfoglalás idején a kabarok egyik részeként részt vett a Kárpát-medence elfoglalásában is. A kabaroknak is volt besenyő rétege, mely horezmiként van említve, és melynek nyelve Harmatta (1977) szerint besenyővel kevert alán volt. A bulakok is segédnépeink közé sorolhatók, akik Erdély déli részében a székelyekbe olvadtak be, és a székelyek egyik csoportjaként sorolhatók a magyarság katonai segédnépei közé. A székelyek első csoportja a kabarokkal egy időben, még a IX. század közepén csatlakozott a magyarsághoz (Győrffy, 1983), másik csoportjuk a Kárpát-medencében élte meg a magyar honfoglalást, és a Kórogy-ér környékén csatlakozva részt vett a Kárpát-medence meghódításában. Valószínűnek látszik, hogy harmadik csoportjuk a kabarokkal együtt a Kassa és Losonc közötti sávban már korábban katonai őrhelyeket alakított ki. Ezek várták be a honfoglaló magyarok érkezését, és megfigyelték a katonai mozgásokat. A honfoglalás után kezdetben a történeti Magyarország gyepűit nagyrészt kabarok és székelyek védték, akiket főleg Taksony fejedelem időszakában besenyőkkel erősítettek meg. A magyar – besenyő közeledést főleg az segítette elő, hogy Taksony fejedelem felesége (Géza anyja) besenyő hercegnő volt, akivel egy egész besenyő törzs és a fejedelemnő testőrsége is beköltözött a Kárpát-medencébe. Valószínűleg a Közép-Ázsiát sújtó szárazság és a nyugat-szibériai arab előretörés miatt a jelenlegi Nyugat-Kazahsztán területéről kiűzött úzok hódították meg a besenyők lakta területeket, de lehetségesnek látszik az is, hogy a besenyőkkel kevert úzok a keleti gyepűinket támadó népességek miatt hol besenyőként, hol úzként vannak említve. Megjegyezzük, hogy az Amu-Darja deltavidékén ma is élő karapalkakok (fekete süvegesek) az őshazába visszatelepült besenyők és úzok (Györffy, 1990). A besenyők fele, de legalább harmada a magyarságba olvadt be, többi részük pedig a déli és keleti ukránokba, valamint a moldvai románokba, aminek hatásaként feltételezhető volt a többi szlávoktól és a havas-alföldi románoktól való jelentős embertani eltérés, amit a moldvai magyarok beolvadása is erősített.

A történeti, régészeti, és embertani adatok arra utalnak, hogy a katonai segédnépeinknek jelentős szerepük volt a magyarság kialakulásában. Embertani szempontból az írásos források szerint főleg a kabaroknak, székelyeknek, besenyőknek, kunoknak, jászoknak és a bulaknak tartott népességek mai leszármazottainak etnikai embertani vizsgálata nyújthat támpontot. Az említett rokon népeknek tartott segédnépek közelségére nézve igyekszünk a fentiekben említett csatlakozott népességek utódaira vonatkozó adataikat időrendi sorrendben vázolni. E téren problémát jelent, hogy egyes néprészek több alkalommal is csatlakoztak a magyarsághoz, és meg kell jegyeznünk, hogy a magyarságtól elszakadt e néprészek különböző időpontokban váltak ki. Ezek közül már korábban is tudtunk arról, hogy Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország határára telepedett le egy magyar néprész, valamint egy másik néprész a volt volgai bolgárok szomszédságába. Újabban tudomásunk van Kazahsztánba, Üzbegisztánba és Mongóliába elszármazott magyarokról is, de lehetségesnek tartjuk, hogy a Közép-Ázsiába került néprészek nem a honfoglalás előtt kerültek a jelenlegi lakóhelyükre, hanem a tatároknak nevezett mongolok által 1241−1242-ben elhurcoltak utódai, leszármazottai.

Az összehasonlított népességek feltűnően közel állnak egymáshoz (I–III. táblázat).

A főbb embertani jellegek elemzése

Testmagasság: E tekintetben a szerzők egyike által vizsgáltak közül a legmagasabbak az újkígyósi férfiak (176,77 cm), és a kulcsodi nők (164,59 cm), a legalacsonyabbak pedig a moldvai magyarok (f.: 164,77 cm, n.: 156,93 cm). Feltűnően magas a termet a besenyő eredetű magyaroknál (Bős f.: 175,86 cm, n.: 161,58 cm, Kulcsod f.: 175,70 cm, n.: 164,59 cm). A Rába-közben vizsgált magyaroknál minden helységben magas a termet, legnagyobb mértékben a kabar eredetű mihályiaknál (f.: 174,24 cm, n.: 160,62 cm), és a besenyő eredetű rábapatonaiaknál (f.: 173,67 cm, n.: 160,04 cm). Egyelőre határozottan nem dönthető el, hogy a Rába-közi népességek közül melyek a besenyő és melyek a kabar eredetűek, ugyanis a besenyők első csoportja még a magyar honfoglalás előtt csatlakozott a kabarokhoz. A IX. század közepén a magyarokhoz csatlakozott kabarok egyik csoportjának nyelve besenyővel kevert alán volt (Harmatta, 1977).

Jelentős tényként kell említenünk, hogy Taksony fejedelem időszakában a Csallóközbe és a Mátyusföldre betelepített gyepűőrök besenyő eredetűek voltak.

A szerzők egyike által vizsgált csallóközi, mátyusföldi és egyéb magyar népességek közül a besenyő eredetűeknél (Bős, Kulcsod, Padány, Alistál, Pered, valamint a csicsóiak egy része) a termet mindkét nemnél feltűnően magas. Bár a csicsóiak besenyő eredete egyelőre nem bizonyítható, de nem kizárt a csicsóiak besenyő vagy kabar eredete, mert a helység neve a török csicsak (jelentése: virág) szóból vezethető le (Blaskovics, 1991). (Magas a termet férfiaknál 170 cm-től, nőknél 159 cm-től kezdve, de az utóbbi 50 évben a termet átlaga fokozatosan emelkedett, magyar férfiaknál 3 cm-rel, nőknél 2,5 cm-rel.)

A szerzők egyike által vizsgált népességek közül a felvidéki magyarok a legmagasabbak (férfiaknál 174, 29 cm, nőknél 161, 22 cm), A nem magyar népességek közül a legmagasabbak a dél-somogyi horvátok (férfiak 172,44 cm, nők 159,56 cm), a legalacsonyabbak pedig a hazai németek, más szóval svábok (férfiak 168,51 cm, nők 156,23 cm).

Visszatérve a besenyő eredetűekre, megállapítható volt, hogy az összes besenyő eredetű helységben magasabb volt a termet a magyar átlagnál.

Fejjelző: (fejjelző=fejszélesség/fejhossz×100) A magyar népességekre a rövid fejjelző a jellemző (férfiaknál 81,00-tól 86,00-ig, nőknél 82,00-től). Az összehasonlított népességek közül legnagyobb a fejjelző mindkét nemnél a pétervásáriaknál, a legkisebb pedig az udvarhely-megyei székelyeknél (I. táblázat).

A további méretek átlagai, valamint a jellegek megoszlása az I-es és II-es táblázatokban látható.

Arcjelző: (arcjelző=arcmagasság/járomív-szélesség×100) vonatkozásában a legszélesebb a bősi besenyő eredetű férfiaknál és a pétervásári palóc nőknél. Legkevésbé széles a mihályi férfiaknál és az Udvarhely megyei székely nőknél. Az összehasonlított népességek ebben a tekintetben is közel állnak egymáshoz.

Szemszín: A magyaroknál sötét, zöldes, világos az előfordulás sorrendje. Az összehasonlított népességek közül a sötét szemszín a leggyakoribb a kabar eredetű mihályi férfiaknál (55,6%), valamint a nagykun származású kisújszállási nőknél (65,7%).

Hajszín: A magyaroknál szinte kivétel nélkül a barna-fekete hajszínárnyalatok a jellemzők. Az összehasonlított őslakos eredetű népességek közül a barna-fekete hajszínárnyalatok férfiaknál 98,0-100%-ban, nőknél 97,5-100%-ban voltak észlelhetők.

A táblázatokban fel vannak sorolva a csicsóiakra vonatkozó adatok is, akik mind besenyő, mind kabar eredetűek lehetnek.

Típusok megoszlása

A vizsgált magyaroknál minden tájegységben a turanid típus a leggyakoribb, és a Duna-Tisza közének kivételével a pamíri típus áll a második helyen. A 3. számú táblázatban 6 őslakos eredetű magyar népesség tipológiai megoszlásait közöltük. Ezek közül Pétervására és Mihályi kabar, Bős besenyő, Kisújszállás nagykun, Agyagfalva-Bögöz székely, míg Csicsó és Kulcsod együtt részben besenyő, részben kabar eredetű. A turanid és a pamíri típus gyakorisága minden közölt népességnél meghaladja a magyar átlagot. E két típus főbb jellemzői a következők:

1) Az előfordulás szempontjából első helyen álló turanid típusra jelenleg a magas, vagy nagy-közepes termet, a fej nagy méretei mellett rövid fejjelző, széles arc, előrehajló járomcsont, közepesen kiemelkedő, egyenes, vagy enyhén konvex orrhát, barna, vagy zöldes szemszín és barna-fekete hajszín a jellemző.

2) A pamíri típus főbb jellegei: nagy-közepes termet, a fej kis méretei mellet rövid fejjelző, lekerekített járomcsont, a közepesnél erőteljesebben kiemelkedő konvex, vagy egyenes orrhát, sötét, vagy zöldes szemszín és barna-fekete hajszín.

Meg kell jegyeznünk, hogy a pamíri típusba soroltak mintegy háromszorosát teszi ki a jellegzetes pamiro-turanid átmeneti forma.

Etnogenetikai összefüggések

Rendkívül kedvező körülmény, hogy mind Kazahsztánban, mind Kínában és Északnyugat-Indiában ma is él a magyar, illetve a hun rokonság tudata. A legbiztatóbb a helyzet Kazahsztánban, részben azért, mert Iszmagulov kutatásai alapján az ottani embertani adatok jól ismertek, másrészt, hogy e kutatások szakmai irányítását Bíró András antropológus vállalta. A következő kutatást Kínában a szerzők egyike segítségével Horváth Izabella művészettörténész-antropológus végezte, részben a rokon, Kínában élő kazakok, valamint az ujgur-hun testvérnép körében (Henkey–Horváth, 2001−2002). Mind a kazakok, mind az ujgurok állnak hozzánk a legközelebb embertani szempontból. A kazakok azért állnak hozzánk rendkívül közel, mert náluk főleg a hegyvidékieknél a legnagyobb a turanid típus gyakorisága, míg az ujguroknál a turanid típus előfordulása némileg kisebb, viszont ennél nagyobb a pamíri és a kaszpi előfordulása.

A táblázatokban mind őslakos eredetű magyarok szerepelnek.

Szervezés alatt állnak az északnyugat-indiai kutatások, melyek irányítását Aradi Éva végzi. Az északnyugat-indiai népességeknél főleg a radzsputoknál ma is él a szkíta és a hun származás tudata. Némi támpontot nyújthat, hogy a Schwidetzky-féle sorozat indiai kötetében angol és német kutatók az Ahmedabad város körül mintegy 250 kilométeres sugarú körben kimutattak olyan szkíta és hun eredetű népességet, akiknél a fejjelző nem hosszú, hanem rövid, az arc nem magas, hanem középmagas, és a bőrszín indiai viszonylatban a legvilágosabb.

A radzsputok lélekszáma 1968-ban mintegy 20 millió volt. (Az indiai össznépesség 4%-a.) A radzsputokon kívül más rokonnak tekinthető vándornépesség is található a Thar sivatagtól délre, akik létszáma szintén 4%. A szkíta és hun nyomok kimutathatók délen Bombayig, kelet felé Dzsarpurig, ahol a közép-ázsiai hindukkal és dravidákkal kevert népességek élnek.

A The Turks című (kb. 3000 oldalas), a török népek történetével foglalkozó kiadvány 2002-ben Ankarában, annak 6. kötetében megjelent demográfiai tanulmány megjelölte a törökök őseinek tekintett népeket: i.e. 3000-től kezdve az annaui kultúra népességeit, valamint az i. e. 1000 évtől kezdve a szkítákat és szarmatákat a hunokon és a türkökön kívül. A fentiek ellenére a nézet nem tekinthető romantikusnak, mert a kiadványban olyan tanulmányok is megjelentek, melyek a szkítákat és szarmatákat iráninak tartja, harmadik részét pedig vegyesen török plusz iráninak. Említenünk kell, hogy a demográfiai tanulmány a zsidó vallású litvániai karaimokat és ukrajnai krimcsakokat is a török népek közé sorolja. Ezek közül a karaimok ma is törökül beszélnek.

A török népek összes lélekszáma mintegy 150 millióra becsülhető, bár a demográfiai tanulmány 171.065 ezer főt említ, de megjegyzi, hogy hat, döntően török nyelvű országban az egész lakosság lélekszámát adták meg, melyekben a nem török népességek lélekszáma mintegy 21 millió. Meg kell említeni a mohamedán vallású török népek rendkívüli szaporaságát, amelynek eredményeként Törökországban 50 év alatt 3,5-szeresre emelkedett a lakosság száma.

Henkey Gyula: Iszmagulov Orazak kazah antropológussal 1961-ben vettem fel a szakmai kapcsolatot, aki 2004 nyarán lakásomon felkeresett adataink egyeztetése céljából. A találkozón jelen volt Erdélyi István régész-történész egyetemi tanár is, aki vállalta a tolmácsolást, egyben részt vett a szakmai vitában is. A megbeszélésen jelen volt Bíró András antropológus és Zombory István helytörténész (asszisztensem) is. A megbeszélés fő célja a személyes találkozón túl a magyarok és a kazahok (kazakok) közötti embertani közelség okainak megvitatása volt, pontosabban főleg a turanid típus nagy-magyar alföldi és észak-kazahsztáni változatok pontos leírása volt. A két turanid változatra jellemző méreteket, jelzőket és morfológiai jellegeket én (H. Gy.) ismertettem. Iszmagulov kollega hozzászólásában kifejtette, hogy az ősi europoid (így) jellegek főleg az orrhoz, míg az ősi mongoloid jellegek főleg a szemtájékhoz kapcsolódnak. Ezt kiegészítéseként megemlítettem, hogy a szemtájékon kívül a közepesen, vagy erősen előreálló járomcsontforma is a mongoloidhoz kapcsolódhat.

Megjegyezzük, hogy Ginzburg, volt leningrádi professzornak az volt a véleménye, hogy az általam (H. Gy.) turanid-turanoidnak meghatározott magyarok jobban megőrizték e típus ősi andronovói, mint az ősi mongoloid jellegeit, szemben azzal, ami Közép-Ázsiában történt, majd 1966-ban azt is közölte, hogy az általa erősen andronovóinak nevezett turanid forma szerinte az alföldi változat extrém variánsának is tekinthető lenne, amit én el is fogadtam. (1998 előtt az észak-kazahsztáni változatot még erősen andronovói jellegű turanidnak neveztem, mert Andronovo község Észak-Kazahsztánban található.)

I. TÁBLÁZAT

KATONAI SEGÉDNÉPEINK FŐBB MÉRETEI ÉS JELZŐI, A MAI LESZÁRMAZOTTAKNÁL

FÉRFIAK	1	2	3	4	5	6
Testmagasság	175,86	175,11	174,24	170,40	172,41	169,82
Fejhossz	191,03	189,52	188,84	188,51	189,35	189,75
Fejszélesség	161,49	161,55	160,20	162,74	159,48	162,40
Homlok szélessége	114,84	114,64	115,07	114,61	113,68	113,65
Járomív szélessége	148,49	146,45	146,36	148,41	145,19	148,04
Morf. arc magassága	121,76	122,25	123,38	122,27	122,12	121,41
Állkapocs szeg. szél.	115,92	115,38	115,29	115,05	114,00	113,86
Orrmagasság	53,22	52,87	53,47	52,76	53,50	54,18
Orrszélesség	36,67	36,14	36,20	36,78	36,34	36,89
Fejjelző	84,52	85,19	84,89	86,45	84,27	85,56
Arcjelző	81,95	83,51	84,35	82,46	84,11	82,05
Orrjelző	68,90	68,55	67,91	70,19	68,31	68,37
NŐK	1	2	3	4	5	6
Testmagasság	161,58	161,58	160,62	158,30	159,72	157,69
Fejhossz	181,90	180,55	179,62	178,85	180,98	180,71
Fejszélesség	154,11	153,67	153,26	154,94	152,73	155,81
Homlok szélessége	110,47	110,84	112,31	110,96	110,35	111,23
Járomív szélessége	139,67	138,26	139,56	141,27	138,90	141,17
Morf. arc magassága	111,22	111,64	111,95	110,44	114,94	110,82
Állkapocs szeg. szél.	108,28	107,30	107,54	107,92	108,10	107,71
Orrmagasság	49,26	49,40	49,77	48,95	49,51	49,96
Orrszélesség	33,16	32,79	32,38	33,60	33,08	33,47
Fejjelző	84,80	85,14	85,41	86,70	84,42	86,26
Arcjelző	79,62	80,63	80,28	78,22	80,70	78,59
Orrjelző	67,40	66,49	65,21	68,86	66,98	67,24
1. Bős
2. Csicsó + Kulcsod
3. Mihályi
4. Pétervására
5. Bögözd + Angyalfalva (Udvarhely megye)
6. Kisújszállás

II. TÁBLÁZAT

KVALITATÍV JELLEGEK MEGOSZLÁSA %-BAN

FÉRFIAK
Jelleg	Forma	1.	2.	3.	4.	5.	6.
Járomcsont al.	lekerekített	12,7	16,4	22,2	26,0	25,7	21,8
	előreálló	87,3	80,0	73,3	69,0	70,8	66,9
	előrekeskenyülő	0,0	3,6	4,3	5,0	3,5	11,3
Homlok prof.	előreálló	0,0	0,0	0,0	1,0	0,0	0,0
	meredek	92,1	97,7	95,6	86,0	96,4	94,0
	hátrahajló	7,9	2,7	4,4	13,0	3,6	6,0
Orrhát prof.	konkáv	19,0	14,6	4,4	13,0	15,9	6,0
	egyenes	42,9	34,9	35,6	58,0	32,7	32,3
	konvex	38,1	50,9	60,0	29,0	51,3	61,7
Orrhát kiem.	gyenge	1,6	1,8	0,0	2,0	3,5	0,0
	közepes	76,2	79,1	68,9	90,0	70,8	72,9
	erős	22,2	19,1	31,1	8,0	25,7	27,1
Tarkó prof.	erősen domborodó	12,7	7,3	11,1	8,0	12,4	11,3
	enyhén domborodó	65,1	61,8	53,3	81,0	59,3	70,7
	lapos	22,2	30,9	35,6	11,0	28,3	18,0
Szem szín	világos 1A-4a	23,8	29,1	20,0	32,0	12,4	21,8
	kevert 4B-8,10	34,9	22,7	24,4	19,0	35,4	25,6
	sötét 9,11-16	41,3	48,2	55,6	49,0	51,3	52,6
Hajszín	vörös	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0	0,0
	szőke	0,0	0,0	0,0	1,0	0,0	0,0
	átmeneti M-D	0,0	0,0	0,0	1,0	0,9	0,0
	barna-fekete	100,0	100,0	100,0	98,0	99,1	100,0

NŐK
Jelleg	Forma	1.	2.	3.	4.	5.	6.
Járomcsont al.	lekerekített	10,8	14,4	7,7	18,6	11,2	20
	előreálló	86,8	85,6	89,7	80,5	85,6	80
	előrekeskenyülő	2,4	0	2,6	0,9	3,2	0
Homlok prof.	előreálló	0	0	2,6	0,8	1,6	1,4
	meredek	100	100	97,4	94,9	98,4	97,2
	hátrahajló	0	0	0	4,2	0	1,4
Orrhát prof.	konkáv	30,1	24	12,8	25,4	29,6	12,9
	egyenes	44,6	39,4	30,8	56,8	32,8	47,1
	konvex	25,3	36,6	56,4	17,8	37,6	40
Orrhát kiem.	gyenge	1,2	2,9	0	2,5	2,4	1,4
	közepes	88	86,5	82,1	95,8	86,4	87,2
	erős	10,8	10,6	17,9	1,7	11,2	11,4
Tarkó prof.	erősen domborodó	19,3	18,3	17,9	14,4	24,8	22,9
	enyhén domborodó	79,5	79,8	79,5	85,6	71,2	77,1
	lapos	1,2	1,9	2,6	0	4	0
Szem szín	világos 1A-4a	24,1	14,4	15,4	18,6	18,4	15,7
	kevert 4B-8,10	28,9	29,8	23,1	28	24	18,6
	sötét 9,11-16	47	55,8	61,5	53,4	57,6	65,7
Hajszín	vörös	0	1	0	0	0,8	0
	szőke	0	0	0	0	0	0
	átmeneti M-D	1,2	0	2,6	2,5	0	0
	barna - fekete	98,8	99	97,4	97,5	99,2	100
1. Bős − 2. Csicsó + Kulcsod − 3. Mihályi − 4. Pétervására
5. Bögözd + Agyagfalva (Udvarhely megye) − 6. Kisújszállás

III. TÁBLÁZAT

TÍPUSOK MEGOSZLÁSA %-BAN

	1	2	3	4	5	6
Turanid	47,0	37,8	36,7	42,7	40	43,7
Pamíri	11,3	19,3	20	16,1	15,4	26,8
Dinári + Keleti dinaroid	6	7,6	13,3	2,3	7,5	0,9
Elő-ázsiai	1,3	2,1	1,1	0	1,7	3
Keletbalti	3,3	2,9	3,3	6,4	3,3	1,3
Kaszpi + Pontusi + Iráni	7,9	9,2	3,3	1,8	9,6	7,8
Alpi	2	2,1	1,1	2,3	2,9	0,4
Lapponoid	0,7	0,8	0	2,3	2,1	1,7
Mongoloid	1,3	1,3	0	0,4	0,8	1,7
Gracilis Mediterrán	0,7	0,4	0		0,4	0
Északi	0	0	1,1	0,4	0	0
Cromagnoid	0	0	1,1	1,4	0	0
Atlanto − Mediterrán	0	0,4	0		0,4	0
Uráli	0	0	0		0,4	0
Meghatározatlanok	18,5	16	18,9	23,9	15,4	12,4
1. Bős
2. Csicsó + Kulcsod
3. Mihályi
4. Pétervására
5. Bögözd + Angyalfalva (Udvarhely megye)
6. Kisújszállás

Forrás: KAPU