A bulvármédia és a politika összefonódása

A rendszerváltozás után az MDF volt az első, aki durván saját szolgálatába állította a köztelevíziót. Ezt a hagyományt folytatták a többiek a következő ciklusokban. A '90-es

évek végén megjelentek a kereskedelmi csatornák, egyre több újság, egyre több rádióadó, egyre több reklámfelület vált hozzáférhetővé. Mint fentebb említettem, ebben a térben a zsidók

meglehetősen felülreprezentáltak. Közülük is leginkább azok vannak jelen, akik rendelkeznek valamilyen pártkötődéssel (főleg SZDSZ, vagy MSZP), vagy szoros összeköttetésben állnak azokkal a bizonyos üzleti körökkel. Az utóbbi 10 évben kialakult egy elég állandónak mondható elkötelezettség, ami a tv-adókat illeti. A köztelevízió egyértelműen kormánypárti álláspontra helyezkedett, de talán nekik sikerült leginkább fönntartani a tárgyilagosság, semlegesség látszatát. A TV2 és az RTL Klub – a két legnézettebb csatorna – szintén az említett oldalhoz húzott, elég egyértelműen. Mivel egyik csatornának sem fő profilja a politika, így ezt az elköteleződést elég jól tudták leplezni. Az RTL-en (amely tulajdonképpen az SZDSZ fő médiuma) ráadásul szinte nincs is olyan műsor, ahol a politikusok vágatlanul szólalhatnának meg, így abszolút a műsorkészítők kezébe kerül a döntés, hogy milyen hatást akarnak kelteni a nézőben. Az említett műsorszolgáltatóknak a Jobbikhoz fűződő viszonya hagyományosan rossznak mondható. Meghívást szinte soha nem kaptak, ellenben rengeteg szó esett a szélsőségesekről, a csőcselékről és a Gárdáról – nem pozitív összefüggésben. Azt hiszem, az egyoldalú tájékoztatás klasszikus esetével állunk szemben. A baloldalnak nevezett társulat így abszolút médiafölénybe került, de az utóbbi években a Fidesz is létrehozta saját médiáját. A Hírtv a mérsékeltebb, az Echotv pedig a radikalizmusra hajló vonalat hivatott megszólítani. A tárgyilagosság tekintetében ezek a csatornák nagyjából az előbb nem említett MSZP-s ATV-vel vannak egy szinten. A kampányban és előtte is a 2 csatorna igyekezett agyonhallgatni a Jobbikot, az Echotv-ben futó néhány radikálisabb műsortól eltekintve ezt elég sikeresen megvalósították. Odáig mentek, hogy inkább nem sugároztak semmiféle politikai hirdetést, minthogy a Jobbik kampányfilmjét is le kelljen adniuk.

A rádióadók tekintetében inkább a lakosság apolitizálása a jellemző, a bulvármédia sajátosságai lettek a meghatározóak. A politika tabutéma lett, csakúgy, mint az élet sok más területén (csakhogy a politikának pont az lenne az értelme, hogy a közbeszéd témája és nem valami olyan dolog, ami csak 4 évente tartozik ránk, egyébként a parlament falai között a helye). A bulvárosodás a média minden területén megfigyelhető, az újságoktól a tv-csatornákon át a rádióadókig. Ezzel egyrészt a politika és általában a fontos dolgok iránti érdeklődést csökkentik, másrészt hamis értékeket, vagy értékek nélküliséget hirdetnek. Tehát egyszerűen fogalmazva elbutítják a magyart. Ez a hatás egyértelműen azoknak a pártoknak kedvez, amelyek ígérnek valamit, szlogenekben fogalmaznak, értékek nélküliek, rövidtávú örömöket kínálnak. Új információforrásként megnyílt az internet, ahol fent említettek ugyanazt folytatják, amit imént leírtam, de ugyanakkor a cenzúrázhatatlanság, és a könnyű megjelenési felülethez jutás miatt megnyílt a lehetőség, hogy aki teheti és van ideje a sok információ között eligazodni, olyan hírekhez férjen hozzá, amelyek sokkal kevésbé ellenőrzöttek, ezáltal pedig jobb esetben sokkal hitelesebbek.

Összefoglalva: baloldali médiatúlsúly, tárgyilagosság hiánya mindkét oldalon. Bulvárosodás, összességében több előny származik a médiából az agresszíven manipuláló pártoknak. Jobbikot pártérdektől függően agyonhallgatni, vagy riogatni vele. Új információs csatorna az internet, amely mindenkinek lehetőséget nyújt a hiteles tájékozódásra, igaz, kevésbé elterjedt, mint a tv.

Forrás: Nemzeti Radikális Virtus