Rembrandt németalföldi festő és rajzművész

1669 Október 4. (340 éve történt)

Amszterdamban 63 éves korában meghalt Rembrandt (Rembrandt Harmensz van Rijn) németalföldi festő és rajzművész (Éjjeli őrjárat).

A németalföldi barokk híres festője 1631-ben költözött Amszterdamba, ahol a legkeresettebb csoportkép- és portréfestő lett. Az 1642-ben készített "Éjjeli őrjárat" című festményével érte el hírneve tetőfokát. Festményei mellett készített rézkarcokat, tollrajzokat, grafikai művei végigkísérik egész munkásságát. A németalföldi barokk festmények megbízói nem az egyház, a királyok és a főnemesség voltak, hanem a polgárság és a céhek, így a képeken előtérbe került a polgári élet ábrázolása. Pazarló életet élt, a megbízások csökkenésével pénze hamar elfogyott, így 1656-ban vagyonát el kellett árvereznie.



Rembrandt R. Hermensz van Rijn holland festő és rézkarcoló (Leiden, 1606-Amsterdam, 1669). Latin iskolái után Leidenben festeni kezdett, majd Amszterdamban Pieter Lastman (1583 k. - 1633) mellett Elsheimer követőitől megtanulta realista festészet alapelemeit, a fényhatásokat. 1625 után Leidenben közös műtermet nyitott Jan Lievensszel (1607-1674). Képein merészen alkalmazott drámai elemeket, és intenzív kifejezést ért el erőteljes fényhatásokkal, a térformát hangsúlyozta a szín ellenében (Krisztus Emmausban, 1629, Párizs, Jackuemart-Andre Múzeum.) 1631-ben Amszterdamban telepedett le, hamarosan gazdag és híres lett, sok képet rendeltek tőle, főként arcképeket, melyeknek realizmusa újfajta dimenzióra tesz szert csoportos arcképein (Dr. Tulp anatómiája, 1632, Hága, Mauritshuis). E műfaj különösen közkedvelt volt Hollandiában, s Rembrandt az Éjjeli őrjárattal tökélyre vitte. 1642-ben meghalt Saskia, 1634-ben vett feleségül, ezután festészetének barokkos mozgalmassága kiegyensúlyozottabbá, szelídebbé válik (Krisztus Emmausban, 1648, Párizs, Louvre), rézkarcain (különösen 1643-1656 között) a finom átmenetek, gazdag, vibráló valőrök és a különféle technikák a tömörebb drámai kifejezés szolgálatában állnak (Jézus betegeket gyógyít vagy A Százforintos lap, 1642-1649; A három kereszt, (1653). A posztóscéh elöljárói 1662, Rijsmuseum) komorsága kivételével egyre melegebb színekre, aranybarna fényekre vált (Jan Six polgármester, 1654, Amszterdam, magángyűjtemény), néha brutálissá lesz (Mészárszék, 1655, Louvre), máskor megtelik visszafogott érzelemmel (Zsidó menyasszony, 1688, Rijsmuseum). Anyagi gondjai és átélt szenvedései (elveszti élettársát, Hendrickjét és fiát Titust) elől a festészetbe menekül, képeire vastagon hordja fel a festéket (Önarckép, 1668, Kölni Múzeum, egy hosszú sorozat utolsó darabjainak egyike). Művészete idegen volt a hollandok ízlésétől, akik a finom, elegáns képeket kedvelték, miközben ő fény és árnyék harcában az ember sorsát kutatta, és univerzális igazságokhoz jutott közel.


Forrás: Magyar Larousse (III. kötet, 448. oldal) Akadémia Kiadó, Budapest, 1994
Illusztrációk: Éjjeli őrjárat, Önarckép(1661)