Ifj. Alexandre Dumas

1824 Július 27. (185 éve történt)
Megszületett ifj. Alexandre Dumas francia regényíró (A kaméliás hölgy, Traviata).

(meghalt: 1895)



Ifj. Alexandre Dumas

Ifj. Alexandre Dumas 1824. július 27-én született Párizsban id. Alexandre Dumas és Marie-Catherine Labay női szabó törvénytelen gyermekeként. Apja csak 1831-ben, miután írásai révén sikerült kiemelkednie a szegénységből ismerte el törvényes gyermekének, és ettől kezdve mindent megtett, hogy fia a legjobb neveltetésben részesüljön, ifj. Dumas ettől kezdve különböző bentlakásos kollégiumokban tanult. Erre azért volt lehetőség, mert az akkori törvények szerint id. Dumas elvehette a fiút anyjától. Anyja tragédiája nagy hatással volt fiára, sok tragikus hősnője ábrázolását innen merítette.
A törvénytelen gyermek stigmájához társult még, hogy fekete vér is csörgedezett az ereiben, hiszen dédnagyapja Haitin élő nemesember, dédnagyanyja fekete rabszolganő volt. Gyermekkorában ezek miatt gyakran csúfolták osztálytársai, így ezek az élmények hatást gyakoroltak életére és gondolkodására és nagyban meghatározták írásainak gondolatvilágát is.
1844-ben apjához költözött a Saint-Germain-en-Laye-i birtokára költözött. Itt ismerkedett meg Marie Duplessisszel, a fiatal kurtizánnal, akinek élete ihlette A kaméliás hölgy (1848) című regényét. A regény, majd a regény alapján írt dráma (1852) hozta meg számára a világhírnevet. Népszerűségét tovább növelte, hogy a Kaméliás hölgy alapján szerezte Verdi egyik leghíresebb operáját, a Traviátát (1853). A 19. század második felében elsősorban drámaíróként érte el sikereit.
1864-ben feleségül vette Nadja Nariskinét, akivel egy lányuk született. Hamarosan azonban elváltak, és Dumas feleségül vette Henriette Régniert.
Élete során ifj. Dumas tizenhárom regényt és számos színművet írt. Regényei közül A kaméliás hölgyön kívül kiemelkedik az 1867-ben megjelent, részben önéletrajzi ihletésű, A Clémenceau-ügy. 1874-ben beválasztották a Francia Akadémia tagjainak sorába, 1874-ben pedig megkapta a Becsületrendet.
1895. november 27-én halt meg Marly-le-Roi-ban.