A Zeneakadémia felújításáról

Az európai hangversenyélet, valamint a világszínvonalú felsőfokú zenei oktatás egyik jelentős központjaként jegyzik a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet, korábbi, s ma is közkeletű nevén a Zeneakadémiát, melynek központi palotája a magyar építészet aranykorának kivételes épségben és egységben megmaradt alkotása. De az idő sajnos nem kímélte sem ezt, sem pedig az intézmény új, Wesselényi utcai kiegészítő épületét.

1875-ig a tehetséges hazai muzsikuspalánták csupán külföldön részesülhettek felsőfokú zenei képzésben, így gyakran megesett, hogy az elvándorolt tehetség végül tanulmányai helyszínén telepedett le, s többé nem tért vissza szülőhazájába. Jórész e 19. századi brain draint megakadályozandó, a magyar parlament éppen a főváros születésének évében, 1873-ban döntött arról, hogy a költségvetésből egy jelentősebb összeget különítenek el a Zeneakadémia intézményének felállítására. Az intézmény első igazgatója a magyar zenei élet prominense, Erkel Ferenc lett, míg az elnöki tisztséget az alapító Liszt Ferenc kapta, s az oktatás lényegében Liszt otthonában, a Duna-part közeli, akkor Hal téri bérházban vette kezdetét. Méltó elhelyezést csupán négy évvel később kapott az intézmény, amikor is felavatták az akkori Sugár úton álló (ma Andrássy út – Vörösmarty utca sarka), 1877-ben, Lang Adolf tervei alapján elkezdett négyszintes, neoreneszánsz saroképületet, melyet ma is Régi Zeneakadémiaként emlegetünk.

Bő egy évszázaddal az 1907-es átadás után megújul a Zeneakadémia épülete
fotó©Hajdú József

Az 1887-88-as tanévtől a Zeneakadémiát Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia néven hat évre összevonták az Országos Színészeti Iskolával. Újabb funkciókkal, tanszékekkel bővült tehát az intézmény, s így hamarosan a Sugár úti palotát is kinőtték. Mindezek mellett egyre sürgetőbbé vált egy korszerű koncertterem megépítése is, így a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet az 1888/89. évi építészeti nagypályázatát „Zene- és szinészeti akadémiával összekapcsolt hangversenyépület” témakörben írta ki. Az első díjjal jutalmazott pályamű szerzője Giergl Kálmán volt, a századforduló egyik legsikeresebb építésze, aki építésztársával, Korb Flórissal, a Zeneakadémia palotáján kívül számos nagyszabású épülettel gazdagította a hazai architektúrát. A Király, a Gyár (ma Liszt Ferenc tér), valamint a Kremnitzer (ma Dohnányi) utca által határolt állami tulajdonú területet jelölték ki a zenepalota számára, melyen ekkor még az ifjabb Zitterbarth Mátyás tervezte Vakok Intézetének klasszicista épületet állt. 1903-ban, ennek az épületnek a bontásával kezdődik tehát a mai (új) Zeneakadémia története, mely a többszöri tervmódosítást követően 1904 és 1907 között nyerte el jelenleg ismert négyszintes, gazdag szobordíszű, historizáló-szecessziós formáját. Összművészeti alkotásról beszélhetünk, hiszen létrejöttében a Korb-Giergl építészpáros mellett a századelő olyan jelentős alkotói segédkeztek, mint például Berczik Gyula, Bierbauer István, Stróbl Alajos, Róth Miksa, de dolgozott az épületen Telcs Ede, Senyei Károly, Maróti Géza, vagy Körösfői Kriesch Aladár nevét is.

A Wesselényi utcai épület udvara
kép©Mányi Építész Stúdió

Ám a zeneművészet e máig meghatározó európai központja, illetve a magyar építészet, valamint az iparművészet és szobrászat remekműve az 1907-es átadás óta – eltekintve a kisebb funkcionális átalakításoktól és az égető állagmegóvó beavatkozásoktól – érintetlen. Csendesen tűrte, tűri ma is a világ változásait, s mint mindenen, így rajta is fog az idő. Évtizedek óta tervben van a palota, valamint az intézmény külső helyszíne, a Wesselényi utcai kiegészítő épület renoválása és korszerűsítése, de mint oly sok esetben, úgy ezen épületeknél is az anyagi források hiánya késleltette a megvalósítást. Hosszú várakozás után, 2007 júliusában fogadta el a kormány a Zeneakadémia korszerűsítésére készített projektjavaslatot. Részletes műszaki és gazdasági hatástanulmányok készültek, majd az elfogadás utáni egy éven belül megszületett a teljes projektjavaslat is, amely lehetővé tette, hogy a projekt az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében, az állam nyújtotta több mint egymilliárd forintos önrész mellé megnyert közel 10 milliárd forintnyi európai uniós támogatással ne csak egy szép terv maradjon.

A kiegészítő épület egyik oktatási helyiségének látványterve
kép©Mányi Építész Stúdió

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) koordinálta „Liszt Ferenc Zeneakadémiája, az európai felsőfokú zenei oktatás megújuló központja Budapesten”elnevezésű projekt két fő szakaszból áll. Mányi István Építész Stúdió tervei alapján jelenleg is folyik a Wesselényi utcai kiegészítő épület felújítása, korszerűsítése, mely munkálatok várhatóan a 2010-es tanév elejére fejeződhetnek be. A korábban középiskolaként használt, erősen leromlott épületet a fővárostól kapta a régóta teremgondokkal küzdő Zeneakadémia. A belső üveghomlokzatokkal korszerűsített épület az átadást követően adminisztratív feladatok központja lesz majd, de itt kapnak helyet gyakorló szobák, kisebb stúdiók, illetve a menza is. 2011 őszére tervezik a Korb-Giergl palota átadását. Magyari Éva, Pazár Béla és Potzner Ferenc tervei alapján az állagmegóvás és restaurálást követően teljesen modernizálják a kiszolgáló tereket, beleértve a művészszobákat, a mosdókat és a büfét. S amit végül, de nem utolsó sorban fontos kiemelnünk: az operabarátok legnagyobb örömére a palota Kisterme újból kamara-operaházzá lesz, így egy újabb operaszínpaddal gazdagodhat úgy a főváros, mint az európai dalszínházak világa.

A Wesselényi u. 52 főhomlokzata
kép©Mányi Építész Stúdió

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Szöveg: Hagyó Eszter Fotó: Hajdú József
Látványtervek: Mányi István, Építész Stúdió
A szöveget Pompás nyitány címmel nyomtatásban is közli az OCTOGON magazin 2009/7-es száma.