Kozma László: Szent Imre himnusz

Reménnyel az ország, tiszta hittel várta,
Véle folytatódjék István királysága.
Térdre hullott Imre, és lelkét kitárta,
Hozzád szállt imája:

Tőled van, Isten, királyok hatalma,
Krisztus, feléd fordul nemzetek bizalma,
Adj olyan hatalmat, vezetni a népem,
Hogy tehozzád térjen.

Add, Uram Isten, bár életem árán,
Kereszt uralkodjék magyarok hazáján.
Terjeszd ki e földre megváltó kegyelmed,
Néped fölemeljed.

Bakony erdejében fohászkodik Gellért:
Érleld meg e földön szőlődnek gerezdjét.
Amely tested rejti, áldozati ostya,
Megváltásunk hozza.

Veszprém városában Gizella királyné,
Szíve dobbanása rebbenő madáré.
Templomi palástba hímzi arany álmát:
Boldog Magyarország fényes ragyogását.

Hallgasd meg kérését, ki messziről tért meg,
Hazajöttem ide, óvjad ezt a népet,
Ne hagyja el béke, bőség és szerencse,
Jövő dicsőségre a fiam vezesse.

Túl emberi terven szándéka Istennek
Más utat készít hívének, a szentnek.
Földi hiúságot aki megvetette,
Magához emelte.

Így teljesült be imádságod végleg:
Szent Imre herceg, vezetheted néped.
Nyertél az Úrtól nem romló hatalmat,
Hitünk hogy megtartsad.

Forrás: SzePi

Charles Baudelaire : HIMNUSZ

Aki legdrágább, aki legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek;
üdvözlet, örökkévaló!

Úgy árad szét az életemben,
mint sóval átjárt levegő,
ő az öröklét vágya bennem,
kiolthatatlan szomjam ő.

Örökfriss illatpárna, amelytől
édesül egy drága szoba,
felejtett tömjénkupa, amelyből
fűszer száll egész éjszaka:

hogy fejezzelek ki szavakban,
rombolhatatlan szerelem,
öröklétemben láthatatlan
pihenő gazdag ámbra-szem?!

Aki legdrágább, aki legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek;
üdvözlet örökkévaló!

Szabó Lőrinc fordítása


Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... Százhúsz vers a szerelemről (10. oldal) Kossuth Kiadó 1982

Maghar himnusz

Országok országa
Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt
A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted,
Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos,
Hogy föl sem érheted.

Mint a magas mennység,
Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere
Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők,
Hős föld büszke népe,
Ez a te végzeted
Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy,
De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt,
Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön
Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy,
Emeld fel a fejed!

Forrás: rovásírás alapján Dr. Bonula Ida nyelvész

Mobil himnusz

Szólhatok az emberek vagy az angolok nyelvén, ha mobiltelefonom nincs nálam, akkor másoknak a ,,hívott fél nem kapcsolható'' jelzés vagy ,,mással beszélő szignál'' vagyok. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a telefonszámokat, hitelemmel pénzeket vehetek fel, ha nincs mobiltelefonom, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a ,,nélkülözők'' közt, odaadhatom vesémet is átültetésre, ha nem tudom kifizetni a mobiltelefon-számlámat, mit sem használ nekem. A mobiltelefon türelmes, a marokbeszélő jóságos, a mobil nem féltékeny, csak kérkedik és kevély. Sokszor tapintatlan, a maga javát keresi, a haragot gyorsan közvetíti és a rosszat is kimondja. Nem érdekli a gonoszság, az igazság is teljesen relatív számára. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindenkit kapcsol. S a bunkofon nem szűnik meg soha. A kártyája véget ér, az előfizetése elhallgat, a térerő elenyészik. A régi telefonunk csak vezetékes, és vezetékesek a kapcsolásaink is. Ha azonban elérkezik az új mobil, ami töredékes, az véget ér.

Amíg nem volt mobilom úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy viselkedtem, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek.

De majd ha lesz mobilom, elhagyom a gyerek szokásait. Ma még csak kettes térerővel, homályosan látunk, akkor majd színről színre, tisztán. Most még csak töredékes a kapcsolási zóna, akkor majd úgy kapcsolnak mindenkit, ahogy engem szoktak kapcsolni. Addig megmarad a T-Mobile, a Pannon, és a Vodafone, ez a három, de közülük a legnagyobb a...?!

Forrás: SzePi

A BIBLIA GYÖNGYSZEMEI III.

Dr. Sarkadi Nagy Pál: A szeretet himnusza (Második rész)

Istenismeret szeretet nélkül

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból" (1Kor 13, 1-3) A próféta lstentől kijelentést kap, és ezt hirdeti a gyülekezetnek. Így az általa közölt ismeret a gyülekezet számára felbecsülhetetlen értékű. Amikor az apostol az istenismeretről beszél, egy vallásos megismerésre gondol. És ismét elképzeli az elképzelhetetlent: valaki olyan próféta lenne, aki minden titkot ismer, eljutna az ismeret legmagasabb fokára, mindent tudna, úgy, mint maga az Isten. Megértené Isten tökéletes kijelentését, belátna Isten titkaiba, és azokat az embereknek hirdetné. De ha szeretet nem lenne benne, írja Pál, szolgálata semmit nem érne. Az írástudókra azért mondott jajszavakat Jézus, mert ismeretük elszakadt a szeretettől. "Jaj néktek, mert felemésztitek az özvegyek házát" (Mt.23,14). Pál leveleinek több helyén olvassuk, hogy az ismeretet összekapcsolta a szeretettel. Sohasem csupán tiszta ismeretet közöl a gyülekezettel, hanem a "saját lelkét" is (vö. lThessz 2,4). Krisztus az ítéletnapján megítéli a szeretet nélküli ismeretet: "Sokan mondják nekem ama napon: Uram Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e? És akkor vallást teszek, sohasem ismertelek titeket" (Mt.7,22-23). Ezért adja Pál a gyülekezetnek a tanácsot: "Kövessétek az igazságot szeretetben (Ef.4,15). Az ember életének nagy kérdése, hogy ki vagy mi uralja gondolatait, hogy ki van hatással ismereteire. Az Ige beszél a Krisztus uralma alatt álló ismeretről: "Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre" (2Kor 10,5). Gondolatainknak Krisztus uralma alá való helyezése annyit jelent, mint azokat a szeretet szolgálatába állítani. Mennyit szolgálhat Istennek az az ismeret, melyet a szeretet irányít, amely a szeretetnek szolgál! Amennyit rombolni tud az egyházban a Krisztustól elszakított ismeret, éppen annyit tud építeni a Krisztus által uralt, a szeretetet szolgáló ismeret.

Hit szeretet nélkül

Lehet hit szeretet nélkül? Lehet. A kettő egymástól való elszakítása gyakran megjelent a keresztyénségben. Egyet azonban meg kell jegyezni: itt nem a Krisztusban, mint Megváltóban vetett hitről van szó, hanem olyan hitről, mely erejénél fogva csodákra képes. A Krisztustól elszakadt hit azonban hamis hit. Ezzel a hittel Júdás is hitt és cselekedett, mégsem ért vele semmit. Haszontalan az olyan hit, mely nem szeretet által munkálkodik. Valóban a keresztény életnek az a legnagyobb kísértése, hogy lehet hinni szeretet nélkül is. Jakab levele azért íratott meg többek között, mert voltak az ő idejében olyanok, akik hittek cselekedetek nélkül és így hittek szeretet nélkül. Jakab és János hittek Jézusban, mégis szeretetlenek voltak, amikor tüzet kívántak Samáriára (Lk.9,54). Az igazi hit a szeretettől elválaszthatatlan, nem lehet egyik a másik nélkül, a hitnek szeretni kell, s a szeretetnek hinni kell. Szeretet nélküli hite van annak, aki megelégszik az igazság elhívésével, s közömbös marad a felebarát iránt. Ezért beszél Pál ritkán magában a hitről. Legtöbbször a hitet valamihez kapcsolja, olykor a szeretethez (lThessz.3,1), olykor a reménységhez (lThessz.1,3), vagy a békességhez (2Tim 2,22). De milyen a kapcsolat a hit és a szeretet között? Ezt a kapcsolatot a legszemléletesebben Pál a Gal.5,6-ban fejezi ki, ahol a szeretet által munkálkodó hitről beszél. Ezért nem igazi a szeretetlen hit (Jak 2,16). Az ítélet napján lesznek olyanok, akik hittek szeretet nélkül, és akik ezt fogják mondani "Nem sok hatalmas dolgot tettünk-e a te nevedben?" (Mt.7,22). De ezt a hitet elítéli az Úr. Az lKor.13-at azért nevezi Pál a szeretet kiváltképpen való útjának, mert a hit benne jut teljességre. A keresztény élet nem a hitben, hanem a szeretetben tetőződik. Nem az tölti be a törvényt, aki hisz, hanem aki szeret (Róm.13,21). Ezért ha a hit olyan naggyá nőne, hogy hegyeket tudna elmozdítani, akkor is értéktelen lenne szeretet nélkül.

Diakónia szeretet nélkül

Lehetséges-e a diakónia szeretet nélkül? (diakónia = szolgálat) A jótett és a szeretet nem tartoznak szükségképpen össze? Pál elénk állít valakit, aki elvégezte a szeretet legnagyobb tettét. Megtette azt, amit a gazdag ifjú nem tett meg. Van nagyobb szeretet annál, mintha valaki az egész vagyonát a szegényeknek adja? Jézus idejében a farizeusok gyakorolták a szeretet nélküli diakóníát. Ők mutatták meg, hogy valaki adakozhat, jót tehet szeretet helyett; hogy van olyan szolgálat, amely kitérés a szeretet elől. Hiszen lehet jótettet végezni tisztátalan indulatokkal. Mert van úgy, hogy adni könnyebb, mint szeretni és a jótett pótlék lesz a szeretet helyett. Az evangélium egyik helyén elénk tárja a szeretet nélküli jótettet Júdásban, aki Jézus megkenetése ellen a szegények gondozása nevében tiltakozik. Egyet meg kell itt jegyeznünk: a szeretet a jótettet magában foglalja, de nem merül ki benne. Már Luther megmondotta: "az adás a szeretet gyümölcse, de nem a szeretet maga". A szeretet olyan magatartás, melyben az ember nem csupán a kezét, hanem a szívét is nyújtja. Az adomány önmagában még nem jelenti azt, hogy benne a testvéri szeretet is megvan. Még akkor sem, ha valaki az egész vagyonát a szegényeknek adja. De van olyan szolgálat, melyben az ember nemcsak javait, hanem az életét is odaadja másokért: mártírhalált hal. Hát nem ez a legmagasabb foka a szeretet odaadásának? Minden időben voltak mártírok, akik meghaltak világnézetükért, politikai meggyőződésükért, valamely eszméért. Ennek a mártíriumnak az értékét senki nem akarja tagadni. De egyet meg kell állapítanunk: a keresztény mártírok nem csupán keresztény elvek miatt halnak meg, nem csak meggyőződésükért, hanem haláluknak indító oka Krisztus iránti szeretetük. Ebben különbőznek a kereszténymártírok a tragikus hősöktől. Ezeknek a mártíroknak a halálát a Krisztus fénye sugározza be, mert haláluk szeretetből történik. Lehet mártírhalált halni szeretetből, de szeretet nélkül is. Feljegyzések tanúsítják, hogy voltak olyanok az ősegyházban, akik mártírhaláluk előtt nem tudtak testvéreiknek megbocsátani. Az ilyen vértanúságot tartja az apostol értéktelennek. A szeretet értéke nem csak abban van, amit ad, hanem abban is, ahogyan adja. Jézus az ember iránti szeretetből adta magát halálra, az ő követésébe állott be Pál: "Ha kiontatom is italáldozatként, a ti hitetek áldozatánál, együtt örülök mindnyájatokkal" (Fil.2,17). Az élet szeretetben való odaadásáról beszél Jézus: "Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért" (Jn.15,13). Mi az 1 Korinthusi levél 1-3 verseinek az értelme? Olyan új igazsággal állunk itt szemben, amely elkerülte a figyelmünket: minden a szeretetért van és mindennek a szeretetet kell szolgálnia. Ez az állítás viszont azt jelenti: minden a szolgálatért van, a másik ember szolgálatáért. Az istentisztelet, az istenismeret, a hit és a diakónia. "Mert minden a tiétek, akár világ, akár élet, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig a Krisztusé" (lKor.3,21-23). Minden a miénk, de mivel mi a Krisztuséi vagyunk, semmi sem csak a miénk. A Krisztushoz való tartozás meghatározza viszonyomat mindenhez, amit Istentől kaptam. Krisztus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. És aki az Ő követésébe beáll, a mindeneket szolgáló élet mintaképét követi. Pál egyszer azt írta a Filippibelieknek "Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban" (Fil.2,4-5). Hol történt az egyház életében a kisiklás? Az egyház elfelejtette ezt, és Istennek az előbb felsorolt ajándékait öncélúan csak magáért használta, vagy sokszor a vallásos ember önzésének a szekerébe fogta.

Forrás

A BIBLIA GYÖNGYSZEMEI II.

Dr. Sarkadi Nagy Pál: A szeretet himnusza (Első rész) I. A SZERETET SZOLGÁL "Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból" (1 Kor 13, 1-3) 1. Istentisztelet szeretet nélkül A nyelveken szólás a korinthusi gyülekezetnek igen sokra értékelt kegyelmi ajándéka volt, mint Isten imádásának a legfeltűnőbb formája. Istentiszteleten gyakorolták. És aki nyelveken szólt, meg volt győződve arról, hogy nem embereknek szól, hanem Istennek beszél kibeszélhetetlen titkos dolgokat (l.Kor.14,3). Ezzel az adománnyal egyébként maga Pál is rendelkezett: "Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni" (l.Kor.14,18). De Pál ennél még többet is elért, hiszen ezt mondja magáról: "Hallottam kimondhatatlan beszédeket" (2Kor 12,4), olyan beszédeket, melyekét csak a mennyeiek értenek. Így, ha valaki, Pál véleményt mondhatott a nyelveken szólás értékéről. Ezt a kegyelmi ajándékot azonban az öncélúság jellemezte. Az ember csak önmagáért gyakorolta, vele magát építette. És Pál elképzeli azt, hogy valaki az emberi beszédnek a legmagasabb fokára eljutva úgy beszélne, mint az angyalok a mennyben. De ha azt, amit beszél, nem a szeretet által mondaná, hanem beszédében csak magára gondolna, csak a maga hívő önzését, a maga nagyságát, dicsőségét keresné benne, értéktelen lenne. Olyanná lenne, mint a megütött ércdarab hangja, vagy a megpendített cimbalom. Mások számára nem lenne értelme és gyümölcse. A nyelveken szólás vallásos gyakorlatából kimaradt a másik ember. Aki gyakorolta, kegyességének központjába önmagát tette, és nem gondolt a gyülekezet építésére (l.Kor.12,12). Ma a gyülekezetek istentiszteletének a gyakorlatában nincs benne a nyelveken szólás. De Pálnak a róla szóló tanítása számunkra egy alapigazságot fejez ki: az istentisztelet a másik ember szeretete nélkül értéktelen. Ezért figyelmezteti Jézus azt, aki adományát az oltárra vitte és megemlékezett arról, hogy viszonya az ő atyjafiával rendezetlen, hogy menyen el előbb és béküljön meg az ő atyjafiával (Mt.5,23-24). Van olyan önző vallásosság, mely az Istent csak a maga számára igényli. Egész lélekkel keresi az Istent, de csak azért, hogy a saját üdvösségét megtalálja, külső és belső szükségeire segítséget kapjon. Ez a vallásos ember önzése, mely Krisztus evangéliumát hatástalanná teszi. Az Istennel való kapcsolatunkból nem lehet kihagyni a másik embert, a testvért. Az evangélium tanítása szerint: Nincs Atyánk testvér nélkül. Mert Isten a legnyomatékosabban éppen a vallásos embernek mondja: Urad és Istened vagyok, de úgy, mint a te testvérednek Ura és Istene. Istent nem igényelhetem csak a magam számára. Ezt tették a farizeusok: "Jaj néktek farizeusok, mert tizedet adtok a köményből, és ami nehezebb, az irgalmasságot elhagyjátok" (Mt.23,23). Az igazi kegyesség a két nagy parancsolatban áll előttünk, az Isten szeretete az ember szeretetétől elválaszthatatlan. Erre utal a próféta: "Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja, hogy pitvaraimat tapossátok. Pártoljátok az özvegyek és árvák ügyeit" (Ézs.1,12.17). Sok bibliaolvasó ember nem tudja, hogy Jézus az utolsó vacsora alkalmával megmosta a tanítványok lábát. Evés közben, Jézus tanítványai körében rabszolgamunkát végez. Alacsonyabbrendű munkát, mint a zsidó rabbik tanítványai, akik megmosták a mester lábát, de a mester nem mosta meg az övékét. A tanítványok Ura és Mestere a lábmosás szolgai munkájával egy eddig érvényes rendet állít a fejetetejére. "Ha lábaitokat megmosom, ti is kötelesek vagytok egymás lábait megmosni. Mert példát adtam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem tiveletek, ti is aképpen cselekedjetek" (Jn.13,14-15). Az úrvacsorában Jézus két parancsolata a legszorosabban összetartozik: "vegyétek, egyétek" és "amiképpen én cselekedtem veletek, ti is aképpen cselekedjetek." A szereztetési igékben Jézus a tanítványoknak kenyeret és bort ad, hogy azt egyék, illetve igyák. A lábmosásban példát ad azzal a megbízással, hogy egymással ugyanazt cselekedjék, amit Jézus velük cselekedett. Milyen kapcsolatban van a lábmosás az úrvacsora szereztetésével? Így felelhetnénk: Jézusnak a kenyérhez és a borhoz fűződő szava és a lábmosásban véghezvitt tette elválaszthatatlanul összetartoznak. A lábmosás, mint "kiegészítés" nem az úrvacsora mellett van, hanem annak szerves része. Így nemcsak Jézus szenvedése és halála, hanem szolgáló élete is beletartozik az úrvacsorai tanításba. A tanítvány a szolgáló szeretetben lesz Urához hasonló (Fil.3,10; 3,21; Róm.8,29). Így a szeretet nemcsak az istentisztelettől, hanem az úrvacsorától is elválaszthatatlan. Az úrvacsorázó gyülekezet nem lehet csupán elfogadója Krisztus áldozatának, hanem azt tovább kell adnia kölcsönös szeretetben a gyülekezet minden tagjának. A lábmosás az úrvacsorát értelmező igehirdetés. Kérdezhetnénk: vajon az 1Kor. 13 összefügg az úrvacsora szereztetési igéjével (lKor.11, 21-34)? Mi történt Korinthusban? A szeretet nemcsak a nyelveken szólástól szakadt el, hanem az úrvacsorázó gyülekezettől is. A Krisztussal való közösség elszakadt a testvérekkel való szeretetközösségtől: "Ki-ki a saját vacsoráját veszi elő és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik" (lKor.11,21). A gazdagok megszégyenítették a szegényeket: "Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek!" (lKor.11,22). A korinthusi gyülekezet úrvacsorázó közössége tehát az egymás iránt szeretetlen testvérek közössége lett és elfelejtette Krisztusnak az utolsó vacsorán a lábmosásban adott tanítását. Az előbb elmondottakból következik Pál annyiszor félreértett kijelentésének helyes megértése: "Aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza a poharat, vétkezik az Úr teste és vére ellen" (lKor.11,27). Ki eszik és iszik méltatlanul? Az, aki az Úr szeretetét elfogadta, de nem adta tovább a másik testvérnek. Akinek az Úr elengedte a nagyobb adósságot, annak el kell engednie a testvér kisebb tartozását. Aki a szeretetet elfogadja, annak a szeretetet kell szolgálnia. ______________________________ Megjegyzés: Keleten a homokos, sivatagos vidéken nyitott saruban jártak az emberek. Ezért amikor haza - vagy vendégségbe - érkeztek, nem csak kezüket, hanem poros lábukat is megmosták. Ez hozzá tartozott az etiketthez. Ezt a munkát legtöbbször a szolgák végezték. Ők mosták meg uraik - vagy a vendégségbe érkező vendég - lábait. Ezért mondja Sarkadi Nagy Pál, hogy Krisztus - amikor a kereszthalála előtti utolsó vacsora előtt megmosta tanítványa lábait, "szolgai munkát" végzett, ugyanis ez a munka a korabeli szokásjog szerint a szolgák feladata volt. Csakhogy ezt Krisztus önként és szeretetből tette tanítványiért, hogy ezáltal is példát mutasson, az egoista világfelfogással szemben, az egyetlen emberhez méltó, értelmes életszemlélet gyakorlatára, - a szeretetre.

Forrás

KLÉMÉSZ: HIMNUSZ

Úr a szentek előtt, magas égi királynak
örökös igéje te, bölcsesség feje,
megszorultak mennyei támasza,
nemzetségek megváltója,
pásztor, szántó, kormány, zabola,
szentséges nyáj isteni szárnya,
egy napig élők égi halásza,
ki a bűntenger-mélyből a halakat
fekete habokból
édes létre vezérled:
te vezess, hű nyáj édeni pásztora,
szent, te vezessél,
érintetlen kicsinyek fejedelme.

Krisztus nyomdoka, mennyei ösvény,
áramló ige, teljes öröklét,
sohase szűnő fény, jóság kútfeje,
jót betetőző,
zengő hívek megtartója,
Krisztus Jézus! Mind, kik igédet,
kegyelem lányát s édes kebelét
élvezik és fejik: ég-tejet isznak.
Gyermekeid gyűjtsd egybe, hatalmas,
áldjanak égő tiszta imákkal
lelkek, szívek,
vezetőnk, Krisztus.

Egyszerű kicsinyek, szűzi ajakkal,
bölcsességen felnövekedve,
Szentlélekkel is igen eltelve,
együgyü áldást, nem kígyózót,
Krisztus urunknak hálát mondunk,
örökélet-adó felneveléséért.
Szimpla szavakkal, bölcs Fiuisten,
Békesség kara, Krisztus gyermekei,
józan, erős nép,
zengjük közösen a békénk nagyurát.

Weöres Sándor fordítása


Forrás: Görög Költők Antológiája, 669-670. oldal
A Világirodalom Klasszikusai, Európa Kiadó, 1982.

IMA ÉTKEZÉS ELŐTT - IMA LÁMPAGYÚJTÁSRA

ISMERETLEN KÖLTŐK



IMA ÉTKEZÉS ELŐTT


Magasztos vagy, Uram, aki táplálsz engem
gyerekkoromtól,
aki eledelt adsz minden élőnek.
Töltsd be örömmel, vígsággal szívünket,
hogy mindig elégedetten
bőven legyen erőnk minden jótéteményre
Jézus Krisztusban, mi Urunkban,
Véle Néked üdv, tisztelet, hatalom
örök időkig. Ámen.

Weöres Sándor fordítása


IMA LÁMPAGYÚJTÁSRA


Kegyteli fénye az égi Atyánk
boldog örök diadalmának,
te dicső, te magas,
Jézus Krisztus:
a nap leszálltát újra élve most,
pillantva esteli fénybe,
himnuszban zengjük a Hármat,
Atyát, Fiút és Szentlelket.
Jó minekünk minden időn
zengve köszönteni himnuszokkal
tégedet, Ég fia, életadó,
hisz ezért áld az egész lét.

Weöres Sándor fordítása


Forrás: Görög Költők Antológiája, 665-666. oldal
A Világirodalom Klasszikusai - Európa Kiadó, 1982

Kapcsolódó írás: Hajnali himnusz

HAJNALI HIMNUSZ

ISMERETLEN KÖLTŐ




A magasságban Istennek dicsőség, a földön békesség,
az emberek közt jóakarat.
Áldunk téged, dicsérünk téged, hálát adunk néked,
imádunk téged, magasztalunk téged,
a te nagy dicsőségedért.
Király urunk, égben lakozó, mindenható Atyaisten,
Urunk, egyszülött Fiú, Jézus Krisztus,
és Szentlélek;
Urunk, Istennek báránya, Atyának fia,
ki elveszed a világ bűneit könyörülj rajtunk,
aki elveszed a világ bűneit, hallgasd meg könyörgésünk,
ki ülsz az Atya jobbján, könyörülj rajtunk,
mert szent csak te vagy, úr csak te vagy,
Jézus Krisztus, az Atya dicsőségére. Ámen.

Naponta magasztallak
és áldom neved az idők végezetéig
mindörökkön örökké.
Add uram, hogy a mai napon
vétektelenül őrizhessük meg magunkat.
Nagy vagy, Uram, atyáink Istene,
áldott és szent a neved
örök időkig. Ámen.

Szent vagy, Uram, taníts parancsaidra.
Szent vagy, Uram, taníts parancsaidra.
Szent vagy, Uram, taníts parancsaidra.
Menedékünk lettél, Uram, nemzedékről nemzedékre.
Kiáltottam: Uram, könyörülj rajtam,
gyógyítsad meg a lelkemet, mert vétkeztem ellened,
Uram, hozzád menekültem, taníts meg akaratod
követem,
mert te vagy én Istenem,
mert nálad az élet forrása,
a te fényedben fogjuk meglátni a fényt,
nyújtsad irgalmad a téged vállalóknak.

Weöres Sándor fordítása


Forrás: Görög Költök Antológiája, 664-665.oldal
A Világirodalom klasszikusai - Európa Kiadó, 1982

Boldogasszony Anyánk (magyar egyházi himnusz)

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.