Napóleon és Canova

.

Paolina Borghese szobra

Ritkaság, hogy az ország uralkodója elől menekülnie kell egy művésznek. Még Hans Holbeinnek, a hatalmas, kegyetlen, hirtelen haragú VIII. Henrik udvari festőjének sem esett baja, pedig sorra örökítette meg az uralkodó feleségeit és nem mindegyik mű tetszett a királynak. Napóleon elől viszont menekülnie kellett Canovának, kora legnagyobb szobrászának.
   Antonio Canova (1757-1822) csodálatos szobrokat alkotott, már 23 éves korában évi 300 arany líra jövedelmet biztosított számára a velencei dózse. Napóleonhoz, Franciaország első konzuljához is eljutott a híre és megbízta Lujza nővére szobrának elkészítésével. A honoráriummal kapcsolatban valamilyen vita támadhatott köztük. Amikor Napóleon elfoglalta a Velencei Köztársaságot, Canova Bécsbe menekült, félve a bosszútól.

   Később a császár megbékélt, több szobrot is rendelt tőle, a csodálatos  Ámor és Psyché jelenleg a Louvre-ban látható. Készített szobrot Napóleonról, Letiziáról (a császár anyja), Egyes művészettörténészek szerint leghíresebb műve Paolina Borghese szobra.   (Maria Paolina Bonaparte, Napóleon testvére, Borghese herceg felesége). Az asszonyt Vénuszként, a szerelem istennőjeként ábrázolta. Tény, hogy a csinos kistestvér ledér viselkedésével megbotránkoztatta a francia udvart, egy időre ki is tiltotta onnan a császár. Később megbocsátott, Elba szigetére is elkísérhette.
   A szobor a római Villa Borghese-ben van, pontosabban a park múzeumában. Festményei, szobrai, vetekszenek a világ nagy múzeumainak kincseivel. Rómába járva érdemes egy teljes napot rászánni a Borghese-parkra és a Galériára. Még csónakázhatunk is a mesterséges tóban. (Belépőjegy csak elővételben kapható.)
   A Paolínáról faragott fehér márvány portrészobor gyönyörű és tökéletes, bár az alak beállítása színpadias, a drapériák elhelyezése mesterkélt. Csak az empire heverő és a heverőt borító terítő realisztikus. Ezzel együtt csatlakozom azokhoz a szakértőkhöz, akik az alkotást Canova leghíresebb művének tartják. A francia állam kísérletet tett a megvásárlására, sikertelenül.
  Eisenstadtban (Kismarton, Ausztria), az Esterházy-kastély egyik kerti épületében, a Leopoldina-templomban található Canova egyik alkotása, Esterházy Leopoldina carrarai márványból faragott szobra.

Láng Róbert - EuroAstra
 

Idővándorok a Műcsarnokban

Jószay Zsolt szobrai kiállítás nyílik 2016. augusztus 3-án a Műcsarnok#Box-ban. Miféle figurák Jószay Zsolt szobrai? Honnan jöttek és hová tartanak? Ősi kultúrák és a görögség, afrikai, egyiptomi tradíció, trecento ízek és korszerű, nagyon is időszerű erkölcsi háttér.

 
Igaz valamennyi, és egyik sem az. Ezek a különös emberek az idő dimenzióban élnek. Ott sétálnak Mezopotámiában, az egyiptomi Harmadik Birodalomban, s talán itt jártak tegnap délután. Az elveszett aranykort keresik, s alighanem hamarabb lelnek rá, mint e lehangoló századvég megfáradt embere.

A művész visszafogott fogalmazásmódja miatt a legkisebb mozdulat is kiemelt hangsúlyt kap. A szobrok semmibe néző tekintete, lehunyt szemhéja a végtelenség érzetét kelti.
 A finom ívekben hajló nyak az arcra vezeti a tekintet.
Teremtmények ők, mint a jeles finn író, Mika Waltari regényhőse, Szinuhe, aki azt mondja: „Szemem előtt [...] nem történt semmi új, ami pedig az előtt megtörtént, megtörténik a jövőben is. Akik utánam jönnek, ugyanolyanok lesznek, mint akik előttem éltek."

„Jószay Zsolt szobrai nem gyakorlatiasak, de szépek, határozottan képviselik véleményét a világból, melynek megmenthetőségében - mást nem lehet tenni - reménykedik."          
„Többnyire csak akkor nyúl az anyaghoz, ha arra belső késztetést érez. Izgalma, feszültsége akkor tud feloldódni, ha megtalálja a fejet, kezd kibontakozni az arc. E ponttól kezd megoldódni a szobor. A fej és a test közötti korrelatív viszony nyilvánvaló. A test állapotjelző, konkrét és materiális, a fej kifejező és ezoterikus."
Részlet Hann Ferenc: Jószay Zsolt című könyvéből (Kortárs magyar képzőművészek, Budapest, 2001).
S amit maga az író fűz hozzá mindehhez, pontosan fedi a szobrász szándékait: „Minden emberi lénynek szüksége van az életben olyan valamire, ami szép, ami nem gyakorlati."

Jószay Zsolt (1951, Szolnok) szobrász, érmész.
1974-ben szerzett földrajz-rajz szakos diplomát Egerben, a Tanárképző Főiskolán, mesterei Blaskó János és Seres János voltak. 1979-től rajzot tanít Miskolcon általános és középiskolákban. 1992-től 2005-ig a Gábor Áron Szakközépiskola és Művészeti Középiskola művészeti tagozatának alapító tanáraként a szobrász szakot vezette, és rajzot, mintázást tanított. 1984-től vesz részt csoportos és egyéni kiállításokon. 1987-től a Művészeti Alapnak, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1991-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagja, továbbá a Magyar Szobrász Társaságnak, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának, a Szolnoki Képzőművészeti Társaságnak, és a T-ART Alapítványnak is tagja. Számos elismerést, köztük Kondor Béla-díjat kapott (2001). Köztéri művei elsősorban Miskolcon és régiójában valósultak meg. Művei több hazai közgyűjteményben is láthatók. Legutóbbi egyéni kiállítását a miskolci Herman Ottó Múzeumban rendezte 2011-ben. Miskolcon él.

2016. augusztus 3-szeptember 11.
Idővándorok a Műcsarnokban - Jószay Zsolt szobrai
Műcsarnok#Box

http://www.mucsarnok.hu
 

Két szobor újra a Budai Várban: a Libatolvaj és Hauszmann szobra

A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Vármúzeumában 70 év múltán két különleges darabot állítottak fel ismét - jelentette be dr. Farbaky Péter főigazgató. Az egyik Jankovits Gyula Libatolvaj című, a másik Hauszmann Alajos márvány mellszobra. 

Jankovits Gyula (1865-1932) Libatolvaj című bájos szobrámak hosszú története van, pedig csupán 115 éves, de a 20. századi magyar történelem viharainak még az örökéletű márvány sem tudott ellenállni. Az alkotó az Iparrajziskola után az Iparművészeti Iskolát látogatta, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt, amikor a budapesti Műcsarnok 1891-es karácsonyi kiállításán bemutatták a Libatolvajt. A király, I. Ferenc József megvásárolta a szobrot a budai királyi palota számára. Ybl Lajos várkapitány1896-ban javasolta, hogy a gipszmintát faragják ki márványból. Jankovits talapzatot is készített hozzá, így küldték el Carrarába, a Paolo Tirscornia céghez, amely 5600 forintért elvállalta a munkát a művész részvétele mellett. 1898-ban a szobrot felállították a krisztinavárosi szárny első emeleti pihenőjében. A Libatolvaj 1911-ig ott állt, majd áthelyezték az északi szárny előcsarnokába, ugyanis a helyére Stróbl Alajos Iustitia-szobra került. A második világháború pusztítását a palota és a szobrok sem úszták meg: a Libatolvaj súlyosan megsérült. A fiú feje, egyik lábszára, a két liba feje és lábai letörtek, eltűntek. A szobor sokáig pihent a Szent György téri tárolóban, s onnan került a Budapest Galéria Lajos utcai kertjébe.

A mű restaurálását a Képzőművészeti Egyetem szoborrestaurátor tanszékén Agárdi Fanni végezte el 2014-2015-ben Káldi Richárd és Szemerey-Kiss Balázs vezetésével. „Szoborrestaurálást nem lehet tanítani elméletben, csak 'élesben'" - számolt be munkájáról Agárdi Fanni. A kalcitos márványszobor maradványait mikroszkóppal, UV-felvételeken vizsgálták. Korom-, fém- és zöld zuzmó szennyeződéseket találtak rajta. Desztillált vizes pakolással 'gyógyították', korróziótól mentesítették, majd a szilikonos negatívokkal végzett mintavétel után gipsszel kiöntötték, pótolták a hiányzó fejeket, lábakat. Végül a csiszolás és a patinázás során ma tökéletes látványt nyújt a szépséges mű.
Jankovits Gyula a 19. század jelentős alkotójaként emlékművek, egyházi szobrok, épületplasztikák révén szerzett hírnevet. Műveit őrzik az Országház épületének királyszobrai és a Kerepesi úti temető.síremlékei. Ő készítette 1902-ben a Szent Gellért-szobrot, 1905-ben Jókai Mór mellszobrát a Svábhegyen (Eötvös út), Szarvas Gábor és Salamon Ferenc érc mellszobrait a Magyar Tudományos Akadémia székháza előtti Széchenyi István téren, valamint Szent Asztrik szobrát Pannonhalmán.  

A BTM Vármúzeumának első emeleti előterében szintén helyet kapott Hauszmann Alajos nemrég előkerült mellszobra, amelyet a Paolo Triscornia di Ferdinando cég 1905 és 1910 között faragott Carrarában. A céget Paolo Triscornia (1757-1833) szobrász alapította Carrarában, ahol márványbányát bérelt. Nemcsak márványt forgalmazott, hanem szobrászati munkákat is vállalt. A budai királyi palota több szobrot rendelt carrarai cégtől. Szokott módszer volt, hogy a magyar szobrászok gipsz- vagy agyagmintáját a carrarai Triscornia cég faragta ki márványból - a magyar művész helyszíni felügyeletével és jóváhagyásával, utána fizették ki az árát. Hauszmann Alajos, a budai királyi palota építője több munkát rendelt a Triscorniától, ezért a cég valószínűleg hálából készítette el az építész mellszobrát. A büszt hátuljára aranyozott betűkkel vésték a feliratot: In segno di Rispetto, Paolo Triscornia di F.o., azaz: Tisztelete jeléül  Paolo Triscornia di F.o. A Hauszmann-szobrot Vecsei Ádám találta meg. A 20. század elejének híres fémművese, Jungfer Gyula szintén készített szobrot Hauszmann Alajosról.

Hauszmann Alajos építész a mai Budapest városképének - Ybl Miklós után - legfőbb formálója volt a historizmus jegyében. Hauszmann kőműves segédből lett építész, tervező, egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1864-től a József Műegyetemet látogatta, 1866-tól Berlinben tanult (Lechner Ödönnel együtt), 1869-70-ben Olaszországban tanulmányozta a reneszánsz építészetet. Ybl Miklós halála után, 1891-ben őt hívták meg a budai királyi palota építésének vezetésére. A korabeli kritika nem mindig dicsérte. Idézzük a Nyugat XIX (12). számából Elek Artúr véleményét: elrontotta a Várhegy sziluettjét, „nincsen benne monumentális erő és hogy képzelete is szegényes".
Hauszmann nevéhez fűződik a New York-palota, a Kúria (most Néprajzi Múzeum), a Várkert és a Várkert Bazár tervezésén kívül Szombathely, Balatonfüred, Kolozsvár, Nagyvárad középületeinek jó része és számos vidéki kastély építése is.

A BTM és a Magyar Képzőművészeti Egyetem együttműködésében az egykori királyi palota tróntermének leválasztott faliképeit és a Fővárosi Képtár barokk festményeit is restaurálják. Példaképpen bemutattak az egyetem (csak itt van restaurátor-képzés!) restaurátor műhelyében elkészült munkákat. Az egyik Warschag Jakab 1840 körül a Friedl Cukrászda cégérének készült, fatáblára festett Flóra című műve. A kép árkádiai nyugalmat sugároz a felújítás után, előtte pedig alig kivehető, homályos alakot mutatott virágokkal. A másik Schöfl Károly József (1776-1851) festménye Szűz Máriáról. Solymáron készült a helyi templom számára. A háború óta bombarepeszek nyomait viselte. A harmadik Vizenz Fischer 1777-es keltezésű falképe, amely egykor a királyi palotát díszítette. A sérülések miatt öt darabban kellett restaurálásra elszállítani. Most kiderült, hogy már átfestett kép volt. Egy másik kép a Kiscelli Múzeumból az orvosi fakultás allegóriájával, benne Hippokratész monokróm büsztjével, középen nagyobb hiánnyal rendelkezik.
Itt felhívjuk a látogatók figyelmét a BTM egyik állandó, rendkívül gazdag kiállítására: A királyi palota - a kultúra vára: a Budavári Palota története 1868-tól napjainkig címmel. Erről is hamarosan beszámolunk.

Dobi Ildikó - EroAstra
 

Auguste Rodin

1917. november 17-én halt meg Auguste Rodin

„Elsősorban ember légy, s csak aztán művész.”

„Még azokban a munkáimban is, amelyekben a cselekvés, a mozgás a legkevésbé sem hangsúlyos, mindig kerestem a módját, hogy valamely mozdulatot fejezzek ki; a teljes nyugalmat elvétve ábrázoltam. Mindig azon igyekeztem, hogy az érzelmeket az izmok mozgásán keresztül jelenítsem meg... Élet nélkül nem létezik művészet.” Auguste Rodin

Rodin sok évig díszítőszobrászként, kőfaragó segédként dolgozott, mielőtt elismert szobrászművész vált volna belőle (és háromszor utasították el a Szépművészeti Akadémiára benyújtott felvételi kérelmét). Ekkor viszont már olyan élethű, érzelmekkel teli szobrokat alkotott, amelyek miatt megkérdőjelezték, valóban ő maga alkotta-e ezeket a műveket.

„Nem akadémikus pózokat örökített meg; az ő modelljei szabadon sétáltak fel és alá a műtermében. A karcsú, izmos férfit ábrázoló remekműve, Az érckorszak egyesekben csodálatot, míg másokban gyanakvást váltott ki. Az alkotás annyira tökéletes volt, hogy botránykővé vált, mivel Rodint azzal vádolták, hogy közvetlenül a modell testéről készített gipszöntvényt – elterjedt eljárás volt ez abban az időben, de semmiképpen sem méltó egy szobrászhoz.

Rodin tisztázni akarta magát a vád alól. Ezért bemutatta a mezítelen modelljéről, Auguste Neyt utászról készített fotóit. Erőfeszítése azonban hiábavaló volt, a párizsi Szalon zsűrije figyelemre sem méltatta őket. Végül mégis sikerült a gyanút eloszlatni, mert egy kiváló kollégája, Carrier-Belleuse tanúskodott mellette. Ártatlanságának bebizonyosodása növelte hírnevét. Már nem volt többé kőfaragó, igazi szobrász lett belőle.” Hogy még inkább visszavágjon vádlóinak, A Prédikáló Keresztelő Szent János című szobrát néhány évvel később már az életnagyságúnál nagyobbra méretezve készítette el.

A calais-i polgárok

Olyan egyedi, nagy hatású, világhírű műveket alkotott, mint például A Pokol kapuja: Dante Isteni Színjátékából kiindulva kezdett neki 1880-ban az Iparművészeti Múzeum kapujának elkészítéséhez (1917-ben meghalt a művész, így a kapu befejezetlen maradt). Ehhez a műhöz Rodin több alakot önmagában is elkészített – ilyen volt A Gondolkodó (1880) is: „Ami megkülönbözteti Rodin alkotását az előképeitől, az annak az erőfeszítésnek a kifejezése, amelyet a gondolkodás jelent, és a művész az alak minden izomzatát ennek a koncentrációnak a megjelenítése érdekében formázza meg, olyannyira, hogy a gondolkodás érzékelhetővé, szinte tapinthatóvá válik.”

Első nagy csoportkompozíciója A calaisi polgárok volt, de alkotott Victor Hugonak és Balzacnak is emlékművet. „Rodin számára a szerelmespárok ábrázolása kimeríthetetlen téma volt” – egyik legismertebb szobra, A csók (1886) „az erotikus művészet szimbólumává vált”.


Forrás: Néret, G.: Auguste Rodin. Vince K., 2004, 11., 35., 60. és 66. o.)

Aktszobor kiállítás a Nemzeti Galériában

Aktszobrok a századfordulóról. A Magyar Nemzeti Galéria 19-20. századi állandó kiállításának új kabinetje

Október 9-én új állandó kiállítás nyílt a Nemzeti Galériában. A gyűjteményükben őrzött márvány aktszobrokból mutatnak be válogatást, köztük több olyan szobrot is, mely korábban hosszú ideig nem volt látható.

A német nyelvből átvett akt szó jelentése: „tett", „cselekedet". Művészeti kifejezésként eredetileg a meztelen vagy felöltözött modell figurájának, tartásának, mozdulatának tanulmányszerű ábrázolását jelölte, majd fokozatosan vált a ruhátlan emberi test megjelölésévé. Az akt megalkotásához a középkorban is modellt használtak, eleinte a női akthoz is férfi modellt. A női modell alkalmazása 1500 után vált általánossá. A magyar művészeti oktatásban még az 1890-es években sem terjedt el a meztelen modell után való rajzolás, pedig a franciaországi akadémiákon ekkor ez már általános gyakorlat volt. Beck Ö. Fülöp, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Ligeti Miklós, Moiret Ödön, Róna József és Sződy Szilárd 1890-1920 között készült aktszobrai mind egy-egy jellegzetes aktábrázolás-típust képviselnek.

Újdonság a Galériában, hogy egy kiállítótérben csak szobrokat helyezzenek el. Igaz, mindössze tíz szoborról van szó - mondta el a bemutatón dr. Szeifert Judit, a Galéria Szoborosztályának vezetője, a kiállítás rendezője. Az akt a kiállítás-látogatók egyik kedvelt témája, ugyanakkor arra is jó példa, hogy mennyi különböző szándék kifejezésére alkalmas. Valamennyi szobor fehér márványból készült, amire általában azt gondolnánk, hogy egységes anyag. Ám gyorsan kiderül; igencsak változatos. Van hófehér, különféle, zöldes, szürkés erezetű, kristályosabb szerkezetű. A szobrok a századforduló idején készültek. Az 1890-es évek elejétől az 1920 évek közepéig terjedő időszakot ölelik fel.

A tárlaton bemutatott mintegy negyedszázados időszakban még egymás mellett éltek a historizáló-antikizáló és a modern törekvések. Mindegyik felfogásra található példa a kiállított tanulmány jellegű, illetve allegorikus vagy szimbolikus aktszobrok között. A századvég szobrászatának legjelentősebb megújítója Auguste Rodin (1840-1917), akitől a budapesti Szépművészeti Múzeum már 1900 körül vásárolt műveket. A bemutatott magyar szobrászati alkotások egy részén is érzékelhető a francia mester hatása. Ez utóbbi különösen Ligeti Miklós alkotásaira jellemző, akinek négy szobra is látható ezen a kiállításon.

A maga korában rendkívül sikeres szobrásznak számító Ligeti Miklós a hivatalos megbízásokkor gyakran engedni kényszerült a megrendelői elképzeléseknek. Ezzel szemben a saját kedvtelésére készített munkáit kötetlenül alkothatta meg. Szalonplasztikája mindezidáig a raktárban volt és erre a kiállításra restaurálták, csakúgy, mint az összes, most bemutatott márványszobrot. Érdekessége, hogy az iparművészet és a képzőművészet határmezsgyéjén helyezkedik el. Kétféle anyagból készült, a fehér márványt a művész bronzzal ötvözte. A bronz almafa üreges részében egykor vezetékek is húzódtak és világító, apró piros villanykörték keltették az almák képzetét. Sajnos ez most már nem látható.

A mitológiai témák feldolgozását mutatja az 1910-ben készült Születő Vénusz, Moiret Ödön alkotása. A Venus Anadyomene, a „tengerből kiemelkedő" Aphrodité ókori eredetű ikonográfiai típusa. Az istennő születésének történetét Hérodotosz meséli el. Moiret szakít a Botticelli óta megszokott ábrázolással, ahol az istennő diadalmasan, a kagylón állva jelenik meg és Aphroditét ébredező, nyújtózkodó nőalakként, valóban mintegy születése pillanatában értelmezi. A legszokatlanabb maga a kompozíció, alig találni példát arra, hogy Vénusz ülve jelenjen meg. Elképzelhető, hogy Moiret a szerelemistennő egy másik ókori ikonográfiai típusát, az úgynevezett kuporgó Aphroditét vette alapul, ami egyes vélemények szerint ugyancsak a megszülető Vénuszt jeleníti meg.

Művészetében a különböző világhoz tartozó szereplők jelképes találkozásának egyik legjelentősebb példája a Szerelem című alkotása, melyet elkészülte után egy évvel vásárolt meg a magyar állam. A márványba faragott kétalakos kompozíción a hullámok által partra dobott fekvő nimfa fölé meztelen ifjú hajol és csókjaival halmozza el a halfarkú lányt. Ligetit a fantáziavilág csodás lényeinek megjelenítése a 20. század első két évtizedében foglalkoztatta, később a szimbolista-szecessziós tematika és nyelvezet általános háttérbe szorulásával az ő művészete is más irányba haladt tovább.

A kiállított tíz szoborból hat még soha nem szerepelt állandó kiállításon, Kisfaludy Reggel című szobra pedig az elmúlt két évben nem volt látható. Kisfaludy Stróbl Zsigmond a budapesti Művészházban 1909-ben rendezett kiállítása után vált elismertté. Az első Világháború viszontagságait és a Tanácsköztársaság leverését követő időkben nehezen talált újra önmagára. A gondok elöl menekülve mintázta női márványszobrait, ezek sorába illeszkedik a Reggel. Kisméretű példányát 1924-ben faragta és egy reprodukciója megjelent a Studio című angol nyelvű lapban. William Randolph Hearst, korának amerikai médiamágnása ennek hatására rendelte meg a szobor életnagyságú változatát. A kiállításon annak másodpéldánya látható.

Helyszín: B épület, I. emelet

www.mng.hu

Révay András: EuroAstra

Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész

Szakmai önéletrajz

Édesszüleim, Józsa János és Julianna, Európa-szerte ismert, neves korondi keramikus népművészek harmadik gyermekeként, Székelyudvarhelyen születtem. Az elemit Korondon, a középiskolát Székelyudvarhelyen végeztem el. Érettségi után, okleveles egészségügyi szakdolgozóként, másfél évig az udvarhelyi kórházban dolgoztam. Szüleim műhelyében volt második iskolapadom. Első kisplasztikámat, egy keresztfára boruló öregasszonyt „Szeretet” címmel, 11 évesen mintáztam. 1994. augusztus 15-én áttelepültem Magyarországra. A Szent

Margit Kórház szociális szervezőjeként dolgoztam. 1997-ben kaptam meg a magyar állampolgárságot. Ugyanekkor kezdtem el tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar művészettörténet szakán, amelyet 2002-ben dicsérettel fejeztem be.
2004-ben Tiszta Forrás címmel nyílt meg a műveimet és szüleim korondi kerámia tárgyait bemutató kisgalériám a Budai Vár Fortuna Udvarában. 2013 decemberében ezt megszüntetve új és nagyobb helyszínen, Budapest belvárosában, méltó körülmények közt megnyílt az állandó kiállításom a Józsa Judit Galériában, amely a Józsa Judit Művészeti Alapítványnak is otthona.
Budapesti első bemutatkozásom óta, 1995-től már közel kétszáz egyéni és csoportos kiállításom volt, alkotásaim eljutottak a tengeren túlra, az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába is.
   
   
2009-ben a Magyar Kultúra Lovagja megtisztelő címet, 2010-ben a Női Esélyegyenlőségért díjat, míg 2012-ben a Világ Magyarságáért Művészeti díjat vehettem át.
Nemzettudatom társadalmi szerepvállalásaimban és művészi munkámban egyaránt megnyilvánul. Művészettörténészi ismereteimre alapozva, határozott célom, hogy olyan témákat dolgozzak fel évente megújuló tárlataimban, amelyekre addig nem, vagy csak elvétve került sor a magyar képzőművészetben, különösen a szobrászatban. Kiállításaimmal nemcsak esztétikai élményt szeretnék nyújtani a szellemi-lelki értékekre fogékony látogatónak, hanem egyúttal történelmet, művelődéstörténetet, asszociációs látást is.
Terrakotta kisplasztikáim a földfestékes pasztellszínűek a magyar népi életképeket, kihalófélben lévő népi mesterségeket, az archaikusan patinázottak a magyar honfoglalás alakjait a vezérektől, a korabeli mesterségeken át a táltosokig, az Árpád-házi szentek alakjait, a magyar nagyasszonyokat és a magyar irodalom kiemelkedő személyiségeinek múzsáit mutatják be. A tenger ihlette naturália - szobraim sajátos magán mitológiát jelenítenek meg, így az egyik legrégebbi művészeti ágnak számító kerámiaművészetben sikerült új műfajt teremtenem. Népmeséink hőseinek és mese-elemeinek az értelmezésével, magyarázataival a feledés fátylát lebbentettem fel a magyar népmese ősi világképéről, ősvallásáról a Magyar mesevilág című kiállítási anyagban. A magyarság kultikus-szakrális, búsuló-mulató, érzelmekkel teli, világhírű táncait a Magyar táncok című sorozatom alakjaiban, 2009-ben dolgoztam fel.
2010-ben folytattam nemzetünk magyar nagyasszonyainak sorát. Tizenhárom évnyi kutatómunka után, ma már történelmünk kiemelkedő személyiségű asszonyai közül – három kiállítási anyagban, Emesétől Tóth Ilonáig – eddig 59 csodálatos teremtést mutattam be.
Társadalmunk alapja és a magyar örökség örököse a Magyar család, e nagyméretű, csaknem életnagyságú kompozíciót, 2011-ben a Család évében, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templom keresztelőkápolnájának adományoztam.
A magyar nemzet örökségét felölelő nagy tematikus kiállításom első része, Magyar Örökség I. címmel, 2012-ben került megrendezésre. Megfogalmazódott bennem az a kérdés, hogy milyenek vagyunk mi, magyarok, milyen erényekkel rendelkezünk, mire lehetünk büszkék és mi is a magyar örökség. Így az erkölcsi alapjainktól indultam el és az ún. erénykatalógusom kompozícióival – csomoros nyárfára komponált áttört domborművek – új műfaj és egyfajta magyar ikonográfia született. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Jókai Anna, a magyar irodalom nagyasszonya lett a névadója e műveknek, a hondaláknak!
Szeretném, ha minden alkotásom „dalát”, mondandóját örömről, bánatról, szépségről, szeretetről, emberségről, magyarságról megértenék és szívükbe zárnák!

    Józsa Judit

Műteremlakás: 1085 Bp. Stáhly u. 15. III./1.
Tel: 06 1 338 4648/ 00 36 30 9 714850
    Józsa Judit Galéria

1053 Bp. Városház u.1.
Tel: 06 1 951 7334
Honlap: www.jozsajudit.hu