Anyáknapi versek

Anyanyelvemben őrizlek téged

Horváth István

Anyám a hangod nem hallom többet.

Anyanyelvemben őrizlek téged.

Szavaid szívem mélyén dübörögnek.

Úgy zengik vissza a mindenséget,

ahogy azt tőled szóval tanultam.

Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.

Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.

Ez nem szégyenem se büszkeségem.

Anyám vagy! Most már csak a szavakban!

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,

drágább a szavad, mélyebben dobban.

Nincs a földön oly kincs, se hatalom,

mely megfolythatna fiad ajkán.

Dédunokád is őrzi „Vénanyót”.

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,.

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

Édesanyámnak

Létay Lajos

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném,

ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék a hangján.

Ami csak szép s jó volna

édesanyámnak adnám.

Hálaadás

Dsida Jenő

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Anyád

Falu Tamás

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

minden pillanatban gondolt o reád.

Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,

félre tolt az útból, s elé o feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

ha fáztál, a lelkét terítette rád.

Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,

simogatta sebed, sírta könnyeid.

Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?

Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.

Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,

akihez rossz voltál, az volt az anyád.

Forrás