Teréz anya - A szeretet misszionáriusa

"Szenvedés nélkül a munkánk csak szociális munka volna, ami jó és nagy segítség, de nem lenne Jézus Krisztus munkája, a megváltás része. Jézus úgy akart rajtunk segíteni, hogy részt vett életünkben, magányunkban, fájdalmainkban és halálunkban."

(Kalkuttai Teréz anya)

Teréz anya 1910. augusztus 27-én, Skopjeban, Agnes Gonxha Bojaxhio-ként jött a világra egy albán építőmunkás család harmadik gyermekeként. Már 18 évesen belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, ahol felvette Szent Teréz (Lesiux), a misszionáriusok patrónusa nevét.

A rend indiai rendházába került Darjeelingbe, s egy kalkuttai katolikus leányiskolában tanított közel 20 éven át földrajzot és hittant.

1946-ban vonaton Darjeeling felé tartott, amikor egy belső hang arra szólította, hogy életét a szegények megsegítésére áldozza. ("Szolgálja Istent a szegények legszegényebbjei között.")

1946-ban rendje engedélyével Kalkuttába ment, és itt egy nyomornegyedben megalapította első iskoláját, majd 1949-ben egy patanai iskolában kitanulta az ápolónői munkát. Felvette az indiai állampolgárságot, s felöltötte későbbi, "egyenruhájává" vált öltözékét, a fehér szárit kék csíkokkal. Elkezdte összeszedni, ápolni, tisztálkodásra tanítani Kalkutta utcagyerekeit, hajléktalanjait.

1952-ben pápai engedéllyel megalapította a Szeretet Misszionáriusai Nővérek rendjét, amelyet 1965-ben VI. Pál pápa közvetlen vatikáni irányítás alá vont.

A kalkuttai szegényeket és betegeket ápolta. Minden elesettnek, haldoklónak igyekezett segíteni, mindenkiben Isten gyermekét látta. Leprásoknak, AIDS-eseknek enyhítette szenvedését, s imádkozott értük, velük, hogy békében, és méltósággal távozzanak az élők sorából.

1962-ben humanitárius tevékenységéért megkapta első kitüntetését a Padma Shri díjat. Éveken keresztül arra használta a pénzét, amit a különböző díjakkal kapott, hogy menhelyek tucatjait alapítsa meg.

A szegények, nélkülözők, betegek, árvák közötti emberbaráti tevékenységéért 1979-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.

Magyarországon először 1986-ban, majd 1989-ben járt. Ekkor részt vett budapesti rendjének házalapításán. Közösségének 4 nővére telepedett le hazánkban. A Szeretet Misszionáriusai (Missionaries of Charity) magyarországi, és külföldi címe is megtalálható az interneten.

Élete utolsó két évtizedében súlyos szívproblémákkal küszködött. 1983-ban, amikor II. János Pál pápánál járt, szívrohamot kapott. Ennél a rohamnál is veszélyesebb volt második szívinfarktusa 1989-ben. Ekkor pacemakert ültettek szervezetébe, de komoly betegsége sem tántoríthatta el áldozatos tevékenységének folytatásától.

1995 októberében megjelent életrajzi műve, Az egyszerű út címmel. Világhírű politikusokkal és hírességekkel tartott kapcsolatot, így is ráirányítva a figyelmet a szegényekre és elesettekre. Legendássá váltak Lady Dianaval való találkozásai, Bill Clinton pedig 1996-ban az Egyesült Államok díszpolgárává avatta.

Utolsó éveiben súlyos betegségekkel küszködvén orvosai azt tanácsolták, hagyjon fel fárasztó munkájával, de ő ezt soha nem tette. Egyszer azt mesélte, hogy álmában a mennyország kapujában állt, ahol Szent Péter azt mondta neki, még menjen vissza a Földre, hiszen itt fent nincsenek nyomornegyedek.

Teréz anya 1997. szeptember 5-én hunyt el Kalkuttában, 1999. július 26-án elkezdődött boldoggá avatásának folyamata.

Forrás: Sulinet