Nyisztor Tinka - az első doktori címet szerző moldvai magyar

Dr. Nyisztor Tinka

(Fénykép: archív)

Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Múzeum körúti részlegében a moldvai Pusztinában élő Nyisztor Tinka 2008. október 29-én summa cum laude minősítéssel nyilvánosan megvédte doktori disszertációját. Személyében ő az első moldvai csángómagyar, aki ezt a tudományos címet elérte. A moldvai magyarok táplálkozásának etnográfiájával foglalkozó disszertációt a bírálók szakmai szenzációnak nevezték.

A zsúfolásig megtelt egyetemi tanácsteremben – az anyaországi „nemzeti” sajtó képviselőinek


Moldvai magyarok a csíksomlyói búcsún
(Fényképek: Mikó Áron)


szinte teljes távolmaradása mellett – a hivatalosan felkért, az etnográfia terén elismert bírálók méltatták és elemezték Nyisztor Tinka Hétköznapok és ünnepnapok – A moldvai magyarság táplálkozásának etnográfiája címet viselő disszertációjának egyes fejezeteit és az újdonság erejével ható témaválasztását.

A tudós bírálók egyenesen szakmai szenzációnak nevezték a disszertációt, amelyet szerintük némi módosítás után minél előbb könyv formájában is hozzáférhetővé kellene tenni a nagyközönség és a szakma számára.

Nyisztor Tinka moldvai magyar parasztok gyermekeként született a színmagyar, székely eredetű Pusztina faluban, amelyről disszertációja bevezetőjében a következőt írja: „Pusztina a Keleti-Kárpátok gyimesi átjárójától 70 kilométerre, a Tázló folyócska bal partján fekszik, s a falu lakossága az 1994-es


Itatás a Tázlón

Pusztina határábannépszámlálási adatok szerint 700 családot alkotó 2070 fő. Maguk a pusztinaiak azonban ennél jóval többre, mintegy ötezerre becsülik a lélekszámukat, nem téve különbséget az állandóan a faluban lakók és az elszármazottak, a városban élők között”.

A tudósítás keretei nem teszik lehetővé azt, hogy bővebben szóljunk Nyisztor Tinka disszertációs témaválasztásának gazdagságáról. Csak címszavakban említjük meg, hogy a disszertációban többek között olvashatunk a moldvai, s elsősorban az úgynevezett „székelyes” csángók keresztelő ünnepi, lakodalmas és halotti toros étrendjéről, annak kialakulásáról és a hozzájuk fűződő szokásokról.

Pusztinai ház kapuja

A bírálók és a hallgatóság érdeklődését leginkább felkeltette a moldvai, úgynevezett „székelyes” csángómagyarok jellegzetes, Magyarországon ismeretlen eledele, a galuska. A disszertációból az anyaországiak is megtudhatják, hogy a galuska nem azonos az ő főtt tésztájukkal. A moldvai „székelyes” csángók galuskája ugyanis a böjtösen elkészített töltött káposzta (románul: sarmale), amikor is a húst különféle zöldségekkel, így például paprikával, káposztával, sárgarépával, zellerrel helyettesítik. Ebbe a


A Szent István templom

Pusztinábangaluskába a szokásosnál több kását (rizst) tesznek, és többnyire nem káposztalevélbe, hanem szőlő-, sóska és egyéb levélbe göngyölik.

Nyisztor Tinka az első moldvai magyar, aki ilyen magas tudományos rangot és címet szerzett. A jelenleg is a Bákó város közelében fekvő Pusztinában élő és számos magyarságmentő társadalmi feladatot is vállaló néprajzkutató az általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, a gimnáziumot pedig Mánfalván (románul: Moinesti) végezte. A háromszéki Sepsiszentgyörgyön 1979-től több mint egy évtizedig élt és dolgozott előbb darukezelőként, majd adminisztratív munkakörben. Kenyérkereső munkája mellett néprajzot tanult Kósa-Szánthó Vilmának, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum muzeológusának irányítása mellett.

Budapestre 1990-ben érkezett és egy esztendőn át magyar állami ösztöndíjjal tanult a Nemzetközi Előkészítő Intézetben. Az ELTE néprajz szakát 1991-1996 között végezte, majd több tudományos társaság mellett tagja lett a Magyar Néprajzi Társaságnak és a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak.

Az erdélyi és az anyaországi intézményes magyarság szégyenére Nyisztor Tinka diplomával a zsebében a


Szent István felajánlja a Szent
Koronát - Benczúr Gyula
festményének másolata
a pusztinai templom főoltárán

képességeinek és tudásának megfelelő munkát valójában máig nem kapott. Pusztinára hazatérve hosszú évekig nagy odaadással ápolta és felgyógyította az agyvérzésben lebénult édesanyját, ami sokáig késleltette a doktori disszertáció megírását és megvédését.

Néprajzkutatói tevékenysége mellett 2001-ben Pusztinában az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület (EMKE) égisze alatt megalakítja a Szent István Egyesületet, amelynek ma is ő az elnöke. A római katolikus egyház janicsárlelkű papjai által is folytatott elrománosítás feltartóztatására Pusztinában tető alá hozta a Magyar Házat. Szervezi a magyar nyelvű miséket és rózsafüzér imádságokat, ami azt is jelenti, hogy szinte mindennap meg kell vívnia küzdelmét az egyháziakkal. De közben Rómába is elment, hogy a Vatikánban próbálja kijárni a moldvai magyarok magyar nyelvű misézésének engedélyezését.

Nyisztor Tinka – mostmár a doktorátusi cím viselőjeként – a közeli napokban Budapestről ismét hazatér a Keleti-Kárpátokon túli Moldvába, ahol tovább folytathatja az Erdélyből nézve is sokszor bizony szélmalomharcnak tűnő küzdelmét a moldvai magyarság anyanyelvének és nemzettudatának megőrzéséért a jászvásári püspökkel, a Bukarestben akkreditált pápai nunciussal és a falujabeli kollaboránsokkal.

Mikó Áron – Kuruc.info - 2008-10-30.

Moldvai magyarok magyar nyelvű misézést követelnek Csíksomlyón