Arany János: Vágy...

	Nem itt, nem itt van az én világom; Más vidék az, ahova én vágyom! Illatosabb, napfényesebb róna, Mintha nem is az a napja volna. Erdő, mező változatos színnel - Mesteri kéz olyat soh'se színel: Kék ligetek, kék hegyek aljába' Fürödik a puszták délibábja. Ott van az én egyszerű tanyácskám, Mintha most is szemem előtt látnám; Kertem is van: talpalatnyi birtok... Most is abban ültetek és irtok. Csemetéim bodorodva nőnek, Hosszu sorral mind elémbe jőnek, Örömarccal, mint hálás növendék, Mutogatván a piruló zsengét. Nőjetek is nagyra, kicsiny fáim, Szülőhazám kedves rónatájin: Hadd legyen ott jó pihenésem még, Mielőtt egy hosszabb útra mennék. Lombjaitok hűse ha beárnyal: Zeng fölöttem szózatos madárdal; Ismerem én e madarat régen, Dalt ezután is hoz az énnékem. Egyszerű dal, egyszerű sziv s lélek Sorsosi az avatag fedélnek! - Földi ember kevéssel beéri, Vágyait ha kevesebbre méri