Tar Károly: A skandináviai magyar alkotók jövője

Elhangzott Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Fejezetek a nyugat-európai magyar értelmiségi körök történetéből címmel megrendezésre kerülő konferencián 2009. április 22-én

Skandináviában százezer magyar él. Erre a kerek számra bizonyára felkapják a fejük a kételkedők, ezért sietek hozzátenni: becslésem szerint. Különben hallgatólagosan elfogadott becslések szerint Svédországban harmincötezerre, Norvégiában több mint tízezerre, Dániában négyezerre, Finnországban pedig mindössze ezerre tehető a magyarok száma. Izlandon is vannak magyarok. Még izlandi-magyar egyesület is alakult évekkel ezelőtt. Förjaron (Feröer-szigetek) félszázezer lakosa között pedig pár (vagyis kettő) éve négy magyar focista is élt, és rövid ideig, családi lapunknak, a Magyar Ligetnek tudósítója is volt, aki felfedezte, hogy a könyvtárban Petőfit olvashat förjszk nyelven. Szeretném, ha elsősorban a skandináviai magyarok kételkednének becslésemben. Évek óta arra ösztönzöm magunkat, hogy megszámláltassunk, mert valamely apró településen, az utcában, a tömbházban, ahol lakunk, nem tudjuk, hányan vagyunk magyarok. Összefogásunk eredményessége, a magunk megőrzése múlik azon, hogy érdeklődünk-e egymás iránt vagy szótlanul megyünk el, azok mellett, akik anyanyelvükön megszólalni hallunk. Higgyék el, hogy megmaradásunk szempontjából ennek rendkívüli a fontossága, ezért erre még visszatérek. A számoknál maradva megállapítható, hogy a Skandináviába menekült és települt magyarok két nagy csoportra oszthatók: az 1956 után érkezőkre és a rendszerváltozás előtti évtizedben főként Erdélyből bevándoroltakra. Pontos számuk ismeretlen, de kideríthető. Különféle összeírásokból az is kikövetkeztethető, hogy mindkét csoportban nagy számban érkeztek értelmiségiek, akik igyekeztek, a civilizáltabb körülményeket kihasználva, leszármazottaikat valamilyen értelmiségi pályára késztetni. Bizton állíthatjuk, hogy a skandináviai magyarok között az értelmiségiek aránya nagyobb, mint az ország lakosságához viszonyítottan, a befogadók értelmiségi csoportjába sorolhatók számaránya. Svédország minden ezredik állampolgárára jut egy hivatásos képzőművész. Ha csak az Ághegy című skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam svédországi képzőművész alkotóival számolunk, a magyar képzőművészek aránya kétszeresen nagyobb. A Svéd Írószövetségnek tizenegy magyar tagja van. De számosan vannak, akiket írói munkásságuk feljogosítana arra, hogy a magyar vagy magyar származású írószövetségi tagok számát a jelenlegi kétszeresére növeljék. Évekkel ezelőtt kértem a Magyar Írószövetséget, hogy hídszerepünk hangsúlyozása végett, segítsen csoporttá alakulásunkban. Reménykedjünk: ami késik, nem múlik.

Megszámlálhatóságunkban bízva

A skandináviai magyar értelmiségiek küldetésük tudatában, fel-felhorgadó igyekezettel tették, amit tenniük kellett. Gyarapították, öregbítették a magyarság hírnevét a világban és a skandináv országokban is. Tanulmányok bizonyítják, hogy számosan, „akik előttünk jártak” és „akik mellettünk járnak” megbecsült kutatói, művészei, oktatói voltak vagy még ma is azok, az őket befogadó országnak. Az olyan köztiszteletben álló hazánk fiaira gondolok, mint a svédországi Mervel Ferenc, aki valóságos hídemberként, a Cselényi László indította Minoritates mundi könyvsorozatban, több kötetben is, a legismertebb skandináviai költők és elbeszélők munkáit fordította. A Szenczi Molnár Albert leszármazottjaként Finnországba menekült Tanító Béla, aki nehéz anyagi körülmények között, hosszú éveken át vezette magyar közművelődést ápoló magyar egyesületet, és a finn Kodály Egyesület egyetlen magyar tagja, a Magyarok Világszövetségének egyik vezetője volt. Mikola Nándort, a finnországi akvarellfestészet iskolalapítójaként tartják számon, már halála előtt állandó emlékkiállítása volt. Thinsz Géza a költő, író, műfordító egyszemélyes intézményünk volt. Solymossy Olivér író, és a svéd rádió munkatársa kiváló példa a beilleszkedésre. Wagner Sándor szobrászművész emlékezetes nyomot hagyott a svéd képzőművészetben, a lundi temetőben is van egy szobra. Hiszem, hogy ez a felsorolás közös megegyezéssel, közös munkával folytatható. Kell lennie olyan igyekezetnek, amelynek eredményeképpen felmérhető, hogy kik azok, akik előttünk jártak és hírnevet szereztek a magyarságnak. A skandináviai magyar értelmiség sem lehet meg elődeinek alapos ismerete, példamutatásuk értékelése nélkül. És felsorolhatóan számosan vannak a „mellettünk járó” értelmiségiek között is olyanok, akik alkotásaikkal példát mutatnak a tevékeny magyar életre a skandináviai befogadó országokban. Nem a minősítés igényével, csupán néhány nagy nevet említek most, hogy büszkeségünket megalapozottnak tekinthessük. Klein György nyolcvanadik életévén túl is világhíres, a magyar származású Nobel-díjasok baráti köréhez tartozó rákkutató, többkötetes író, a magyar irodalom szakavatott ismerője. Gulyás Balázs, stockholmi agykutatót az anyaországban is számon tartják. A Kossuth-díjas Bogányi Gergely zongoraművész finnországi gyökerei vizsgálva kiderül, hogy családjában számos zeneművész, a népes Szilvay családhoz hasonlóan szerzett hírnevet a magyar muzsika népszerűsítésében. A svédországi Szente Imre költő és író neve, nemcsak különleges Kalevala fordításáért, hanem a magyar művelődés tevékeny szolgálatában vált ismertté. Sulyok Vince költő norvégiai hídszerepe, fordításai miatt vált az északi magyar művelődés jelentős egyéniségévé. Maros Miklós zeneszerző a kortárs svéd zeneirodalomban vívott ki magának előkelő helyet, nemrég két új operáját is játszották Stockholmban. Kovács katáng Ferenc, író, költő, grafikus, az oslói egyetemen tanít és a norvégiai magyar művelődés szervezője. Török Miski Ágnes sokoldalú képzőművész, rézkarcai tették híressé a pénzjegyalkotás világában. Lisztes István szobrainak különleges világa, korszerű installációinak híre már rég túljutott a norvégiai magas fokú elismerésen és egyre ismertebbé válik az anyaországban is. Veress Zoltán, író az Erdélyi Könyv Egylet könyvsorozatának szerkesztője. Molnár Veress Pál skandináviai utazó-tiszteletesi munkája mellett, olvasmányos lapot is szerkeszt. Szívesen folytathatnám a felsorolást napestig, szeretnék meggyőzni mindenkit arról, hogy a skandináviai magyarságnak éppen úgy megvannak a maga kiemelkedő értelmiségei, mint bárhol a magyarságnak az anyaországban és határokon kívül. Jövőjük, a felületes szemlélőnek úgy tűnhet, nem függ szorosan össze a szórványban élő magyarokkal. Beilleszkedésük a befogadó országban általában könnyebb, mint iskolázatlanabb társaiknak. De ha feltett szándékuk szerint, nem óhajtanak beolvadni, ha gyermekeiket magyarul is tanítani akarják, ha ápolni van kedvük anyanyelvüket, s magyarságukat, akkor elkerülhetetlenül kapcsolatot kell tartaniuk valamely magyar közösséggel, egyesülettel. Ha nincs ilyen egyesület, akkor a szükségnek engedve maguknak kell alakítaniuk. A skandináviai magyar értelmiségiekről elmondható, hogy egy részük tudatosan vállalja a magyarság szolgálatát. Néhányan közülük vállalják a közösségalkotással járó vesződséget is, az emberi kapcsolatok szövevényében való eligazodást, a népnevelést. De többségük nem találta meg az utat a magyar egyesületekhez, vagy valamilyen okból eltávolodott ezektől. Mutatja ezt a statisztika is. Svédországban például csak minden hatodik magyar tagja valamely magyar egyesületnek. Ha az egyesületi tagokat tevékenyekre és tétlenekre osztjuk, egyesületenként kezünkön számolhatjuk, kik azok, akik vállalják a közösségi szolgálatot. Megfigyelhető, hogy a svédországi magyar egyesületek tevékenységének nagy részét eddig egyféle szórakoztató szolgáltatás szervezése töltötte ki. Előadások, előadói estek sorakoztak, évenként néhány közösségi együttlétre alkalmas óra, amennyiben egy-egy színház, művészi előadócsoport és alkalomadtán politikai és történelmi, ritkán irodalmi témával érkező, vagy nemzeti ünnepeink fényét gazdagítani érkezett előadó utaztatását és vendégül látását legalább tíz egyesület magára vállalja. A „senki sem próféta a maga hazájában” közhely itt is érvényesült, ritkán sikerült hazai előadót szerepeltetni az egyesületi rendezvényeken. Az erre alkalmas értelmiségiek visszahúzódtak, felkérésre várnak. A tétlenségre kárhoztatott tagság különféle tevékenységekre szoktatása, a művelődés, a hagyományápolás gyakorlásának vezetése értelmiségi feladat. Ezért rendkívül fontos minden olyan önszerveződés, amelynek közösségmegtartó célja van. A skandináviai magyar értelmiségiek önszerveződésére számos sikeres és tiszavirág életű próbálkozás történt. Ezeket akkor nevezhetjük eredményesnek, ha nem az elkülönülést, hanem valamely magyar egyesületbe ágyazottan a közszolgálatot példázták.

Skandináviai magyar egyesületek, körök, csoportosulások

Dánia

A dániai magyarok szétszórtsága miatt szervezeti élet csak Koppenhágában és környékén alakulhatott ki. A Dániai Magyarok Országos Szövetsége (DMOSZ) 1998-ban alakult. Célja, hogy a dániai magyarság egyesületeinek gyűjtő szerve legyen, segítse a magyarság dániai beilleszkedését, ápolja a magyar nyelvet és hagyományokat. Öt évvel ezelőtt a DUNA – Dán-Magyar Kulturális Egyesület vacsorás együttléteket biztosított mintegy félszáz tagjának. Már honlapjuk sem működik. A Bartók Béla Klub a magyar komolyzene barátainak köre. Tagsága 10-12 fő, ennek a fele dán. Jórészt közös zenei programokon vesznek részt. A Korcsos együttes a magyar táncokat kedvelőket gyűjtötte össze, hat évvel ezelőtt is már csak múlt időben emlékeztek róla. Nem tagja a Szövetségnek, ezért nem is említik régi honlapjukon a Hamvas Béla Klubbot, amelyből az újabb magyar szokás szerint kettő is van, egy sem működik kielégítően, a fiatalabbak Látókör csoportja időnként még működik, két kezünkön megszámolható tagsággal.

Finnország

Magyarok főleg a fővárosban, Helsinkiben és környékén, valamint Turku, Tampere, Oulu városokban és vonzáskörzetében élének. A Bóbita klub a Helsinkiben és környékén élő, óvodás korú magyar gyerekek, három korcsoportban működő önfenntartó klubja, megfelelő könyvtárral is rendelkező magyar óvoda. A foglalkozásokat kéthetente (szombaton) maguk a szülők tartották, minden alkalommal más vállalkozó kedvű szülő vezette. 2005-ben egyesületté alakultak. Honlapjuk jelenleg elhagyatott. A Finnországi Magyar Keresztény Közösség ökumenikus istentiszteleteit az alppilai evangélikus templomban tartsák minden hónap első vasárnapján. A Finnországi Magyarok Egyesülete tevékenysége évente néhány rendezvény. Egykori előadásaikkal érdeklődést keltő Irodalmi körük, a Vidám Csapat nevű baráti társaság és honlapjuk nem működik. A Magyar Köztársaság által fenntartott Magyar Kulturális Központ és a Finn-Magyar Baráti Társaság, valamint szerte az országban működő helyi szervezetei jó lehetőséget kínálnak a magyar szervezkedés megújítására.

Norvégia

Az utóbbi években sok magyar fiatal érkezett Norvégiába. Haakonsen-Tóth Alíz újonnan alapított egy klubot a számukra MIN néven (Magyar i Norge). A klub célja, hogy a Norvégiában élő magyar fiatalokat összetartsa. A klubnak nincs vezetősége, nincs tagdíja, a havi találkozások fő célja az ismerkedés, barátkozás, kapcsolatok ápolása, beszélgetés. Szokás szerint a Kjøkken og Bar vendéglőben jönnek össze. (forrás MBK Híradó 2008. okt. szám). 2004 óta közel havi rendszerességgel működik a Magyar Filmklub, melyet a házigazdai Dávoti Barnabás és Kovács Ferenc hoztak létre azzal a céllal, hogy a mozikban, tévé- csatornákon ritkán vetített s a kereskedelemben is nehezen elérhető értékes filmekről tájékoztassa az érdeklődőket. Az estek többnyire filmtörténeti előadások, sok-sok filmrészlettel. A klub vezetőség és alapszabály nélkül, önszerveződéssel működik s egy munkahelyi tanácsteremben tarja estjeit. (forrás: HunNor – Magyarok Norvégiában http://www.hunnor.net/filmklub.2009.03.01) A Duna Televízió Baráti Körök 1994-től alakultak meg (tizenkilenc országban több mint száz baráti kör működik). Az oslói kör vezetője Horváth Anikó. A norvégiai Magyarok Baráti Köre 1990-ben alakult Oslóban. Elődje az 1930-ban alakult, és hét évig működő Norvégiai
Magyar Egyesület, amely a magyar kultúra, az anyanyelv és a hagyományok megőrzését tűzte ki célul. Az MBK-nak 150-200 fizető tagja van, a
rendezvényeket több százan látogatják. Az egyesület havonta tart kulturális rendezvényeket: megemlékezéseket a nemzeti ünnepeinkről, színházi előadásokat, filmesteket, bálokat, közös kirándulásokat stb. Tíz éve alakult a Csincsele gyermekcsoport, óvodások és kisiskolások játékos ének-zenei foglalkoztatására. 1999-ben 12 oldalas kétnyelvű színes tájékoztató füzetet, 2000-ben Magyarok Norvégiában címmel könyvet, 2003-ban képes ismertetőt jelentettek meg. 1956-os forradalom 50. évfordulójára Mindenki együtt érzett a magyar néppel címmel jelent meg könyvük. Honlapjuk www.mbk-norvegia.no/ tájékoztat az egyesület rendezvényeiről. A Norvég-Magyar Egyesület (NUFO) célja, hogy baráti kapcsolatokat ápoljon Norvégia és Magyarország között, együttműködik más független norvég és magyar szervezetekkel, valamint a két ország hatóságaival a kölcsönös megismerés érdekében. Tagjai egyének, cégek és intézmények.

Svédország

A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) jogelődje 1974-ben alakult, amikor néhány stockholmi és vidéki magyar egyesületi vezető elhatározta, hogy megalakítják az Országos Bizottmányt. Célja az volt, hogy a svéd bevándorlási politika formálásában részt vehessen, és megfeleljen a svéd állami támogatásban részesülő egyesületekkel szemben támasztott minden követelménynek. Egyik ilyen követelmény egy demokratikusan választott felelős szervezet létrehozása, amely képviselni tudja a hozzá csatlakozó többi bevándorló-egyesületet. Az Országos Szövetségnek 18 városban 35 tagegyesülete van, 5675 fizető taggal, anyagi forrásai a tagdíjakból befolyó összegek, valamint a tagok számától függő állami támogatás. Sem a Szövetségnek, sem a tagegyesületeknek nincsenek fizetett alkalmazottai. Minden egyesületi munkát a magyarság iránti eszmei elkötelezettségből, minden ellenszolgáltatás nélkül végeznek a tagok. Az egyesületek általában alapszabályzatukban meghirdetetten igyekeznek életben tartani a tagság magyarságtudatát, ápolják a magyar nyelvet és kultúrát, valamint nemzeti hagyományainkat, megkönnyítik a magyar bevándorlók beilleszkedését a svéd társadalomba. Ott, ahol nem elégednek meg a központilag irányított rendezvényekkel, a tagság enged az értelmiségiek kezdeményezéseinek: néhány helyen anyanyelvi óvoda működik (Tavaszi szél - Göteborg, Játszóház – Stockholm, Vasárnapi Óvoda Lundban és Vällingbyben), irodalmi-, fordítói-, olvasó-, filmkör (Stockholm,Göteborg, Lund stb.). Az egykor félszáznál több magyar nyelvet oktató értelmiségit tömörítő Anyanyelvünk Alapítvány helyében, a szórványban élők számára, svédországi magyar kezdeményezésre, közös erőfeszítéssel, az Őrszavak (értelemszerűen Szavaink őre) nevű magyarságismereti tanításmódszertani honlap létesült nemrég. Stockholmban, a Stuber György kezdeményezte hétvégi iskolában, magyar értelmiségi szülők tanítják a kisiskolásokat és a nagyobbakat is magyar írásra, olvasásra, nyelvtanra, irodalomra, de földrajzra, néprajzra és népzenére is. De létezik Lundban, a SMOSZ keretein kívül, a táncház-mozgalom svédországi hajtásaként, a Fodor Béla alapította kulturális intézethez kapcsolható Forrás Együttes is. Az egyesületek közül, több is nevében hordozza a kulturális jelzőt, de értelmiségieket csoportosítónak mindössze néhányat nevezhetünk. Az egyesületek többsége a különféle szórakoztatással, főként bálokkal, vacsorákkal kívánja összetartani a magyarokat. Értelmiségieket vonzó egyesület a magyar az orvosok néhány tagból álló egyesülete, a virtuális Erdélyi Könyvegylet, amely tagjainak tevékenysége, az évenként egy-egy, az Egylet családi szerkesztőségben készült kötetre való előfizetésben merül ki, és a Stockholmi Magyar Ökuménikus Önképzőkör, amely 1974 óta, irodalmi, történelmi, zenei, néprajzi, műszaki és biológiai témájú előadásokra hívja tagjait, és nyaranta Tångagärdén, a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség gyülekezeti otthonában néhány napos táborozást rendez. A Peregrinus Klub a tanulmányaik vagy kutatómunkájuk folytatására érkezettek, 2001 végén, Stockholmban, a Magyar Nagykövetség védnöksége alatt működő virtuális közösség. Célja, hogy a Svédországban élő magyarok találkozópontja legyen, és a magyar értelmiségieket, kutatókat, diplomásokat, posztgraduális képzésben résztvevőket és ösztöndíjas diákokat olyan szellemi műhelybe fogja össze, ahol egymással, az otthoni tudományos élettel és más szervezetekkel is kapcsolatot tarthatnak. Hasonlóan virtuális egyesület, a SMOSZ keretein belül működő Ághegy –Liget Baráti Társaság, amely az Internet segítségével tartja kapcsolatait mintegy négyszáz, az irodalmi, a képzőművészeti, a zenei, a film-, a fotó-, és előadó művészetben jeleskedő alkotókkal. A Társaság tagjai alkotásaikkal önzetlenül támogatják az Ághegy című skandináviai magyar irodalmi és művészeti folyóiratot és a Magyar Liget című dél-svédországi magyarok családi lapját, amelyek immár egy évtizede minden támogatás nélkül, a szerkesztő kitartó erőfeszítésének betudhatóan működnek, a világhálón és nyomtatásban is rendszeresen megjelennek. (http://www.hhrf.org/aghegy/ , http://www.hhrf.org/magyarliget ) Az Ághegynek eddig 25 száma, összesen háromezer négyszáz oldalon, öt kötetben nyomtatásban is megjelent és tervezetten, mintegy tíz kötetben, a skandináviai magyar alkotók antológiája kíván lenni, amennyiben továbbra is sikerül megnyernie ügyének „a haza éltető figyelmét.” Célja, köztudottan, kettős: az alkotó tevékeny skandináviai magyar értelmiség példamutatásának tudatosítása és közösségi szolgálatának elősegítse, valamint a skandináviai magyarság hídszerepének mindenoldalú kibontakozásának ösztönzése. Az Ághegy bírja a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának erkölcsi támogatását.

Lapok, honlapok, rádió, tévé

Skandináviában számos magyar lap és honlap készül a magyar vagy magyar származású értelmiségiek segítségével. Norvégiában a 12-16 oldalon megjelenő, mintegy száz előfizetőt számláló (évenként 200 korona az előfizetési díj) MBK Híradó, Svédországban a SMOSZ-egyesületek tagjainak bérmentve küldött huszonnégy oldalas Híradó, a hasonló terjedelmű Új Kéve, amely a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség lapja, és az ugyancsak negyedévenként megjelenő, nyolc város magyarjait ingyenesen szolgáló nem tiltott, csak tűrt, de nem is támogatott Magyar Liget, a dél-svédországi magyarok családi lapja. Ezek a lapok, a z Új Kéve és a Magyar Liget kivételével, több szerkesztőt is foglalkoztatnak. Mindnek honlapja is van. Örvendetesen elszaporodtak az egyesületi honlapok is, amelyek nagyban hozzájárulnak a skandináviai magyarság szervezettségéhez, tájékoztatásához. (Idetartozónak érzem azt a már említett gondolatot, miszerint megszámlálásunk szükséges és hasznos. A szórványban élő értelmiségiek feladata lenne, hogy rábírják, körültekintően szervezzék a tevékenységre és tettre vágyó tagságot a magyarságukat vállalók összeírására. Szemléletváltás küszöbén állunka szórványmagyarság megmaradásának mikéntjét illetően. A korszerű eszközök lehetővé teszik, hogy hadat üzenjünk a beletörődésnek, miszerint le kell mondanunk az idegenbe szakadtak harmadik generációjáról. A tétlen hallgatóság helyett, teremtő magyarságra van szükség. Nem elég hallgatni a magyar szót, tapsolni ünnepi alkalmainkon, hanem cselekednünk kell magyar közösségeink gyarapításáért. Skandináviában ma már gulyással, kávéval, süteményekkel sem lehet összegyűjteni két-három tucatnál több magyart. Bálozni sem járnak ma már annyian, mint régen. Az atomizálódás folyamatának engedve nem ismerjük egymást. Megszámlálhatóságunk következménye lehetne aztán, például az a szervezettségi forma, amelyben feleleveníthető volna az ősi tizedes szokása. Ha a magyar családok tízenkénti csoportokban tudnának egymásról, ha számon tartanák, segítenék egymást, összetartozásuk nemzeti értékeink, hagyományaink őrzésében sokat segítene. A honlapokkal immár könnyebben véghezvihető volna ez a munka. Svédországban például az eniro kereső segítségével minden telefontulajdonos címét, térképen is feltüntetett lakóhelyét könnyen leolvashatjuk.) Jó szolgálatot tesz a HUNSOR, amely a svédországi magyarok hírfigyelője, egyre javuló tartalommal és külalakkal. Skandináviai magyar rádióadás ismereteim szerint csak a lundi bevándorlók szövetsége jóvoltából működik. A helyi magyar egyesület adása vasárnap délután 4-től 5-ig, az Ághegy Irodalmi Rádió szombaton 4-től 5 óráig, a Transylvania Rádió pedig szombatonként 5-től 6 óráig sugározza adásait. Mindhárom rádió műsorát magam szerkesztem. Évekkel ezelőtt történt próbálkozás stockholmi magyar tévé adás indítására. Jelenleg a lundi bevándorlók tévéjében tervezünk magyar nyelvű műsort. A lapok, honlapok, rádió és tévéadások jó működéséhez elsősorban magyarul is beszélő és író munkatársakat keresünk, fiatal értelmiségiek erőt próbáló közösségi szolgálatát kell e célból megfelelően kialakítanunk. A skandináviai magyar értelmiség a magyar közösségeken túl, külön úton is megvalósíthatja álmait. Beilleszkedve és beolvadva a befogadó ország társadalmába, képes az idegenekkel szembeni bizonyos fenntartásokon túltennie magát, és egyenjogúságának érvényt szerezve sikeres lehet, tehát úgy tűnik, mindenképpen van jövője. Csakhogy lemondva magyarságáról és hivatástudatából eredő magyarság szolgálatáról, már nem számít magyar értelmiséginek. Vannak, akik az otthoni politikák bírálatával, az anyaországon kívüli magyarok csúfos megtagadásával szemben, ezt könnyen teszik. Titkolják vagy tagadják nemzetiségüket, nevet változtatnak, hogy majd idős korukban vissza-visszatérjenek szülőföldjükre, ahol sikereiket ünnepelhetik, és külföldön szerzett hírnevüknek megfelelően átveszik majd a haza kitüntetéseit, élvezik megbecsülését. Igazi jövője pedig csak azoknak lesz, akik tudatosan vállalják nemzetiségüket és tehetségüknek, tudásuknak megfelelően áthagyományozzák gyermekeikre és kisközösségeikre sajátos kultúrájukat, jó magyarságukat, magyarságszolgálatukat. Erdélyi vagyok. Hiszékeny és naiv mindhalálig. Sok száz esztendeje kolozsvári. Megfogadtam Apáczai Csere János intelmét miszerint „Ha nem iparkodunk, hogy az időt hasznosan eltöltsük, dicsőség nélkül, barmok gyanánt fogunk az életből kimúlni”. Dsida Jenőtől tanultam: „mindig magunkért, soha mások ellen”. Magammal hoztam Svédországba Reményik Sándor biztatását: „Ahol állsz, ott vesd meg a lábad!” Őrzöm Kós Károly nekem dedikált könyvét Erdélyről és kisebbségi lét küzdelmeiről, és példáját népem szolgálatáról. És magamba szívtam a születésemkor folytatott erdélyi kisebbségi sors Nem lehet vitájának tanulságait is. Kérdezem hát van-e jövője a skandináviai magyar értelmiségnek, és az ott élő magyaroknak, akik a magyar alkotóktól várják a példamutatást. Ma még nem tudom, hányunk jövőjéről van szó. Holnap, az itt munkát és nyugalmat remélőkkel , az ide északra vágyókkal talán százezernél is több magyarral számolhatunk. A válasz pedig nem lehet más, mint az a régi: Erkölcsi törvényünk, mint magyar követelmény él bennünk. Fölöttünk most sincs semmi más csak a csillagok. Nekünk is lehet – mert kell. És mindenkor vigasztalhatjuk magunkat Reményik Sándor hátrahagyott versei közül a Mi a magyar? címűnek figyelmeztető soraival:

Magyarok voltak Magyarország nélkül,

Magyarok vannak Magyarország nélkül

Magyarok lesznek Magyarország nélkül


Forrás: Ághegy - Skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam,Térkép: Wikipédia.org