A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Buddhizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Buddhizmus. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 15., kedd

A Dalai Lama





 Dalai Lama választása a következőképp történik:
A Dalai Lama halála után született gyermekek közül kell az utódot kikeresni. Csak azok a

Tenzin Gyatso gyermekként
gyermekek jöhetnek számba, akiknek a születését valami különös jel vagy csoda kísérte, vagy akiknek a testén van valami jel vagy akik a viselkedésükkel elárulják a méltóságra való rátermettségüket pl. keresztbe tett lábbal ülnek, ahogy Buddha elmélkedni szokott, vagy a kezükbe adott olvasót úgy fogták, mintha magukban imádkoztak volna. A kiválasztott gyermekeket próbának vetik alá, a meghalt Dalai Láma eszközei közül elébük raknak egy Buddhaképet, egy harangot és kézi dobot, mindegyiket egy hű utánzattal, a próbát az a
Dzsokhang templom bejárata

gyerek állja meg, aki nem az utánzat, hanem az igazi után nyúl. Ha több gyermek találta el az igazit, akkor ezek között a sors dönt. A kínai uralom alatt a kínai császárt a választás
minden részletéről tudósították s minden további lépés az ő jóváhagyásától függött, a sorshúzás is a császári helytartó (amban) joga és kötelessége volt. A választott Dalai Lámát szüleivel együtt Lhasába hozták, a szülők magas rangot és élethossziglan ellátást kaptak, a Dalai Láma helyett 18 éves koráig régens uralkodott.
Nevezetes inkarnációk még rajta kívül a Tasi Lumpo kolostor apátja, a Pantchen Erdeni, az urgai nagyláma, a Dsetsun Dampa, a Saskya rend apátja és a bhotáni nagyláma. Van egy női inkarnáció is, a samdingi női kolostor apátnője, akit Vadsra-varahi isten megtestesülésének mondanak és Dordse-pagmonak neveznek. Tibetben 3000 kolostor van, van köztük olyan is,
amelyben 10.000 szerzetes lakik. A Dalai Láma székhelye a Dso Kang kolostor, benne a templommal, melynek legféltettebb s idegenek szeme elől féltve rejtegetett kincse az az aranyozott Buddha szobor, amelyet Strongtsangampo király felesége hozott magával a 7. században Kínából, ahova az Indiából került fejedelmi ajándékképp.


Forrás: Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1988, 334. oldal.)  ISBN 963 7455 93 0

Kapcsolódó tartalom:  Tenzin Gyatso a XIV. Dalai Láma őszentsége

2014. július 14., hétfő

A lámák





Szimonidesz Lajos
A papok rendesen kora ifjúságukban lesznek szerzetesek. Szabályszámba menő szokás az, hogy minden családból lesz egy (lehetőleg az elsőszülött). A belépő gyermek egy pár évig elemi oktatásban részesül, két-három év múlva dápa  (rendes tanuló) lesz, aki már szerzetes ruhát hord. Évek múltán szerzetes újonccá (getsul) avatják. Az újonc gyakorlati oktatást nyer, megtanulja, hogyan kell bánni a különböző istentiszteleti eszközökkel, megtanul szent szövegeket olvasni, főként azonban igen sok varázsigét kell elsajátítania, mert ezek elrecitálására gyakran lesz szüksége. Húsz éves korában lesz belőle igazi szerzetes (gelong), még pedig vizsga letétele és a szerzetesi gyűlés beleegyezése alapján. Ettől kezdve láma a neve, bár lámáknak tulajdonkép az idősebb szerzeteseket hívják. Ruhájuk a hidegebb éghajlat szükségeihez képest megfelelően bővült, legfontosabb darabja a sárga vagy vörös színű köpönyeg, melyet úgy vesznek magukra, hogy a jobb karjuk szabadon maradjon. A magasabb rangú papok istentiszteleteken selyemből készült gazdag hímzésű színes díszruhákat hordanak. Kalapjaik különböző színűek, ezekről nevezik el őket piros-, sárga- vagy feketekalaposoknak. Teljes felszerelésükhöz tartozik még az amulettartó doboz, toll- és tintatartó, a szentelt vizes üveg és a 108 golyócskából álló rózsafüzér. A tibeti papság annyiban teljesen különbözik a többi buddhista papoktól, hogy ez már nem koldul, hanem ahelyett közös istentiszteleteken vesz részt, mit viszont más országok buddhista szervezetei nem tesznek.
Naponta öt istentiszteleten kell némely kolostorban részt venniük, a legtöbb megelégszik hárommal. Az első napkelte előtt kezdődik, imádságok és litániaszerű fohászok elmondásából áll, a főistentisztelet lényege a mandala-áldozat. Egy a világot ábrázoló, középen a világ legmagasabb hegyét, a Meru hegyet jelképező, 38 mezőre osztott táblának minden mezejére pár szem rizsből álló áldozatot hoznak a megfelelő formula elmondása kíséretében. Az újoncok minden istentiszteleten teát szolgálnak fel a szerzeteseknek, akik különben naponta háromszor étkeznek és húst is esznek. Ünnepélyes istentiszteleteken lármás zene mellett tömjént s virágokat is hoznak áldozatul. A legközönségesebb papi funkció abból áll, hogy a szerzetesek hívek lakásán szent iratokból olvasnak fel. A szent iratok felolvasásának démonokat űző hatást tulajdonítanak.
A nagy kolostorok gazdagok, vagyonuk kezelése is sok munkát ad. A szerzetesek egészen világi ügyekkel, kereskedéssel is szívesen foglalkoznak. A régi szigorú szerzetesi életről ma szó sincs. A szüzességi fogadalmat egyáltalán nem veszik komolyan, egyedül a Gelugpa-rend követeli meg tagjaitól.
A tibeti szerzetességben a magasabb hivatalok rendszere is teljesen ki van építve, a rendek tagjai közt rangbeli különbségek vannak. Az apát neve kanpo, aki egy, esetleg több kolostor elöljárója. A magasabb fokú papok közé tulajdonképpen azok tartoznak, akiket meghalt szentek, vagy bodhisattvák újra való megtestesülésének tekintenek. Ezek között a legalsó fokon áll a kuso, valamely nevezetesebb kolostor elöljárója, aki egy láma inkarnációja, magasabban a tulku, aki valamely ind szent inkarnációja, a főbbek valamely bodhisattva megtestesülései. A legfőbb a Dalai Lama, aki Avalokita megtestesülésének tartatik.


Forrás: Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1988, 333-334. oldal.)  ISBN 963 7455 93 0

2014. július 13., vasárnap

A mai lamaizmus




A mai lamaizmus hatalmas kolostorokkal kapcsolatos templomaiban istenek egész tömegét tiszteli. Ezek az istenképek részben a régi buddhista történet nevezetes alakjait, részben hindu isteneket, azután a Bon-vallás isteneit, buddhákat,, bodhisatvákat, démonokat és
Szimonidesz Lajos
szenteket ábrázolnak. Az utolsó világkorszak 28 Buddhája közül Gautama előfutáraként huszonnégyet tisztelnek, külön nevezetes csoportként tisztelik az öt Buddhát, akik közé Gautama három elődjét, Gautamát és az utódaként várt Buddha Maitreyát tisztelik, aki Gautama 5000 évre számított uralkodási korszaka után jő el.  (Neveik: Krakucsandra, Kanakamuni, Kasiapa, Gautama, Maitreya.) Ennek az öt buddhának a Mahayana spekuláció szerint az égben öt mennyei buddha felel meg, akik között Amitábha ("végtelen fény") a legnépszerűbb. Az öt Buddhát pedig az ősükként tisztelt Adibuddha személyében foglalták össze. A népies istenségek közül sokat "gyógyító Buddha" néven emeltek magasabb rangra, a mennye Buddhák őse mellé pedig Amitayus-t, "az örök élet" alakját állították.
A mennyei és földi Buddhák között középlényekként állnak a férfi vagy nő bodhisatvák, a jövendő Buddhák mennyei előképei, akik között Avalokita a legnevezetesebb, mert Gautama Buddha az ő megtestesülése. Avalokita Padmapani, a lótuszkezű A. Tibet védőistene. Női formája a Kvanyin átment a kínai és japán buddhizmusba. Kiváló bodhisattváknak tekintik még Mandsurit a bölcsesség, Samantabhadrat a vallásos extázis és Vadsrapánit, a legfőbb erő, Indra megtestesüléseit. A női bodhisattvák neve tárá, vannak vannak zöld és fehér tárák, akik között Maritsi  istennő, a fénylő hajnal és nap istennője válik ki, kultuszában szent disznó tisztelete fordul elő.
A vallásos képzelőtehetség borzalmak halmazával díszíti fel a démonok fejedelmeit, akiket állati vagy sokkezű, sokszemű, sokfejű emberformákban s kígyókkal, koponyákkal, lenyúzott bőrökkel s hasonlókkal ábrázolnak. Ezek közül a négy világtáj őrizői és Yama, a pokol fejedelme emelkednek ki -- A szentek sorozatában Buddha kedvenc tanítványai s a 16, (Kínában 18) hatalmas őr (t. i. a tan hatalmas őrei, védelmezői) részesülnek kiváltképp tiszteletben.
A templom főhelyén rendesen három istenalak szobra áll: Buddháé, Avalokitáé és a
lámavallás alapítójáé vagy helyette Amitábháé. A szobrok előtt oltárszerű asztal, amely gyakran két asztalból van összetéve, az alsóra áldozati adományok kerülnek, a felsőn istentiszteleti szerelvények vannak: a pagoda kisebbített másolata (csorta), néhány szent
A három legfontosabb rituális tárgy, előtérben a vadzsra, majd a csengő és az olvasó
könyv, a varázsbot (dordse), mely fémből készült, középen megfogható négy vagy nyolc kiágazó karomban végződő ágú szerszám, amely Indra villámait jelképezi, ezzel fenyegetik meg a papok démonokat, azután csengettyű, szenteltvizes edény, fémtükör és zenei eszközök. Köröskörül a templomban  istenképek sokasága és az élet kerekének a jellegzetes képe: hatküllőjű kerék, amelyet egy démon tart, kinek a feje felül látszik. A hat küllő által képzett hat rész azt a hat régiót jelzi, amelyben a lélek újjászülethet: az ég, az embervilág, a kínzott szellemek világa, a poklok, az állatok és a félistenek világa. A kerék talpaiból alkotott kör tizenkét részre van osztva,  mindegyik részen szimbolikus alak, melyek az ember életének  az ősléttel való kapcsolatára utalnak. A templomok bejáratánál gyakran látni felülről lelógó kitömött állatokat és ijesztő alakokat, melyeknek célja a belépő áhitatának felkeltése.



Forrás: Szimonidesz Lajos: A világ vallásai, Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1988, 332-333. oldal.)  ISBN 963 7455 93 0

2014. április 2., szerda

A dalai lámák intézménye és történetük





"Házépítő, nehéz munkánk
ha a szent Tant szolgálná mind,
még az élő testben élve
elérnénk a szent Nirvánát."


Tibeti népdal


A dalai lámák intézménye az európaiak szemében úgy tűnhet, mintha az Tibet ősi hagyománya lenne, pedig nem így van. Ahhoz képest, hogy a tibetiek honfoglalása és államalapítása jóval megelőzte a magyarokét és sok más európai nemzetét - hiszen a VII. század első felében zajlott - e cím 1578-as megjelenése későinek nevezhető. Ebben az évben Altan kán /m: Altan qan/, a mongolok egyik vezére adományozta a "dalai" /m: dalai, t: ta-la'i/ címet Gjalva Szönam Gjacónak /t: rGyal-ba bSod-nams rGya-mtso/, a gelukpa /t: dge-lugs-pa/ rend vezetőjének. E rang viselője azonban ennél is később, 1642-ben kapta meg a Tibet feletti uralmat. Ekkortól beszélhetünk a dalai lámáról, mint istenkirályról, aki a tibeti nép teljhatalmú ura, ha ezt nem is tudta mindig gyakorolni. A gelukpa rend vezető szerepe is az V. Dalai Láma (1617-1706) idejében alapozódott meg Tibetben. A dalai lámák székhelyeként ismert Potala /t: Po-ta-la/ palota 1645-tõl 1692-ig, szintén az õ idejében épült, és korában a világ legnagyobb épülete volt. A dalai lámák intézményének az európaiak által a XX. században megismert formája pedig a mandzsu Csing /k: Qing/ dinasztia idején (1644-1911) formálódott ki.

A dalai lámák intézményének alapját a tulkuság /t: spruk-sku/ rendszere képezi, mellyel a buddhista hagyomány szerint Gjalva Gedun Gjacónál /t: rGyal-ba dGe-'dun rGya-mtsho/, a II. Dalai Lámánál találkozunk, akit Gedun Trupa /t: dGe-'dun grub-pa/ inkarnációjaként találtak meg. Ezt a gyakorlatot legkorábban a karama-kagyü /t: kar-ma bka'-brgyud/ rendnél figyelhetjük meg, ahol az első tulku láma Düszum Kjenpa /t: Dus-gsum mKhyen-pa/, az I. Karmapa volt, aki utólagosan Karma Paksitól /t: Kar-ma Pag-shi/ (1204-1283), a kagyü vonalvezető lámájától kapta meg ezt a címet, mivel õ meditációs praxisa révén eljutott egy olyan különleges tulajdonsághoz, amellyel képes volt befolyásolni azt, hogy hol, és milyen formában szülessen újra. Ez is, mint a legtöbb buddhista-tanítás Indiából került át Tibetbe. Indiából Tilopa /t: Ti-lo-pa/ (988-1069), a nagy mahásziddha /t: grub-thob chen-po) és buddhista-tanító tanítványa Naropa /t: Na'-ro-pa/ (1016-1100) hozta át ezt a gyakorlatsort, mely később Naropa hat jógája néven vált ismertté Tibetben. Ebben a jóga rendszerben van egy olyan technika, amely a tudatátvitel gyakorlata. A tulkuság intézményét a karma-kagyü hagyományból sorra átvették a különböző tibeti buddhista iskolák.

A buddhista hagyomány szerint a dalai lámák Csenrézinek /t: sPyan-ras-gzigs, sz: Avalokiteœhvara = Könyörületes szemű, Nagy Irgalmú Úr/, az együttérzés és szeretet bódhiszattvájának /t: byang-chub sems-dpa'/ a megtestesülései. Csenrézi egyben Tibet védőistensége, és a buddhista legendák szerint a tibeti nép ősatyja, aki Trölma /t: sGrol-ma, sz: Tara/ istennővel nemzette a hat letelepedő tibeti törzs vezetőit. A dalai lámák oltalmazó istensége Dordzse Drokden /t: rDo-rje Brog-ldan/.

A dalai lámák történetét a gelukpa rend kialakulásával kell kezdeni. Amikor Congkapa Loszang Drakpa láma /t: Tsong-kha-pa bLlo-bzang Grags-pa/ (1357-1419) Tibet-szerte úgy tapasztalta, hogy a szerzetesi élet teljesen elvilágiasodott, sőt helyenként súlyos kilengések is előfordulnak, elhatározta, hogy megreformálja a szerzetesi szabályokat. A fegyelem megszigorítása mellett a mágikus praktikákat is szabályozta, és a vallási gyakorlat középpontjába a meditációt állította. Az új rendszert a kadampa /t: bka'-gdams-pa/ rend szabályaira alapozta, amelyet Atísa /sz: Atiœa, t: Mar-me-mdzad/, a nagy indiai pandit teremtett meg, ezért az szigorúan követi az észak-indiai kolostori hagyományokat. Az új közösség tagjai a többi, régebbi rendtől való megkülönböztetés végett sárga süveget kezdtek használni. Ez az új buddhista rend gyors sikereket ért el Tibetben, aminek egyik oka a hatalommal szembeni közömbösség elve volt. Tibet elmúlt évszázadaiban ugyanis a szakjapa /t: sa-skya-pa/ és kagyüpa /t: bka'-brgyud-pa/ iskola a hatalmi viszályokban aktívan részt vállalva veszített népszerűségéből. Congkapa és a későbbiekben gelukpának (erényes rend) nevezett szerzetesi közösség sok kolostort építtetett, mint a Rivo Ganden /t: Ri-bo dGa'-ldan = Örömteli Hegy/ 1409-ben, a Drepung /t: 'Bras-sprungs/ 1414-ben, a Szera /t: Se-rva/ 1417-ben, a Csamdo /t: Chab-mdo/ 1437-ben és a Tasilhünpo /t: bKra-shis-lhun-po/ 1447 és 1453 között. A későbbiekben a dalai lámák a gelukpa rend szellemi vezetői lettek.

Congkapa kedvenc tanítványai között találjuk Gedun Trupát (1391-1475), aki egy Cangbeli /t: gCang/ nomád pásztor fiaként született, Padma Dordzse /t: Pad-ma rDo-rje/ néven. Születése éjszakáján rablók támadták meg a táborukat, ezért anyja egy pokrócba csavarta fiát, és egy sziklahasadékba rejtette. Másnap visszatérve rémülten látta, hogy sakálok és varjak veszik körül a kérdéses helyet. Amikor közelebb ért a hasadékhoz, megnyugodva nézte az újszülöttre vigyázó nagy fekete madarat, amit a buddhista hagyomány Nagpo Csenpóval /t: Nag-po chen-po, sz: Mahakala/ azonosított. A tibeti kisfiú hat évesen, amikor apja meghalt, kolostorba került novíciusnak. 1405-ben letette az első szerzetesi esküjét, és ekkor kapta a Gedun Trupa nevet. Tíz év múlva találkozott Congkapával, és a láma legkiválóbb tanítványa lett. 1447-ben megkezdte a Tasilhünpo kolostor építtetését, amelynek azután õ lett a vezetője. Tanításainak középpontjába mestere nyomán a szerzetesi fegyelemmel foglalkozó szútrákat állította. Gedun Trupa a szerzetesek számára mindennél fontosabbnak tartotta a könyörületesség eszméjének gyakorlását. "Törekednünk kell, hogy eljussunk a megvilágosodásra, de csakis mindenek legfőbb javára"- írta Gedun Trupa. A XV. században utólagosan kapta meg a dalai láma címet.

1476-ban szintén Cangban találták meg Gedun Trupa reinkarnációját, Gjalva Gedun Gjaco (1475-1542/43) személyében. Az ilyen újjászülető lámákat tulkuknak nevezik. Gedun Gjaco 1486-ban tette le az első esküjét, majd a Tashilhünpóban és a Drepungban tanult. 1509-ben megalapította a Csökhorgjal /t: Chos-'khor-rgyal/ kolostort, amelyben ezután hosszú ideig dolgozott. Élete utolsó éveit a Drepung gompában töltötte.

Gedun Gjaco reinkarnációját halála után egy évvel, egy Lhasza mellett született kisfiúban vélték felfedezni, akit Gjalva Szönam Gjacónak hívtak. Kiváló képességû tanuló volt, majd hamarosan messze földön híres mester lett, ezért megválasztották a Drepung kolostor fõnökévé. 1559-ben a nedongi gongma /t: sNe'u-gdong gong-ma/ tanítója lett. (Ezt az uralkodói rangot a XIV. században a szakják hatalmát háttérbe szorító Lang család teremtette meg.) Amikor 1560-ban Lhaszában a gelukpa rend és a kagyüpa rend támogatói harcba bocsátkoztak, akkor az ő személyes fellépésére csendesedtek el a zavargások. Két évre rá, amikor a Kjicsu /t: sKhyid-chu/ folyó kiáradt és elöntötte Lhaszát, a főapát szerzeteseivel együtt sokat segített a károsultakon. Ekkor vezette be, hogy az újévi mönlam /t: smon-lam/ ünnep utolsó napján a résztvevõ szerzeteseknek kötelező a Kjicsu gátjain dolgozni. A dalai láma intézménye 1578-ban jött létre, amikor a tümed mongolok vezére, Altan kán (1507-1582) meghívta udvarába Gjalva Szönam Gjacót, a gelugpa rend vezetõjét. Ekkor szövetséget kötöttek, és a tibeti láma /t: bLa-ma/ tanításaiért a mongol kántól megkapta a "dalai láma" (mongolul = tengernyi, óceánnyi bölcsesség) címet. A dalai megfelelője a tibetiben a gjaco kifejezés. A láma viszonzásként a "Hívő Király, az Istenek Brahmája" címmel tisztelte meg a nagykánt. Altan kán a következő szavakat mondta a tibeti lámának:
 
"Mi mongolok erősek vagyunk, mert őseink az égből szálltak alá, és Dzsingisz kán még Kínát és Tibetet is uralma alá hajtotta. A buddhista vallás már a régi időkben eljutott országunkba, amikor támogatást nyújtottunk Szakja Panditának De Te most ellátogattál hozzánk, és segítettél nekünk feléleszteni buddhista hitünket. Te és Mi, azaz láma és patrónusa úgy tartozunk össze, akár a Nap és a Hold. A vértenger így válik majd tejtengerré."

Az így létrejött hatalommegosztás a kojar josun /m: qoyar yosun/ elvére épül, amely szétválasztotta a nagykáni és a szellemi vezetői hatalmat. Ezzel a gesztusával a tümet mongol vezér Kubiláj kánnak /m: Qubilai qan/, a Jüan /k: Yuan/ dinasztia megalapítójának egykori intézkedését újította fel, aki a XIII. században a szakják vezető lámáját ruházta fel ilyen spirituális hatalommal. Szönam Gjaco lett a III. Dalai Láma, mivel ezt a címet visszamenőlegesen megkapta Gjalva Gedun Gjaco II. Dalai Láma, és Gedun Trupa az I. Dalai Láma. Ezt a gyakorlatot, ami a már említett tibeti tulkuságot jelenti, mongol kifejezéssel kubilgán /m: qubilgan = átváltozás, utódlás/ öröklés-rendszernek nevezik. Szönam Gjacót meglátogatta a Ming /k: Ming/ udvar küldöttsége, és ajándékok kíséretében meghívta a császárhoz. A tibeti láma azonban udvariasan elhárította a meghívást, mondván, hazájában is sok tennivalója van. Szönam Gjaco Khamba /t: Khams/ utazott, és 1580-ban megalapította a Lithang /t: Li-thang/ kolostort. 1582-ben a kán halála után fia, Dhüring kán /m: Dhüri? qan/ is meghívta a tibeti lámát Mongóliába. A III. Dalai Láma áthaladva a Kuku-nór vidékén Congkapa szülőhelyén felépítette a Kumbum /t: sKu-'bum/ kolostort. Kétévi mongóliai tartózkodás után útban hazafelé megbetegedett és meghalt, hamvait Lhaszába szállították, és a Drepung kolostorába helyezték.

A következő reinkarnációt a dalai láma udvarának emberei egy mongol kisfiúban, Altan kán unokájában vélték felfedezni. A szülik azonban nem engedték a gelukpa szerzeteseknek, hogy fiukat, Jönten Gjacót /t: Yon-tan rGya-mtsho/ (1589-1617) idegen földre vigyék, így Mongóliában kezdték tanítani. Amikor elérte a 12 éves kort, a tibetiek ragaszkodtak hozzá, hogy jöjjön Lhasszába. Esküjét a Ganden kolostorban tette le, majd a Drepungban folytatta tanulmányait, ahol Loszang Csögyen /t: Blo-bzang chos-rgyan/, a Tasilhünpo bölcs mestere oktatta a Dharmára. Loszang Csögyen utólagosan nyerte el a pancsen láma címet. A karmapa egyház dalai lámához szóló verses levele, majd feliratos ajándékkendője /t: kha-btags/ vitát váltott ki a sárga süveges egyházban, akik ezeket sértésként értelmezték. A karmapák azt terjesztették a dalai láma hívei nem értik a költészetet. Ezért Jönten Gjaco mongol lovasai lerohanták a karmapákat, aminek hatására újra fellángolt a két rend közötti hatalmi harc. 1615-ben Sen-Cung /k: Shenzung/ császár egy buddhista templom avatására Kínába hívta a dalai lámát, aki otthoni kötelezettségei miatt elhárította az invitációt. A IV. Dalai Láma fiatalon, 27 évesen halt meg Drepungban.

1619-ben az elhunyt dalai láma emberei Csongye /t: 'Phyongs-rgyas/ területén megtalálták az új inkarnációt. Miután a kisfiú felismerte az előző láma tárgyait, a vizsgálóbizottság tagjai hitelesítették az V. Dalai Lámát, aki a Ngavang Loszang Gjaco /t: Ngag-dbang bLo-bzang rGya-mtsho/ (1617-1682) nevet kapta. A karmapa egyház seregei elüldözték Jöten Gjaco mongol lovasait, majd blokád alá vették a Szera, a Drepung és a Tasilhünpo kolostorát, valamint sok sárga süveges szerzetest arra kényszerítettek, hogy térjen meg a karmapa rendhez, így e belső viszályok miatt nem hozták nyilvánosságra az ifjú dalai láma hollétét. 1620-ban a mongol csapatok újabb támadást indítottak a cangi karmapa seregek ellen. 1622-ben hivatalosan is bejelentették az V. Dalai Láma megtalálását, és a Drepungba vitték tanulni. 1635-ben a majdani pancsen lámánál tette le szerzetesi fogadalmát. A három nagy gelukpa kolostor segítségért fordult a három, sárga süvegesek által megtérített mongol törzshöz, a dzsungárokhoz, az orjátokhoz, és a csaharokhoz. A helyzetet megnehezítette, hogy a karmapák világi támogatói a mongol csogtu törzsfőnökhöz fordultak katonai támogatásért. 1638-ban Güsri kán /m: Güi qan/ néhány fő emberével, mint buddhista zarándok elment Lhaszába. Güsri kán Loszang Gjacótól megkapta a Hívő Király, a Buddhista Hit Megtartója /t: rTen-'dzin Chos-kyi rGyal-po/ nevet, és felülhetett a trónjára is. A kán ezután meghívta a dalai lámát Mongóliába, aki ezt halaszthatatlan teendőire hivatkozva elhárította, és egy állandó követet küldött az országába. Az ifjú V. Dalai Láma felismervén a belviszály tarthatatlanságát, a különböző tibeti törzsek és egyházak kibékítését tûzte ki célul, és arra kérték Güsrit, hogy tegye ártalmatlanná a buddhizmust veszélyeztető bön-hívő Beri /t: Be-ri/ törzsfőnököt. A mongol kán egy éven át tartó harc után, 1640-ben kivégezte a veszélyes lázadót, és Kham egészét uralma alá vonta.

1642-ben Ngavang Loszang Gjaco Güsri kántól megkapta a Tibet feletti uralmat, ettõl kezdve lett a mindenkori dalai láma Tibet elsõszámú világi és vallási vezetõje. 1645-ben Lhaszában elkezdte építtetni a Potala palotát. Az V. Dalai Láma a Tasilhünpo fõapátjának, Loszang Csötyi Gjalcennek /t: bLo-bzang Chos-kyi aGyal-mtshan/ (1570-1662) adományozta a Pancsen Láma (= nagy tanító) címet. Ettõl fogva mindig a két egyházi fõméltóság választja ki - a tudós lámák segítségével - a másik inkarnációját annak halála esetén. 1679-ben a fiatal Szangye Gjaco /t: Sangs-rgyas rGya-mtsho/ lett az új deszi /t: sde-srid/, akirõl egyes források, mint Loszang Gjaco fiáról tesznek említést, ezt azonban bizonnyal csupán tiszteletbõl tették. Amikor 1683-ban meghalt a "Nagy Ötödik", a tibeti uralkodó halálhírét Szangye Gjaco 15 évig eltitkolta. A világ számára annyit közöltek, hogy Õszentsége meghatározatlan idõre visszavonult meditálni. Ennek a titoknak fõként a külpolitikai színtéren volt nagy jelentõsége.


Forrás: Mantra Magyarországi Buddhista Egyházközösség

2014. március 24., hétfő

A tibeti Potala Palota



.

A tibeti főváros, Lhásza felé magasló Potala-palotát, amely több száz éven át a dalai lámák téli otthona volt, Peking 53 millió jüanért (6,4 millió dollárért), öt éven át tartó munkával teljesen – és a XVII. század óta első ízben – felújította. „Ilyen költséges renoválásra a központi kormány Kínában azelőtt még sohasem vállalkozott. Amikor 1985-ben ide érkeztem, komolyan féltem attól, hogy a Potala-palota egyszer csak összeomlik” – nyilatkozta az igazgatásáért felelős bizottság vezetőhelyettese, Csiung Ta.
A Vörös-hegyre épült Potala-palota aranyozott tetői mérföldekre látszanak a Lhászát körülvevő síkságon. A 41 hektárnyi területet elfoglaló épületegyüttes négy részből áll, a középső Vörös Palotában az egykori dalai lámák nyugszanak, a köréje épült Fehér Palotában a mindenkori dalai láma lakott, az Alsó Palotában a kormányhivatalok, a börtönök és az istállók kaptak helyet, s az épületek mögött a Sárkány-király-tónak nevezett park terül el.

A VII. században Szongcen Gampo tibeti király építtetett palotát erre a hegyre, ennek egyetlen épen maradt része a csúcson levő kápolna. A mai palotarendszer a XVII. században, az ötödik dalai láma uralkodása idején épült.

A Potala szanszkrit szó, a buddhista mitológiában annak az égi tartománynak a neve, ahol Avalokitesvara, „a látó szem”, az egyik legfontosabb bodhiszattva, Tibet védőistene lakozik. A dalai lámát Avalokitesvara földi megtestesülésének tartják, amellett, hogy minden dalai láma közvetlen elődjének a reinkarnációja.

Mint a nagy kép is jól mutatja, Tibetben még most is láthatók az 1959-as kínai agresszió és az azt követő vandál pusztítás nyomai, van tehát elég adóssága a pekingi kormánynak. Egyébként Tibetbe csak különleges engedéllyel lehet bejutni, így a fenti hírben szereplő „tolvajok” minden bizonnyal nemrég betelepült helyi lakosok.

A Potala-palota felújítása óriási feladat elé állította a szakembereket, mert nem használhattak korszerű építőanyagokat, hanem több száz évvel ezelőtt is alkalmazott, korabeli anyagokkal kellett helyreállítaniuk eredeti pompájukban az épületeket. Az egyik legnehezebb feladat például annak az okkersárga habarcsnak az előállítása volt, amellyel annak idején a padlózatot és a lapos tetőket fedték be. Körülbelül 70 százalékban sikerült elérni az eredeti minőséget. Az évszázadok alatt a palotát tönkretette a természetes erózió és az élősködők: férgek rágták meg a pillérek százait és az ablakkeretek ezreit.

A palota helyiségeinek a számáról 1984-ben kezdtek pontos kimutatást készíteni, eddig kétezret számoltak meg, valójában azonban összesen hétezer lehet. Az egykori dalai lámák bebalzsamozott holttestét őrző, arannyal és drágakövekkel díszített sztupák (óriási koporsók) talapzata köré most üvegfalat helyeznek, hogy az egerek ne tudják megrágni az aranylemezeket, amelyeket évszázadok alatt megízesített a zarándokok jakvajlámpásainak füstje.

A felújítás befejezése óta a pekingi kormány megháromszorozta a palota karbantartására évente kiutalt összeget, és a tolvajok ellen számítógépes kamerarendszert szereltetett be, amellyel a műkincseket minden helyiségben szemmel tarthatják.



Forrás: Mantra Magyarországi Buddhista Egyházközösség

2011. május 27., péntek

A Shaolin templom




Shaolin kung-fu -> A Shaolin kung-fu kialakulása kínai dinasztiák alatt -> Élet a templomban


ÉLET A TEMPLOMBAN



A Shaolin templom, a zen-buddhizmus bölcsője. Titokzatosság és misztika övezi már évszázadok óta. Beszéltek itt már repülő harcosokról, csodálatos képességekkel rendelkező szerzetesekről. Rengeteg tudományos, vagy népszerűsítő írás foglalkozott eddig múltjával, jelenével. Hogy a további szóbeszédeknek, hamis legendáknak elejét vegyék, az itt élő szerzetesek két évtizede döntöttek úgy, hogy nyitnak a világ felé, hiszen át kívánják adni tudásuk egy részét mindazoknak, akik igényt tartanak rá. A 20. század utolsó éveiben már a Föld többi országa is érezhette ennek szelét, hiszen a többek között az Egyesült Államokban, Japánban és Európa számos országában, így Magyarországon is épültek Shaolin templomok, kolostorok. Ki kell ábrándítanunk azokat, akik úgy gondolják, hogy a templom elhagyatott helyen, az erdő mélyén fekszik. A Pekingtől több, mint ezer kilométerre fekvő Shaolin kolostort a Shaolin falu veszi körül, s turisták milliói zarándokolnak ide évente. Az itt élő lakosok többnyire kereskedők, aki az idegenforgalomból élnek. A kínai kormány és a templom vezetősége több mint húsz éve döntött úgy, hogy megnyitja a Shaolin templom egy részének kapuit a látogatók előtt. A szerzetesek a turizmusból befolyt összeg jelentős részét az évszázados építmények felújítására fordítják.

Kiből lehet Shaolin

Közel ezer gyerek, bizakodik abban, hogy álmuk végre teljesül és a szemlén őket választják ki, hogy a Shaolin kolostor lakói lehessenek. Van olyan esztendő, amikor több jelöltet tud befogadni a templom, de van, amikor csak kettőt. Az ország számos iskolájából érkeznek a templomhoz gyerekek, olyanok, akik már kicsiny koruktól kezdve gyakorolják a Kung-Fu-t. A válogatáson szerzetesek figyelmét semmi sem kerülheti el. Szerintük a legfőbb választási szempont a gyermek jó karmája, de fizikai és szellemi szempontból is a legjobbakat keresik. A bemutatott gyakorlatból kiderül, milyen a gyerekek felkészültsége.
A kiválogatott gyerekek élete megváltozik. Egészen mások az elvárások, egy új család, a szerzetesi közösség várja őket. Egyébként nem mindig a gyermekek jönnek a kiválasztásra, van, hogy a szerzetesek járják az országot.

A templom előkapujában

A kolostorban élő gyermekek a velük egykorú diákhoz hasonlóan, állami iskolában tanulnak. Az iskolaidő után a templomban az évezredes hagyományokkal bíró Kung-Fu alapjait sajátítják el. Egy mester több diákkal foglalkozik. Fontos a személyes kapcsolat, hiszen az ide belépő gyerekek mesterükben találnak új apjukra. Természetesen fizikai és szellemi fejlődésük eltérő. Ahogyan telnek az évek, a mesterek, amikor jónak látják, beavatják a fiatalokat a gyógyítás, a Qi-gong és a buddhizmus rejtelmeibe. Ezeket a rejtett tudományokat már más-más mester adja át a tanulóknak, hiszen a Shaolin templomban az egyik leglényegesebb nevelési szempont, hogy a diákok mindig a legjobbaktól tanuljanak.
A felvett gyerekeknek a beavatási szertartás szövegét, és a szerzetesi menedékkérés fogadalmát meg kell tanulniuk. A leendő szerzetesek ugyanis menedéket vesznek Buddhánál, a Tannál és a templomi közösségnél.

A Beavatási szertartás

A beavatási szertartás előtt a jelöltek szimbolikus mosakodásban vesznek részt, hogy így megtisztult testtel és lélekkel lépjenek át Buddha kapuján. A mester röviden elmondja a tanítványoknak, hogy ezentúl miként kell szerzetesjelöltként élniük. A Kui Fó ismétlése a Buddhához való megtérés fogadalmi szövege, mellyel a jelöltek ígérik, hogy elkerülik a pokolhoz vezető utat. A Kui Fá a Tanhoz való megtérést jelenti, a gyerekek megfogadják, hogy az aranyközépúton haladnak. Végül a Kui szeng által kinyilvánítják, hogy megtérek szerzetesnek, s hogy szorgalmasan tanulnak. A friss fogadalmasok új nevet kapnak, jelezvén, hogy ettől a pillanattól kezdve új emberként élik életüket.

A mindennapok

A Shaolin Kung-Fu egyik leglényegesebb eleme a kitartás és az önfegyelem.
Kemény kiképzést kapnak a gyerekek. Reggelenként több kilométert futnak nehéz terepen, hegynek felfelé. Itt mérhető le leginkább, ki mennyire kitartó. Egy-egy esésénél ugyanolyan fájdalmat éreznek, mint mások, mégis megtanulják, hogy önfegyelemmel viseljék. Az ősi hagyományt követve a fiatalokkal gyakorta edzenek hegycsúcsokon, szirteken, így küzdik le a tériszonyt és fejlesztik egyensúlyérzetüket.
A belső lelki próba után jön a fizikai. A tanulók egy-egy kilós súlyt kötnek lábukra, így futnak felfelé, és edzik lábizmukat. A lefelé vezető utat már szokatlanabbul teszik meg, négykézláb, úgynevezett tigris-sétában jönnek le.
A csoportos edzés után mesterük külön foglalkozik a jelöltekkel, felméri, mennyit erősödtek és tanultak.
A Shaolinoknak az évek során szinte minden testrészükből fegyver válik.

Az étkezés

A kolostor lakói számára az étkezés szertartás. Mielőtt helyet foglalnának, gyertyát gyújtanak, valamint ételt ajánlanak fel az élő és holt lelkek számára. Énekes fohászukkal köszönetet mondanak a táplálékért, egyébként szigorú csöndet tartanak. Étrendjükön csak vegetáriánus ételek szerepelnek, azok a szerzetesek viszont, akik gyakran vannak távol, utazásuk során mentesülnek a húsevés tilalma alól, de még így is csak kevesen élnek vele. Az ebéd után fiatal és idős szerzetes egyaránt maga mosogatja el tányérját.

Qi-gong

A qi olyan, mint a szél. Ha a szél mozog, akkor a víz is elkezd kavarogni. A vér is olyan, mint a víz. Ha a belső energiában zavar van, az szervezetünkre is kihat. A Qi-gong is ezen az elven működik. Gondolati úton vezeti a qi-t, majd a dantien nevű energiamezőbe gyűjtve azt, javítja a vér keringését és növeli az erőt.
A Qi-gongot és a Kung-Fut a következőképpen kell összehangolni: a dantien-ben lévő qi-t gondolatilag felemelve, a Kung-Fu mozdulatába kell vezetni. Így ötvözik a qi-t az erővel.
A Qi-gongnak számos jó hatása van: gyógyít, megerősíti a szervezetet, növeli a test qi-jét és erejét.

Edzések

A gyerekek mestereik irányításával kezüket is erősítik. A hagyomány szerint a fák törzsei, illetve a homokzsákok a legalkalmasabbak arra, hogy a harcosok eddzék kézfejüket. A Qi-gong segítségével a szerzetesek megmutatják, hogyan kell a belső erőt a törést végző testrészbe gyűjteni.

Orvoslás

"Minden betegség külső és belső okokra vezethető vissza. Belső ok a 7 érzelem és a 7 vágy. Ilyenek például az öröm, a harag, a szomorúság, vagy a vidámság. Külső ok lehet a hideg, a meleg és az időjárás-változás is. Aki például gyakran aggódik, annak a lépe lesz beteg, a túl sok öröm a szívnek, a félelem a vesének, a harag pedig a májnak árt. A meditáció gyakorlásával például elérhető, hogy az öt belső szerv egyensúlyban legyen. Nem jó, ha bármelyik túl erős, vagy túl gyenge, mert akár az erős, akár a gyenge betegségek forrása lehet. Érdekes például, milyen üzenete van a pulzusnak. Az ember testében sok helyen kitapintható. A pulzus ereje és gyorsasága által következtethetünk a test egészségi állapotára, arra, hogy a jin és a jang sok, vagy kevés. A balkézről például a szív, a máj és a vese állapota figyelhető meg. A jobb kézről pedig a tüdőé, vagy a lépé.
Általában a hegyen gyűjtik a növényeket, de előfordul, hogy a gyógyszertárból szerezik be őket, bár a közeli hegyekben minden gyógynövény megtalálható."

Szabadidő

Ne gondoljuk, hogy a jelöltek és a szerzetesek életét kiszolgáló személyzet segíti. Az itt élők maguk főznek, és ruhájukat is maguk tisztítják. A mindennapok kemény gyakorlatai és a hosszú meditációk mellett a szerzeteseknek van szabadidejük is.

belső kép 9.


Forrás: Fehértigris Shaolin Kung-fu Egyesület

2009. október 16., péntek

Az egyetlen lámaasszony




Első európai nőként jutott be a tiltott városba, a tibeti Lhaszába. Alexandra David-Néel gondolkodásában, mentalitásában is tibeti lett. Nemcsak híres, bölcs lámák fogadták bizalmukba, hanem az egyszerű tibetiek is. Ő az első és egyetlen lámaasszony.


Öt éves volt, amikor először szökött el párizsi otthonából, ahol jólétben élt szüleivel. Első kalandját számtalan követte. Nem véletlenül nevezte később „menekülés-művészetnek” egész életét. Fojtogatónak találta az otthoni légkört.

1874-ben a család Brüsszelbe költözött. Alexandra egy szigorú kálvinista bentlakásos iskolába került. Kielégíthetetlen kíváncsiságot mutatott a világ iránt, hosszú órákat töltött az intézet könyvtárában és a zeneszobában. Nagy hatást tett rá a vallás is. Tizenöt évesen átruccant Angliába, hogy tanulmányozza a sztoikus filozófiát, és hogy kérdéseire választ találjon.

Alexandra David-Neel (1868-1969)
Hosszú évekig tanult, míg megismerte és feldolgozta a tibeti tudományokat, és leírhatta ezeket a nyugati ember számára hozzáférhetetlen és titkos tanításokat. Elsajátította a tumo, a belső hő fejlesztésének művészetét (aminek segítségével túl lehet élni a fagypont alatti hőmérsékletet), és a lung-gom (a gyors, de erőkifejtést nem kívánó gyaloglás) technikáját.
Tibetben olyan bölcsként és varázslónőként ismerték, aki fel tudja idézni saját fenyegető árnyalakját.

Csak akkor tért haza, amikor elfogyott a pénze. Anyja már meg sem lepődött, amikor röviddel később a Maggiore-tó partjáról kellett hazahoznia lányát. Egy évvel később Spanyolországba kerekezett. Amikor kiürült az erszénye, táviratozott, jöjjenek érte.

Tizennyolc volt, amikor bemutatták a belga udvarnál. Nem volt különösebben szép, nem volt nemesi ivadék, anyja mégis remélte, excentrikus magzata jó partit csinál. Alexandrának azonban esze ágában sem volt férjhez menni. Az első keringő után visszavonult a kertbe, ahol egy fa alatt elaludt. Inkább a világot akarta látni. Egy férj, vagy gyerek csak leláncolta volna.

Irány a mesés Kelet

Mivel érdekelték a nyelvek és a keleti vallások, Párizsba ment, és a Sorbonne-on szanszkritül tanult. Sóvárogni kezdett a mesés Kelet iránt. Amikor megörökölte nagyanyja jelentős vagyonát, szülei legnagyobb bánatára elindult Indiába, ahol tizennyolc hónapot töltött. Minden szent várost végiglátogatott Madrastól Varanasi-ig, tanulmányozta a legfontosabb templomokat, pagodákat.

Gurukkal, lámákkal ismerkedett meg, meditált. Amikor a pénze elfogyott, visszatért Párizsba, de India örökre felgyújtotta képzeletét. Elhatározta, visszatér.

Mivel örökségéből az utolsó centime is elfogyott, munka után kellett néznie. Elhatározta, operaénekes lesz. A brüsszeli és a párizsi konzervatóriumban képezte magát. Végre szülei is büszkék lehettek rá hét évig. Ennyi időt töltött színpadon. Athénben, Tuniszban, Franciaországban, és az akkori Indokínában énekelt.

Házasságba zárva

Harminchat évesen otthagyta színpadot, mert rájött, soha nem lehet világhírű szopránénekesnő, a párizsi opera első dívája. A tuniszi kaszinóban állást ajánlottak neki. Elfogadta. Az állás teljes anyagi függetlenséget jelentett számára. A kaszinóban talált magának szeretőt is, aki később mindenki csodálkozására a férje lett.

Egy vasúti mérnök, bizonyos Philippe Néel volt az úriember. A házaspár egy gyönyörű tuniszi villában élt, ahol végeérhetetlen koktél- és bridzspartikat tartottak.

Ám Alexandrát ez az élet nem elégítette ki. Bezárva érezte magát. Szerette férjét, mégis depresszióba esett. Egészsége is romlani kezdett. Philippe javasolta, tegyen egy körutazást keleten, hátha az út rendbe hozza testét, lelkét. 1911-ben intettek búcsút egymásnak a marseillesi kikötőben. Úgy volt, másfél év múlva találkoznak, de csak tizennégy évvel később látták egymást újra.

A láma lenyűgözte

Alexandra az indiai Kalimpongban találkozott a száműzetésben élő Dalai Lámával. Még abban az évben áttért a buddhista hitre, elkezdett tibeti nyelvet tanulni, hogy legközelebb tolmács nélkül beszélgethessen a lámával. Elhatározta azt is, ellátogat Tibetbe. El is indult a vad, magas hegyek között Tibet felé.

Kérdés a Dalai Lámához
Az önkéntes száműzetésben élő tibeti spirituális vezető, a Dalai Láma saját honlapot (www.dalailama.com) indított azért, hogy a világbékéről szóló üzenetét terjessze, és a kérdésekre e-mailen keresztül válaszoljon.

A weboldalon így vall a Dalai Láma létezésének fontosságáról: „Hogy a Dalai Láma intézménye fennmarad-e vagy sem, teljes egészében a tibetiek akaratától függ. Ők döntenek. Jelenleg a Dalai Láma létezése a tibeti kultúra és a tibetiek hasznára van. Ezért úgy gondolom, ha ma meghalnék, új Dalai Lámát kellene választani. De ha a jövőben a helyzet változik, és a Dalai Láma intézménye többé nem szolgálja a tibetiek hasznát, meg kell szüntetni.”

A 71 éves láma 1959-ben Indiába menekült Tibetből, miután összeomlott az 1950-es kínai invázióval szembeni ellenállási mozgalom. Kína úgy kezeli Tibetet, mint az ország egy tartományát. Peking 1965-ben formálisan létrehozott egy Tibeti Autonóm Területet, de a Dalai Láma szerint ez nem valódi autonómia. Már több mint egy évtizede elmondta, hogy lemondott Tibet függetlenségének visszaszerzéséről.
Ehelyett „önkormányzatot és széleskörű autonómiát” szeretne a Kínai Népköztársaság keretein belül.

Az utazás éveiben úgy élt, mint a nomádok. Nem viselt fűzőt, sem magassarkú cipőt. Egészsége viszont rendbejött. Már nem szenvedett depressziótól, és teste minden nehézség nélkül hozzászokott a nagy tengerszint feletti magassághoz, a hosszú menetelésekhez. Úgy érezte, hazatalált. Az érzelmi megelégedettség képessé tette, hogy túlélje az ijesztően sovány étrendet és az extrém időjárási viszonyokat.

A lacheni buddhista kolostor vezetőjének bölcsessége csodálatba ejtette. Két évig élt a szent emberrel remeteként, és minden idejét a meditációnak szentelte. Aggódó férje közben levélben kérte, térjen haza, de ő mindig azt válaszolta, ez lehetetlen.

Útban Tibet felé

Az indiai Sikkim államból tanítványával, Aphur Yongdennel indult Lhasa felé 1921. február 5-én. Úgy tervezték, három hónap alatt célhoz érnek. Azonban a helyi villongások, járványok miatt három hosszú és keserves évig tartott az út.

Alexandra koldusnak öltözött, haját feketére festette, jak farokkal hosszabbította meg. Gyakran a földön vagy nedves barlangokban aludt. Óvatosságból pisztolyt rejtett a ruhájába, hogy az éhes farkasokat és leopárdokat távol tartsa. A fegyver a banditák ellen is jól jött. Előfordult, hogy nem volt mit enniük.

Vonaton Tibetbe
Ma már nem kell olyan viszontagságokat kiállnia, mint Alexandra David-Neelnek, ha el szeretne jutni Tibetbe. „Csak” fel kell szállnia egy vonatra Pekingben, és két nap alatt Lhászában lehet. A Qinghai-Tibet vasútvonal tavaly nyáron készült el, s a világ legmagasabban futó vasútja: nagy része 4000 méter felett halad, gleccsereket átszelve. Legmagasabb pontja az 5072 méteres magasságot érinti.


1923-ban úgy ünnepelték a karácsonyt, hogy a bőrcipőjüket főzték meg levesnek. Végül 1924 februárjában Alexandra és Yongden megérkeztek Lhaszába. Mindketten csontig soványodtak, és teljesen kimerültek. Amikor meglátták a Potala Palota piros tetőit, a földre rogytak csodálatukban és megkönnyebbülésükben. A tibeti újévet már a városban köszönthették.

Alexandra történelmet írt ezzel a felejthetetlen nappal, mint az addig egyetlen európai nő, aki eljutott Lhasába. Később megvallotta férjének, soha nem ismételte volna meg az utat hasonló körülmények között, még milliókért sem.

Élete végéig tanult

Aphur Yongden elválaszthatatlan társa lett. Alexandra, aki korábban annyira ellenezte a gyermekvállalást, adoptálta a fiút, aki szakácsa, védelmezője, titkára volt egy személyben, és segített neki lefordítani a tibeti könyveket. A fiatal fiú teljesen feladta érte korábbi életét, családját. Alexandrát szellemi vezetőjének tekintette.

Mindenki mindenkivel
Tibetben a házasság minden formája megengedett volt. Bár a házasságok nagy része monogám volt, gyakran osztozott egy feleségen több férfi (poliandria), vagy egy férfin több feleség (poligámia). Utóbbi egyik oka, hogy Tibetben igen nagy volt a szerzetesek száma, ezért több házasulandó nő volt, mint férfi. Ám a poligámiát csak a jómódú férfiak engedhették meg maguknak (anyagilag). A szegényebb családokban a poliandria terjedt el, mivel a testvéreknek csak egy nőt kellett eltartaniuk, együtt dolgozhattak, és a családi vagyon is egyben maradt. Más alacsonyabb státusú családokban a nővérek osztoztak egy férjen.

1925. május 10-én hazatértek Franciaországba. Alexandra mindössze arra vágyott, hogy pihenjen és találkozzon férjével. Philippe még mindig szerette asszonyát, azonban nem tudta elfogadni Yongdent. Hosszú vita után a pár úgy határozott, különköltöznek. Alexandra hátralévő életében Yongdennel élt. Könyvek és cikkek írásából tartotta fenn magukat. Férje megértő volt, anyagilag segítette.

1928-ban, megfáradtan, Digne-be költözött az Alpok lábához. Az olvasásnak, meditálásnak és a régi buddhista szövegek fordításának szentelte napjait. A titokzatos, bölcs és kalandos életű asszony élete utolsó percéig friss maradt szellemileg.

Amikor száz éves lett, arra kérte titkárát, hosszabbíttassa meg útlevelét. Még mindig éhes volt a tudásra. Nem sokkal később azzal a kijelentéssel lepett meg egy újságírót, hogy ő tulajdonképpen semmit sem tud, és csak most kezd el igazán tanulni.


Forrás: nana - Fotók: www.alexandra-david-neel.org

2009. október 7., szerda

A partnerkapcsolatokról



ImageLegnagyobb örömeink és fájdalmaink a szerelem és a párkapcsolatok világában jelennek meg. Minden alkalommal, amikor gyorsabban ver a szívünk és könnybe lábad a szemünk, úgy érezzük, hogy valami nagyon személyeset élünk meg. Érzelmeinket egyedülállónak tapasztaljuk, de ha közelebbről megnézzük őket, sokkal mélyebbek a gyökereik. Ami személyes érzelemnek tűnik, az valójában a világegyetem legalapvetőbb elemeinek találkozása és kiteljesedése.

Ahol az időtlen, nyitott tér - minden dolog potencialitása - szabadon játszik, ott erejét és tulajdonságait a dualitáson keresztül fejezi ki. Megjelenhet, mint közeli és távoli, meleg és hideg, érzelmi és gondolati, női és férfi, ami mind azért kapcsolódik össze, hogy megvalósítsa teljes potencialitását. Ha csak a tér van, nem történik semmi. Bár a tér elválaszthatatlan a tudatosságtól, az erő és az öröm nem önmagától keletkezik benne. Ha azonban a tér a dualitáson keresztül fejezi ki önmagát - ha ellentétek jelennek meg és olvadnak egybe - akkor felszínre jön mindaz, ami benne rejlik, és gazdagság jelenik meg. Ez ahhoz hasonló, amikor a laboratóriumban a széthasított atomokat felgyorsítják, hogy nagy sebességgel összeütközzenek: a felszabadult óriási energia már ott volt az atomban, de csak akkor jelenhetett meg, amikor először szétválasztották, majd ismét összehozták a részecskéket.

Ugyanígy, amikor szerelmesek leszünk, amikor két lény megnyílik egymás felé, férfi és női lényegiségük találkozik, nem árt megérteni, hogy a dolgok kevésbé személyesek, mint ahogy azt érezzük. Amit sajátnak tapasztalunk, az valójában nagyon általános, és ennek a dualitásnak az egyesülése lényegében egy csodálatos lehetőség a külső és belső fejlődésre. Mivel a teret két igazi ellentét hozza létre, ezért minden lehetőséget tartalmaz, és így az ellentétek egyesülése több mint azok egyszerű összeadódása. Ez azt jelenti, hogy amikor a férfi és a nő teljes mértékben megnyílik egymás felé, olyan tulajdonságok jelennek meg, amelyeket korábban egyikük sem ismert fel. A lények persze mindig tanulnak egymástól, de ahol a szerelem is közrejátszik, ott még egy dimenzió működésbe lép - a közös vonzalomból megjelenő erőtér, a megtapasztalt személyes szinteken túli tér és gyönyör természete önmagában inspiráció. Korábban fel nem ismert aspektusok kelnek életre, amikor két ember közel kerül, és mélyen megérinti egymást. Ha szerelmesek vagyunk, többet adunk egymásnak, mint amennyit elvárunk, mert a helyzet termékeny. Sok minden történik, ami korábban csak szunnyadó lehetőség volt.

Ez a folyamat mindig aktív, bármilyen módon is nyíljunk meg. Vannak, akik a külső szinten tudatosabbak, és nagyon élvezik az ágyban egymással eltöltött órákat. Mások belső szinten találkoznak: ugyanazon dolgok iránt érdeklődnek, és hasonló dolgokat akarnak csinálni. Néhányan azért érzik magukat közel egymáshoz, mert látásmódjuk legmélyebb szintjén egészítik ki egymást. Akár fizikai vonzalom, akár belső érzelem vagy mély azonosulás a párkapcsolat alapja, sokat kell még tanulni. Ha intelligensen bánunk azzal, ami a rendelkezésünkre áll, akkor még teljesebb emberi fejlődés ölt formát. Mivel ez csak nyugodt légkörben lehetséges, ezért fontos elkerülni a kapcsolatbeli elvárásokat és versengést. Bár Buddha senkit sem akar összekötni nem kívánt partnerekkel - és gyakran meg is jegyezte, milyen nehéz jó társat találni -, attól a pillanattól kezdve, hogy a lények úgy döntenek, hogy kapcsolatot teremtenek, ésszerű vállvetve egymás mellé állni. Egymást támogatni a mindennapok küzdelmében nagyon fontos, és ez akkor valósul meg a legjobban, amikor úgy gondolkodunk, hogy "mi", és nem úgy, hogy "én meg ő".

Általában a partnerek egyszerre vannak "fent" és "lent". Igaz, saját látásmódunktól függ, hogy boldogok vagyunk-e vagy szenvedünk. Ha a partnerünknek speciális tulajdonságai vannak, fontos, hogy ezeket megossza velünk. Ha ezt gondoljuk vagy mondjuk: "Lássuk, mit tudunk csinálni?", akkor ez megszünteti az elkülönültség érzését, és sok öröm jár együtt azzal a tapasztalattal, hogy sosem ütközünk falakba. A tudatnak nincsenek határai.

Mivel az élet egyre rövidebb, nem pedig egyre hosszabb lesz, hogyan hozhatjuk létre az ilyen időtlen erők boldog szövetségét az emberi világ napi kapcsolataiban?
Külső szinten bölcs dolog annyi boldogságot nyújtani egymásnak, amennyit csak lehet, egymáshoz tudatosan jónak lenni, és a szerelemi aktusban élvezni a női és férfi nem közötti gazdag különbségeket. Úgy közelítsünk egymáshoz, mint ahogy templomba megyünk, óriási nyíltsággal. Ha nem vagyunk szerzetesek vagy apácák, hasznos a testünket egy eszköznek tekinteni, mellyel másoknak boldogságot adunk.

Belső szinten való találkozáskor az együttérzésnek és a bölcsességnek egyensúlyban kell lennie. A férfiak több erővel, a nők több intuícióval rendelkeznek, és hogy ezeket a tulajdonságokat befogadják egymástól a bizalom légkörében, "dimenzióáttörő" eredményeket hoz. Az akadályok elemiek és nehezen küzdhetők le, az eltávolításuk sok jóakaratot kíván. Sok múlik a belső ritmusunkon. A férfiak szétválasztják a nappalt meg az éjszakát. Sokan durván viselkednek munka közben, és gyakran elfelejtik megváltoztatni a hangnemüket, amikor nők vannak a közelükben. Estére azonban mindezt elfelejtik. A szeretkezésre gondolnak és arra, hogy jól érezzék magukat, és csodálkoznak, hogy mi történt a nővel, aki "beleragadt" a saját 24 órás ritmusába. Ha nem bántak vele jól napközben, egyszerűen nem jön "tűzbe" este. Mivel ezen a téren mindkét fél érzékeny, és az életet jól kell használni, jó, ha ennek tudatában vagyunk.

A férfi-nő egyesülésének legmélyebb szintje a gyémánt és a lótusz buddhista szimbólumain keresztül kerül kifejezésre. A nő a lótusznak felel meg: természetes módon odaadó és jelenteni akar valamit más számára. A férfi a gyémántnak felel meg: akkor is elégedett, ha önmagában ragyog. A gyémánt és a lótusz egyesítése akár egy működő partnerkapcsolatban, akár tudatosan egyedül maradva, a teljes szintű működés legnagyobb örömét hozza meg, amely a belső és külső szintekre is kiterjed. Tudva, hogy ez a tökéletesség túlmutat a személyes szinteken és időtlenül rejlik a térben, az együttérzés és a bölcsesség természetessé válik, és a másoknak való ártás, hacsak nem az ő javukra történik, teljesen kizárt.

Milyen fajtái léteznek a szeretetnek? Lényegében két fajta: az egyik amikor adunk, a másik mikor valamit elvárunk cserébe. Vigyázzatok a ragaszkodással, mert ez korlátozza a szabadságot, irányítani akar, és mindig elmerül a múltban vagy a jövőben. Ha ilyen jellegű érzelmek jelennek meg bennünk, gyorsan ki kell dobni őket. Börtönné válnak, nem lesznek sem a te hasznodra, sem máséra. Ennek ellentéte az a fajta szeretet, ami gazdaggá tesz. Ezt az általános bölcsesség olyan szólásokban fogalmazza meg, mint pl. "ha szeretsz valakit, engedd szabadon". Ebben az esetben osztozunk a látásmódban, mely mások fejlődését segíti elő. Ha mellettünk marad vagy visszajön hozzánk valaki, akkor hozzánk tartozik, ha pedig nem, akkor jobb úgy. Kiegyensúlyozottak maradunk, és a gazdagság érzése teret ad mindenkinek, hogy fejlődhessen. A legvégén mindannyian gazdagabbak leszünk, mint azelőtt. Az utóbbi, pozitív szeretetnek négy kifejeződését különböztethetjük meg. Ezek közül kettő jól ismert, kettő pedig elvontabb.

Az első: inspiráló. Egyenrangú partnerek között általában ezt szeretetnek hívják. Néha az egyik partner többet tud adni, de megvan az egyensúly közöttük, és ez mindkettőjüknek közvetlenül a hasznára válik. Az együttérzés is e címszó alá tartozik. Nemes mindaddig, amíg a társunkat nem tartjuk függőségben, nem tartjuk gyengének, hanem inkább erősítjük, hogy később adni tudjon. Ez addig működik, amíg a felek nem azt számolják, hogy mennyit lehet nyerni vagy veszíteni, és elég intelligensek ahhoz, hogy elkerüljék a büszkeséget és a függőséget. Ez a bölcsesség szükséges, hogy együttérzően tudjuk kezelni a nehezen megoldható problémákat a világban, mint pl. az iszlám és a túlnépesedés okozta gondokat.

A közös öröm azt jelenti, hogy örömmel osztozunk a pozitív eseményekben, még akkor is, ha semmi közünk sincs hozzájuk. Egyszerűen csodálatos, hogy ha valami jó történik, enyhül a szenvedés, és az emberi szabadság és fejlődés lehetővé válik. Azok a civilizált helyzetek, melyek lehetővé teszik a mennyiség minősséggé válását, a legnagyobb elégedettséget hozzák, melyre a tudat képes.

A szeretet legkifinomultabb kifejeződésének neve gyakran csodálkozásra készteti a nyugatiakat, akik ezt a filozófiához vagy a szemléletmódhoz sorolják. Ez az elfogulatlanság, ami annak a tudatosságát jelenti, hogy mindenkinek buddhatermészete van, akár tudja ezt, akár nem. Annak megértése, hogy minden ember tudata természeténél fogva tiszta fény, és hogy semmiféle esemény, semmilyen cselekedet nem tudja elpusztítani a potencialitását, megkönnyíti a külső és belső világról alkotott tiszta látásmód megtartását.

A négy fajta gazdagító szeretet kinyilvánítása a világban bizonyos fokú érzékenységet igényel a partnerektől. Azoknak a nőknek, akiknek csak kevés gyermekük van, vagy egy sincs, kerülniük kell azt az indíttatást, hogy partnereiket kezdjék el nevelni helyettük, és azok a férfiak is, akik a nőkre mint befektetésre gondolnak, inkább örüljenek, hogy egyre jövedelmezőbb a befektetésük. Ha irányítani próbáljuk a másikat, az mindkét esetben időpocsékolás. Ehelyett kölcsönösen jótékony teret kell biztosítani egymásnak, csak akkor adni tanácsot, ha kérik, és azzal dolgozni, ami a rendelkezésünkre áll. Mindkét félnek tudnia kell, hogy bármelyik pillanat az utolsó lehet, és tudatában kell lenniük, hogy a gazdagságból és a bizalomból adott szeretet nagyobb beteljesülést hoz, mint a függőségből származó cselekedet. Az, aki a belső gazdagság állapotából szeret, sokkal izgalmasabb, mint aki csak azért, hogy a kapcsolat tovább folytatódjon, vagy hogy elkerülje a problémákat.

Amikor a különböző szerepek természetesen jelennek meg - ilyen, amikor a férfiak szükségét érzik, hogy rendezzék gondolataikat azáltal, hogy eltávolodnak, vagy a nők úgy érzik, hogy többet kell beszélniük a dolgokról -, mindkettőjüknek meg kell próbálni úgy szeretni a másikat, ahogy van. Fontos, hogy bízzunk egymásban, és töretlenül tartsuk egymással a mély érzelmi kapcsolatot. Ha fejlődés jelenik meg, akár intuitív, akár gyakorlati szinten, legyen hasznos mindkét fél számára. Főleg a muzulmán, de a fundamentalista keresztény befolyás alatt is ezek ellenkezője a helyzet. A kapcsolatok és a családok bezárva, nyomás alatt vannak, mint egy kuktában, ahol az apa a világra figyel, a nő a férfira, a gyerekek pedig az anyára. Egyedül az átható szeretet és a bizalom tud hatástalanítani ilyen függőségi viszonyokat, melyek erősen korlátozzák a lények potencialitását, a félelem és a remény állapotaiba kényszerítik őket, s így a jövőben és a múltban élik le az életüket. A fent említett kultúrákban, ahol a nemek közötti őszinte találkozás nem megengedett, nagy bátorságra lenne szükség, viszont megérné az árát. A legcsodálatosabb dolog, ha áttörjük az "itt és most" nyitottságától való félelmet. Ekkor minden a maga jelentőségében és játékosságában ragyog, és az összetartozás érzése egymás fejlődését közös gazdagsággá változtatja. Az így nyert tér segítségével mindketten belső erőik további aspektusait fogják felfedezni, amely még több ösztönzést ad. Minél jobban megértjük ezt, és minél inkább bízunk a térben, kapcsolatunk annál megszabadítóbbá és csodálatosabbá válik. A buddhista belső tisztánlátás óriási segítség abban, hogy minden helyzet képes legyen a tudatban rejlő tökéletességet tükrözni, és hogy ne riadjunk meg az önmagunkban rejlő lehetőségektől sem. Tökéletes biztonsági hálóként szolgál, ha csupán azt megértjük, hogy semmi sem történhet velünk, ami nem a karmánk, és ez kezelhetővé teszi a különböző helyzeteket. Képesek leszünk szeretni, kifejezni együttérzésünket, közös örömöt érezni, elfogulatlanul tudatosnak lenni, s így mindenből a legjobbat kihozni.

Mit tanul a férfi és a nő, amikor találkoznak? Remélhetőleg a boldog és megosztott szerelem érzéki benyomásai nagyon elevenek abban, aki ezt olvassa. Ez azonban csak a teljes csere kezdete. Ha megnyílunk egy nő felé minden helyzetben - érezzük a kezét, a vonalait, az örömét, a mozgását, beszédének módját és a testét - az élmények még több szintje jelenik meg. Ha engedjük, hogy ösztönözzenek minket az egón és gondolatainkon túl, látni fogjuk, hogy a nő öt különböző bölcsességet foglal magában és ad át, melyek túlmutatnak minden határon. Ezért van az, hogy sok kultúrában a múzsák és az ihletők nőneműek. Buddha és később a jógik megértették mindezt. Azt tanították, hogy a nő lényege ötfajta megvilágosodott bölcsesség. Ha a férfi ámulattal és odaadással fordul a nőiség csodája felé, s a partnerét templomként közelíti meg, akkor ezeket fokozatosan befogadja.

Az első bölcsességet tükörszerűnek nevezik, és ez a harag érzésének átalakítása. Úgy mutatja meg a dolgokat, ahogy azok vannak, anélkül, hogy valamit elvenne belőlük vagy hozzájuk tenne. Tisztán láthatóvá válik a tudat természete, és az is, amit megjelenít.

A második bölcsességet kiegyenlítőnek nevezik, mely a hétköznapi büszkeséget tisztítja meg. A dolgokat gazdagnak, sokoldalúnak, összetettnek és lehetőségekkel telinek mutatja meg.

A megkülönböztetés a kötődéstől való megszabaduláskor jelenik meg. Ez a bölcsesség annak a képessége, hogy minden egyes személyt és helyzetet egyszerre és külön is, és az élő teljesség részeiként is lássunk.

A tapasztalat bölcsessége erőt ad, hogy átlássuk és követni tudjuk a tapasztalatok hosszú sorozatát, és hogy tanulni tudjunk a történelemből; ez korábban a féltékenység negatív érzelme volt.

A legtöbben az utolsó, intuitív vagy mindent átható bölcsességet az előbb említett bölcsességeken keresztül érik el. Lényegében ez az alapvető nemtudás átalakításának az eredménye. Ha képesek vagyunk rá, akkor a tudat legmélyebb fátylait legteljesebben a szereteten vagy a nagy védelmező cselekedeteken keresztül téphetjük szét. Bár a különböző nők különböző módon inspirálnak " többféle megértést hozva ", ha elég szeretettel rendelkezünk, akkor egy nő is átadhatja mind az öt bölcsességet. Így az odaadó udvarló megszerezheti a gyémánt, a drágakő, a lótusz, a kard és a Buddha szimbólumain keresztül kifejezett tulajdonságokat, melyek az öt előbb említett bölcsességet képviselik.

Mit kap a nő, ha megnyílik a férfi erő felé? Négyfajta gyakorlatias aktivitást. Bár lehet, hogy a nő már intuitívan használja ezeket a családjában és a közeli ismeretségi körében, itt azonban személyen túli dimenziókat érhet el, és hatással lehet a világra is. A férfiak lényegében aktív természetűek, megfontoltság és nagy kezek jellemzik őket, és bár a test, beszéd és tudat több ezer cselekedetével bírnak, mégis négy kategóriába sorolhatóak:

Az első fajta férfi a békítő. Vidámak és barátságosak, gyakran körteszerű az alakjuk. Mindenkit megnyugtatnak, és azt akarják, hogy mindenki jól érezze magát.

A második fajta mindig mindenhol ott van, mindig kipróbálja és beindítja a dolgokat. Bár nem kifejezetten izmos, nagyon aktív, mindennek növeli a potencialitását.

A harmadikként jönnek az elkápráztatók. Szívesen dolgoznak, tudják, hogyan lehet megnyitni a szíveket és másokra jó benyomást tenni; a megfelelő dolgokat viselik és mondják.

Hosszútávon azonban gyakran a nő legjobb barátja a negyedik típusú férfi. Mivel erőteljes és védelmező, még akkor is talpon marad, amikor a többiek már eltűntek. Bár nem jártas a legújabb divatban, mégis lehet rá számítani a kemény munkában.

Nyilvánvalóan, először a nő valósítja meg magában partnere tulajdonságait. Mivel nagyon intuitív, gyorsabban halad a férfiaktivitás teljességének a mélyére, mint ahogy a férfiak felismerik a női bölcsességeket. Nem létezik közvetlenebb út a fejlődésre, minthogy teljesen megnyíljunk a szerelmünk felé.

Eddig főleg a férfi-nő szexuális és teljes egyesülését vizsgáltuk meg, a magányosan élők helyzetét is érintve, legyenek azok világiak, szerzetesek vagy apácák. A homoszexuális kapcsolatokat nem látom át, mivel nincs tapasztalatom róla.

Három fajta olyan kapcsolat létezik a nemek között, amiben a szexualitás nem kap teret. Ezek stabilabbak, de kevesebb is bennük az izgalom. Egy nő találkozhat az apjával, vagy egy fiú az anyjával, aki megvédi őt és megmutatja számára a világot. Találhatunk egy lány- vagy egy fiútestvért, akivel együtt tanulhatunk és nőhetünk fel. A negyedik módja annak, ahogy a nemek kiegészíthetik egymást, az a fiú- vagy a lánygyermekkel való kapcsolat. Bármelyik szint is van jelen, valami kiteljesedik. Buddha nem csak azért tanácsolta tanítványainak a magányosságot, hogy megvédje őket a családi problémáktól. A boldogság, amely a partnerekkel való jó kapcsolatból jelenik meg, nem erősebb, mint a szenvedés, amit az emberek egymásnak okozhatnak, ha rossz a kapcsolatuk.

Ha elég okosak vagyunk és a fent említett lehetőségeket nyitva tartjuk, akkor végigtáncolhatjuk az élet széles sugárútját "világvevő" antennáinkkal. Tudást szerezhetünk, védelmezhetünk, és a körülöttünk lévő ellentéteinkből merítve kiegyensúlyozhatjuk önmagunkat. Ha nem ítélkezünk, csak egyszerűen tudatosan, merev elképzelések és elvárások nélkül mások szemével próbáljuk meg szemlélni a világot, akkor a dolgok fokozatosan a helyükre kerülnek, és mindenkinek a hasznára válnak. Ha így megosztjuk az életünket másokkal, akkor ennél gazdagabb életet nem lehet elképzelni. Nem annak van-e a legnagyobb értelme, hogy mindenki hangját, mozgását és minden helyzetet az élet teljességébe való folyamatos beavatássá alakítsuk át? Ha mások potencialitását saját tudatunk tükreként látjuk, ez az egyetlen út a nagyszerű belső erőhöz. E "kockázatos" lépés megtételének kulcsa, hogy hajlandóak legyünk bízni abban, ami pozitív, amit a dolgok abszolút természetének megértése biztosít. Van azonban egy nagyon gyakori félreértés, amit gyorsan szeretnék eloszlatni. A legtöbben úgy gondolják, hogy létezik valamilyen "középső" igazság, ami fölött rózsás álmok, alatta pedig sötét depresszió van. Ez azonban nem igaz. Nincs semmi középen. Lehet, hogy az emberek hasonló szavakkal írják le az eseményeket, de csak azok tudnak túllépni a dolgok kiszínezésén, akik megtapasztalják az alany, tárgy, cselekmény egységét. A szeretet mindennél jobban meggyőz minket arról, hogy nem kell meghalnunk ahhoz, hogy a Tisztaföldre kerüljünk, vagy elmenni máshova, hogy Buddhákkal találkozzunk, csak arra van szükségünk, hogy kinyissuk a szemünket itt és most. Így minden találkozásnál érdemes egymást a legmagasabb és a legtisztább szinten látni. Egymás lekezelése nem csak a lények buddhatermészetéről szóló abszolút igazságnak mond ellent, de mindenkit szegénnyé is tesz. Amíg minden dolog abszolút természetét nem tapasztaljuk automatikusan, gyakorolhatunk azzal, hogy partnerünkben azt vesszük észre, ami jelentőségteljes, jó és gyönyörű. Kezdjük a könnyebb pontokkal. Bármit is találunk, legyenek jó érzéseink ezzel kapcsolatban, adjunk teret az élménynek, hogy az nőni tudjon és ne essünk a gyötrő "tegnapban vagy holnapban" élő kapcsolatok csapdájába. Ehelyett tegyük azt, ami itt és most lehetséges, érezzük át minden pillanat erejét és élvezzük az adott helyzet gazdagságát. Fontos, hogy sose hasonlítgassunk ahhoz, ami volt, hanem mindig használjuk ki azt, ami éppen rendelkezésünkre áll. A szerelem megajándékoz a friss jelennel, és bár kevesen tudják, a nő és férfi együttléte a szerelem legnagyszerűbb pillanataiban egy, a dualitáson túlmutató állapot.

Néhány gondolat egy mindig friss témáról, amit 1996 februárjában a Moszkva - Vlagyivosztok repülőjáraton csiszolgattam. Bárcsak a mindent megosztott nyitottság felfedeztetné velünk, hogy mennyire nagyszerűek vagyunk.

Forrás: www.buddhizmusma.hu

2009. október 4., vasárnap

Hogyan oldhatja a szeretet a depresszió szorítását?





ImageTanítvány kérdése: Az embernek oly nehéz tágas és nyitott állapotba kerülnie, ha egyszer már súlyos depresszióba zuhant. Mit tehetek, ha reggel depressziósan ébredek, könnyel az arcomon?

Szögjal Rinpocse válasza: Engedd el. Engedd el a depressziódat. Hagyd, hogy kikerülj belőle. Tudod, miért tart olyan sokáig? Mert nem engedjük, hogy elmúljon. Ehelyett egyre szorosabban kapaszkodunk belé – ezért érzed magadat annyira depressziósnak.

Ilyen állapotban sokat segíthetne, ha az ember meghallgatna kazettáról egy tanítást. Bárcsak be tudnánk zárkózni ilyenkor – amikor igazán szenvedünk – egy szobába, ahol éppen szól egy tanítás úgy, hogy ki se lehetne kapcsolni; ekkor kénytelenek lennénk figyelni rá.

Megfigyelésem szerint a nyugati emberrel az az egyik fő probléma, hogy túlontúl gyakorlatias szeretne lenni. Az a baj azonban, hogy akármilyen elszántan igyekszik is, mégis mindig éppen az ellenkezőjét éri el. Gyakran ez történik velünk, ha túlzott kapcsolatba akarjuk hozni magunkat minden körülöttünk lévővel. Fogadj meg egy tanácsot: ne akarjál olyan nagyon mindenhez viszonyulni; és ne keress kérdéseket csupán azért, hogy kérdezhess. Inkább hagyd, hogy megérintse a tanítás a szívedet: adjál esélyt neki! Ne hagyd, hogy kétségbeesésed találja meg „a megoldást”, megakadályozva abban, hogy meghallj valamit, ami tényleg használhatna. Ne kezdj el rögtön magyarázkodni, hogy: „De az én problémám így, meg úgy.”

Tudomásom szerint a nyugati pszichológiában analizálni szokták, hogy az ember hogyan vált depresszióssá. Nos, a buddhizmusban szintén végzünk analízist – például az „analitikus meditáció” gyakorlataiban –, annak módja azonban, ahogyan ezt az analízist végezzük, meglehetősen különböző. Buddhista nézőpontból tisztában vagyunk azzal, hogy nem létezik „én”, ami depressziós lehetne. Vagyis nem az érdekel bennünket, hogyan váltunk depresszióssá, hanem inkább azt igyekszünk kimutatni, hogy a depresszió a valóságban nem is létezik. Ugyanis végső értelemben nem létezik az a „valaki”, aki depresszióssá válhatna. Ezért olyan fontos a mély analitikus meditáció.

Tanítvány: De a depresszióm éjszaka tör rám, mialatt alszom, és reggelre igencsak valóságosnak érzem. Azután egész nap próbálom leküzdeni, ami néha sikerül, de a következő éjjel ismét visszatér. Mit tehetek?

Rinpocse: Értem. De hallgasd csak, mit tanítottam az imént: az éj még nem szállt le, s még nem jött el a reggel. Adjál lehetőséget e tanításnak. Ha állandóan csak azt mondogatod, hogy „de”, akkor a problémád továbbra is meg fog bénítani.

Meg kell hallgatnod. Ahogy az előbb mondtam, nyugaton az emberek ésszerűen akarnak eljárni, a végén azonban mégis teljes ésszerűtlenségekbe bonyolódnak. Ez történik akkor is, amikor olyan látszólag gyakorlatias kérdésekkel jössz, mint például: „Hogyan tudnám megoldani ezt a problémát? Miként gyógyulhatnék ki a depressziómból? Hogyan is csináljam?” Nem hagyod, hogy a megoldás eljusson hozzád. Annyira lefoglalod magad a megoldás kifelé történő keresésével, hogy amikor az kopogtat az ajtón: „Szia, itt vagyok. Én vagyok a megoldás!”, túlságosan el vagy foglalva ahhoz, hogy észre vedd.

Ez most nem csak annak a személynek szól, aki a kérdést fölvetette – olyan hajlam ez, amely mindannyiunkban megvan. Neki személy szerint szeretném megköszönni, hogy mindezt előhozta, mert ezáltal alkalmunk nyílik beszélni róla.

Valóságérzékünk félresiklása mellett még nagyon türelmetlenek is vagyunk. A türelem nem azt jelenti, hogy az ember képes 200 évet, vagy akár csak 20 percet várni. Persze ez is egy fajtája a türelemnek. Az igazi türelem azonban arról szól, hogy az ember türelmes, és nem arról, hogy várakozik.

Mindezzel azt próbálom hangsúlyozni, hogy meg kell tanulnunk igazán odafigyelni. Amikor elmegyünk innen, hallgassuk meg ismét a tanítást. Próbáljuk meg, hogy ne állandóan a gondjainkon és a depressziónkon morfondírozzunk. Ne engedjük, hogy rögeszménkké váljon a dolog. Tudom, hogy vannak problémáink, ahelyett azonban, hogy ezeken rágódnánk, tartsuk őket magunkban, és ne hagyjuk, hogy megbénítsák olyan alapvető képességeinket, mint amilyen a látás, hallás és megértés. Egyszerűen csak hallgassuk a tanításokat!

Miután ezt tisztáztuk, rátérhetünk a konkrét kérdésre.

Először is vizsgáljuk meg, miként válsz depresszióssá, illetve miként válhat bármelyikünk azzá. A depressziót általában egy sajátos minta váltja ki: ha ez a kör egyszer beindul, már nagyon könnyen belezuhanhatunk. Például: egy rémes munkanap végén kimerültnek érzed magad, hazaérve hideg és barátságtalan lakás fogad – ez már a depresszió kezdete. Körülnézel és eszedbe jut, hogy teljesen egyedül vagy; a tetejébe még betegnek is érzed magad, és ami még rosszabb, nincs egy vasad se. Nos, megérkeztünk. Ekkorra már teljes a depressziód.

Félre ne érts, nem azt mondom, hogy nem vagy magányos – tudod, végül is mindannyian azok vagyunk. Azt se állítom, hogy nincsenek anyagi gondjaid – csakhogy manapság, úgy tűnik, mindenkinél anyagi gondok jelentkeznek. És azt se akarom sugallni, hogy nem vagy beteg – de kinek nincs ilyen vagy olyan testi problémája?

Azt próbálom csak megértetni, hogy teljesen a lelkiállapotodon múlik, vajon a problémáidat komolynak vagy jelentéktelennek érzékeled-e. Ha nyomott hangulatban kezded el sorra venni mindazt, ami rossz az életedben, bizonyosan mély depresszióba kerülsz. De ha olyankor jutnak eszedbe a gondjaid, amikor a szellemed éppen átlelkesült, akkor a magányról, anyagi gondokról vagy betegségről folytatott elmélkedés egész más színben mutatkozik. Az, hogy egy probléma súlyos-e vagy éppen jelentéktelen, nem magán a problémán múlik, hanem kizárólag a tudatállapotunkon és az érzékelésünkön.

Létezik egy pár soros, nagyon híres tanítás, ami csodálatosan összegzi mindezt, és amire a múlt nagy mesterei újra és újra hivatkoztak: „Ha tehetsz valamit egy probléma megoldásáért, akkor nem kell bánkódnod miatta; ha nincs mit tenni, akkor viszont az se segít, ha bánkódsz rajta.” Felejts el minden aggodalmaskodást, ez csak felesleges többlet. Nincs már így is elég megoldandó problémád? Mond ezt a depressziódnak: „Kedves depresszióm, nézzünk szembe a tényekkel. Magányos vagyok, anyagi gondokkal küszködöm, testi problémák gyötörnek. Nincs szükségem még rád is! Magamtól is van már épp elég problémám.”

Ha minden problémádat egyszerre próbálod számba venni, beleértve még a depressziódat is, akkor ezzel csupán kikészíted magadat. Eggyel talán még elbírnál, de kettő vagy három már könnyen maga alá gyűri a tudatodat, legyengít, és aláássa az önbecsülésedet. Ne engedd hát, hogy föléd tornyosuljanak, egyik a másik hátán, és kétségbeesésbe vagy reménytelenségbe kergessenek.

Hadd hozzak egy példát saját tapasztalatomból. Mindig rengeteget utaztam, s bár ma már van jó segítségem, néhány éve még mindig magamnak kellett becsomagolnom – ez okozta számomra az egyik legnagyobb fejfájást. Sokszor elcsodálkoztam, hogy a filmekben a szereplők hogyan képesek olyan gyorsan becsomagolni. Úgy látszik, mintha néhány másodperc alatt be tudnának dobálni egy egész szekrény ruhát egy kis bőröndbe. Hát, az életben ez így nem megy. Nagyon könnyen hatalmas rendetlenséget lehet teremteni, s te ott állsz a szoba közepén, körülötted csak káosz, és tudod, hogy ha egy órán belül nem indulsz el, lekésed a gépet – nos, ez nagyon nyomasztóvá tud válni. Emlékszem, nagyon gyakran kérdezgettem magamtól: „Hogy fogok én időre bepakolni?” Az ilyesmi könnyen kedvét szegi az embernek, és egyfajta tétlenségbe zuhanhat, ami még abban is megakadályozza, hogy egyáltalán belekezdjen a pakolásba. Ebben az állapotban mindössze arra vagy képes, hogy leülj a földre, és siránkozz: „ha nem csomagolok be időre, biztosan lekésem a gépet”. Sorra veszed a különböző lehetséges kimeneteket, amelyek megtörténhetnek veled, és közben a falióra ketyeg tovább…

Elérkezik azonban egy pont, amikor rájössz, hogy nincs több esélyed. Most egyszerűen be kell pakolnod. És így is teszel. Felkapsz valamit és bepakolod, majd a következőt, s végül anélkül, hogy észrevennéd, egyszer csak be vagy csomagolva. Elkészültél. Még ha biztos voltál is benne, hogy legalább egy órát fog eltartani, félóra alatt kész lett. Olykor a megoldás sokkal egyszerűbb, mint ahogyan azt képzeljük.

Ha magányosnak érzed magad, próbálj tévét nézni, egy jó műsor majd elszórakoztat. Vagy hallgass zenét. Vagy hívd fel egy barátodat. Vagy még jobb megoldás – amit talán nem is fogsz kipróbálni, pedig ez a legjobb tanács az összes közül –, meghallgatni egy tanítást. Vagy ülj le gyakorolni és hívd meg az összes Buddhákat az otthonodba. Persze nem hiszem, hogy ezt már képes lennél felfogni, mégis ez a Buddhák egyik legcsodálatosabb tulajdonsága: együttérzésük oly hatalmas, hogy ha megidézed őket, akkor megjelennek közvetlenül előtted. A Buddha maga megfogadta, hogy: „Aki csak rám gondol, máris ott termek előtte!”

Tudod, a Buddhák nem öltenek testet a mi világunkban, ebben a dimenzióban. Ők azon a szinten léteznek, amit szambogakajának neveznek. Képesek egyszerre egynek és soknak lenni, mert túl vannak téren és időn. Ha megidézzük őket, akár mindegyikünknek lehet egy saját Buddhánk, aki velünk marad mindaddig, amíg ezt kívánjuk. És nemcsak saját Buddhánk lehet, hanem ugyanígy lehet saját Guru Rinpocsénk, Avalokitesvaránk és Táránk is.

Ha kellően mélyére hatolsz a tanításoknak, rá fogsz jönni, hogy ez tényleg így van. Tehát – különösen amikor magányos vagy –, idézd meg az összes Buddhák szeretetét és áldását. Tapasztalni fogod – bármily hihetetlenül hangzik is –, hogy valóban érezni lehet az áldásukat: olyan jól és annyira boldognak fogod érezni magad, hogy még hálás is leszel korábbi magányosságodért. Ha nem élted volna meg a magányt, soha nem idézted volna meg a Buddhákat, és soha nem fedezted volna fel szeretetük erejét.


Forrás: www.kamala.hu

2009. szeptember 17., csütörtök

Eldugott helyeken a Himalájában (2. rész)



(2. rész)

Darjeelingtől északra, Tibettől délre van egy állam… Nem tudom, hányan emlékeznek még, de a hasábjain két számmal ezelőtt olvashattátok már az első részt. Ekkor általánosságban írtam Sikkimről, a hajdani himalájai királyságról, amely ma India egyik szövetségi állama. Most következzék néhány konkrétum! Utunk először Sikkim fővárosába, Gangtokba vezetett. Az indiai viszonyokhoz képest meglepően jó minőségű szállodák és a kedves, nyugodt emberek kellemes meglepetést okoztak, mert India alföldi részein nem ezt szoktuk meg. Jó volt végre úgy bemenni egy boltba, hogy nem "ugrottak" az emberre többen is portékáik értékesítése végett. Gangtok gazdagsága az alföldi szegénységhez képest megdöbbentő. A boltokban rengeteg az olyan árucikk, ami csak itt Sikkimben kapható, vagy más városokban csak az előkelő, gazdag negyedek boltjaiban található. Kis túlzással méltán állíthatjuk, Sikkim India Svájca: gazdagság, jólét, rengeteg turista (nagyobbrészt gazdagabb indiaiak), gyönyörű "alpesi" környezet.
Gangtokban ugyan ninc
s olyan sok látnivaló, de az embernek mindent innen kell megszerveznie, ha meg akar ismerkedni Sikkimmel.
A környék buddhista kolostorai ámulatba ejtik az ide ellátogató idegent. A kolostorok bárki számára látogathatóak, ami azt is jelenti, hogy a könnyebben megközelíthetőknél már ki van írva: a szentélyben fényképezni tilos! Sok turista, ugyanis állandóan csattogtatja a vakus fényképezőgépét, sokszor zavarva a szertartást. Az eldugottabb helyeken viszont még bensőségesebb a hangulat, és a lámák engedélyét kikérve, és egyeztetve velük, a fényképezés és a videózás is lehetővé vált - nagy örömömre. Nehéz dolog ez, mert a hagyományos buddhista felfogás szerint a fotózásnak nem sok értelme van, sokkal fontosabb az, hogyan hat az élmény az emberre, no és persze valóban zavaró az állandó csattogás és villogás. Azért még egy ilyen elvakult fotós is, mint én, érzi ezt, és ezért, megpróbált alkalmazkodni a körülményekhez: mindig mindenhol és mindenkitől engedélyt kértem, már csak azért is, hogy ne alakuljon ki a turistákról az a kép, hogy semmit sem tisztelnek, semmi sem szent nekik. Szerencsére így a fotózásból soha semmi problémám nem volt, ha ugyanis valami a fotózás szempontjából tabunak számított, azt rögtön elfogadtam (néha fájó szívvel persze). Egy tibeti szertartáson részt venni egyébként döbbenetes élmény. Az állandóan mormoló, éneklő szerzetesek olyan hangulatot varázsolnak a szentélybe, ami leírhatatlan. Európai szemmel nézve hihetetlenül monoton, mégsem unalmas, viszont varázslatos, talán éppen ezért is. A szerzetesek velünk mindig nagyon kedvesek voltak, és ha több időt is eltöltöttünk egy helyen, mindig megkínáltak teával és egy kis puffasztott rizzsel, vagy más rágnivalóval. Így a szertartást néha lazábban teázgatva, máskor meg elmélyültebben hallgattuk. Hamar kiderült, hogy az olyan turizmus, ami a "gyorsan nézzünk meg mindent, amilyen hamar csak lehet" elvet követi, az effajta hangulatot tönkreteszi. Ha megpróbálunk beilleszkedni, és részt venni az események sodrában, mindjárt egy egészen más világ kezdi nyitogatni kapuit…
A buddhista kolostorok varázsa után a hegyeké is lenyűgözött. Sikkim és egyben India legmagasabb csúcsa a sikkimi-nepáli határon található szent hegy: a Kancsendzönga (8583m). Gangtokban rengeteg kis magán iroda foglakozik azzal, hogy túrákat szervezzen a Kancsendzönga közelébe. Ez a zóna - a Kancsendzönga Nemzeti Park - már nem látogatható szabadon, csak szervezett módon. Az embernek - ha akarja, ha nem - serpákat kell fogadnia, akik cipelik a csomagját és gondoskodnak az étkezésről. Ha ettől ódzkodik, akkor legfeljebb nem megy sehova - nincs alternatíva. Mi is így (4 serpával és egy hegyivezetővel) vágtunk neki egy 4 napos túrának. A legmagasabb szálláshely (alvó-kunyhó) 4000m fölött volt, a legmagasabb pont pedig kb. 4500m, ahonnan a 6-7 és 8 ezer méter magas hegycsúcsok koszorújának látványa tényleg lenyűgöző volt! Sikkim után a közeli - nyugat-bengáliai - Daarjelingben tettünk látogatást. Fekvése nagyon hasonlít Gangtokéhoz, bár még talán annál is szebb. A darjeelingi teát sokan ismerhetik: és valóban nem nehéz elkavarodni a városból egy kis teacserje-nézőbe. A meredek hegyoldalak teaültetvényeinek egyike fölött, a város szélén, bújik meg egy kis temető: a Brit birodalom helyi tisztviselőit és családjukat temették ide. A temetőben azonban van egy sír, ami más, mint a többi, főleg, ha valaki magyarként vetődik el oda: Kőrösi Csoma Sándor alussza itt örök álmát, aki fáradhatatlanul kutatta a magyarok őshazáját, a britek támogatását is élvezve. Közben, "mellesleg", India egy másik területén, tibeti buddhista lámává is avatták, és a világon elsőként megalkotta a tibeti-angol szótárat. Darjeelingbe, azért került, mert Sikkimen keresztül szeretett volna eljutni Tibetbe, de a malária leterítette. Daarjeling tehát több szempontból volt szép és kedves egyszerre. Ezzel a várossal végződött a 15 napos sikkimi kalandunk. Az ezt követő 24 napos, az indiai Belügyminisztérium különleges engedélyét és az Indiai Tudományos Akadémia támogatását és segítségét is igénylő területről ebben a számban már nem írok. Erről a különleges államról, India egyik legelzártabb, törzsek által lakott régiójáról - Arunachal Pradeshről - inkább szóban: mindenkit szeretettel várok a tavaszi szünet után megrendezendő vetítéses útibeszámolómra!
Akit érdekel a pontos dátum, az figyelje a plakátokat!


Forrás: Barta Géza - Poligráf