Bejegyzések
1901. május 1-jén született Budapesten Szerb Antal irodalomtörténész, író, a két világháború közötti szellemi élet egyik kimagasló alakja. Könyvek között nőtt fel, édesapja maga is rendkívül művelt orvos-tudós volt. 1911-től a piarista gimnáziumba járt, korán megjelentek versei és novellái, érettségi után a Nyugat, a Napkelet, majd a Minerva nevű folyóiratok számára írt tanulmányokat, kritikákat.
Irodalmunk talán legolvashatóbb, csillogóan szellemes tudósav volt, ezért magyar és világirodalom-története tele van humorral és meglepő megállapításokkal. Két monumentális műve mellett (A magyar irodalom története, A világirodalom története) remek regényeket és tanulmányok egész sorát alkotta. Az egyik legrokonszenvesebb ember volt a korszak irodalmában, állítólag mosolygós kedvesség, szívélyes modor jellemezte, akihez bármikor lehetett jó tanácsért fordulni.
Volt középiskolai tanár, szerkesztő, előadó, akit szellemes stílusa miatt gyakran hívtak a rádióba is, de elsősorban szenvedélyes olvasónak tartotta magát, aki szinte örök, kiolthatatlan szerelemmel viseltetett az irodalom iránt. A könyvek számára a legszemélyesebb magánügyeit jelentették. Regényei közül kiemelkedik A Pendragon legenda, amelynek évtizedekkel később kitűnő filmváltozata is készült. Ebben a műben az író saját magáról mintázott főhőse a kissé szerencsétlen és kétbalkezes Bátky János, az Angliába került, régi kéziratokat tanulmányozó bölcsész kalandjait ismerhetjük meg, egy könnyed és mégis misztikusan mélyenszántó történet keretében. Szerb Antal itt, irodalmi utalásain, remek nyelvezetén túl, nem tagadja meg született vonzódásait az ésszel felfoghatatlan, irracionális dolgok felé, amelyek világunkat körülkerítik. Unikum ez a könyv a magyar prózaírás hagyományaihoz képest, mert nem igazán hasonlít egyetlen regényünkhöz sem. Mértékadó vélemények szerint ha csak A Pendragon legendát írta volna meg, akkor is irodalmunk halhatatlanjai közé tartozna. Pedig másik nagy a műve, az Utas és a holdvilág sem akármilyen alkotás. Egy saját nászútjáról megszökött, széplelkű férfi különös története, szintén hatalmas kulturális tudásanyaggal, Szerb Antal-i könnyedséggel előadva, ami miatt ugyanolyan le nem tehető könyv, mint egy izgalmas krimi. Említett irodalomtörténeti főműveiben pedig az ókori görögöktől a huszadik század kezdetének íróit, költőit és stílusirányzatait mutatja be olyan stílusban, hogy szinte észrevétlenül tanulhatunk belőlük, miközben végig magunk elé képzelhetjük az otthonos könyvtára előtt házi papucsában sétálgató Szerb Antalt, amint barátságosan magyaráz nekünk. Az irodalom szinte minden korszakára kiterjedt a figyelme, ismert minden alkotót, aki valaha is jelentős vagy már elfelejtett művet hozott létre. Sajnos neki, bármilyen termékeny volt, csak kevés idő adatott, 1944-ben, a II. világháború borzalmai közepette hunyt el, alig múlt negyvennégy esztendős.
Volt középiskolai tanár, szerkesztő, előadó, akit szellemes stílusa miatt gyakran hívtak a rádióba is, de elsősorban szenvedélyes olvasónak tartotta magát, aki szinte örök, kiolthatatlan szerelemmel viseltetett az irodalom iránt. A könyvek számára a legszemélyesebb magánügyeit jelentették. Regényei közül kiemelkedik A Pendragon legenda, amelynek évtizedekkel később kitűnő filmváltozata is készült. Ebben a műben az író saját magáról mintázott főhőse a kissé szerencsétlen és kétbalkezes Bátky János, az Angliába került, régi kéziratokat tanulmányozó bölcsész kalandjait ismerhetjük meg, egy könnyed és mégis misztikusan mélyenszántó történet keretében. Szerb Antal itt, irodalmi utalásain, remek nyelvezetén túl, nem tagadja meg született vonzódásait az ésszel felfoghatatlan, irracionális dolgok felé, amelyek világunkat körülkerítik. Unikum ez a könyv a magyar prózaírás hagyományaihoz képest, mert nem igazán hasonlít egyetlen regényünkhöz sem. Mértékadó vélemények szerint ha csak A Pendragon legendát írta volna meg, akkor is irodalmunk halhatatlanjai közé tartozna. Pedig másik nagy a műve, az Utas és a holdvilág sem akármilyen alkotás. Egy saját nászútjáról megszökött, széplelkű férfi különös története, szintén hatalmas kulturális tudásanyaggal, Szerb Antal-i könnyedséggel előadva, ami miatt ugyanolyan le nem tehető könyv, mint egy izgalmas krimi. Említett irodalomtörténeti főműveiben pedig az ókori görögöktől a huszadik század kezdetének íróit, költőit és stílusirányzatait mutatja be olyan stílusban, hogy szinte észrevétlenül tanulhatunk belőlük, miközben végig magunk elé képzelhetjük az otthonos könyvtára előtt házi papucsában sétálgató Szerb Antalt, amint barátságosan magyaráz nekünk. Az irodalom szinte minden korszakára kiterjedt a figyelme, ismert minden alkotót, aki valaha is jelentős vagy már elfelejtett művet hozott létre. Sajnos neki, bármilyen termékeny volt, csak kevés idő adatott, 1944-ben, a II. világháború borzalmai közepette hunyt el, alig múlt negyvennégy esztendős.
Forrás: NEMbulvár - Sz. G.
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése