Úgy siess az iskolába, mint tudomány vásárába!

Letűnt korok tanítóinak emlékét őrzi a tapolcai múzeum

Úgy siess az iskolába, mint tudomány vásárába! - ezek a sorok fogadják a látogatót a tapolcai városi múzeumban, amelynek épületében Batsányi János az 1770-es évek elején mint kisdiák sajátította el az írás, olvasás és számolás tudományának alapjait.

---

A Templom-dombon álló egykori kántorházban, amely ma védett építészeti emlék, működött a város első iskolája; így kínálta magát a lehetőség, hogy a meglévő pedagógiatörténeti gyűjtemény több tízezer tételes anyagának töredékéből iskolamúzeumot alakítsanak ki falai között.

Az 1981-ben létrehozott állandó kiállítás mellett 2006. május 10-én, Batsányi János születésének 243. évfordulóján nyitotta meg kapuit a múzeum épületében a Batsányi Emlékszoba. A helyiség nem csak a város szülöttének, a magyar felvilágosodás kiemelkedő költőjének és tudósának állít emléket, hanem ezáltal hozzáférhetővé váltak a nagyközönség számára a könyvtárban és a múzeumban őrzött Batsányi-relikviák is.

A kiállítás anyaga többek között három eredeti Batsányi-emléket tár a látogatók elé: a költő 1827-es kiadású, Pesten megjelent verseskötetének eredetijét, a Martinovics-összeesküvésben részt vevők vádiratát, amelyet 1795-ben Sententiae… címmel latin nyelven adtak ki, és végül Batsányi feleségével, Baumberg Gabriellával közös eredeti síremlékét, amely Linzből került Tapolcára.

Az utóbbi talán az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó kiállítási tárgy és különlegesség a múzeumban - emeli ki a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum igazgatója. (Batsányit 1934 nyarán exhumálták Linzben, majd helyezték végső nyugalomra a tapolcai temetőben.)

Nagy Eörsnétől megtudtuk azt is, hogy Tapolca Város képviselőtestülete 1992-ben Batsányi számára posztumusz Tapolca Város Díszpolgára címet adományozott.

A múzeum helyiségeiben tovább sétálva egy, a XIX. század fordulójának hangulatát idéző tárgyakkal berendezett terembe ér a látogató.

A zsibongóban a tanítás egykori kellékeit - természetrajzi bemutató tablókat, olvasási gyakorlótáblát - és a hajdani kisdiákok által használt tárgyakat, eszközöket veheti szemügyre az érdeklődő, de a falon megtalálhatjuk a neves földrajztudós, Lóczy Lajos által 1902-ben készített „Balaton tó és környékének részletes térképét” is.

A korabeli bútorokkal berendezett tanteremben kerültek elhelyezésre a mai kor embere számára szokatlanul kis méretű iskolapadok - mutat körbe a múzeumigazgató. A katedrán nyitva áll az 1800-as évek végéről származó osztálykönyv, a tapper és a kalamáris. A harmónium felett és annak kottatartóján a Himnusz nagyméretű kottája és egyéb megzenésített művek kottája látható, köztük Petőfi Sándor: Füstbe ment terv című verséé.

A falakon természettudományi, szám- és mennyiségtani szemléltető képek és történelmi események ábrái, az iskolai szekrényben pedig régi tankönyvek, palatáblák és tintatartók. A múzeum negyedik kiállítótermében taneszközök, szemléltetőeszközök, tankönyvek, gyermekmunkák kaptak helyet.

Látható többek között gyertyás és petróleumlámpás diavetítő, egy 1870-ből származó imakönyv és éneklő abc, Calderoni-féle vízbontó készülék és Leclanché galvánelem.

- " A gyűjtemény alapját a korábban a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság kezelésében lévő pedagógiatörténeti gyűjtemény képezte, amely a későbbiekben kiegészült a múzeum munkatársai által gyűjtött, a településről és az egykori Tapolcai járás területéről származó írásos és tárgyi iskolatörténeti emlékekkel ."- ezt már Hangodi László muzeológus-történész mondja.

A szakember szerint a kiállítás anyaga hazánk pedagógiatörténeti gyűjteményében jelentős értéket képvisel, hiszen országos viszonylatban figyelemre méltó területi (Balaton-felvidék, Észak-Dunántúl) gyűjteményszakokkal rendelkezik.

Egyedülálló különlegessége pedig, hogy pedagógiai (oktatási-nevelési) funkciója három évszázad óta változatlan. Hangodi László hozzátette, hogy az állandó kiállítás anyagán kívül a múzeumi intézményrészlegben jelenleg folyamatban van - új tárlatrészként - lapidárium, kőtár kialakítása.

Ebben nagyméretű ókori, középkori és koraújkori kőfaragványokból és kőemléktöredékekből rendeznek be gazdag tárlatot, amelynek darabjai között unikális leletek is megtalálhatók. Az új tárlatrész a tervek szerint augusztusban, a Tapolcai Ünnepi Napok programsorozatának keretei között nyílik meg a nagyközönség előtt - közli a múzeum munkatársa. A tárlatvezetés közben Nagy Eörsné arról is mesél, hogy Tapolca város életében mindig fontos szerepet játszott az oktatás, a nevelés.

A XIV. század középső harmadában Zala vármegye három partikuláris iskolája (elemi szintű oktatási intézménye) közül az egyik Tapolca mezővárosban működött, amelyből több tanuló jutott el különböző nyugat-európai egyetemekre, például Bécsbe és Padovába.

A török-magyar végvári harcok kezdetének időszakából (1550) egy feljegyzés arról tudósít, hogy a török támadásoktól való félelmükben a tapolcai iskola tanítói és tanulói a városból elmenekültek.

A végvári harcok és a Rákóczi-szabadságharc időszaka után, az 1720-as évektől ismét volt működő elemi iskolája Tapolcának. Az oktatás tehát visszakapta korábbi meghatározó szerepét, és a továbbiakban is fontos szerepet játszott a település életében.

.
- " Ez a XX. és a XXI. század viszonylatában is elmondható” - véli az igazgató. Kérdésünkre Nagy Eörsné elárulja, hogy Tapolca 9 alap-, illetve középfokú oktatási intézményében ma közel 1600 diák tanul.

De vajon milyen üzenete van ennek a kiállításnak a mai fiatalok, iskolások számára?- tesszük fel a kérdést a múzeumigazgatónak, aki azt válaszolja, hogy minden történelmi korban fontos volt a tanítás-tanulás ügye.

- "A lelkes tanítók mindig képesek voltak a legjobbat kihozni tanítványaikból, megszerettetni velük a tanulást, megértetni annak fontosságát. Rég letűnt korok tanítóinak és tanítványainak néma, mégis sokatmondó tárgyi emlékeit őrzi e múzeum, arra intve az eljövendő időszak pedagógusait és fiataljait, hogy legyenek szülőföldjüket, hazájukat ismerő és szerető, művelt magyar emberek” - hangsúlyozza.

Forrás: MTI/ Kultúrport.hu