A Székelyföld 2. rész

A VÁLOGATÁS ORBÁN BALÁZS FŐMŰVÉBŐL KÉSZÜLT:

A SZÉKELYFÖLD LEÍRÁSA

TÖRTÉNELMI, RÉGÉSZETI, TERMÉSZETRAJZI

ÉS NÉPISMERETI SZEMPONTBÓL.

1-6. KÖTET

PEST, 1868 - BUDAPEST, 1873.

Általános előismertetés a székely nép
történelme- és jogviszonyairól

Az írás ezt megelőző, első részét ITT olvashatja el!

Miként a nemzeti felosztás és a főhatalomnak képviselete, úgy a székelyek alkotmánya és nemzeti szervezete is nagy változáson ment át. Az Árpáddal kötött és Szent István király által is megerősített szövetség értelmében a a székely nemzeti önállósággal bírt, vagy legalább egy ilyennek több kritériumát megtartá, minő volt a nemzetgyűlések s az azokon gyakorolt törvényhozási jog (a belkormányzatot érdeklő kérdésekben), melyet nemcsak a királyok, hanem még a nemzeti fejedelmek alatt is számtalanszor gyakorolt. ( minők voltak az Udvarhelyen1505-től 1608-ig nyolcszor tartott nemzeti gyűlések, az agyagfalvi 1506-ban tartott nemzeti gyűlés, azokhoz sorozandó az 1848-ban szintén itten tartott nemzeti gyűlés. -Orbán Balázs jegyzete.) Nemzeti önállóságánakily járukéka volt az, hogy a székelyt ítélet előtt nem volt szabad elfogni, a székelyt vajda széke elibe hívni nem lehetett, hanem csak saját székén választott székely bírák által ítélhetett el. A többi részekétől eltérő nemzeti szervezetének kifolyása volt az, hogy a székelyeknél a homagium (homagium - fejváltság, vérdíj.) csak huszonöt forint vala, míg a megyéken kétszáz forint; hogy a székely jószág még fejvesztés esetében sem szállhatott a fiskusra, hanem az örökösökre, s a Székelyföldön "jus regium" (jus regium - az a királyi jog, hogy egy család magvaszakadása esetén a kincstár az örökös.) nem lévén, magvaszakadás esetében is nem a korona, hanem a szomszéd örökölt, és az örökösödésnek ezen sajátos rendjét még 1636-ban január 30-án kiadott védlevelével is megerősítette Rákóczi György, kimondván azt, hogy "Székelyföldön publicátió ( publicátió - közhírré tétel, meghírdetés.) ne legyen, és a fiscus ott ne örökölhessen, és a székelységnek határáról sem barom, se gabonabeli, se semmi egyéb bonumokról (bonumokról - javakról.) se magok, se jobbágyok , a pásztoruk és majoruk fiscus számára való dézsmaadással nem tartoznak." Ilyen sarkalatos és sajátos törvénye volt a székelynek az, hogy ahol fiú volt, ott a fekvőségeket az örökölte, a leány csak kiházasítást nyervén; de ahol csak leány volt, az mint fiú-leány örökölt mindent. Ily sarkalatos előjoga volt a székelynek, hogy háromforintos pert is a királyhoz fellebbezhetett, és az, hogy semminemű pénzadót nem fizetett, csakis ököradót; de amely kiváltságaikért és előjogaikért tartoztak harc idején fejenként felkelni, s minden időben a király udvarában (felváltva) száz lovast tartani. A fejenkénti felkelés kötelezettsége fenntartatott a nemzeti fejedelmek alatt is, sőt az akkint rendszeresíttetett, hogy a primor tartozott vagyoni állapotja szerint három, négy, öt lovassal kiállani; a lófők fejenkint, páncél, sisak, pajzs, kopja s más hadakozó szerekkel ellátva lóháton jelentek meg; ha valamely lófő szegény volt lovat szerezni, akkor a gyalogokkal kelt fel; de mihelyt lóra tehetett szert, azonnal ismét lovassá lett. A gyalogok (pixidariusok) szintén fejenkint puskával s egyébkint is jól ellátva keltek fel. Egy hónapig a székelyek közül senki zsoldot nem kapott, hanem magát táplálta, s díjazva csak akkor voltak, ha a hadjárat egy hónapnál tovább tartott. Terhes volt a hadkötelezettség főként a nemzeti fejedelmek küzdelemteljes korszakában, azért ez alól mentesítendők magukat, sokan a kevéssé terhelőbb jobbágyság köpenye alá bújtak; de hogy ez akadályozva legyen, arról is gondoskodott a törvényhozás, elrendelvén, hogy "a Generális (főkapitány) cirkálja meg a székelyeket, s kik jobbággyá tették magokat, helyezze vissza előbbi osztályukba; ki másodszor is megpróbálná azt, halállal büntessék". De dacára e szigorú rendeletnek, mégis sokan lettek jobbágyokká, ha nem önkéntesen is, de a nemesség túlhatalmaskodása által, s azért 1635-ben Rákóczi maga személyesen ment a Székelyföldre, s a törvénytelenül jobbágyokká tetteket kiszabadítja, s örökségeikkel egyetemben regisztráltatván , a tiszteknek hivataluk elvesztésének terhe alatt megparancsolta, hogy azokat szabadságukban oltalmazzák. 1633-ban az is törvénnyé lett, hogy pixidariustól jószágot örök áron megvenni ötszáz forint büntetés terhe alatt tiltva van, nagy szükségben is zálogjára az értéknek csak harmadába köthesse le jószágát. De nem csak a szabad székely elsüllyedése, hanem a nemesség túlhatalmaskodása felett is őrködött a törvényhozás. Mátyás király fenntebb említémrendeletében a nemeseknek zsarolását jószágok feldúlatása, a lustrális ( lustrális - a székely hadiszemlékre vonatkozó.) megváltoztatását imfámia ( infámia - becsületvesztés.) terhe alatt megtiltja, az 1666-i országgyűlési végzések 8. cikkelye pedig erre vonatkozólag azt mondja: "székely atyánkfiai szabadságuknak megbántódásával jelentik, hogy őkegyelmek közül a főrendek gyűlésbe (országgyűlésre) regálissal ( regálissal - királyi meghívólevéllel.) hívatnak; végeztük azért, hogy őkegyelmek közt lévő főrendek ennekutána gyűlésbe regálissal ne hívassanak, hanem aziránt is őkegyelmek régi szabadságokban maradjanak.


(Folytatása következik)

Forrás: Orbán Balázs: A Székelyföld - Válogatás - Pro Memoria, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982. 14-16. oldal