Tenzin Gyatso idézetek

 
A lélek nyugalma a szeretetben és a könyörületben gyökerezik. Mindehhez nagyfokú fogékonyságra és érzékenységre van szükség. Tenzin Gyatso A XIV. Dalai láma Béke Nobel-díj 1989



A nevelésnek összhangban kell lennie a gyermek alapvetően jó természetével. A legfontosabb, hogy szerető és gyengéd légkörben nevelkedjen. Bár ideális esetben az emberi tulajdonságok párhuzamosan fejlődnek a jósággal, ha választani kellene az általános jellemvonások és a jóság között, ez utóbbit kellene választani. XIV. dalai láma



Az ember valódi lényege a jóság. Vannak más, a nevelésből és a tudásból eredő jó tulajdonságok, de alapvető fontosságú, ha igazán emberi lényekké szeretnénk válni és értelmet akarunk adni létezésünknek, hogy szívünk jó legyen. XIV. dalai láma



Ha meg akarod változtatni a világot, először próbálj valamit jobbá tenni, megváltoztatni magadon. Ez segít megváltoztatni a családodat, a barátaidat, aztán így kell folytatni egyre nagyobb és nagyobb körben. Tenzin Gyatso (XIV. dalai láma)



Sose add fel. Bármi történjék is, ne add fel. Erősítsd meg szíved. Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy szívüket edzenék. Légy együtt érző, a barátaidon kívül mindenki mással is. Légy együtt érző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért. Dolgozz a békéért, és hallgass rám: sose add fel. Nem számít mi folyik körülötted, nem számít mi történik, Sose add fel. Tenzin Gyatso (XIV. dalai láma)



Instrukciók az élethez


1     Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár
2     Mikor veszítesz, legalább a leckét tanuld meg.
3     Kövesd a három T-t
      Tiszteld önmagadat, tisztelj másokat és tetteidért vállalj felelősséget.
4     Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.
5     Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy családot.
6     Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavításra.
7     Tölts minden nap egy kis időt magaddal.
8     Tárd ki karjaidat a változásnak, de ne engedd el értékeidet.
9     Emlékezz, hogy néha a csend a legjobb válasz.
10     Élj jó, becsületes életet, így amikor öregebb leszel, és visszagondolsz, képes leszel másodszor is élvezni azt.
11     A szeretettel teli légkör otthonodban is megalapozza életedet.
12     Szeretteiddel való nézeteltéréseid alkalmával foglalkozz csak az adott problémával, ne hánytorgasd fel a múltat.
13     Oszd meg tudásodat, ez az egyik út a halhatatlansághoz.
14     Légy gyengéd a Földhöz.



Forrás: megoldás.eoldal.hu

George Eliot idézetek

George Eliot

angol író 1819. november 22. — 1880. december 22.

• Miért élünk, ha nem azért, hogy minél könnyebbé tegyük egymás számára az életet?
• Szeressük egymást mind jobban, míg életünk tart, és tegyük egymást egyre boldogabbá évről évre!
• Mi lehet csodálatosabb érzés két lélek számára, mint hogy kötelékük egy életre szól?
• Élete középső szakaszában a legtöbb ember megszokja a hétköznapok taposómalmát, és olyan gépiesen végzi mesterségét, ahogy nyakkendője csokrát köti meg reggelenként. Pedig hány olyan ember van ezek közt, aki valamikor saját egyénisége szerint akarta megformálni életét, sőt még a világot is meg akarta kissé változtatni!
• Az állatok csodálatos barátok - nem tesznek fel kérdéseket, és nem bírálják az embert.
• Az ember életében mindig a legelső nagy csapás váltja ki a legmélyebb kétségbeesést, mert ilyenkor még nem tudjuk, hogy minden seb képes begyógyulni, és hogy a kétségbeesést egy idő után a remény váltja fel.
• Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
• Légy becsületes, és soha ne szégyellj helyesen cselekedni; döntsd el, hogy helyes az, amire gondolsz, és tarts ki mellette.
• Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.

• A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban.

Forrás: Citatum

Wass Albert: Jönnek!

Régi hibákba vissza ne essetek. Szorítsátok egymás kezét még jobban, mint eddig, s ne fussatok külön-külön kis célotok után, mert nincsen út más, csak egyetlenegy, s ezen mindenki egyért, egy mindenkiért. Eszetekben tartsátok a parancsolatot, ahogy azt súlyos idők vallani tanították: "Szeresd a Te néped, nemzeted, jobban, mint önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek. Tiszteld otthonodat s a földet, melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta!" Ha ezt megtartod, Szenvedések Népe: áldjon meg Téged az Úr és őrizzen meg Téged. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad és adjon tenéked békességet, minden időkben, úgy legyen. Mert mondom Néked: a történelem kereke gyakorta fordul, és néha jót fordul és néha rosszat. Az marad meg rajta csupán, ki igazsággal jár s keményen markol.

Forrás: Kráter Műhely Egyesület

Mégis

.

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
MÉGIS SZERESD ŐKET!

Ha jót teszel, megvádolnak,
hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet,
MÉGIS TÉGY JÓT!

Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz,
MÉGIS ÉRJ CÉLT!

A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy,
MÉGIS TEDD A JÓT!

A becsületesség és őszinteség sebezhetővé tesz,
MÉGIS LÉGY BECSÜLETES ÉS NYÍLT!

Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt,
MÉGIS ÉPÍTS!

Az embereknek szükségük van segítségre,
de ha segítesz, támadás érhet,
MÉGIS SEGÍTS!

A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz is érte
cserébe,
MÉGIS A LEGJOBBAT ADD A VILÁGNAK, AMID CSAK VAN!

(Felirat az egyik kalkuttai, a Szeretet Misszionáriusaí által fenntartott gyermekotthon falán)

Friedrich Schiller német költő és drámaíró

1759 November 10. (250 éve történt) Marbach am Neckarban megszületett Friedrich Schiller német költő és drámaíró, Johann Wolfgang Goethe mellett a német klasszika legjelentősebb képviselője, akinek fő művei a "Don Carlos", a "Tell Vilmos" és a "Wallenstein-trilógia".

Kispolgári orvoscsaládból származott, jogot, majd orvostudományt tanult. A felvilágosodás eszméi korán magukkal ragadták, 1782-ben jelent meg első műve, a "Haramiák" című dráma. 1783-ban írta a "Don Carlos" és az "Ármány és szerelem" című drámáit. 1788-ban megismerkedett és barátságot kötött Goethével, végül 1799-ben Weimarba költözött. A weimari udvar, ahol Goethe mellett Christop Martin Wieland és Johann Friedrich Herder is alkotott, évtizedekig a német szellemi élet központja volt. Itt jelentek meg Schiller "Stuart Mária" és "Tell Vilmos" című színművei, valamint a "Balladák éve" (Goethe és Schiller legszebb balladái) és a "Wallenstein-trilógia" is. Balladái pátoszával és idealizmusával népszerű nemzeti költővé, a szabadság költőjévé vált.


Idézetek Schiller-től

• Sohasem tudhatjuk, hogy a kedély nyugalma morális erejéből fakadt-e, ha nem győződtünk meg róla, hogy nem érzéktelenségből fakadt. Nem nagy mesterség olyan érzéseken úrrá lenni, melyek csak a lélek felszínét súrolják könnyedén és futólagosan; de az egész érzéki természetet felkorbácsoló viharban megtartani kedélyünk szabadságát, ehhez olyan ellenálló képesség kell, mely minden természeti hatalomnak végtelenül fölötte áll.
• A sors felemeli az embert, amikor szétmorzsolja.
• A művészi élvezet teljességét a szív örömével összekötni, ez volt mindig legfőbb életideálom, s e kettőnek egyesítése a legbiztosabb eszközöm is, mellyel mindkettőt teljességre vihetem.
• Készülve életed nagy frigyére,
  Nézd meg, szív szívvel összefér-e?
  A kéj rövid, hosszú a bú.
• Szegény, koldus szegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad.
• Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akitől mindenki retteg.
• Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak.
• Aki sosem kockáztat, annak nincs mit remélnie.
• Barátaim buzgalma tesz tönkre, nem ellenségeim gyűlölete.
• A szív csöndes szentélyébe fuss hát
  A világból, mely forrong vadul.
• A természet csak homlokába tett
  Látó szemet, hátát, a védtelent,
  Csupán a jámbor hűség védi meg.
• A szeretet rettenetesebb kényszer, mint a zsarnok dühe!
• A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
• Mit nem fogadtál el a pillanattól,
  Az öröklét sem adja vissza már.

Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.


Forrás: ezenanapon.hu / Citatum

Francois Mauriac

Francois Mauriac francia író 1885. október 11. — 1970. szeptember 1.


A francia olvasók legszélesebb rétegeiben — olykor merőben más okokból — szakadatlanul népszerű író, ismeretterjesztő, harcos újságíró. A műveltek, a legigényesebbek tisztelik lélektani mélységéért, árnyalt jellemábrázoló képességéért, a társadalmi viszonyok alapos és szemléletes elemzéséért. A nagy tömegeket lebilincseli könyvei cselekményének a mozgalmassága, érdekessége. A tanárok rámutatnak stílusa szépségeire, nyelvi gazdagságára, kifejezésmódja szabatosságára, közérthetőségére. Azt azonban nem mindenki és nem mindig tudja, hogy miképpen is jellemezze. Kétségtelen, hogy hívő, értelmével is, érzelmeivel is lelkes keresztény, pontosabban: római katolikus. De éppen a franciaországi gazdag keresztény rétegek legszigorúbb kritikusa. Minden álság, képmutatás és az ezekben megnyilvánuló önzés kíméletlen leleplezője. Ezért a nagy vagyonok urai gyakran tartották „kommunista szimpatizáns"-nak. A kommunisták, de még a vallásilag közömbös polgárok „klerikális"-nak állították, olykor állítják ma is, évtizedekkel a halála után. De akik vitába szállnak vélekedéseivel, azok is változatlan érdeklődéssel, nemritkán lelkesen olvassák. Mert nagyon jó író, és együttérző minden emberségessel, elutasítója minden embertelennek. Az olyan régóta és mindmáig híres regényei, mint a „Viperafészek" vagy a „Frontenac-rejtély" a modern francia irodalom legművészibb prózai alkotásai közé tartoznak. A Pascalról és Racine-ról írt kötet terjedelmű tanulmányai a kultúrtörténeti ismeretterjesztés fontos dokumentumai. A sok árnyalatú francia irodalom főalakjai közé tartozik, és habár különböző műfajú művei időről időre változó hangsúlyt kapnak az irodalmi divat módosulásai miatt, nincs olyan pillanat a XX. század európai irodalmában, hogy Mauriac valamiért időszerű ne volna. Dél-Franciaországból indult. Gazdag bordeaux-i polgárcsaládból származott. Otthon vallásos szellem és komolyan vett erkölcsi eszmények között fejlődött ifjúvá. Ez az otthoni táj és ez az erkölcs maradt mindvégig témavilágának a háttere. Öröklött világszemléletét módosította a katolicizmuson belül a XVII. században megjelenő és nagy hatású janzenizmus. Jansenius yperni püspök felelevenítette Szent Ágoston tanítását a szabad akaratot kétségbevonó „eleve elrendeltség"-ről. Ez az okozatiság szigorúan tudomásul vett törvényszerűségével jelentősen fejlesztette a tudományos gondolkodást. Az egyház azonban a „szabad akarat" hittételével ellentétesnek vallotta Szent Ágoston tanítását. Amikor a reformáció szellemi küzdelmeiben Kálvin már a XVI. században hirdette az „eleve elrendeltség"-et, tulajdonképpen Szent Ágostonhoz fordult vissza. Az egyház pedig Kálvin ellen harcolva eretnekségnek nyilvánította a szabad akarat tagadását. — Jansenius megmaradt ugyan az egyházon belül, de mégis Ágostont folytatta. Bár ez a tan mindvégig gyanús maradt, de a XVII. század francia szellemi életében fontos hatóerővé vált. Híres iskolájuk, a „Porte Royal" gimnázium az értelmiség javát nevelte, és Pascal, a matematikusfilozófus, majd Racine, a francia klasszicizmus legnagyobb tragédiaköltője egyértelműen janzenista volt. Mauriac a XX. század első felében azzal közelítette a katolicizmust és a természettudományos világnézetet, hogy folytatta Jansenius tanítását. Majd élete folyamán talán legfontosabb két életrajzesszéjét Pascal-ról és Racine-ról írta. Hamarosan sikeres, időnként szinte divatos regényíró lett. Emellett az újságok felfedezték, hogy hatásos újságíró is tud lenni. Vallásos volt, de úgy, hogy együtt tudott küzdeni a más világnézetűekkel is a jó célokért. Ez odáig ment, hogy a háború idején a francia ellenállási mozgalomban a legszorosabb bajtársi kapcsolatot tartotta fenn a kommunistákkal is. A háború befejeztével politikailag legjobban De Gaulle felelt meg neki. Amíg De Gaulle élt, ő volt a gaulleizmus legfőbb és kétségtelenül legérdekesebb publicistája. Ekkori vezércikkei és „Politikai Napló"-ja még regényeinél is nagyobb érdeklődést váltottak ki mind Franciaországban, mind külföldön. Mint számos kitunő prózaíró, ő is versekkel indult. Már szülőhelyén, Bordeauxban is megjelent egy-egy költeménye az újságokban. Katolikus szellemű elmélkedő jegyzetei is ismertté kezdtek válni. Az irodalmi életbe 21 éves korában — 1906-ban — lépett. Ekkor költözött Párizsba. Ekkorra már befejezte az otthoni egyetemen a tanulóéveket. Nem készült egyetlen meghatározott pályára: egyformán hallgatott teológiát, régiségtant, orvostudományi órákat. Leginkább a filozófiatörténeti és esztétikai ismeretek izgatták. Amikor felköltözött a fővárosba, először verseskötettel jelentkezett, majd munkatársa, később szerkesztője lett egy katolikus szellemű folyóiratnak. Anyagi gondja sohase volt. A gazdag vidéki otthon Párizsban is biztosította életét. Amikor pedig regényei világszerte népszerű olvasmányokká váltak, az egész francia irodalom egyik legnagyobb jövedelmű írója lett. Nem is kellett sietnie, 27 éves volt, amikor első regénye megjelent. Ez még nem is keltett irodalmi feltűnést, bár a jó fülűek azonnal tehetséges, művészi igényű írót láttak a szerzőben. De a sikert-és hamarosan a világsikert-csak az 1936-ban megjelent „A könyörületes csók" hozott. Ekkor már 51 éves volt, közismert publicista, neves ismeretterjesztő előadó, kitűnő vitatkozó. Igazi irodalmi rangja ettől kezdve volt egészen 85 éves korában bekövetkezett haláláig. Írt néhány színpadi művet is, ezeket otthon Franciaországban játszották, némi sikerük is volt, ám valódi sikert a gyors egymásutánban megjelenő regényekkel ért el. A minden gyűlölet nélküli, de igen kritikus szellemű keresztény eszmeiség fő művei ezek. Mellettük néhány életrajzi regénye is egyenrangúan sorakozik fel. A háború alatt a megszállt Franciaországban bujkálva élt, az ellenállási mozgalom hatásos harcosa volt. Majd amikor uralomra került De Gaulle politikai rendszere, felismerte, hogy ez teljesen megfelel társadalmi eszményeinek. Kései éveiben számos olvasót regényeinél is jobban érdekelték művészi stílusú vezércikkei. Életében mindent elért, amit író elérhetett. A Francia Akadémia „halhatatlan"-jai közé választották, megkapta a Nobel-díjat, gondtalanul, valódi gazdag emberként élhetett. Tudta, hogy azok is kedvelik — legyenek olvasók vagy kritikusok —, akik nem is értenek vele egyet. Ritka eset, hogy egy ennyire színvonalas író ennyire közkedvelt mind otthon, mind külföldön.


Francois Mauriac idézetek

• Azoknak, akik képtelenek a szeretetre, semmi sem fáj igazán.
• A gondolat csökönyös, lehetetlen visszafogni, oda röppen, ahova akar.
• Egész ifjúságom hosszú öngyilkosság volt. Igyekeztem készakarva nem tetszeni, attól való féltemben, hogy amúgy sem tetszem.
• Minél inkább kezdtem hinni a magam jelentőségében, annál inkább éreztetted velem, hogy semmi sem vagyok.
• Akik a legközelebb vannak hozzánk, azokat ismerjük a legkevésbé.
• A férfi és a nő, ha olyan messze is vannak egymástól, amilyen messze ember csak lehet, az ölelésben akkor is összetalálkoznak.
• Az ember találta ki az olyan érzelmeket, amelyek túlélik funkciójukat.
• Akit élve eltemettek, joga van hozzá, hogy ha tudja, felemelje a sírkövet, amely fojtogatja.
• Minden ember egyéniségünknek mindig ugyanazt a részét bontakoztatja ki, valahányszor hozzánk ér, és többnyire azt, amit leplezni szerettünk volna. Fájdalommal nézzük, mint készíti a szeretett lény szemünk láttára a képünket, mint törli el legértékesebb erényeinket, mint állítja éles fénybe a hibát, a nevetségest, a bűnt.
• Ha szerelmi bánatom van, csak összehúzom magam és várok, biztos vagyok benne, hogy az, akiért meg akarok halni, holnapra senki és semmi lesz előttem; hogy az, akiért annyit szenvedtem, egy pillantást sem ér meg nekem: iszonyú szeretni, és szégyenletes nem szeretni már.
• Más fajtából való, mert más nemből való... Semmi úgy el nem választ bennünket, égitestet az égitesttől, mint a nem.
• A családi szellem azt parancsolja, hogy irtózzanak mindentől, ami jellemző vonásaik egyensúlyát veszélyezteti. A legénységet, amely egyazon gályára szállt, hogy végighajózza az életet, a megmaradás ösztöne arra készteti, hogy ne engedje fellobbanni a tűzvészt fedélzetén.

• Valamennyiünket alakítottak, meg megint átalakítottak mindazok, akik szerettek bennünket, s még ha nem is voltak nagyon kitartóak, az ő művük vagyunk - amelyet egyébként el se ismernek magukénak, és nem is olyan soha, amilyennek megálmodták. Nincs szerelem, nincs barátság, amely sorsunkat keresztezve ne munkálna az örökkévalóság számára.

• A szerelem a legzsúfoltabb életből is ki tudja szakítani a maga helyét.
• Mihelyt egyedül maradunk, megbolondulunk. Igen, az önkontroll csak akkor működik, ha a mások kontrollja támogatja.

Forrás: Literatura.hu, Citatum

Cserna-Szabó András: Puszibolt - könyv

.

.


Magvető Kiadó

Ez a könyv a boldogságról szól - a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa - ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól?

Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Idézetek a könyvből

• A férfi ott kezdődik, mikor daliás termete fonnyadni, haja őszülni kezd, álmatlanság támadja meg, végrendeletet ír, és kékesszürke tekintetébe olyan fájdalom fészkeli be magát, amilyen a megvert gyermek szemében ül.
• Akkor leszünk felnőttek, ha a szüleink meghalnak, mondogatja anyám, akinek meghaltak a szülei. Pedig nem. Akkor leszünk felnőttek, ha a mindent elsöprő szerelem megérkezik. Nem a csajok, nem a házasság, nem. Ezeket túl lehet élni. Az igazi szerelem elsöpri az életet, igen.
• Nincs a szerelemben semmi diszkréció, semmi tolerancia, semmi elegancia. Beüt a szerelem, rád adják a Sikoly-álarcot, és azzal annyi. Nem is rád adják, felveszed magad.
• Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol.
• A sikerhez piac kell, a dicsőséghez elég a szív. A legnagyobb ellenállás irányába haladj!
• Aki valaha is, akár csak néhány napig részt vett ebben az életnek nevezett hajcihőben, az tudja jól, hogy a balsorsnak végtelen számú maszkja van. Leggyakrabban nőnek öltözik, meg véres kardnak, túlzott magabízásnak vagy pálinkás üvegnek.
• Perverznek lenni éppen annyira normális, mint katolikusnak, vegetáriánusnak vagy mondjuk patikusnak. (...) Mert normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta.
• Valahogy azt hisszük, hogy az írók mindig és mindenhol írnak. A vendéglőben a szalvétára, a vonaton a jegyre, az uszodában a bérlet hátuljára, a hivatal folyosóján várakozva a mandzsettára és így tovább.
• Olyan az asszony, mint a tej. Selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik, és úgy megfosat, hogy a lelked a porceláncsészére fröcsöl.
• Mindenkinek megvan a maga keresztje. Meg aztán mit számít, hogyan esnek meg a dolgok, attól a perctől fogva, hogy megestek?

Egy csodatétel még a legzordabb kétkedők szívét is megpuhítja.



Forrás: Citátum

Wass Albert: Te és a világ

.

Tanítások - útravalóul "...A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irígy, a gyűlölködő. a gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős... Mert a világ anyja a Természet s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, amely..." "...Gondoltál-e már arra,hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?... Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted..." (Te és az Isten) "...Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a Tiedet gondtalanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leg- hamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töp- rengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat ké- sét, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lel- kedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá..." "...Gondolj mindig arra: mit tenne egy majom, ha ruhába öltöztetnéd, bevezetnéd a civilizáció kényel- meibe, megismertetnéd vele a társadalmi élet játék- szabályait, tisztségekkel, hivatalokkal, jogokkal és kötelességekkel látnád el és végül kezébe tennéd a sorsodat? Ne várj többet az emberektől sem..." (Védőoltás csalódás ellen) "...Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes, vagy helytelen. Szép vagy, csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz, vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki. Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést. Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell. Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni..." (Amikor mégis egyedül vagy) "...Ha valamivel nem vagy megelégedve, mondd meg nyíltan. De békétlen ne légy miatta. A békétlen- ség izgágává teszi az embert és az izgága emberek olyanok a társadalomban, mint a darazsak: egyetlen képességük, hogy fullánkjukka..." (Békétlenség ellen) "...Azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak. De semmivel sem több, mint ezeknek. Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás áran, a napsütéshez, az esőhöz és ahhoz, hogy dideregj a hóban , ha nincs meleg ruhád. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak. Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét. Jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útján keresni, mely Istenhez vezet. Ez a szabadság...." (Szabadság) "...Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohssem fognak virágozni. Életed, megszokott munkád kerete szertehullott. Itt állasz puszta kézzel, egyetlen szál ruhával és nem tudod, mihez kezdhetnél, mert ilyesmi még nem történt Veled..." (Mindent újrakezdünk)

Forrás: Wass Albert emlékoldal

Erkölcs és igazság - töredékek ...

Arisztotelész: Az igazságosságról

Arisztotelész : Nikomakhoszi etika, ötödik könyv, részlet


Az így értelmezett igazságosság, nem csupán része az erénynek, hanem maga a teljes egészében jelentkező erény, és az ennek ellentétét alkotó igazságtalanság is nem csupán része a lelki rosszaságnak, hanem maga a teljes egészében jelentkező lelki rosszaság. S mégis különbség van az erény, és az effajta igazságosság között, mint ezt a mondottak is elárulják: bár az igazságosság ugyanazt jelenti, mint az erény, lényegét tekintve mégsem ugyanaz, mint az erény, hanem csupán máshoz való viszony alapján: igazságosság, amennyiben pedig ilyen és ilyen lelki alkat, minden további meghatározottság nélkül: erény. Ámde mi azt az igazságosságot keressük, amely csupán része az erénynek. Mert állításunk szerint, van ilyen is. Hasonlóképpen a részjelenségként értelmezett igazságtalanságról kívánunk vizsgálódni. S hogy csakugyan van ilyen, azt a következők mutatják: aki az erkölcsi silányság egyéb fajtáit árulja el tevékenységében az igazságtalanságot követ ugyan el, de nem mutatkozik kapzsinak, pl. ha gyávaságból eldobja a pajzsát, vagy rosszmájúságból másokat megrágalmaz, vagy nemtelen fösvénységből senkit sem támogat pénzzel; viszont ha valaki kapzsi is, nem bűnös az imént említett egyik hibában sem, sőt, valamennyiben, egész biztosan nem bűnös; de azért mégiscsak lelki rosszaságból cselekszik így - hiszen ezért rójuk meg -, éspedig igazságtalanságból. Tehát mégiscsak van egy másfajta igazságtalanság is, amely a teljes egészében jelentkezőnek csak egy része, s van olyan igazságtalan dolog is, amely a teljes egészében jelentkező s a törvénnyel ellenkező igazságtalan dolognak csak egy része.

Gracián: Ne versengj másokkal

Életbölcsességek kézikönyve 114. töredék

Minden igény, ha ellenzői vannak, árt a hitelnek. A vetélytárs rögtön rágalmakat szór rád, hogy kisebbítsen. Csak kevesen harcolnak nemesen; a vetélkedés leleplezi a fogyatkozásokat, amelyeket az elnézés eltakart. Legtöbben nagy tekintélynek örvendenek, míg nincs vetélytársuk. A verseny láza felébreszti, vagy feltámasztja a holt gyalázatot, kiássa a földből a régi és a meg régebbi csúnyaságokat. A vetélkedés a másik fél gyöngéinek dobra verésével kezdődik, és azt rángatja elő amit tud és nem amit szabad. S noha olykor, sőt legtöbbször a személyeskedés nem hasznos fegyver, az ellenfél megszerzi magának a bosszú alantas kielégülését, és úgy folytatja, hogy dicstelen dolgokról veri le a feledés porát. A jóindulat mindig békés, és a jó hír mindig jóindulatú.

Gracián: Ne lépjünk fel úgy, hogy a kelleténél többet várjanak tőlünk

Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény, nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést, és több, mint hitték. Ez a szabály a rosszra nem érvényes, mert ennek a túlzás, csak javára szolgál, öröm, ha valótlannak bizonyul, és még tűrhetőnek is tűnik fel, amitől, mint a gonoszság netovábbjától féltek.

Oscar Wilde idézetei

• "Az igaz barát szemből támad."
• "Egy barát bánatát megosztani könnyű, de rendkívüli karakterre vall, ha képesek vagyunk osztozni sikere felett érzett örömében is."
• "Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben."
• "A Szépség, csakúgy, mint a Bölcsesség, leginkább a magányos hódolókat kedveli."
• "Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz."
• "Az a zug, amit szívből szeretünk, az a világ."
• "A csábítástól csak úgy szabadulhatsz, ha engedsz neki."
• "Amikor fiatal voltam, azt hittem, a pénz a legfontosabb dolog az életben; most, hogy öreg vagyok, már tudom, hogy az."
• "Manapság minden nagyobb vagyonszerzésnek magánértesülés az alapja."
• "Ha az ember boldog, akkor mindig jó is, de ha jó, nem mindig boldog."
• "Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk a felett, amik lettünk."
• "Meghalt mibennünk valami, Most halt meg a Remény."
• "A házasság igazi alapja a kölcsönös meg nem értés."
• "Ha a férfiak olyan asszonyokat vennének feleségül, akiket megérdemelnek, nagyon rosszul járnának."
• "Csak egyszer vagyunk fiatalok, utána más mentséget kell keresnünk."
• "A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne."
• "A cinikus az, aki mindennek tudja az árát, de semminek sem az értékét."

Nietzsche töredékek

Hőshöz is méltó. - Itt áll előttünk egy hős, aki nem csinált semmit, csak megrázta a fát, amikor a gyümölcs már megérett. Szerintetek ez túl kevés. Hát akkor jól nézzétek meg előbb azt a fát, amelyiket megrázta. (Emberi - túlságosan emberi 347. töredék)

Mivel mérhető a bölcsesség? A bölcsesség növekedése pontosan mérhető az epe csökkenésén. (Emberi - túlságosan emberi 348. töredék)

Ha a tévedést kellemetlen hangnemben közlik. - Nincs mindenkinek ínyére, hogy az igazságot kellemes hangnemben mondják meg. De azt azért senki se gondolja, hogy a tévedésből igazság lesz, ha kellemetlen hangnemben állnak elő vele. (Emberi - túlságosan emberi 349. töredék)

A legjobb gyógyszer. - A beteg legjobb gyógyszere egy kis egészség hébe-hóba. (Emberi - túlságosan emberi 325. töredék)

A heroikus. - A heroikus jelző azt jelenti, hogy valami nagyot teszünk (vagy valamit igen bölcsen nem teszünk meg) anélkül, hogy versenyeznénk másokkal, vagy úgy éreznénk, megelőzünk másokat. A hős akárhova megy is, mindig magával viszi a sivatagot és a szent, átléphetetlen határsávot. (Emberi - túlságosan emberi 337. töredék)

Ami zavarja a gondolkodót. - A gondolkodónak mindenre barátságosan kell tekintenie, ami félbeszakítja gondolatait (zavarja a gondolkodásban ahogy mondani szokás); e dolgokat az ajtón belépő, a művésznek felkínálkozó új modellként nézze. E megszakítások a magányosnak élelmet hozó hollók. (Emberi - túlságosan emberi 342. töredék)

Hogyan kell támadni? - A valamibe vetett hitnek, vagy a hit hiányának lapja majdnem minden embernél olyan erős, amilyen erős csak lehet. Mindazonáltal általában nem fontos a legnehezebb lövegekkel tüzelnünk., ha célunk, hogy megrendítsük valaki hitét; sokaknál már akkor is célt érünk, ha támadás közben irdatlan zajt csapunk, tehát gyakorta elég a vaktöltény is. Ha nagyon hiú emberekről van szó, elegendő a komoly támadás színlelése is: látják milyen komolyan vesszük őket és máris szívesen megadják magukat. (Emberi - túlságosan emberi 342. töredék)

Forrás: Gondolkodó

A jellem műveltségéről

Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetről vagy az emberi szellem tűnődéseiről? Úgy érzed, "művelt" vagy, különb, mint a tudatlanok? Gondolj csak arra, milyen végtelen tömegű ismeretet zár magába a könyvek összessége, s egyetlen könyv teljes megértéséhez mit is kellene ismerni és olvasni még? Gondolj a British Museum könyvtárának körbefutó

vasállványaira, milyen hosszan kellene élned, hogy valamit is megismerj a gondolkozás anyagából, melyet az ott felhalmozott könyvek magukba zárnak! De maradj csak könyves szobádban, s valld meg, mily sokféle könyvet nem olvastál azok közül, melyek könyvespolcaidon sorakoznak, s még az olv

asottak között is hány akad olyan, melyet teljesen megértettél, s minden figyelemmel követtél. Nem, a "műveltség", mikor farkasszemet néz az emberi szellem világegyetemével, meddő és hiú magatartás csak. Inkább gondolj arra, hogy egyetlen ismeretet megérteni, felfogni, átérezni már az élet erőfeszítéseinek teljességét követeli. És gondolj arra is, mennyi mindent írtak, gondoltak előtted, a gondolatoknak micsoda óceánjai pihennek a múltban, s miféle zuhanással árad minden új korban az emberi gondolatok bősége a jelenségek és tünemények összegéből. Erre gondolj, s elszégyelled magad. Agyad műveltsége véges és gyermekes. De jellemed és szíved műveltsége lehet teljes és emberhez méltó, akkor is, ha szellemi ismereteid korlátozottak.

/Márai Sándor, Füveskönyv/

Bölcsességek, idézetek Tatiosztól

"A szem, amelyikkel a világot látod, a te szemed. Külső szemeddel az emberekre figyelsz, belső szemedet megőrzöd önmagadnak. Amikor visszatekintesz, nem magadat látod, mert nem tükörbe nézel, hanem az embereket. Hogyan vélekedsz a többiekről? Amikor másokra figyelsz, amikor másokat ítélsz meg, úgy véled, szemed csalhatatlan. Milyennek látod önmagad? Amikor tükröt tartasz magad elé, egy számodra kedves lényt pillantasz meg. Ismert vonásait szereted, mert biztonságot nyújtanak neked; ismeretlen arcát, melyek olykor téged is meglepnek, megértéssel fogadod. Vajon ugyanígy teszel a többiekkel is?"


„Tudod, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés éppúgy hozzátartozik az emberhez, mint a fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.”


"Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor miért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?” „Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk. Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel. Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan. Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk. Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.”


„Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést. Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés; legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.” „Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.” „Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz. Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál. Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni. Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak. Miért szeretnek minket a többiek? Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért szeretetért. Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.”

Kapcsolódó cikk

Tatiosz – bölcsességek, idézetek …

Teréz anya: A legszebb a világon

A legszebb nap? A ma. A legnagyobb akadály? A félelem. A legkönnyebb? Tévedni. Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés. A legszebb szórakozás? A munka. A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya. A legjobb tanítók? A gyermekek. A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagamat ajándékozni. Mi boldogít a legteljesebben? A másik embernek hasznára lenni. A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot. A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyűlölet. A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés. A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás. A jóleső érzés? A belső béke. A legjobb megoldás? Az optimizmus. A legnagyobb megelégedettség? Az elvégzett kötelesség. A legnagyobb erő a világban? A hit. A legfontosabb emberek? A szülők. A legszebb a világon? A SZERETET. Kapcsolódó cikk: Boldog Kalkuttai Teréz anya – a szeretetről …

Albert Schweitzer: Ki a fiatal?

Cimkék

---

Ki a fiatal?

A fiatalság mércéje nem az életkor,
hanem a szellem és a lélek állapota:
az akarat és képzelőerő, az érzelmek intenzitása,
a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.
Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de
ha kialszik benned a lelkesedés,
akkor a lelked ráncosodik meg.

Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség:
mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le
a föld porába, hanem a lelket is. Az ember akár
tizenhat éves, akár hatvanhat, csodára szomjazik,
elámul a csillagok örökkévalóságán,
a gondolatok és a dolgok szépségén;
nem fél a kockázattól; gyermeki kíváncsisággal
várja: mi lesz holnap; szabadon örül mindennek.

Olyan fiatal vagy mint a reményeid,
olyan öreg, mint a kétségeid.
Olyan fiatal, mint az önbizalmad,
olyan öreg, mint a félelmed.
Fiatal, mint a hited; öreg, mint a csüggedésed.
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség,
az öröm, a merészség, a nagyság,
az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit.

Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz
és hagyod, hogy a pesszimizmus és cinizmus
megeméssze a szívedet.

Albert Schweitzer

Ősi ír áldások

Ősi ír áldás

Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van.
Az áldott napfény sugározzon be téged
és melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint kandallók tüze.
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is.
Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított gyertya fénye,
mely a viharban vándorlókat hívogatja.
Áldott legyen a rád hulló lágy eső.
Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák
a virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő.
De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,
hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát
hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje
és időnként egy csillag is.
Legyen áldott a Föld, az egész földkerekség,
hogy mindenütt kedvesen fogadjon
bármerre is vezessen utad.
Legyen puha a föld, mikor terhétől fáradtan lepihensz,
és legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
hogy lelked kiröppenhessen fölfelé
és elérje útja végén
az Istent!


__________


ősi ír áldás

Azt kívánom, hogy bátran nézz szembe
életed feladataival és a próbákkal,
amelyeknek kitesz.

Amikor pedig súlyosnak érzed keresztedet
és a csúcsot meredeknek, ahova az út vezet,
pontosan akkor növekedjen meg benned
a remény és a bizalom.

Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek,
amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme,
és volt igaz barát, aki reményt adott.

A múlt erőt ad arra, hogy kivárjad a vihar elmúltát
és a felhők elvonulását. Így lesz elég erő és idő,
hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.

Barátodban az Isten Fia mosolyog rád!

Maradjon meg benned ez a biztos tudás mindörökre,
s akkor megtalálsz mindent,
amire vágyódsz, és ami boldoggá tesz.


__________


Régi ír áldás:

Legyen időd a munkára - ez a siker ára.
Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka.
Legyen időd a nevetésre - ez a Lélek muzsikája.
Legyen időd a gondolkodásra - ez az erő forrása.
Legyen időd az olvasásra - ez a bölcsesség alapja.
Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz vezető út.
Legyen időd az álmodozásra - kocsidat majd egy csillaghoz vezeti.
Legyen időd, hogy körülnézz - túl rövid a nap ahhoz, hogy önző légy.
Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek - ez isteni kiváltság.


__________



Ír úti áldások

Simuljon előzékenyen a lábad alá az út,
és támogassa meg szél a hátadat,
arcodat fürössze fényében s melegében a nap,
és bő eső itassa szomjas földjeid,
amíg újból nem látjuk egymást te meg én,
Isten tartson meg óvó tenyerén!
Ha pihensz vánkosodon,
hajoljon Isten hozzád,
és tartson gyöngéden óvó tenyerén.
Fölfelé vezessenek utaid,
és barátságos idő kísérje lépteid,
szél támogassa erősen a hátad.
S ezen felül még az kívánom, hogy
legyél már rég otthon az égben,
amikor az ördög észreveszi hiányod.


__________




Ősi ír imádság

Az Úr legyen előtted,
hogy jó utat mutasson neked.
Az Úr legyen melletted, hogy
karjaiba zárjon és megvédjen
a veszedelmektől.
Az Úr legyen mögötted,
hogy oltalmazzon a gonosz cselvetéseitől.
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy,
hogy megvédjen, ha rád rontanak.
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten
ma, holnap és mindenkor.
“Amikor a sok áldásra gondolok, amit kaptam, téged kétszer számollak.”


__________


Ne sajnáld az időd, amit munkára fordítasz
– ez az ára minden eredménynek.
Fordíts időt gondolkozásra
– ez minden hatalom forrása.
Legyen időd játékra
– ez az örök fiatalság titka.
Ne sajnáld az időt, amit olvasásra fordítasz
– ez lesz bölcsességed alapja.
Teremts időt arra, hogy barátságos legyél
– ez boldogságod útja lesz.
Legyen időd álmodni
– mert utadat elvezeti a csillagokhoz.
Maradjon időd arra, hogy szeretni tudj
és hogy téged is szeressenek.

Egy ősi ír áldás

Egy ősi ír áldás:

"Ezeket kérem számodra:

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,

sem azt, hogy elkerüljenek a feladatok.

Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,

és hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,

vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.

Mindezt nem kívánom neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának

új felismeréshez vezetni,

a fájdalom nem ötvözne nemesre.

Mély békességet kívánok neked,

mint a hullámverés ritmusos zenéje.

A szélzúgás mély békességét kívánom neked,

ahogy aláfesti a csendet.

A dombhajlatok felett eláradó békességgel köszöntelek.

Az éjszaka ragyogó csillagainak békéje vegyen körül!"

Forrás: Solymos Mihály plébános honlapja

Dosztojevszkij: Elprédált idő

Ha visszanézek a múltba, és meggondolom, mennyi elprédált idő! Mennyi veszett el tévelygésben, gyarlóságban, semmittevésben, élni nem tudásban; mennyire nem ismertem az értékét, hányszor vitettem szívem, értelmem ellen - a szívem vérzik. Az élet - ajándék! - boldogság, minden perc örök boldogság lehetett volna. Most, hogy életet cserélek, új formában születek újjá. Esküszöm neked, hogy nem veszítem el a reményt, és megőrzöm szellemem és szívem tisztaságát. Jobb emberré születek. Ez minden reményem, ez minden vigasztalásom.

Vörösmarty Mihály - aforizmák

Cáfolás


Mondod, hogy a tolvaj, gaz csinyait é j s z a k a űzi. Hogy vele megszökik a kincs nem a k a r v a. Hazudsz! N a p p a l orozta el egy tolvaj, szép kincsemet, Örzsét, S kincsem a k a r v a szökött meg vele tegnap előtt!!!

1828 második fele


Tégy jót


Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád.


Az élet, - pálya (aforizma)


Az élet pálya: kétes és nehéz. Vezéreljen rajta egy túlvilági kéz. S ha lépsz, fontold meg léptedet. Mert onnan visszalépni nem lehet.


Érzés (aforizma)


Nem érez, aki érez Szavakkal mondhatót.


Gondolj merészet (aforizma)


Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett.


Országgyűlés


Mely már honnunknak sebeit valahára bekötné S vajha, de félnünk kell, hogy vérzeni hagyja tovább is.

Pest, 1825


Tanács


Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne szeresd őt, S e diadalmim közt boldogan élek-e? nem.

1838. július 12. előtt


Hiba


Jó, mint a kegyelem, gyönyörű vagy, mint az aranyszál; Egy hiba van benned, Nellike, nem vagy enyém.

1838. július 12. előtt


Tréfa és való


Szép szavaim, ha hiú volnál, csak puszta hízelgés: Szent és tiszta valók, lányka, ha érzeni tudsz.


A gát nem mindig akadály


A gát nem mindig akadály; Hol nem mehetsz, ugratva szállj.

1838. május 1.


Merj, s indulj!...


Merj s indulj! heverőt nem pártol semmi szerencse.

1835


Forrás: Gondolkodó

Voltaire: Erkölcs

A minap ezt olvastam egy tizennégy kötetes dagályos műben, A kelet-római birodalom történeté-ben.: "A keresztényeknek volt erkölcsük, a pogányoknak nem volt." Ó, Le Beau úr, e tizennégy kötet szerzője, honnan vette ezt az ostobaságot? Hát akkor minek nevezi Szókratész, Zaleukosz, Kharondasz, Cicero, Epiktétosz, Marcus Aurelius erkölcsét? Erkölcs csak egyetlenegy van, Le Beau úr, mint ahogy mértan is csak egy van. Igen, mondhatja erre valaki, de az emberek túlnyomó többsége mit sem tud a mértanról. Igaz; ám bárki, aki egy kicsit is foglalkozni kezd vele, elfogadja. A földművesek, a napszámosok, a kézművesek nem tanultak morált, nem olvasták sem Cicero De finibus-át, sem Arisztotelész Etikáját, de amint gondolkodni kezdenek, anélkül, hogy tudnák, máris Cicero tanítványai: az indiai kelmefestő, a tatár pásztor és az angol tengerész, egyaránt tudja, mi a jó, mi a rossz. Konfuciusz nem állított föl erkölcsi rendszereket, mint ahogy fizikai rendszereket szokás fölállítani: az emberek szívében lelt rá. Ez a morál élt Festus, a praetor szívében, amikor a zsidók unszolták, hogy ítélje halálra Pált, mivel idegeneket vezetett templomukba. "Tudjátok meg - mondta Festus -, hogy a rómaiak senkit nem ítélnek halálra addig, amíg meg nem hallgatták." Ha a zsidóknak nem is volt erkölcsük, vagy nem tartották be az erkölcsi törvényeket, a rómaiak igencsak tudták, hogy mi az, és hirdették is. Az erkölcs nem a babonában rejlik, nem is a szertartásokban, és semmi köze a dogmákhoz. Nem lehet elégszer ismételni, hogy a dogmák különböznek egymástól, de az erkölcs minden embernél, aki értelmére hallgat, azonos. Az erkölcs tehát éppúgy Istentől való, akár a fény. Babonáink csak sötétséget rejtenek magukban. Gondolkodj, olvasó: fejtsd ki bővebben ezt az igazságot, és vond le belőle a következtetéseket.