Kivonatok egy csángó enciklopédiából

(Mesék, mitológiák)

1. A csángók őshazája

Aranyka Gyuri bácsi azt mesélte komájának, Kovachich Márton Györgynek 1796-ban írt levelében, hogy az őscsángók, vagyis a csángó hungarik, saját hazájukban laktak, melyet deákul Terra Blacorum et Changorumnak hívtak. Erről birkabőrre írt régi írások tanúskodnak, amelyeket ő látott, de azokat a történészek nem tanulmányozták, hanem elvesztették…

2. Ógörög csángók

Varga Csaba bácsi Ógörög: régies csángó nyelv c. mesés könyvében mégis tanulmányozta az őscsángókat, és az ógörög jónoknál vagy akhájoknál találta meg őket. Tőlük származik a moldvai csángóknál máig megtalálható „szelyp” beszéd és a „túrósz” puliszka, ami egyúttal eredetük bizonyítéka is.

3. Az őscsángók nyelve

Részlet az Ómagyar Mária-siralomból:

Keserűen kinzotul

vos szegekkel veretül.

Uh nekem én fiom

ézes mézül

szégyenül szépségüd

virüd hioll vízöl.

Moldvai magyar imádság:

Mű Ocsánk ki vogy mennybe,

Iszten örökkön örökki.

Áment.

Moldvai magyar (csángó) költő verse:

Lakatos Demeter

Várom a tovoszt

Tovosz küszöbin én várom

érkezik,

lássom újbúl kertben almát

virágzik.

Várom tovoszt öntsen esmit

lelkembe,

csepegtessen szíp gondokat

szívembe.

Mai tinédzser moldvai csángó kislány magyarázata anyaországi hibátlan magyarságú (nem csángó, de értetlen) turistának: „Há, kied hod lehet lesz nem iérti z olá szút? Há moszt mondam magának mazarul, hod iérsze meg júl. Szabatár Andrász ott ül patakan túl z alszó katunba z ulica fenékbe, háza ide tetszik. Há, iérti-e, lássa-e moszt má kied?” (Székelyföld 12/2007, 113. o.)

Idős moldvai csángó (vagyis hibás magyarságú) asszony imája:

Jézusz, Jézusz, kelaram,

lejik nekem dzsomolom

dzsaló testem nyugodzsik

szűvem el ne aladzsik

z apasztal a z ablakba

buldogszág ez ejtuba

kerüld kereszt házamat

őrözd andzsal lelkemet.

Gyimesi csángó nyelvi mintát nem volna szükséges idéznem, mert az a budapesti Csángó utcai mintától csak egy kicsivel jobb, és mert ezt a nyelvet a legnagyobbak ilyen szavakkal jellemezték: „Ezek mutatják szép zengzetes nyelvünknek fejlettségét… Ez a nyelv költői beccsel bír.” (Orbán Balázs) Nyelvjárási szempontból a felcsíkiakhoz állanak a legközelebb, azok közül is a csíkszentdomokosiak (Márton Áron népe) szókészlete, tájszavai majdnem azonosak a gyimesiekével. Itt elvétve találni moldvai hatást.

Azért idézek mégis egy Kallós Zoltán által 1960-ban lejegyzett népdalt Gyimesközéplok egy távoli településéről, mert a magyar nép ama koszorús költője még a túlvilágon is sajnálja, hogy nem az ő pennája írta:

Elbujdosom, megpróbálom

Ha elveszek nem lesz károm

Ingem úgy sincs ki sajnáljon

Ki értem könnyet hullasson

Én elmegyek közületek

Mert köztetek nem élhetek

Valahára visszatérek

Még kapjak meg belőletek

Az elvágyódás, a magány és szülőföldhöz kötöttség legszebb dala. (Szabad megfogalmazás Tankó Gyula után: „Életvitel a Gyimesekben”)

Kedves olvasó, mit szólsz az itt egymás mellett közölt ősmagyar, moldvai magyar (csángó) és gyimesi csángó nyelvi mintákhoz? Ugye, hogy sokkoló és megvilágosító még a Nyelvtudományi Intézetnek is? Engem is sokkolt az a hasonlóság, mely az ősmagyar nyelv és a mezőségi nyelvjárás között van.

Hát azt tudod-e, kedves olvasó, hogy milyen magyar nyelvjárásból származik az itt mellékelt moldvai (csángó) magyar nyelv? Hát, bevallom, én tudom, mert felfedeztem azt a nyelvészt, aki e nyelvjárást meglelte. Nem volt könnyű dolgom, mert ezt a nyelvészt valakik rejtegetik a hallgatás fala mögött.

Közel 200 év „finnugrálás” alatt ez a nyelvészet az ország élére tolakodott, de tehetetlenül bámulta a moldvai magyarok nyelvét, és nem tudta felismerni, mi az?

„Le van ejtve” az ilyen nyelvtudomány, mely néhány nyelvjárás jellemzőit nem volt képes azonosítani, csak a nyelvét lóbálta, és az ellenséges nyelvészeket irtotta.

4. Csángók őshite. Holdistennő, Babba Mária

A szépséges hold feljön az égre, a gyimesi csángó feltekint rá, és így fohászkodik:

„Segíts, Babba Mária!” Ennyi. Ez olyan istennő volt, hogy nem szerette a sok beszédet, tudta, mire van szüksége a csángónak: segítségre az élet minden pillanatában, minden dolgában. Nem voltak imái, ceremóniái. Sőt, akkor is segített, ha le volt nyugodva.

Területi hatásköre csak a Gyimes völgyiekre, a kóstelekiekre és a gyepecei csángókra terjedt ki (Gyepece a gyepű szó „ce” kicsinyítővel képzett alakja, valóban a határon található).

A kósteleki pap, páter Lukács vagyis Daczó Árpád atya világi szentségben és túlvilági üdvözülésben reménykedve inkulturáció tárgyává tette Babba Máriát és őt a hasonló kompetenciájú szépséges Csíksomlyói Szűzmária fennséges személyiségébe beleolvasztotta. Azóta inkulturáltság Babba Máriáról beszélni.

Babba Mária egy ezüst haja szála a hegyen túli Delnébe nyúlt, mert a gyimesi csángók a holdat még Delnei Napnak is nevezték. Ennek misztikumát még én sem értem. Csak annyit jegyzek meg, hogy Moldvából hazatérve itt volt pap Zöld Péter, aki a gyimesieknek a történelemben először, 1772-ben, a székelyölő Caratóhoz írt levelében a csángó nevet adta. Talán egy régi imakönyvben olvasta ezt a szót, vagy hallotta hívei pletykáit a gyimesi csángókról. A moldvai magyaroknak is ő adta a csángó nevet, de csak 10 évvel később, 1781-ben Erdély püspökének írt jelentésében, ezért a nevüket lovas futárral küldte meg nekik, mert máskülönben ott maradtak volna a csángó név nélkül.

Azt a kétségtelen tényt, hogy Zöld Péter a gyimesieknek, később pedig a moldvai magyaroknak a csángó nevet egyedül, senkivel sem konzultálva, delnei, majd rákosi magányában adta, visszavonhatatlanul, félreértelmezhetetlenül megmondja Aranka György egy 1796-os levelében:

„Ugyanis alig néhány évvel előbbről, 1783-ból találjuk csak a csángó név legelső irodalmi említését Zöld Notitiáiban Molnár fordítása szerint, egyszer csángó magyarok, másszor csangó magyarok formában. Úgy látszik, hogy addig az irodalomban nem volt szó a csángókra.”

Tehát Zöld Péter a csángók keresztapja! Akar valaki csángológus másra szavazni? Vagy valaki jobban tudja, mint Aranka György?

5. Csángurok

Egy régi mesegyűjteményben, a Csíki székely krónikában megjelennek a csángurok, de gyorsan el is tűnnek, mert megverik és kiűzik őket Felcsíkból, és a Gyimes völgyéből, vezetőiket pedig lefejeztetik a Szentkirályok. Ennél jobban is üldözik őket a liberális történészek. Ezek után az illegalitásba vonult csángók csak ritkán jelennek meg a háromszéki (maksai és markosfalvi) okiratokban.

Egy idevalósi Csángó nevű székely ember, úgy látszik, bément Moldvába. Ott Bandinusz Krónikájában a Szaloncz nevű község 4. sz. lakója Ioanes Csankó néven jelent meg. Ezt a csángóság moldvai eredetét hirdető szekta tagjai szent ereklyeként tisztelik, mintha Moldvában termett volna, de az ki van zárva. Van még néhány Moldvába vándorolt Csángó nevű székely, de a moldvai csángók nem tőlük származnak.

6. Gardony

Ősi gyimesi csángó ütőhangszer, mely a nagybőgőhöz hasonlít, de ennek húrjait egyik kézzel tépik, a másik kézben levő dobverővel pedig ütik. A Gyimes egész völgyében hallható a hangja. Senkinek a világon nincsen ilyen hangszere.

7. Tánc, népdal, viselet

A három gyimesi községnek tízszer annyi tánca és népdala van, mint egy rendes magyar helységnek. Másutt nem létező, eredeti hangrendű magyar népdal is van itt (Kallós Zoltán). Táncrendjükbe kb. 40 tánc tartozik, köztük a verhetetlen „a kettős jártatója és sirülője”. (Egyes turisták a nevét is nehezen tanulták meg. A serketáncot pedig sehogy.)

A csángós gúnya nagyon hasonlít a régi székely viselethez. Ez még a Székelyföld leírásában közölt képeken is látható. Továbbá hasonlít a román népi viselethez is, mert a férfiak harisnyát vagy gatyát viselnek, amely fölé kieresztett ingüket övvel kötik le. A nők hímzett inget és lepelszoknyát vagy karincát viselnek. A hasonlóságok csak általánosságban nyilvánulnak meg: ez is ing, meg az is ing – kieresztve, és ez is gatya, az is gatya. A többi a részletekben van, a részletek pedig lényegesen különböznek.

A csángó szűk harisnyát visel, a csípőtájon köti meg, az inge rövidebb, úgy, hogy a széles derékszíjjal leszorított inge tánc közben olyan, mint a balerinák szoknyája (tütü).

A moldvai román és moldvai csángó lobogó bő gatyát visel, az inge inkább pendely, még a színes szőttes övvel leszorítva is majdnem a térdéig ér és lóg.

A gyimesi nők inge, karincaöve (bernyóc) és karincája színében és mintájában változatosan és gazdagon hímzett, székelyes. A moldvai népi viselet mintái és színvilága romános.

Szerintem lényegében az ing kiengedését és a lepelszoknyát vették át a székelyek a románoktól, ha a Gyimes völgyébe jöttek elbújni. Akik a román öltözködési elemek fontosságát hangsúlyozzák, a gyimesieknél azt mondják, hogy ezeket a román elemeket a gyimesiek csak úgy tudták átvenni, ha ide moldvai katolikus csángók jöttek vissza, és lényegében ők népesítették be a Gyimes völgyét.

Ennél nagyobb ostobaságot ritkán olvastam. Elsősorban: a román ruházkodási elemeket a gyimesiek direkt a Gyimesekben lakó románoktól is átvehették, hiszen már akkor is sok román lakott itt, ehhez nem kell moldvai csángókat visszavándoroltatni a Gyimesekbe.

Másodszor: az elmélet „meggondolt” szerzői szerint a román hatást a gyimesiekre, a visszavándorolt katolikus moldvai csángók fejtik ki, mert a Gyimesek népe túlnyomó részben katolikus.

Az elmélet ostobasága ott tűnik fel, hogy a gyimesi helyzetet nemcsak a római katolikus hit jellemzi, hanem a tiszta székely (felcsíki) nyelvjárás is. Ez a nyelvi helyzet nem most, hanem már kezdetektől kialakult, és egy moldvai csángó magyar nyelvi jelenlétnek nyomai lennének. A Gyimesekben nincs moldvai csángó magyar nyelvi hatás, és a moldvai csángó visszavándorlás ezek szerint elenyésző, nyelvészetileg ki sem mutatható. Itt csak kismértékű román nyelvi hatás létezik, román szavak átvétele formájában.

A gyimesi nyelvi helyzet egyértelműen megdönti a Zöld Péter 1781-es püspöki jelentésének 3. pontjába beleszúrt zavaró, pontatlan megfogalmazást, és annak félreértelmezését is, hogy a felcsíki havasokban is moldvai (bákói) csángók laktak volna. Ezt a „sokan” határozatlan számnév alanyként való értelmezésével érik el. Annyit én is tudok, hogy a „sokan” nem a moldvai csángókat jelenti, hanem a sokat. Egyébként ha ők laktak volna a csíki havasokban, az a nyelvi helyzetben tükröződne. Ennyit a félremagyarázóknak is tudni illik. Egyébként az utazó Teleki világosan megmondta, hogy Gyimesben a csíki székelyek laktak. Benkő Loránd világosan kimondta: „A csángók nyelvének a székelység nyelvéhez semmiféle közvetlen köze nincsen.”

Amikor Zöld Péter püspöki jelentésének 2. és főleg 3. pontjáról töprengtem, világos volt, hogy a Bákó környéki szász telepesekről beszél, akik most a székelyekkel együtt csángó magyaroknak hívatnak. Aztán érthetetlenül úgy folytatja, hogy sokan a felcsíki havasokban laknak. Félrebeszélt ez a Zöld Péter (mert egzaltált aztán volt), mit képzelt, hogy a bákói csángók a felcsíki hegyekig nyúlnak? Ez légvonalban legalább 70 km, nagy távolság a gyalogosnak. Azonkívül Gyimesnél ott feszül a határ. Tehát nem lehet, hogy a felcsíki havasokban élők a Bákó környéki csángó magyarokhoz tartoznának.

Kínok közt jöttem rá, hogy nem úgy gondolkodom, mint egy 18. sz. végi erdélyi Zöld Péter, hanem úgy, mint én a 21. sz. elején. Zöld Péter idejében a bákói csángók nem nyúltak a felcsíki havasokig, de a felcsíki havasokban élő csángók nyúlhattak és nyúltak is a bákói csángó községekig, nyugat-kelet irányban. Így, ilyen irányban történt Moldva magyar betelepítése is. Zöld Péter, amikor Moldvába ment, a passzustól keletre, székely, majd csángó falvakat talált végig, Bákó környékéig. Az viszont evidens és az akkori történelmi helyzetből következik, hogy az erdélyi részen, Gyimesben, magyar környezet és túlnyomó magyar többség volt, ami a moldvai területen egyre jobban csökkent és végül elenyészett.

Ezért volt más nyelvi helyzet a gyimesi csángóknál, mint a bákóiaknál, de erről Zöld Péter nem tudott és nem is beszélt.

Zöld Péter nyugat-kelet szemlélete megmagyarázza, miért nevezte előbb csángóknak a gyimesieket, és miért később ugyanazon csángóknak a moldvaiakat, mert tényleg összetartoznak, de innen nőttek ki, Erdélyből és a Székelyföldről, és nyúltak kelet felé. Nem fordítva.

De a hegyen-völgyön, gazdasági ügyeikben csángáló gyimesieket joggal lehetett nevezni csángónak, míg a földhöz kötött, stabilan letelepedett moldvai parasztokat – nem! Ez volt Zöld Péter végzetes tévedése.

8. Az őscsángók nemzetisége

Magyar!

9. Ötven patakon, ötven völgyben, száz meredek hegyoldal között élnek a gyimesi csángók

Állandóan a hegyre csángálnak bocskoraikban, csánkban változtatva haladási irányukat, amihez cammogó ritmus járul. Nem alpinisták, a hegyre dolgaik után járnak, havasi gazdálkodást folytatnak. A felcsíkiak nézik és kacagva kitalálják a csángó nevet.

A csánk pedig a juhocskák hátsó görbe lába, főnév, nem ige, a Czuczor-Fogarasi szótár csan gyökéből származik. Innen jön a nagy nyelvészek által értetlenséggel szemlélt csangó, csángó kétlakiság. És a csavar meg a csavargó (a csángók első neve) is a csan gyökből származik.

10. Csángózás (mint négerezés)

Álljon elő, aki azt mondta, vagy azt a szabályt állapította meg, hogy az Erdélyt elhagyó magyar vagy székely, ha Moldvába megy, csángóvá változik.

A Bukarestben szolgáló 10.000 székely lány nem csángó, a Bécsbe ment székelyek sem csángók, az Amerikába vándoroltak pedig semmiképpen sem. Tamási Áron sem. Hát hol itt a tudományos kritérium vagy a méltányosság? Álljon elém az a becstelen ember, aki ezt kitalálta és csángóvá, mintegy négerré és jogfosztottá degradált százezreket. Ilyen csángó szabály nincs, és rasszista, aki ilyet állít.

Bernard Le Calloch beszélget Jancu Laurával (Székelyföld, 2007/10, 106. o.):

„…ha megnézzük a bukovinai menekülteket, akkor azt látjuk, hogy tiltakoztak a csángó szó ellen. Nem vagyunk csángók, székelyek vagyunk, ezt hangoztatták, annak dacára, hogy a Székelyföld földrajzi határain túl éltek. De ott is ragaszkodtak ahhoz, hogy ők székelyek. Akármilyen messzire vándoroltak, nem olvadtak be a többségi lakosságba. Nem románok, nem csángók: székelyek.”

Ezt a választ adták a bukovinai székelyek az őket csángózó Szabó T. Attilának. A válasz világos, azt még egy nyelvész sem tudja félremagyarázni, és nem is szabad neki.

Akiknek ilyen, ebben az enciklopédiában felsorolt dolgai nincsenek, akár igazak, akár mesék – ilyenek pedig csak a gyimesi csángóknak vannak –, sürgősen mondjanak le a csángó névről, amelyhez nem jogosan jutottak.

A lelkes közönség pedig fejezze be a csángózást, amíg valaki a diszkriminációellenes törvényszékhez nem fordul.

Most már tudható, honnan is származik és mit jelent a csángó szó, és kik is a csángók?!

Gál Mihály

Forrás: KAPU