A leggyakoribb problémák a házasságban

Nincs olyan párkapcsolat, amelyben időnként ne adódnának problémák. Egy házasság működéséhez sok-sok befektetett energia, elköteleződés, megfelelő kommunikációs módok szükségesek. A leggyakoribb konfliktusforrásokat gyűjtöttük össze.

---

Határproblémák
A házastársak gyakran próbálják a párjukat megváltoztatni. Csakhogy az egyetlen ember, akit megváltoztathatunk, mi magunk vagyunk.
Beszéd kontra kommunikáció
Sokszor azt hisszük, az, hogy beszélünk a másikhoz, egyenlő azzal, hogy kommunikálunk vele. Csakhogy sem a kritizálás, sem a panaszkodás, sem az érzelmi zsarolás nem kommunikáció, ahogy az sem, ha áldozatként állítjuk be magunkat.
Intimitás
A házastársak közti intimitás fenntartásának problémája sokszor megelőzi a pénz- és a gyerekproblémát. Márpedig enélkül nem lehet sokáig életben tartani egy kapcsolatot.

Figyelemáthelyezés

Sok nő hajlamos arra, hogy anyaként kizárólag a gyerekeire figyeljen, és elfeledkezzen arról, hogy eredetileg egy férfi felesége, és nő volt. Ez az állapot az intimitás rovására megy, amelynek eredménye: két elidegenedett ember egy lakásban.

Pénz
Ha két ember pénzkezelési szokásai nem azonosak, a pénz is sok konfliktus forrása lehet, hiszen ebben az esetben mást jelent a házastársaknak a költekezés, a spórolás és a csekkek befizetése is.

Képtelenség a megbocsájtásra

Alapprobléma lehet egy házasságban, ha a pár egyik tagja képtelen, vagy nem hajlandó megbocsájtani a másiknak.

Az elismerés hiánya
Ha egy házasságban nem ismerik el egymást a felek, az komoly gondokat okozhat.

Forrás: Családháló.hu 

Relaxáció - Az elengedés művészete

Mindannyian vágyunk a testi és lelki harmónia megvalósulására, a nyugalom érzésének teljes átélésére. A XX. században nemcsak a jóga tudományának terjedésével, de a pszichológia fejlődésével egyre inkább teret kapnak a különböző relaxációs technikák, mint a Schultz féle autogén tréning, Jacobson progresszív relaxációja, de divatossá váltak a különböző imaginatív technikák is. Test és lélek rendkívül szoros kapcsolatban áll egymással. Lelki feszültségeink nem csak a külvilág felé való megnyilvánulásunkban mutatkoznak meg, hanem izmaink tónusában, feszültségeiben, görcsiben is felfedezhetők. Az izmok megszokásból kialakult feszültsége visszahat lelki állapotunkra is, tehát abban az esetben is fennállhat feszültség, amikor szituáció nem ad okot rá és érzelmileg sem indokolt. Testünk izmai akkor is hordozzák régmúlt emlékeinket mikor azok élménye már eltűnt tudatosságunk horizontján. Éppen ezért is fontos, hogy a lazításra és szervezetünk tudatos pihentetésére időt találjunk és szánjunk mindennapjainkban, hiszen a gyakorlás jótékony hatása sok téren megmutatkozik, és hasznunkra válik. Az izmok ellazulásával oldódó belső feszültségek feldolgozására, elfogadására és elengedésére nyílik lehetőség a relaxációs technikák valamelyikének rendszeres gyakorlásával. Ahhoz, hogy a relaxációt gyakorolhassuk, semmire sincs szükségünk. Egy csendes, meghitt, meleg hely, amely nyugodt, és amelyhez rendszerint visszatérhetünk, ha felfrissülésre, pihenésre vágyunk. A gyakorlás során módszeresen és szisztematikusan haladunk a test tudatosításán és izmainak ellazításán át a légzés hídján keresztül belsőnk legmélyéig. Ez egyfajta módosult tudatállapotot eredményez, mely az alvás és ébrenlét közötti állapothoz hasonlítható. Agyunk ilyenkor alfa hullámokat gerjeszt, s ez okozza az izmok, idegek és érzelmek ellazulását. Csökken az idegrendszer szimpatikus tónusa és fokozódik a paraszimpatikus, így fokozódik az emésztés is. Benne megváltozik a légzés, csökken a pulzusszám és a vérnyomás. Túl azon, hogy a relaxáció nagyszerű lehetőség lelki tartalmaink felfedezésére és tapasztalataink feldolgozására, fájdalmaink elengedésére, terápiás módszerként is egyre inkább hangsúlyozottá válik. A pszichoszomatikus betegségek gyógyításában egyre nagyobb szerepet kap, hiszen tudományosan bizonyítást nyert, milyen hatékony a magas vérnyomás (hipertonia), gyomorfekély (colitis ulcerosa), impotencia, meddőség, menstruációs zavarok, alvászavarok, migrén és a különböző affektív zavarok, mint a szorongás kezelésében is. A jóga ilyen irányultságú technikáját jóga nidrának, azaz jógikus mélyalvásnak, pszichikus alvásnak, vagy dinamikus alvásnak is nevezik. Gyakorlása közben a tudat érzékelése megváltozik, s külvilághoz láncoló érzékszervek működése visszavonódik. Lassan elfordul a külsőingerektől a szaglás, ízlelés, szaglás és tapintás érzékelése, míg végül csak a hallás marad. Mivel az agy kevesebb ingert kap sokkal inkább befogadó lesz, s személyiségünk mélyen rejtett részei is elérhetővé, megismerhetővé és alakíthatóvá válnak. Miközben érzékszerveink a külvilágtól visszavonva pihennek, érzelmeink ellazulnak, testünk passzívan fekszik mozdulatlanságban, létrejön testi-lelki-szellemi relaxáció állapota, melyben a pozitív tulajdonságok erősíthetők és az elhagyni kívánt szokások helyébe ültethetők. Fejleszti a kreativitást, nagyszerű önismereti út, mely a szabadság átélésének élményét adja kitartó gyakorlójának… Szerző: Kupi Regina - jóga tanár www.antarmauna.hu

Ayurvéda: egészség és harmónia

Az ayurvéda évezredek viharait túlélve ma is az egyik legnépszerűbb alternatív gyógyászati módszer. India ősi kincse ez, melyet a mai Európában is mintegy 2800 szakorvos és több mint 6000 asszisztens alkalmaz önmagában, vagy a modern gyógyászat kiegészítő eszközeként.

Napjainkban a szanszkrit nyelven: élet tudományát jelentő gyógymód Indiában több millió ember egészségéről gondoskodik. Számtalan, ezt a módszert alkalmazó intézet található világszerte, főként Németországban, Olaszországban és az USA-ban. Hazánkban 1996-ban alakult meg a Magyar Ayurvéda Gyógyászati Alapítvány. Célja, hogy szélesebb körben - orvosok és páciensek számára egyaránt- információt nyújtsanak erről az ősi tudásról, s annak használatára bíztassák a magyar lakosságot.

Az ayurvéda jelentése

Ezt az ősi indiai gyógymódot soha nem foglalták írásba, így tanítók verses formában adták át tudásukat az őket követő generációknak. Sok félreértésnek ad alapot az általa követett különleges világszemlélet. Léteznek szavak, melyeket a kultúrák adta különbségek miatt szinte képtelenség helyesen lefordítani, így nem egyszer téves írások jelennek meg az ayurvédáról, annak módszereiről és jelentéséről.

A szó két részből tevődik össze: ayus és véda. Az ayus szó jelentése: élet, egészség. A véda szó pedig a "vid" szanszkrit kifejezésből eredeztethető, jelentése: tudás. Tehát az ősi módszer nevének jelentése nem más, mint maga az orvostudomány (legyen szó homeopátiáról, vagy kemikáliákon alapuló orvoslásról), az élet megtartásának, szebbé tételének ismerete. Az Ájurvéda egyben filozófiai rendszer is, s a nyugati orvoslástól eltérően nem csupán a kialakult tünetegyüttest kezeli, hanem magát a lelket is, mint a betegség kiváltó okát. Kortól, nemtől, lakhelytől, szokásoktól és még sok más tényezőtől függően alakítja ki az egyénre szabott gyógymódot.

Az Ájurvéda szerint egy emberi élet négy részből áll, melynek részei: a szellem, a tudat, az érzékszervek, és maga a test. Ennek megfelelően az általunk ismert orvoslástól eltérően nem csupán a testet, hanem az élet többi alkotóelemét is kezelik. Az ayurvédikus szemlélet sokban hasonlít a kereszténységre, mégis, egy alapvető különbséget azonban mindenképpen mutat: az Ájurvéda szerint nem létezik bűnösség, ezáltal megváltás sem. Az élet egyik alkotóeleme, a szellem (hasonlóan a keresztény vallásból ismert lélekhez) eredendően tiszta, és nem vállal részt semmilyen rossz cselekedetben.

Ayurvéda a gyógyításban és a mindennapi életben

Az Ájurvéda szó hallatán legtöbben a drogériák polcain található kozmetikumokra és gyógynövényekre asszociálnak. Azonban az ősi tudomány nem csupán a gyógyítás, de az egészségmegőrzés területén is kiemelkedő szerepet játszik. A műtéti módszerek, gyógyhatású készítmények, gyógyszerek, megelőzési praktikák széles palettáját sorakoztatja fel. A diagnosztikában, betegségek megelőzésében és gyógyításában is nagyszerűen kiegészíti a nyugati orvostudományt.

Az Ájurvéda szerint az emberek születésüknél fogva a három alaptípus valamelyikébe tartoznak. A világegyetemet alkotó öt elem (föld, levegő, tűz, víz, föld) keverékéből áll össze egy-egy elem. Eszerint az emberi alkat lehet:

Az éterből és a levegőből származtatható: Vata

A tűzből és vízből keletkező: Pitta

A földből és vízből keletkező: Kapha

Az asztrológia állatövi jegyeihez hasonlóan egyforma külső és belső tulajdonságokat tulajdonítanak az egyes alkati típushoz tartozó embereknek. A gyógyítás során a páciensek alaptípusán kívül figyelembe veszik az időjárást, évszakokat, étrendet, és sok más tényezőt is. A kezeléskor a gyógynövényeken kívül szinte minden élő és élettelen tárgy, növény szerepet kap; a fémeket, ásványi anyagokat, vitaminokat, sőt, magát a földet is gyógyító eszközként használják a test és a lélek harmóniájának megteremtésére.

Summa summarum

Mindent összevetve az Ájurvéda ősi eredete ellenére sokkal átfogóbb, mint a mai nyugati orvoslás. Egy szakember nem csupán a betegségmegelőzésben, vagy a krónikus betegségek kezelésében segíthet, hanem harmóniába hozhatja a teljes emberi életet: testi és lelki problémákra egyaránt megoldást nyújthat.

Forrás: Blush.hu - női magazin

A színek, hatása

Hasznos tanácsokat hallhattunk és olvashattunk a feng shui kapcsolatépítésre, egészségmegőrzésre, a sikeres, boldog életvitel kialakítására alkalmas pozitív hatásáról. Vajon a stílus, a színek és anyagok hatással vannak-e a boldogulásunkra?




A színek vibrálnak, amire mi emberek több síkon is reagálunk, tudatalattink éppúgy, mint ahogy tudatunk is. A színek befolyással vannak arra, hogy adott környezetben hogyan érezzük magunkat, milyen lesz a kedvünk, ugyanakkor az sem árt tudni, hogy a színek hatásosságára viszont befolyással van az, hogy mások mit gondolnak rólunk, milyennek érzékelnek bennünket. Színekkel gyógyítunk fizikai megbetegedéseket és csalogatunk elő akár érzelmeket is, színekkel újjáalakítunk, méreteket formálunk. Amikor a színekkel játszunk, a fényt is ugyanúgy használjuk, hiszen a fény tartalmazza a teljes színskálát, minden színt a hozzá tartozó frekvenciával. Köztudott, hogy a sötétebb színek például több fényt nyelnek el, mint a világosabbak. Minden elemnek megvan a hozzátartozó színe, mely az energiák milyenségéről ad számot. Ezeket a színeket használjuk arra, hogy megerősítsük énünk vagy életünk egy dimenzióját, amire éppen koncentrálunk vagy vágyunk. A feng shui tanai szerint a harmónia és egyensúly az élet alapvető kulcsszavai, így az imázs kialakításban is első helyen vannak. A színek hatással vannak a kedvünkre, feldobják hangulatunkat, aktivizálják a testet és lelket! A megfelelő színhasználat a legkézenfekvőbb a ruhatárunkban, nem véletlenül, hiszen ezek a ruhadarabjaink találhatók fizikailag a legközelebb a testünkhöz és auránkhoz, amin keresztül energiával töltekezünk fel illetve adjuk le azokat. A színek hatása és eredményessége azonban nap mint nap változhat aktuális kedvünknek és kiegyensúlyozottságunknak megfelelően, ezért érdemes céljainknak és személyiségünknek megfelelően ruhatárunk színeit is néha felfrissíteni és átgondolni. Légy rugalmas, használd a megszerzett tudásodat és tapasztalatodat mindig az aktuális szituációval összehangolva, így tudsz kreatívan és konstruktívan élni a lehetőségekkel.

A negyedik csakra: avagy regenerálódj a testedben!

A negyedik csakra a mellkas közepén

helyezkedik el és a zöld színre reagál Ez a csakra egyúttal az az energiaközpont is, ami a gyógyulás összes aspektusát koordinálja. Ha például nincs benned elég lelkesedés vagy energia egy adott feladat elvégzéséhez, viselj valami pirosat! A piros segíteni fog az egyes energiacentrum aktiválásában és hozzásegít téged a feladat sikeres megoldásához. Ha például személyes jellegű beszélgetésre készülsz, viselj zöldet, ami a szívcsakrát nyitja és élénkíti. A kék nyugtató, lazító. Forró nyári szezonban a külső hőmérsékletet érdemes ellensúlyozni a víz energiáival, ami segít lehűlni és optimalizálja a bennünk lévő csí energiákat.Egészségünk szempontjából a legjobb színek a zöld és a kék, a rét, az ég és a tenger színei. Ezek, a tisztaság és nyugalom szimbólumai, jó kiindulási alapot biztosítanak az egészségünknek. A zöld a testi-lelki harmóniát, kirobbanó energiát ad, míg a kék szín időtlenséget és kiegyensúlyozottságot kölcsönöz. A feng shui utasításainak betartásával nemcsak a megjelenéseden vagy kinézeteden változtathasz, hanem az életed számtalan területén is.


Lyn de Gara - Feng Shui Magazin

A nyolc boldogságról

Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

Szomorú belegondolni, hogy amikor ezeket a sorokat írom, a világ számos országában gyilkos háborúk dúlnak és ártatlanok ezrei esnek áldozatul az esztelen mészárlásnak. Ezek a tragédiák azonban sokszor olyan távoli országokban történnek és annyira elhúzódnak, hogy drámai voltuk ellenére is unalmassá válnak a szenzációéhes sajtó számára. Alig telik el egy kis idő és lekerülnek az újságok címoldaláról. Amikor hosszú hónapok, talán évek után váratlanul mégis arról értesülünk. hogy valahol megszűnt egy háború, felsóhajtunk, és a valóság fájdalmas mélységei felett gyorsan átrebbenve készségesen elhisszük a békekötésről szóló híradásokat.

Pedig tudjuk jól, hogy a háború hiánya még nem jelenti a béke jelenlétét. A fizikai élet kioltására alkalmas fegyverek letétele még nem jelenti a lelki életet is kioltó – még veszedelmesebb – lelki fegyverek elhallgatását is. Sőt, – akár saját nemzetünk múltjából merítve is – megállapíthatjuk, hogy az egymással egykor nyíltan szembenálló felek között az igazi lelki hadviselés éppen a békekötés után kezdődik. A politikai béke ugyanis a vesztes fél számára mindig kényszer. Kifelé szelíd ábrázatot mutató hazug maszk, mely mögött lángvörösen izzik a leigázottak bosszúért kiáltó gyűlölete. A fizikai, vagy lelki erőfölénnyel kikényszerített „béke” nem azonos azzal a békességgel, mely az emberi szív zavartalan nyugalmából táplálkozik.

De vajon honnan ered a szívnek ez a zavartalan nyugalma? – kérdezhetnénk. Milyen gyakorlatot kell elsajátítanunk ahhoz, hogy a birtokába jussunk? Mit kell tennünk azért, hogy lelkünk háborgó tengerét lecsendesíthessük végre? Hogyan szerezhetnénk békességet a magunk számára?

A választ rendszerint nem magunkban, hanem önmagunkon kívül keressük. „Majd csak találunk valakit, aki megmondja, hogy mit kell tennünk.” – biztatgatjuk magunkat és elkezdünk zarándokolni. Futunk Ponciustól Pilátusig, pszichológustól pszichiáterig, Jelkivezetőtől sztár prédikátorig. Látszólag lelkesen, bensőnkben azonban egyre csüggedve hallgatjuk különböző keresztény és – olykor sajnos – nem keresztény szellemi irányzatok bölcseit is a belső béke eléréséről. Tanításuk megérint, de csak irányt mutat. Ők csupán jelzőbóják lelkünk háborgó tengerén, de helyettünk nem merülhetnek a mélybe, hogy a Csend szívében megtalálják a kincset, amelynek birtokbavételére csak nekünk lehet lelki érzékenységünk.

Mástól várni azt, hogy lelki békességet nyújtson nekünk legalább olyan képtelenség, mint arra kérni a háziorvosunkat, hogy ne csak rá mutasson, de fizikailag is élje át a fájdalmat, amit a testünk egy bizonyos pontján érzünk.

Ugyanígy lelki békénket sem találhatja meg és tárhatja fel bennünk senki más, mert ez a szívünk szentélyében van elrejtve, s ide rajtunk kívül senkinek sincs bejárása. Csak akkor juthatunk hozzá, ha szakítunk végre a rossz beidegződéssel, hogy békességért kiáltva tehetetlenül hánykolódunk életünk háborgó felszínén ahelyett, hogy engednénk a mélység hívásának és önmagunkban lassan elmerülve farkasszemet néznénk saját félelmeinkkel. Öngyilkos vállalkozásnak tűnik, de nincs más út.

Ha a felszínen maradsz, önmagad felett lebegő és folyton idegen erők által korbácsolt hajótörött leszel. Ha azonban alámerülsz a mélybe. – ahová Isten hív –, eltűnsz ugyan a világ színpadáról, de a felszín alatti valósággal szembesülve mégis bölcs színpadmesterré válsz, aki nem elszenvedi, hanem értő módon átlátja és szemlélődve élvezi is az élet drámáját. A döntés joga a miénk: vagy vállaljuk, hogy a megismerés és a megértés ajándékával élve ártalmatlanná tesszük a bensőnkben háborgó sötét erőket – így békességre juthatunk önmagunkkal –, vagy pedig életünk végéig hánykolódunk kis lélekvesztőnkben sorsunk viharos tengerén és nem lesz, aki csendesebb vizekre vezessen minket.

A„csendesebb vizek” ugyanis nem kívül, hanem belül vannak. Meg kell értenünk, hogy a békesség sohasem a külső körülményeinkben fog először megmutatkozni, hanem a bensőnkben. Csakis a lelkünk mélyén megtalált békesség az, ami belőlünk kisugározva képes megváltoztatni a külső körülményeinket is.

„Boldogok a békességszerzők; mert őket Isten fiainak fogják hívni.” – mondja Jézus. Eltűnődőm, s keresem a konkrétumokat, hogy milyen tettekre válthatnánk mindennapi életünkben Mesterünknek ezeket a szavait. Mindnyájunk alapvető feladata, hogy hamis ábrándjainkat, megkötöző elvárásainkat és gyilkos ragaszkodásainkat elhagyva megszerezzük lelki békénket. Hiszen nyilvánvaló, hogy aki a kegyeskedő vallásosság leple alatt elnyomott belső konfliktusokat takargat, az legfeljebb nyájas szavakat mondhat a békéről, de békességszerzővé nem válhat. Mert a békesség a bennünk élő Teremtővel való harmónia, kegyelmi állapot, amit Isten az „élő vizek forrásaként” azokban a lelkekben fakaszt fel, akik állandóan keresik Őt. A békességet, a szív zavartalan nyugalmát nem lehet kiérdemelni, és nem lehet célja a teljesítményeire büszke emberi akarat erőfeszítéseinek sem. Ahogy a szerelmet, úgy a békességet sem lehet elhatározással megszerezni. A békesség előtt csak megnyílni lehet és engedni, hogy betöltsön, s hogy rajtunk lassan túláradva más lelkek háborgó tengerét is lecsillapítsa. Ez már a Szeretet műve.

Forrás: SzePi

Illyés Gyula: A tettes

1

Minden tárgy egy pici óra. Egy málnaszem éppúgy jelzi egy-egy nap elmúlását, akár

egy torony. Egy kenyérmorzsában éppúgy benne feszül az éjféltől éjfélig lejáró huszonnégyes egység, akár egy gondosan fölhúzott Omegá-ban. A kavicsban is rugó működik, csak erősebb járatú. Példa rá a márványszobor: évezredekig elketyeg, igaz, olyan halk ütemben, mely már csak szemmel követhető. Így is megállapíthatjuk, mégpedig évezredekre visszamenően percnyi pontossággal, mikor húzták föl egy Ramszesz vagy egy elfeledett Tang-Csin szobájában.

2

Az időnek tehát nincs lakása. A tárgyakban vonja meg magát. Semmiképp se másként, mint a kukac a cseresznyében, a szú a szemöldökfában. Azaz nem mint lakó, hanem mint élősdi.

Helyesbítünk. Idő önmagában nincs is; sose volt. Így sose lesz. Az idő a tárgyak betegsége. Róluk harapódzott át reánk élőkre. Minden ragály a frissen megfertőzöttek közt pusztít leghevenyebben. Van vajon remény, hogy valamikor (mint valaha rég) ellenállóbbak leszünk a fertőzéssel szemben? A különbség a tárgyak és az élők között: másképp védekeznek a rontás ellen.

A világűr csendjében – a teremtés elmebajos szótlanságában – mi emberek is csak ilyenféle időmérők: idő-ellenállók vagyunk, máris dicsérendő tartóssággal a túró és a piramisok között. Ez nem csüggesztő; bátorító. Hozzásegít annak a magányossági érzésnek a leküzdéséhez, ami az emberiségre szakadt – eddig föl nem mért pusztítást okozva – és szakad szünetlenül, hol hetes eső, hol világvégkezdő hegyomlás sötét óráit idézve tudatunkba mindazóta, amióta egy gyermeki hiedelem végleg eltűnt a képzelet zsinórpadlásán. Hogy mindezeket a rugókat valami atyai kéz húzza föl.

3

Atyánk nincs, ám testvérünk – velünk egysorsú – az rengeteg. Csak meg kell találnunk, ami rokonít. De önzetlenebbül, tágabban! Új helyezkedést kell keresnünk, új családkört? Nem; csak föl kell, el kell ismernünk újból régi jó rokonainkat, akiket hajdan letagadtunk holmi Zeuszok felé ácsingózva. Holott ők még a legjobb társaság számunkra ebben a hideg semmiben, ami az idő s ami – most már látjuk – mégis a legvalóságosabb haza. A legközösebb! Több benne a tanácsadónk, a kalauzunk, mint sejtettük valaha, annak a régi hiedelemnek a gőgjében. A világ testvéribb – népesebb –, mint föltételeztük. Hisz a szívünkben sem az idő jár. Hanem csak egy betegség. A ketyegő halál.

4

Ha a lélek főtulajdonsága, hogy örökidejűségre áhít mindennek, ami érzékelteti ezt az örök időt, köze van a lélekhez, ez csak természetes. Innen tekintve vajon ki győzi inkább az időt: Caligula-e, vagy a lova, vagy a tíz csöbör méreg, amit áldozataival az igényes császár megitatott, vagy éppenséggel áldozatai? Ennek akarata, annak okozója, amannak ereje az áldozatoknak rettegése volt.

Azzal jár, azaz hozzá tartozik, és attól jár, vagyis annak erejével mozog: a kettő közt a különbség nem csak a szótárban – minden nyelv szótárában – árnyalati. Valóságosan is. A vaj attól jár és azzal jár, sőt azzal jár le, hogy avasodik, az arc, hogy ráncosodik, a költészet, hogy ünnepi lesz, a szerelem, hogy beteljesedik s hálából el akar múlni.

A dobozban szikkadó cipőkrém épp oly viszonyban van a halhatatlansággal, mint a sarkcsillag. Más-más grádicson? Épp csak ebben – a dolgok, a tárgyak, a jelenségek viszonyában – kell rendet teremtenünk, s máris kezd alakulni egy új harmónia.

Rendet teremteni? Meglátni először is a rendet!

5

Tíz mondatban az olvasó elé helyezzük azt a legalább tízezer bölcseleti műböl fölterebélyesedett elméletet, a mind a mai napig a legésszerűbbet annak bizonyítására hogy van rend, azaz halhatatlanság. Hogy órarendszerünket személyes szándék húzta föl.

A tétel Szent Tamástól ered. Eszerint a tárgyakban végbemenő minden változás külső behatás eredménye. Minden behatás föltételez természetesen egy előző behatást. Ezek sorozata pedig szükségszerűen egy olyan változás-előidézőt tételeztet föl, amely úgy oka minden változásnak, hogy maga már nem változik. Nem lehet ez tehát sem afféle első szem a láncban, sem holmi időbeli kiindulópont. Mert hisz akkor is még az volna, mint a többi. Másfajta külsőből kell ezekre hatnia. A véges, változó, létrenden kívül pedig ilyen eredménnyel csak egy nem-véges egy nem változó ható- vagyis teremtő-erő működhet.

A falatnyi fagylalton át tehát, melynek lágy megroskadásán lenyelte előtt egy pillanatra megállt a szemünk, a Teremtő trónusához száguldhat a tekintet.

6

Magára adó, fölnőtt embert zavarba ejt bármily ilyen Első Atya későbbi fölfedezése. Mintha már férfikorba jutott törvénytelen gyermek ajtaján kopogtatna valaki éjszaka, viharban: Én nemzettelek!

Vagyis azért tartasz igényt a födélre, melyet én készítettem? Sőt azért akarsz ura lenni? Késő. Bárhonnan kerültem is ide, itt már én vagyok a gazda.

Rég többet tudva, mint te.

A társaimtól.

Rég nem tőled remélve védelmet.

A társaimtól.

A tárgyak közt foglalni megfelelő helyet nem lefele haladás a lépcsőn; nem lefokozás. Ez a szerénynek tetsző helyünkrehúzódás óriási térhódítás. Megvethetjük a lábunk; az alakítható sárban, e kemény talajon.

A továbbiakról legközelebb.

Eörsi István: A harmonikus élet receptje

Ha bánt valami,
szedj mélyről a tálból,
szedj még egyszer és menj,
légy máshol.

Tisztára törölt
szemüvegedet vedd le.
Megbékélt szemmel nézz
elhülyülő szemekbe.

Elviselhető lesz
az elviselhetetlen,
de nem lehetséges,
ami lehetetlen.

Mi elfogadhatatlan,
- mert a szív belefásul -
azt ne fogadd el, sőt
ne is vedd tudomásul.

Forrás: verspatika

Nyisd ki a szíved az öröm előtt!

Az évnek talán ez az egyetlen szaka, amikor egy pillanatra megállsz. Ennek van itt az ideje: a magadba nézésnek, a belső életnek. Segítünk.

Megdermed ilyenkor az idő. Olyan tökéletességben, mint a pókhálón megülő cseppek alakzata lehullás előtt. Egy mozdulat tönkre tudja tenni, de a tökéletes pillanat akkor is megvolt.

Ezt a pillanatot te is elő tudod állítani, ha lelassítasz, megállasz, és arra összpontosítasz, ami igazán fontos. Mindennél érzékenyebb ez a pár nap, szép karácsony ünnepe, épp a kontrasztok miatt - mert azokat rosszul tűri a lélek: a nagy nyüzsgés után az eseménytelenséget, a felfokozott várakozás után a beteljesülés kietlenségét. Mert mindig élményekre készülünk ilyenkor, euforikus együttlétekre, az erőfeszítéseink jutalmát várjuk. Hogy kitalálják szeretteink, mire vágyunk, hogy elengedetten teljenek az öröm órái. Miközben a boldogság és az öröm az élet ritka, kivételes pillanatai közé tartozik, és nem szerepel a naptár piros betűs ünnepei közt. Vagy megtisztel minket, vagy nem.

A legtöbb, amit tehetsz, ha elereszted az elvásáraidat, és csakis egyet keresel december végén: a magad lelki békességét. Ebben szeretnénk segíteni az alábbi a gondolatokkal.

“Gyűjtjük az adatokat, dolgokat, embereket, ötleteket, “mélyenszántó tapasztalatokat”, anélkül, hogy megértenénk lényegüket… De néha eljönnek más idők is. Amikor megálljt parancsolunk magunknak.
Nyugodtan elüldögélünk valahol. Elveszünk egymásra rakódott emlékeink halma alatt. Figyelünk, és meghalljuk, amint egy másik világ halk szellői susogni kezdenek.” (James Carroll)

“Ha én ördög lennék, és kapnék egy megbízást egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék. Gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a történéseket, az érzelmi hatásokat, és mint tehetséges Sátán, pörgetni kezdeném a világot. És addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élmény-feldolgozási képességét, az emocionális teherbírását. Amíg minden tönkre nem megy.”
(Popper Péter: “Miért siettél, ha elmaradtál?”…)

“Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.” (Anthony de Mello)

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”
(Marcus Aurelius - Rossz érzések ellenszere)

“Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit… Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.
De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”
(Márai Sándor: Füves könyv - Az egyezkedésről; Arról, hogy a szívünkkel is kell élni)

“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”
(Márai Sándor: Ég és Föld)

“Soha nem érthetem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
(Márai Sándor: Füves könyv - Az emlékekről és a csodálatosról)

“A megpróbáltatásban csak a legelszántabb bátorság segít. A lélek élvezi a bátorságot, és elfelejti, hogy töprengjen a bajon.”
(Stendhal)

“Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.”
(Seneca)

“Félelmetes állapot a magány. Jézus legelkeseredettebb szavait is ez váltja ki, az elhagyatottság. “Uram, Uram, miért hagytál el engem!” - ezzel a kiáltással élte át talán a legmélyebben az emberi természet fájdalmát és veszélyeit. Nem ismerte ugyan az unalom, a szomorúság elősivatagait, de átélte a magány legriasztóbb fájdalmát, s ő, aki minden szenvedést magára vett, ezt az egyet elviselhetetlennek találta. S valóban: a valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan büntetlenül és bűntelenül. Különös, hogy a krízis és a megoldás legtöbbször mennyire egybeesik, milyen szoros drámai kapcsolatot tart egymással. A kór és a gyógyítás szavai szinte azonosak. Magányosak lettünk - mert nem tudunk magányosak lenni. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy az ember, ki a külsőségeket, a kinti ingereket hajszolta, eltompult, s elvesztette belső fogékonyságát, hallását a csendre, képességét az elmélyülésre. Elfelejtett befele fordulni. S ezzel egyidejűleg vesztette el másik képességét is, nyitottságát a világ, a többi ember felé.
(Pilinszky János)

“Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!” (Müller Péter)

Mihalicz Csilla