Őskeresztény irásokból

A tizenkét apostol tanai

Két út vagyon: egy életé a másik halálé! És nagy a különbség kettejük közt. Az élet útja ím ez: Először szeressed az Istent, aki alkotott; másodszor szeressed felebarátodat, mint tenmagadat! Mit nem akarsz, hogy néked tegyenek, ne tedd azt másnak. Ezen igék így tanítanak: Áldjad őket, kik átkoznak, imádkozz ellenségeidért! Böjtölj az üldözőidért!

(2§) A Tan parancsai: Ne ölj! Házasságot ne törj! Ifjakat el ne csábíts! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne űzz varázslatot! Ne élj bűvitalokkal! Részed ne legyen magzat elhajtásban! Sem újszülött megöltében.

(3§) Kettős ne légyen se elméd, se szavaid: mert kétszínű nyelv a halálnak tőre! Ne légy hamis vagy hívságos, hiú szavú; de szódat tettel váltsad be!

(4§) Valljad be vétkeid az Egyházban! Ne menj imára rossz lélektudattal! Ez ím az Élet útja!

(18§) Imádság. És miként a megtörött kenyér elvetteték előbb a halmokon, majd egybegyűjteték és eggyé lőn: - úgy Te az Egyházad is gyűjtsed össze idők végzetén az Országodba! Emlékezz, Uram, Egyházadról! Minden gonosztól óvjad meg! Tökélyesítsd a szeretetben! A négy széltájról gyűjtsed egybe, az Országodra fölszenteld! Mindarra, amit Akaratod őneki rendelt! Mert tiéd a hatalom és dicsőség mindörökre! Jöjjön már el a Kegyelem, és múljék el már evilág! Ha szent valaki, jöjjön föl; ha ki nem szent, bánattal térjen bűniből. Marana Tha ["Jöjj Uram" - őskeresztény arámi nyelven]. Amen! (Ez az imánk!) De a "Lélek-prófétálók", hálát hadd adjanak, a saját szívük akaratján!

(16§) A végnapokban a hamis próféták és rontók megsokasodnak. A nyáj farkascsordává fordul, a szeretet gyűlöletbe. Amint a törvénytiprás megnő, emberfiak gyűlölködnek, egymást üldözik és elárulják. És akkor megjelenik a nagy világcsaló, mint egy "Isten-fia". Tesz jeleket és csodákat, és kezére adatik mindezen világ! És végül is: föltűnik majd az Igazság Jele!

(Őskeresztény írás ismeretlen szerzőtől)

---

Keresztények

(5§) Minden idegen föld nekik hazájuk; hazájuk is csak átmenő tanyájuk. Mint bárki más, ők is házasodnak, de nem vetik ki, gondját veszik magzatuknak! Asztaluk bárkivel megosztják, de senkivel a nyoszolyájuk. Sorsuk őket testbe rendelé, de nem élnek a test szerint. Itt köztünk földön élnek, de polgárai már az égnek. Megtartják a kiszabott törvényeket, de életük túlszárnyal törvények felett.

(11§) Ők mindenkit szeretnek, és mindjüktől üldözést szenvednek. Kik őket nem ismerik, tudatlan elítélik. Halálra hurcoltatnak, s örök életre jutnak. Semmitlenek, s megosztják a kincseiket. Oly nyomorultak, és mindenben dúsak! Nincs becsületjük, s e hiány nekik csak dicséretjük! Gyaláztatnak, de (egyszer) fölmentést kapnak. Átok becsmérli őket, ők áldással felelnek. Kik őket sértegetik, azokat tisztelettel visszafizetik. Ha bár jók-szelídek, de bűnhődnek mint gonosztevők! Míg így halállal bűnhődnek, vígak, mint akik életbe megjöttek. Háborút visznek a zsidók rájuk, idegen gyanánt a görög üldözi fajtájuk, bár okot nem talált! Mert íme, mind, kik üldözik, fennakadnak, ha okát kérdezik.

(6§) Röviden: ami testben a lélek, világban az: a keresztények. Betölti az a testnek minden részit, keresztény is Föld városit-vidékit. A lélek testben lakozik, de mégsem ő a test; keresztény is itt él a világon, de nem világ az, ahol él. A lélek láthatatlan, s a testbe rejlik. Keresztényt látni: itt vannak közöttünk, de hitük láthatatlan, mint lélek leng fölöttünk...

(Diognétus-levél, őskeresztény névtelentől)

A Kodály-módszer

1906-ban megjelent az első kiadvány azokból a népdalokból, amelyeket Kodály Zoltán falun gyűjtött. 1923-ban "Psalmus Hungaricus" című oratóriumának bemutatója volt, ennek kapcsán fordult a gyerekkar, illetve a gyerekkari irodalom felé. Ezután születtek szebbnél szebb gyermekkari művei. A Kodály-módszer egyik fő vonása, hogy minden zenét tanuló számára vonatkozik, bárhol éljen az illető, bármennyi pénze legyen is, vagy hogy van-e vele született zenei adottsága. A másik fő vonása az egységesség. A módszert olyan tanárok továbbítják tanulóik felé, akiknek képzése is az egységen alapul. A mai tanítók már a Kodály-módszeren nőttek fel. Kodály megírta a "333 olvasógyakorlat"-ot, az "Ötfokú zene" négy füzetét, a "Bicínia Hungarica" négy füzetét, melyek egy célt szolgáltak: visszahozni az elfeledett népdalokat a köztudatba. Kodály járt Párizsban és Angliában is. Angliai útjai során megfigyelte az ottani zeneoktatást, a zenészek szakképzettségét és az egész országot átfogó kóruskultúrát. Magyarországon évek teltek el, amíg a régi rendszer megszűnt. A Kodály-módszer csak a II. világháború vége, 1945 után vált általánossá hazánkban. "Énekelni mindenki tudhat"- mondta Kodály, azonban a zenei írás-olvasás elsajátításához feltétlenül meg kell ismerkednünk a mindenki számára hozzáférhető hangszerrel, az emberi hanggal. Zenei nevelésünk alapja a karéneklés. 1929-ben "Gyermekkarok" című tanulmányában leírja, hogyan lehetne az iskolai énektanítást érdekesebbé, értékesebbé tenni. Minden zenepedagógiával foglakozó foglalkozó írásában kiemeli az iskolai énektanítás színvonalának emelését. Ezek: a zenének központi szerepe legyen a nevelésben a zenei analfabétizmus akadályozza a zenei műveltség fejlődését és a hangversenyek látogatottságát a zeneoktatást meg kell javítani a tanítóképzőkben már gyermekkorban el kell kezdeni a gyermekeket a zenére nevelni és csak legjobb zenei anyagot szabad nekik adni a megfelelő szinten a napi éneklés ugyanolyan fontos, mint a napi torna a gyerek zenei anyanyelve a magyar népzene legyen az emberi hanggal, az énekléssel jussunk el a zenei tehetségekhez nagyon fontos a karéneklés, ehhez külföldi remekműveket kell felhasználni, a magyar nyelvű kórusirodalmat a magyar zeneszerzők teremtsék meg a népzene felhasználásával a zene tanítása állami feladat, ezért a kormánynak pénzt kell rá fordítani. 1937-ben jelent meg a "Bicínia Hungarica" című sorozatának első füzete. A bicíniumok magyar gyerekek számára íródtak. Az alap az volt, hogy a népzenei gyökerekből, énekelve, karénekelve jusson el a gyerek a zeneirodalom nagy alkotásaihoz. Ez más népeknél ugyanígy megvalósítható. A "Bicínia Hungarica" módszertani útmutatójában már konkrétan leírja Kodály, hogy be kell vezetni a relatív szolmizációt, és a pentaton hangsor legyen a magyar zenei anyanyelv alapja. Ebben az írásában emeli ki Kodály a többszólamú éneklés fontosságát. Ez a füzet nagyrészt magyar népdalokat tartalmaz. Nem sokkal később megírta az "Énekeljünk tisztán!" című énekgyakorlat-sorozatot. Ezután jelent meg a "Bicínia Hungarica" második és harmadik füzete, melyek szintén magyar népdalokból állnak, majd egy negyedik, mely mari népdalokat tartalmaz. Kodály kifejtette: meg kell ismerkedni a rokon népek dalaival, ha ezekben már jártas a növendék, akkor térjen át idegen népek dalaira, és ha lehet, az adott nép nyelvén énekelje azt. 1943-ban megjelent a "333 olvasógyakorlat", mely a mai napig a zenét tanuló gyerekek zenei ábécés könyve. Ebben a szerző rávezeti a gyerekeket a globális kottaolvasásra. Megjelent az "Ötfokú zene" négy füzete is. Az első füzet száz magyar népdalt, a második száz kis indulót, a harmadik száz mari dallamot, a negyedik pedig száznegyven csuvas népdalt tartalmaz. A második füzetet óvodás gyerekek számára írta Kodály. 1937-ben kiadott cikkében az énekkari gyakorlatokkal foglakozik. Ebben írja le, hogy a zongora nem megfelelő eszköz a karéneklés elősegítésére, és hogy ne a zongora hangjára tanítsa be a karvezető a műveket, hanem énekelve. Ugyanebben az évben egy vidéki kisvárosban járt, ahol ezeket mondta: a férfikarokat alakítsák vegyessé, így több remekművet is megismerhetnek a gépi zene helyett inkább aktívan énekeljenek a zenei alapműveltséget az iskolában kell megszerezni 1941-ben így nyilatkozott: a zene mindenkié, a zenei műveltség megalapozását már óvodás korban el kell kezdeni, s ennek alapja az ének. Szintén 1941-ben jelent meg a "Zene az óvodában" című cikke is, melyben hangsúlyozta, hogy a zenei nevelés sokoldalúan fejleszti a gyermek képességeit, és a népi játékokban kapcsoljuk össze az éneket és a mozgást. Egy másik cikkében arról ír, hogy csak az a gyerek kezdjen el tanulni valamilyen hangszeren, amelyik már tud kottát olvasni. Ez 1945 után meg is valósul, mert akkortól kezdve a hangszeren való tanulást egy egyéves előképző előzi meg, melyen a gyerekek megtanulnak kottát olvasni. 1953-ban ír arról, hogy "Ki a jó zenész?". A jó zenésznek nagyon fontos a hallás fejlesztése, a kottából éneklés, a karban éneklés, nagy haszna van a középszólamban éneklésnek és a jó zenész legyen tájékozott az irodalomban is. A jó zenész négy fő jellemzője: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3.kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Ezeknek egyensúlyban kell lenniük. Az 50-es évektől kezdve sorra születtek Kodály két- és háromszólamú gyakorlatai. Címeik: 55,44,33,22,66,77 kétszólamú énekgyakorlat és "Tricínia", azaz 28 háromszólamú gyakorlat, mely később 29 lett egy korábbi kiadványból kiegészített darabbal. Megjelentek az énekes-zongorakíséretek, az "Epigrammák" is. A Kodály-módszer ma már világhírű. A világ számos országában tanulnak ezzel a módszerrel a gyerekek.

Forrás

Ito Tenzan Csuja zen mester tanítása: A csodálatos macska

Sókén vívómester házában egy hatalmas patkány garázdálkodott. A mester – megunva az egyre jobban kellemetlenkedő állat üzelmeit – macskáját a házba vitte, és rázárta az ajtót. A patkány azonban nem ijedt meg a macskától, úgy megharapta, hogy az rémülten menekült.

A házigazda erre szomszédaitól szerzett néhány bátor macskát, és ezeket zárta be a házba. A patkány egy sarokban lapult, de mihelyt egy macska közelíteni merészelt, támadott és megfutamította ellenfelét. A patkány oly félelmetes volt, hogy a macskák másodszor már nem is merészkedtek a közelébe.

Sókén igen megharagudott, és maga fogott a patkány üldözéséhez. Az állat azonban olyan ügyesen kerülte ki a vívómester ütéseit, hogy mindig megmenekült.

Ezután a házigazda ily szavakkal fordult szolgájához:

– Mondják, hogy él a környéken egy híres patkányfogó macska, menj és kerítsd elő!

A szolga távozott, és nemsokára megjelent a macskával. Az állat nem látszott sem különösen okosnak, sem különösen vadnak. Sókén nem is remélt tőle eredményt. De mivel mást nem tehetett, ezt is bezárta a házába.

A macska nyugodt léptekkel indult előre, mintha semmi veszélytől sem tartana. A patkány összehúzta magát, és mozdulni sem mert. A macska lassan folytatta utját, és végül egyszerűen torkon ragadta a patkányt.

Este Sókén házában gyűlést tartottak a megvert macskák. A fő helyet az öreg győztes macskának ajánlották föl, és miután tisztelettel köszöntötték, ily szavakkal fordultak hozzá:

– Mi valamennyien jó hírnévnek örvendtünk, mesterségünket lelkiismeretesen gyakoroltunk, karmainkat gondosan élesítettük, hogy eredményesen küzdhessünk a patkányok és más ragadozók ellen. De soha nem gondoltuk volna, hogy ilyen patkány is létezik. Te vajon milyen módszert alkalmaztál? Kérünk, ne tartsd titokban tudományodat!

Az öreg macska elmosolyodott, és ezt válaszolta:

– Ti, ifjú macskák, valóban derék állatok vagytok, de nem ismeritek a helyes utat. Ezért, ha valami váratlannal kerültök szembe, elvétitek a célt. No de meséljétek csak el nekem, hogyan gyakoroltatok?

Egy fekete macska így válaszolt:

– Híres patkányfogó családból származom, és így magam is ezt a hivatást választottam. Két méternél magasabbra ugrom, képes vagyok kis lyukakba befurakodni. Éberen alszom, és nyomban fölpattanok, ha patkány közelít. Eddig még mindig elfogtam ellenfelemet. Ez a legutóbbi patkány azonban erősebbnek bizonyult nálam, és én csúfos vereséget szenvedtem. Szégyellem magam.

Az öreg macska válasza így hangzott:

– Gyakorlási módszered nem volt más, mint fizikai erőkifejtés. Szellemedet ez a kérdés foglalkoztatja: miként győzhetek? Ezek szerint még célhoz ragaszkodsz! Ha az öregek „technikát” tanítottak, úgy ezt azért tették, hogy ezzel az ösvény egy fajtáját ismertessék. Módszerük egyszerű volt, mégis a legmagasabb rendű igazságot tartalmazta. Az utókor azonban pusztán a technikára helyez súlyt. Eközben sok mindent kitaláltak, mint például: ha ezt vagy amazt gyakoroljuk, akkor ez vagy amaz lesz az eredmény. És végeredményben mi ez? Nem több mint ügyeskedés. És mindenkor ez a helyzet, ha technikára és eredményre gondolunk, és közben kizárólag elménkre támaszkodunk. Szállj tehát magadba, és gyakorolj megfelelő módon!

Ezután a tigrisbundájú macska szólalt meg:

– A lovagi művészetben úgy vélem, a szellem a legfontosabb. Ezért gyakorlásaim során mindenkor ezt az erőt fejlesztettem. Szellemem, úgy érzem, acélkemény és szabad. Bírja ama erőt, amely a mennyet és földet eltölti. Ha ellenfelem szembetalálja magát ezzel az erővel, úgy megbénul, hogy a győzelem már eleve biztosított. Szinte öntudatlanul támadok, a technikával egyáltalán nem törődöm; ez utóbbi önmagától alakul. De ez a rejtélyes patkány alak nélkül közelített, és nyom nélkül távozott. Arra, hogy tulajdonképpen mi történhetett, nem találok magyarázatot.

Az öreg macska válasza így hangzott:

– Az erő, melyet gyakorlásaid során megszereztél, valóban az, mely a mennyet és a földet megtölti. De a te birtokodban mégsem volt más, mint puszta pszichikai erő, amely nem is mondható kiválónak. Már az a tény, hogy a birtokodban lévő erőnek tudatában vagy, meghiúsíthatja a győzelmet. Személyes éned részt vesz a küzdelemben. Mi történik akkor, ha az ellenfél ereje a nagyobb? Azt képzeled, hogy csupán te birtoklod az erőt, és mindenki más gyengébb nálad? A te szabad és acélos, mennyet és földet eltöltő erőd nem maga a Hatalmas Erő, hanem csupán annak tükröződése szellemedben, Szellemed csak bizonyos körülmények között töltődik fel ama erővel, Így a Hatalmas Erő, amelyről Mencius beszél, és a te erőd különböző forrásból erednek. Egy ősi közmondás szerint a sarokba szorított patkány a macskát is megmarja. Ha az ellenfél halálos csapdában van, úgy megfeledkezik életéről, bajáról; nem gondol győzelemre vagy vereségre. Ennek következtében pedig akarata acélkemény. Hogyan is volna tehát vélt szellemi erőddel legyőzhető?

Ezt követően egy idősebb, szürke macska szólalt meg:

– Valóban úgy van, ahogy mondod. Még a legnagyobb pszichikai erő is formával bíró. És a formával bíró megragadható. Én ezért már régóta a lelkemet fejlesztettem. Tehát nem azt az erőt fejlesztettem, amely a másik szellemét legyőzi. Nem is bocsátkozom küzdelembe. Ellenkezőleg: megbékélni igyekszem ellenfelemmel, szinte eggyé válok vele, és semmiképpen sem tanúsítok ellenállást. A patkány, legyen bár erős, ha támad, nem találhat esetemben semmit, amire támaszkodhatnék. De ez a legutóbbi patkány mégis túltett rajtam. Jött, ment – fölfoghatatlan módon –, mint egy istenség. Ilyesmi még nem fordult elő velem.

Az öreg macska azt felelte erre:

– Amit te megbékélésnek nevezel, nem a lényegiségből fakad, nem a Nagy Természet része. Csinált, mesterséges megbékélés, tehát csel. Tudatosan igyekszel az ellenség támadószellemét megbénítani. És éppen ezért, mert erre gondolsz – bárha csak felületesen is – az ellenfél szándékodat fölismeri. Tudd meg, hogy minden tudatos szándék akadályozza a Nagy Természet rezgéseit, és ilyenformán megakasztja a spontán mozdulat folyamatát. Ha azonban semmire sem gondolunk, akkor mozgásunkat e lényegi rezgés irányítja. Ez esetben valóban nincs megragadható formád, tehát ellenformaként sem jelentkezhet semmi. Hol van ez esetben az ellenfél, aki képes volna ellenállni?

A macskák feszülten figyeltek, s az öreg macska kisvártatva folytatta előadását:

– Ne higgyétek, hogy amit tőlem hallottatok, az a legmagasabb rendű. Nem is olyan régen a szomszédos faluban élt egy kandúr. Egész nap aludt. Olyasmi, amit szellemi erőnek nevezünk, nem látszott a megjelenésén. Soha nem látta senki, hogy patkányt fogott volna. De ahol tartózkodott, sehol sem volt patkány található. És ahol csak megjelent, ahol csak feltűnt, ugyanez volt a helyzet: nyoma sem volt patkányoknak.

Egy alkalommal fölkerestem, és magyarázatot kértem. Nem válaszolt. Újra kérdeztem, de ismét csak hallgatott. Nem az volt a látszat, mintha nem akart volna válaszolni, hanem inkább úgy tűnt, mintha nem tudná, mit is feleljen. „Aki tudja, az nem szól – és aki szól, az nem tudja.” Ez a kandúr megfeledkezett a külvilágról, „semmivé” vált, és így elérte a szándék nélküliség legfelső fokát. Elmondhatjuk, hogy e fokon valósul meg az isteni lovagi ösvény célja: ölés nélkül győzni.

Fordította: Dr. Hetényi Ernő

Forrás: Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

A Toltékok tanítása

Mindannyian vágyunk a szabadságra,de sokan azt hiszik ezt anyagi függetlenséggel érhetik el.A Toltékok tanításai rámutatnak,hogyan lehetünk igazán szabadok.

Évezredekkel ezelőtt a Toltékok jelentős közép-amerikai civilizációt alkottak. Felfedezték és megőrizték a misztikus tudást,melynek alapigazságai megeggyeznek a világban fellelhető ezoterikus hagyományokéval

Tanításuk négy egyszerű alapelvre épül,a Négy Egyezségre. Aki ezt a négy elvet életmódként választja,bizton megtalálja a szeretetet és a boldogságot,

A Négy Egyezség a következő:

TEDD TÖKÉLETESSÉ SZAVAIDAT!

Mindig azt mondjuk amit valóban szeretnénk.Figyeljünk,hogy megfelelően használjuk a szavak mágiáját.Hiszen a szavak által valósulnak meg gondolataink.Ne pletykálkodjunk!Saját szavaink is vissza hatnak ránk mint például a „hű de öregszem vagy a Nekem ez úgy sem fog sikerülni”kijelentések.

SEMMIT NE VÉGY SZEMÉLYESKEDÉSNEK!

Soha ne vegyük a szívünkre bármit mondanak ránk az emberek,hiszen ez Őket minősíti nem minket.Ha így cselekszünk nem szenvedünk feleslegesen és az áldozat szerepét sem kell játszanunk.

NE FELTÉTELEZZ SEMMIT!

Merjünk kérdezni,így sok kellemetlenségtől óvjuk meg magunkat!A világos beszéd révén megváltoznak kapcsolataink.Merjünk önmagunk lenni.

MINDIG TEDD MEG,AMI TŐLED TELIK!

Törekedjünk arra,hogy minden körülmény között a legjobb formánkat hozzuk.Persze ne felejtsük el,hogy a legjobb formánk nem mindig ugyan olyan.Ne hajszoljuk túl magunkat,de ne is tegyünk kevesebbet!

Így elkeülhetjük,hogy belső bíránk felelősségre vonjon.

Persze ezeket nem könnyű megtartani.De ne kárhoztassuk magunkat ha nem sikerül.Induljunk neki mégegyszer!

Fogadjuk el magunkat olyannak amilyenek vagyunk a hibáinkkal együtt,hiszen így vagyunk tökéletesek és szeretetre méltóak! Hogyan várhatnánk el másoktól,hogy szeressenek bennünket ha mi sem vagyunk jóban saját magunkkal?

Akit bővebben érdekel ez a téma olvassa el Don Miguel Ruiz A négy egyezség című könyvét.

kryon9 rovata (kryon9.virtus.hu)