Kommunikáció és kultúra

Minden élőlény alapvető célja maga az élet, és annak folyamatossága, amikor is nemzedékek váltják egymást az "örökkévalóság reményében”. Az ember is ilyen élőlény, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy neki van "történelme és kultúrája”, és mint társas lény kommunikáció nélkül nem létezhet. Ma már aligha vitatja valaki is, hogy ez (a kommunikáció) a kultúra alapja. Az ember tehát miközben része a természet világának, mindennapjait egy primer társadalmi csoportban élte le, vagy éli ma is, amelyben "face to face”(szemtől szemben)kommunikál környezetével. Íjmódon egy-egy közösség jelrendszere közvetlenül vagy közvetve egyszersmind a múlt, a jelen és a jövendő is.
Tekintsük át a múltat!

1. A szóbeliség kora(?-Kr.u. 8-9.század).
Az ember, tehát mint mondottuk, társadalmi és természeti közegben él. Itt építi ki kapcsolatrendszerét, és ami az idő rostáján ebből fennmarad az állandósul, viszonylag szilárd keretként működik az élet folyamán. Minden nép a szóbeliség korában lép be a történelembe, esetünkben azonban ennek a kezdete homályba vész. Sok jel arra mutat, hogy a magyar nyelv az alapnyelvek kialakulása előtti állapotokat híven megőrizte, "tág teret nyitva a képzelőerőknek”, ezért már önmagában is világörökség lehetne. Az a földrajzi-ökológiai tér, ahol ez a közösség évezredeket élt meg, valahol ott keresendő, ahol az uráliak, az altájiak, az indoeurópaik és a szibériai népek ősei tartós kapcsolatban voltak egymással. Akár egyidejűleg, akár szoros időrendben. Ami pedig a földrajzi vonásokat illeti, bátran állíthatjuk, hogy "zord” klímájú; fás, füves, ingoványos térség volt, amelynek lakói életében fontos szerepe volt a fának, a fémeknek és a prémeknek. (Lásd a vonatkozó ősi szókincsünket !) - (1.).

Társadalmi közeg

Az a kisközösség, amelyben az ember az életét elkezdi a család, azaz: a HÁZ(házas,haza). A ház a család honja. Aki házasodik családot alapít. Ennek a közösségnek tagjai a vérei és akiket befogad, ők alkotják a családfő háza népét. A magyar nyelv a régiségben legtöbb szót a férj és a fele(ség) jelölésére alkalmazott. A férj apa, atya, akinek társa, azaz a fele a neje(arája). Ő a gyermekek anyja. A gyermekek apámnak, anyámnak szólítják őket. A nagyszülők pedig anyai ágról az apát vőmnek, vejemnek, apai ágról az anyát pedig menyemnek nevezik. Ebből világosan látszik, hogy a nagyszülők még különbséget tettek a két ág között, de az új házasok mindkét ági szülőt ipamnak(apósnak), illetve napamnak(anyósnak) nevezték. Egyébként a felmenők felsőbb fokán már nincsenek egységes elnevezések. Hívták őket szülék, öregszülék, nagyszülők, jobb apa(bopó), jobb anya(bonyó) néven egyaránt. A következő fokon drasztikusan csökken az elnevezések száma: ük, ős. A háznépen belül megkülönböztető szempont volt a a gyermekek neme és életkora. Eszerint beszéltek fiúról és lányról, bár a fi, fiú szónak "utód, sarj”értelme is volt. Az idősebbek szemszögéből a fiatalabb testvért öcsnek, illetve húgnak nevezték. A fiatalabbak pedig nénémnek, illetve bátyámnak szólították az idősebbeket. Ugyanúgy, mint az oldalági rokonaikat. Meg kell jegyeznünk, hogy az oldalági rokonságban, függetlenül attól, hogy nő ági vagy apa ági volt, mindenkit nénémnek, bátyámnak szólítottak, aki idősebb volt náluk. De csak az oldalági rokonságban használták az ángy(ika) szót. Ami pedig a leszármaztatást illeti, ezt apai ágon követték, és csak a családok elágazásánál vették figyelembe az anyai ágot, megkülönböztetésként.

A háznál nagyobb közösség, amelynek tagjai közvetlenül, szinte naponta találkozhattak az a falu népe volt. A falu szó egyaránt jelentett települést és az ott élő közösséget is. Ősi alakja a FOLU(Talán a fal szóból ered, s ez esetben bekerített települést jelölt.) Összefüggésbe hozzák a folt, falka szavakkal. A falu vezetőjét folnagynak hívták (A bíró). A lakosság szerekben (Ezek önállósodhattak), vagy szegegben, végekben élhetett. Mivel egy-egy házcsoportban, illetve házsorban rokonok lakhattak, nem volt szükség a szomszéd, mint jogi fogalom jelölésére. A házakat kertek, terek, utak választották el egymástól. A közügyek intézése szerben folyt, ha megegyeztek szerzést tettek. A falu teljes jogú, felnőtt férfi tagját embernek nevezték. Több falu alkothatott egy nagyobb közösséget. Abban azonban nem lehetünk biztosak, hogy milyen formában. Talán egy-egy hatalmi központ köré tömörültek, amelynek a központjáról nevezték el a hozzátartozó közösséget. A központot pedig valamelyik kiemelkedő vezetőről, nagyról. Őseinknek kifejlett "Mi-tudatuk" volt. Saját magukat magyarnak nevezték, vagyis beszélő embernek. (Veres Péter) A nép szavunk kettős értelmű, jelenti a magyarok összességét, és az irányítottakat egyaránt. Amíg a nem szavunk vérrokon csoportot, fajtát és félét jelöl. Az ebből képzett nemes pedig erényes embert. Ebben a közösségben csak akkor működhettek eredményesen, ha volt egységes fogalomrendszerük, valamint ha a kereskedelem és a védelem dolgában együtt tudtak működni egymással. E fogalmakon és készségeken kívül összekapcsolta őket a hagyomány, a mondák és a dalok világa. A történelemből számos példát tudunk arra mondani, hogy egy nép faluszervezetekben élt, ilyenek voltak a volgai burtászok, a mordvinok, a csremiszek, és a kaukázusi alánok is. Talán volt egy olyan korábbi eredetmondánk, amelyik csak a magyar nép keletkezéséről szólt. Ez azonban már felismerhetetlenül beépülhetett az úgynevezett Csodaszarvas-mondába. Mindenesetre a "nyomokból” annyit megállapíthatunk, hogy "Hunor és Magor történetében” népnevekből alkottak személyneveket (Kézai, Kálti lejegyzése szerint, viszont Anonymus Gestájában a Mágóg személynévből lett népnév:Mágóg~Mágor.) Ősi hitvilágunk és világképünk legjobban az altáji és a közép-ázsiai népekéhez hasonlít, amint erre Berze-Nagy János már rámutatott(Világfa, Világ közepe, Boldoganya-kultusz, Napkultusz, Ló-kultusz, akárcsak a népzenénk legrégibb elemei.) Természetesen nem kicsinyítjük le az uráli párhuzamokat sem! Egyébként ezzel kapcsolatban is azt mondhatjuk, amit a nyelvünkről, hogy sok benne az olyan nyomjelző elem, amelyik arról árulkodik, hogy elődeink hagyták el legkésőbb az "uráli őshazát". A "rokoni" szálak tehát sokfelé vezetnek...

Kapcsolatok: házasság, kereskedelem, védelem.

A házasság

A csoportkapcsolatok kialakításában ebben a korban döntő szerepe van a házasságkötésnek. A rokoni közösségek kommunikációja is csak úgy képzelhető el, ha fogalomrendszerük folyamatosan egységesül, erkölcsi értékrendjükkel együtt. A valóságos és fiktív vérségi kötelékeknek évezredeken át közösség-összetartó ereje volt. Esetünkben a házasság egyenlő felek jelképes adásvételi aktusaként írható le. A férfi mint vevő, a nő mint eladandó fél szerepel a folyamatban. Az aráért vételárat fizetnek, a meny, vagyis az ara pedig hozza a "hozományát”. A meny(asszony) szavunkat a menyét szóból magyarázzák, egy menyét féle, a hermelin magyar neve: hölgy. Őshazánk térségében a prém volt a konvertibilis fizetési eszköz..

Kereskedelem

Amint arról szókincsünk ősi rétege is árulkodik, elődeink földműves és állattartó tevékenysége csekély, és kezdetleges lehetett, kivéve a lótartást. (Ló szavunk párhuzamai a csuvas, a kazah, és a kirgiz nyelvekben találhatók meg, de ott igáslovat jelentenek.) A fémművesség és a famegmunkálás szintje ezt már a legrégibb időkben meghaladhatta, és csupán csak sejthetjük, hogy ebben nagy szerepe volt az iráni kapcsolatoknak. Elsősorban a kereskedelem révén. Maga a kereskedői tevékenység is ilyen nyomokat őriz nyelvünkben. Aki keres, az jövedelmet képez (prémvadász). A kereskedő munkája irányulhat haszonra, vagy csupán a megélhetést biztosíthatja. Nem kell bizonygatnunk, hogy a tajga, a lombhullató erdők, az erdős-sztyeppe és a steppe népei szoros kapcsolatban éltek egymással. Közvetve vagy közvetlenül valamennyien kereskedtek a déli civilizációkkal (Kína, Khwarezm, Perzsia) Vonatkozó ősi szókincsünkbe tartozik az ár, áru, árus szavunk, valamint az ér, kincs. A sokadalomban adunk-veszünk és cserélünk. Ha ez mindkét fél megelégedésére történik, áldomást iszunk. Minden áru, és minden árus megannyi civilizációt hordoz, közvetít, ők a kultúrák ősi követei. Itt említjük meg, hogy a kereskedelem nem funkcionálhat számfogalmak nélkül. Ősi számrendszerünk több számrendszerből alakult ki, de a folyamatban meghatározó szerepe lehetett az indoiráni népeknek. Az egy szám az egész és a számsorban az első. De ugyanúgy a hetedhét is egész, csak hét elkülönülő részből áll. Eme logika alapján beszélünk harmad ról, illetve harmadfélről. Mi a 7 óra 30 percet fél nyolcnak mondjuk egymásközt. Számrendszerünkben a 7, a 10, a 20, a 100 és az 1000 neve indoiráni eredetű. Halovány nyomai vannak egy ötös, egy hetes számrendszernek is, egyébként azt mondjuk / olvassuk például, hogy tízen egy (11), vagyis a tízes kötegen van még egy(menyétprém).

Védelem

Az ember természetéből fakadó joga, hogy "életterét" mindenáron védje, ha azt veszély fenyegeti. A sikeres védelemhez gyakran nagyobb összefogásra van szükség, mint amilyenre egy primer csoport képes lehet. Ezért a kapcsolatrendszerekben fontos szerepe van a háborúknak. Gyakran a megélhetéshez szükséges javakat hadjáratokban kell beszerezniük. Például a nomádok nem vetették meg a javak ilyetén erőszakos cseréjét. A közösség fegyveres férfi csapatát hadnak nevezték,vezetőjét hadnagynak. A magyar hadszervezetben nyoma maradt az ötös és a tízes számrendszer kombinációjának. Még a 16. században is voltak tizedek, "ötvenedek", századok, "ötszázadok"és ezredek. Ami a fegyverzetet illeti, használhatták az íjat és a nyilat. A nyílvessző jelkép is. Rangot, hatalmat és családot is jelöl.(nyílföldek osztása)Volt késük, kardjuk-ezek végső soron iráni eredetű szavaink, esetleg fejszét is forgathattak a véres harcokban. Mindezekből az látszik, hogy a legrégibb időkben igen szorosan működhettek együtt indoiráni népekkel. Ha hasonlítani lehet egyáltalán elődeinket valamelyik ókori, ismertebb néphez, azt mondhatjuk, hogy legközelebb a Hérodotosz által leírt jürkákra emlékeztetnek. (Afféle lovas-prémvadász nép lehetett, legalább is a típusát illetően. A harcosok az egyszerű életnél többre becsülték a hősi halált. Ennek emlékét a regösök énekei őrizték meg..

Összegzés

Elődeink egy nyitott, "eurázsiai civilizációt" fejlesztettek ki. Ennek nyomai Dél-Szibéria és Közép-Ázsia határvidékére vezetnek, azonban a prém útján szoros kapcsolatban maradtak uráli nyelvrokonaikkal is. Primer és szekunder közösségeik évezredes hagyományokra épülve szilárd és mégis rugalmas kereteket adtak számukra a történelmi folyamatokban, ezért maradhattak fenn, mind a mai napig. Több gondot okoz az idõrend kérdése! Hipotézisünk szerint elődeink Kr.u.a 450-es években jelentek meg az Ural vidékén, a szavirok társaságában. (suvar~csuvas, csuvasos "jövevényszók", szávart népnevünk) (2.) A szavirok "őshazájának"Nyugat-Szibériát tartják. Innen a belső-ázsiai avarok űzték el őket a 450-es években. A 460-as évek elején a szavirok megtámadták az ogur, onogur és sarogur népeket, elfoglalták a Jajik folyó és az Etil folyam vidékét, majd 510 tájékán a Kaukázus előterében, a későbbi Kazária területén, alapítottak birodalmat. Az 550-es években birodalmukat megsemmisítik az őket üldöző avarok(a.m.várkony). A szabírok a perzsák szövetségesei voltak a Bizánc elleni háborúkban, az avarok pedig-alán közvetítéssel Bizánccal kötöttek szövetséget. A szabír nép természetesen nem semmisült meg, csupán szétszóródott. Egy részük Dél-Dagesztánba költözött, már részük a Kubán, a Terek és a Kuma folyók forrásvidékére. Az arab kútfők szerint a kazárok másik neve:szabir(>szuvar). Azt azonban nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy az Etil folyó mellékén élõ szuvarok már a 450-es évektől lakói a térségnek, vagy ők is a 8.század második felében költözte északra, a bolgárok, a barszilok és az eszkilek társaságában. (3.) (Az eszkil lehet, hogy kapcsolatba hozható azzal az izgil néppel, amelyik Kül-tegintől vereséget szenvedvén eltűnt a türkök látóköréből a 720-as években) A volgai szuvárokról Ibn Fadlan tudósít utoljára(922-23), amikor is fellázadtak Almus bolgár király ellen, mert nem akarták felvenni az izlám hitet, és "fejedelmükkel" együtt elmenekültek. Viszont a Volgai bolgár államban volt egy Szuvar nevű város, a Szamara folyó torkolatához közel. Utódaikat a csuvasukban látjuk, akik megőrizték pogány hitüket az orosz uralomig. (A csuvas népnév az arab írásban keletkezhetett rontott szóalak !)Szuvárokat említ még Abu Hamid granadai utazó a Volga partján Szakszinban(1150-es évek). Nem ismerjük pontosa a szabirokkal költöző magyarok sorsát! Talán két tömbben lakhattak már az 5-6.században. Az egyik haza a régi Baskirföldön volt, az eszkilek és a szuvarok társaságában, a másik pedig a Kaukázus előterében alán és onogur környezetben. Talán ennek a kapcsolatnak az emléke néhány szó az oszét és a szomszédos nyelvekben(kert,részeg), illetve a magyar nyelv alán jövevényszavai (asszony, híd, vért,verem). Vagy a perzsa eredetű vásár (vásárnap) és vám szavaink. Talán ekkor került nyelvünkbe a selyem, gyapot, és a bársony szó, amikor Kuvrat bolgár kagán birodalma felbomlott, a magyarok jelentős része az onogurokkal együtt a Kárpát-medencébe költözött több hullámban(677-744), és a 8. század végéig avar (uar et chunni) uralom alatt élt. Míg a baskíriai magyarok a 650-es évektől a 880-as évek végéig a kazárok "szövetségesei"voltak. Mindezek csupán ingatag alapokon nyugvó feltevések, mégis talán többek a délibábos álmoknál. Adatok híján minden lehetséges megoldást ki kell próbálnunk!Feltevéseinket tehát két irányba mozgatjuk, mígnem el nem jutunk a hétmagyar honfoglalásáig (889-907). A hétmagyar a hozzájuk csatlakozó kazárokkal(kovárok) "helyszűke"miatt indul a Kárpát-medencébe hont foglalni, mert Levédi fejedelemsége idején a földjükre telepítették a kazároktól vereséget szenvedő kangárokat. A két nép közötti háború a magyarok vereségével végzõdött. Ebben szerepe volt annak is, hogy a kagán tervei nem sikerültek a magyarokkal kapcsolatban. (Lásd Bíborbanszületett Konstantínusz DAI,38.fejezet.) - (4)Etelközben, vagyis az Etil folyó(Volga-Alsó-Don) vidékén csak néhány évig tartózkodhattak. Innen a kazár nyonyomásra, Álmos vezetésével –miután "vérszerződést kötöttek" - elindultak nyugatra, és csupán öt évig pihentek a Dnyeper-Al-Duna közén. Itt, mivel a bizánciakkal háborúzó bolgárokat hátba támadták, ezért a bolgárok és a besenyők arra kényszerítették őket, hogy a Kárpát-medencébe meneküljenek(894-896). Ekkor kezdődött a "két nép" újraegyesítése.

Útban az írásbeliség kialakulása felé

(9 -10 sz.)

Amikor a hétmagyar és a kabarok népe (Kabarok, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarián, Jenõ, Kér és Keszi nemek) megérkeztek a Kárpát-medencébe, ekkor Álmos már betöltötte égi küldetését, ezért Erdőelvében megölték, vagyis szent áldozat lett. A térségben hatalmi vákuum keletkezett, miután Arnulf frank király a császári méltóság megszerzésén fáradozott, Simeon bolgár uralkodó Bizánccal vetélkedett, az idős I.Szvatopluk morva fejedelem pedig, hatalma csúcsán, az arra érdemtelen fiainak adta át a birodalmat, akik inkább egymással viszálykodtak, ahelyett, hogy apjuk intelmeit elfogadták volna. A hagyomány szerint Álmos fia Árpád és Künd fia Kusid egy aranyos fékkel és nyereggel felszerelt fehér lóért földet, füvet és vizet vásároltak Maróttól, majd érvényt szerezve jogaiknak elfoglalták országát. (Megale Morabia~pannonok és avarok pusztaságai ~ Csiglamezeje ~ Clusák). Itt kezdõdött meg a két nép újraegyesítése. (6.) / A székelyek Anonymus szerint egy pogány Marót földjén csatlakoztak Árpádhoz / Talán éppen a szeri gyûlésen osztották fel egymás között az országot. (Anonymus Gestája) Nagyon valószínû, hogy az egyes tartományok népét összeköltöztetéssel "szervezték" meg, de a nemek (Nyék,Megyer..) fejedelmei, megőrizték vezetőszerepüket. Így Árpád nagyfejedelem "uruszágát" egy hét fős testület irányította, amelyikben a rangban első fejedelmet (elõdöt=Elődöt) mindig Árpád neméből választották, őt követte a Gyula, aki Erdőelvébe tette át székhelyét, majd utána következett a Karcha, aki a Balaton vidékén alakította ki a központját. A tanácsnak tagja lehetett még a trónörökös, a kabarok fejedelme, és az arisztokrácia családjaiból választott két hadnagy. Az augsburgi csata (955) idejéből rendelkezésünkre áll egy rekonstruált vezéri lista: Falics, első fejedelem, István Gyula, Bulcsú, Karcha, és Taksony a soron következő fejedelem; őket követték Lél, Sur és Csaba vezérek. A métóságnevek arról tanúskodnak, hogy a magyarság primer és szekunder közösségeire rárétegződött egy törökös arisztokrácia. Azonban a Kárpát-medencében jelentősen megváltoztak a kommunikáció feltételei. Itt már nem valamelyik török vagy iráni nyelv "közvetítette / tolmácsolta" üzeneteinket, hanem mindenek előtt valamelyik szláv nyelv. (Lásd a 10.sz.előtti szláv jövevény szavainkat!) Ebből következik, hogy a magyarok, irániak és törökök a összeadván fogalmaikat, a nyelvi egységesülés felgyorsítására kényszerültek, és a folyamatban a magyar nyelv játszott meghatározó szerepet,mint relatíve többségi nyelv. A társadalmi szervezettség ilyen fokán már szükségletté válik egy fejlettebb kommunikációs rendszer kialakítása. Csupán gyér adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a 10. századi Kárpát-medencében, azaz Ungria / Türkiában többféle írást használtak (rovásjegyeket is), de egységes írásrendszer még nem alakult ki. Nyílván azért, mert hiányzott hozzá az egységes fogalmi rendszer és erkölcsi értékrend is. Ezt a hiányt volt hivatott megszüntetni a keresztény vallás és a latin (egy ideig a görög) írásbeliség. Az ír, betű, szám, bélyeg és a könyv szavunk az ujgurból jól magyarázható. (Az ujgur nyelvvel az avarok is kapcsolatban voltak, nem csak a kazárok ősei! A fogalmat illetően pedig már többen írtak, a Boldogasszony-Szűz Mária és a Napkultusz-Szentlélek párhuzamról)Keresztény vallási szókincsünknek ezért létezhet egy ősi rétege(egyház, egy/szent, imád, áldoz, gyón, bocsát, bűn, ige..stb.) Az a nyelv, amelyik a külhon felé üzenetet továbbíthatott a szláv és a latin volt. A szláv nyelvet beszélték a "keleti népek" is, a szlávok pedig a keleti nyelveket. Ennek tükrében vizsgálhatjuk államalapítás korabeli szláv jövevény, illetve avar-szláv(bán,ispán,kovács,takács..stb)szavainkat. (7.) Alsó szinten azonban(ház, falu, szállás; székely, önkormányzat, várföld )/ Lásd a vonatkozó szókincsünket! / legalább Kálmán koráig megmaradt a magyar nyelv korlátlan uralma.. Ennek köszönheti fennmaradását a népek tengerében. Az írásbeliség kialakulásának kora (11-13.század) Szent István, miután uralomra juttatta a latin nyelvű keresztény írásbeliséget ,minden más törekvés háttérbe szorult. Egyedül a székelyek őrizhették meg önkormányzatukat és írásukat (rovásjegyek). A 11.századtól gyakorlattá vált, hogy a fontosabb jogi ügyleteket, királyi "törvényeket" írásba foglalták. Krónikáink megőrizték a 11-századi hősköltemények nyomait. A század végén megszületett az Ősgeszta, a Szent István és a Szent Gellért legendák. A következő században a bizánci neveltetésű III. Béla kancelláriát szervez és kötelezővé teszi az írásbeliséget. A 13.században Európa szerte igénnyé válik, hogy az egyes társadalmi rétegek írásban rögzítsék jogaikat és kötelezettségeiket, az uralkodóhoz való viszonyukat. Aranybulla /1222,1231,1267/, beregi egyezmény, szászok oklevele, kun törvény. E században: A magyarok története mellett megszületik Anonymus Gestája és Kézai Hun-magyar krónikája. Irodalmi alkotások közül kiemelkedik a Halotti beszéd és könyörgés, illetve az Ómagyar Mária-siralom. Országszerte jogi irodákat / hiteles helyeket szerveznek.

Befejezés

Anyanyelvű irodalmunk az újkor kezdetén született. Mint ezt már bebizonyították ebben óriási szerepe volt a reformációnak, majd a ellenreformációnak (iskolák, nyomdák, könyvpiac, szótárak és nyelvkönyvek) A folyamatban elévülhetetlen érdemeket szerzett a mezővárosi-városi polgárság, a művelt nemesség, és a protestáns egyetemeken, főiskolákon tanuló értelmiségünk. Az olvasás, és írás révén az ember szabadabbá válhatott, vagyis függetlenebbé primer csoportjától és hozzájárult ahhoz, hogy egy nemzeti irodalmi nyelv kialakulhasson, illetve a társadalom horizontális és vertikális mobilitásában a tehetségek érvényesülhessenek. Ez az élet parancsa, ettől függ minden nép jövője.

Jegyzetek

1. Juhász Péter Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből, Akadémiai Kiadó, 1981. Bevezetés (A ting-ling~t’ie-lö=ogur, oguz, ujgur). A nyugati ting-lingek 355 után a hunok helyére költöztek a Kazak-steppére. Korábban szõrmekereskedelemmel foglalkoztak. Õshazájuk Abakán és Minuszinszk medencéje volt, fejlett fémmûvességgel rendelkeztek. Továbbá vonatkozó szókincsünk (fa, fûrészel, reszel, fúr, farag, rovátkol, vés; fejsze, szalu, fûrész, reszelő,véső,ár) -(arany, ezüst, réz, vas, ón, ólom, szén, só, kén, keneső, kő; olvaszt, önt, edz, ötvöz)
2. A szávart népnevünk az ugorkori és török "sav"= szó, beszédből is magyarázható, ótörök jövevényszavainkban a "csuvasos" típusúak dominálnak, az eke és a disznó szavakat már csak mi õrizzük.
3. A történészeink zöme az "eszkil" szóból magyarázza a székely népnevet. Az aszfal származhat ennek a szónak az aszgal alakjából, miképpen a basgard szóból basfard lett Ibn Fadlan művének meshedi kéziratában.
4. A De administrando imperio, Bíborbanszületett Konstantínusz műve, továbbiakban( D:A.I), a 38. fejezetben arról szól, hogy a kagán Levédit hűbéresévé akarta tenni(kiházasítás), de õ nem vállalta, nem fogadta el a kagán által kreált fejedelmi méltóságot, a nemes kazár nõvel kötött házassága meddõ maradt.
5. Miután Levedi diplomatikusan elhárította a kagán kérését, a hétmagyar Álmost választotta meg vezérének az új hazába vezetés idõtartamára. Keleti Besenyőföld azonos Etelközzel, a nyugati pedig a Havasokon túli tartománnyal ahonnan a Fehérló monda szerint a mítikus sasok(szentlelkek)elűzték őket. Itt mindössze 5 évig tartózkodhattak, amint ezt az Orosz Évkönyvek is igazolják.
6. Bíborbanszületett Konstantínusz Megale Moraviája és kereszteletlen megalé Moráviája, nagyjából azonos Anonymus "pogány" - azaz: Ménmarótjának országával, illetve Regino "pannónok és avarok" földjével. Dadogó Notker leírása szerint ide kell tennünk az avarok "ringjeit", amelyet a nyugati népek "clusáknak", a székelyek pedig Csigla mezejének neveznek.
7. Az idézett szavak csak azokban a szláv nyelvekben fordulnak elõ, amelyek valaha avar uralom alatt éltek. E körbe tartoznak egyéb, tisztán szláv szavak, amelyek még a 10. század elõtt kerülhettek a nyelvünkbe: szomszéd, szombat, pap, péntek, szent,…stb.)
8. A 11.századi hõsköltemények bõvebb krónikáinkban maradtak fenn. Lásd Bátor Opos és Aba-nembeli Péter párviadalát, illetve Szent László és a kun viaskodását! A 12. századi oklevélírási gyakorlat hazai sajátossága a bõ elbeszélõ bevezetés a megadományozott hõstetteirõl. A hősök cselekedeteirõl még Mátyás korában is énekeltek, amint errõl Galeotto Marzio is megemlékezik.

Cs. Szabó László - Európai napkelet