Japán, a titkok országa

Japán a Távol-Kelet gyöngyszeme: a misztikumok, a buddhizmus, a sintoizmus, a császárok és a gésák hazája. Egy lépést nem tehetünk gondolatban anélkül, hogy ledönthetetlen falakba ne ütköznénk a japánok kultúrájának és életvitelének megértésében.

A Kelet titkai nyugati szemmel nézve máig megőrizték magukat. Nem is csodálkozhatunk rajta. Milyen közös alapot találhatnánk a két ország között, melyre felépíthetnénk a japán kultúra megértéséhez szükséges kódrendszert? Alig vannak keresztények, az egész világuk fordítva működik. Vagy talán inkább a miénkre, a nyugati világra igaz ez?
Japánban 1853-ban jelent meg Matthew Calbraith Perry a "4 gonosz fekete hajóval". Ő nyitotta meg a kereskedelmi útvonalakat Japán és a nagyvilág között. Addig a japánok kizárólag Kínával és Koreával kereskedtek. A kereszténységet be sem engedték az országba, és halálbüntetés terhe mellett tilos volt külföldre utazni. Ettől az évtől kezdve az amerikaiak két kijelölt kikötőbe léphettek be, de kizárólag ebbe a kettőbe.
A külföldi tudást a japánok veszélyesnek tartották. Josida Sóin példáján okulhattak az eltévelyedők, aki könyörgött Perrynek, hogy vigye el magával a "modern világba", és akit ezért börtönbe zártak.
Az 1920-as években a Nyugat-imádat a tetőfokára hágott. A japánok mindenben a hasonlóságot akarták megteremteni a Nyugattal. Ez már a Taiso-kor. Erőteljes német befolyás, dadaizmus, expresszionizmus, kubizmus. A fiatalok körében tombolt a De-Kan-So triász imádata: Descartes, Kant, Schopenhauer.
1918-ban megnyitotta kapuit az első női egyetem is. A 30-as években a kormányzó elfogadtatta a törvényt, miszerint minden 25 év feletti férfi, aki állandó jövedelemmel rendelkezik, választójogot kapjon. 1937-ben pedig megszületett a japán felsőbbrendűséget hirdető könyvek első példánya, a Kokutai no hongi (A nemzeti rend alapjai).
Míg addig töretlenül hódított a Nyugat imádata, a japánok kezdtek ráeszmélni arra, hogy akár példaként is tekinthetnek magukra. Ez idáig intenzíven próbálták beépíteni kultúrájukba a Nyugat minden szokását, most azonban ellenségessé vált a viszony. Miután a Népszövetség, aminek Japán is tagja volt, nem állt ki mellettük Mandzsúria elfoglalásának ügyében, a japánok bizalma megcsappant a "modern országokban".

Kiváltak a szövetségből, és fődelegátusuk az országot a keresztre feszített Jézus Krisztushoz hasonlította, akit mindenki cserbenhagyott. Kínával pedig továbbra is háborúban maradtak. Kétféle politikai irányvonal versengett a hatalomért. Az egyik katonai diktatúrát akart, a másik pedig a Nyugattal szembeni totális háború jegyében képzelte el a jövőt. A császárimádat még mindig tombolt, annak ellenére, hogy mint hatalmi státus közel egyenlő volt a nullával. A császárnak mindkét keze meg volt kötve, mégpedig nagyon szorosan.
1940-ben az USA beszüntette a repülőgép-üzemanyag Japánba szállítását. '41-ben betiltották az olajexportot. A japánok mégsem merték megtámadni az USA-t. Sodródtak az árral, de Kínából nem vonultak ki. 1941-ben aztán lecsaptak a jól ismert Pearl Harbor-i csata keretében. Hirtelen és gyors győzelmüktől elragadtatva belekezdtek a japán kultúra exportjába. 1942-ben azonban Japán támogatás nélkül magára maradt, és kimerült.
A potsdami nyilatkozat feltétel nélküli megadást követelt a japánoktól, ezt azonban figyelmen kívül hagyták. Ekkor robbant Nagaszakiban és Hirosimában a bomba, mindent elpusztítva. Ez kényszerítette rá Japánt a megadásra. 1945-ben Japán kapitulált.
1951-ben írták alá a San Franciscó-i békeszerződést, melynek keretében Japán visszakapta szuverenitásának nagy részét, és amely végre határt szabott a Japánba küldött külföldi, önkényesen hatalmat gyakorló emberek ámokfutásának.
Japán mára már nyitott könyv. Nyitott könyv ahhoz képest, hogy 100 évvel ezelőtt bepillantást sem nyerhetett senki a szigetországba. Azonban szinte lehetetlenség azt kívánni akármelyik európai embertől, hogy illeszkedjen be, és rántsa le a leplet Japán megannyi rejtett titkáról. Egy teljesen másik világ, hegyeken és tengereken át, amely máig szigorúan őrzi múltjának összes hagyományát.

NEMbulvár - Vida Eszter

Kapcsolódó cikk Sintoizmus