A hinduizmus kultuszáról, ünnepeiről

A hindu vallásban megtalálható az istenszeretet áhítata; a megértés és az isteni kegyelem gondolata.

A népvallás zajos, látványos, ceremóniadús.

A hindu papok (guruk, "szent emberek"): tanítók, lelki vezetők. Hivatott közvetítők az ember és Isten között. Fő feladatuk az embereknek az istenekhez való vezetése és a hinduizmus szertartásainak végzése.

A hindu templomok mindenekelőtt azért épültek, hogy fenntarthassák az Isten - egy közösség szellemi pártfogója - eleven jelenlétét.
A templomokban sok szent tárgy, istenszobor, képmás található, amelyben az isten jelenléte formát ölt. Kis kamrában helyezik el ezeket. A kamrához imacsarnok kapcsolódik. A pap feladata a szent tárgyak gondozása és az áldozatok bemutatása. Az istentiszteletnek része a rituális zene és a tánc is, amelyet a szentélyhez csatlakozó pavilonban mutatnak be.
Az istentiszteletkor leginkább virágokat, gyümölcsöt, egyéb terményeket, néha állatokat áldoznak. A pap az istenséget képviselő szent tárgyhoz érintett - ezáltal megszentelt - áldozati adományokat szétosztja a gyülekezetnek.

A működő templom elsősorban az ima helye, de egyszersmind a társas élet központja is, ahol a szertartás után megvitatják ügyes-bajos dolgaikat. A legtöbb szentély fölé tornyot építettek. Ez a templom legfontosabb épületeleme, gazdagon díszített, legtöbbször piramis alakú építmény.
Érdemszerző vallásos cselekmény a szent helyekre való zarándoklás. Ilyenek a szent tavak, folyók, különösen a Gangesz, amelynek vize tisztító hatású: "lemossa a bűnöket".
A hindu vallás központja, szent búcsújáró helye Benáresz (Varanaszi) a szent folyó, a Gangesz partján.

Benáreszben a templomok, szentélyek, paloták és zarándoktanyák ezrei találhatók. A város szent jellege évezredek hagyományaiban gyökerezik. Mindig a szellemi törekvések központjának tekintették Indiában, bár sohasem tartották hindu vallási központnak.

A hindu vallásrendszernek nincs intézményes hierarchiája, nincs tehát vallásfője sem. Ez a látszólagos szervezetlenség a legnagyobb összetartó ereje a hindu vallásközösségnek. Ez tette lehetővé, hogy a legkülönfélébb szellemi áramlatok mind beolvadhassanak a hinduizmus kereteibe.

A hívő hindu mindennap többször is imádkozik a házi oltárnál vagy a lakásban elhelyezett istenképmás előtt. A legfontosabb a kora reggeli fohászkodás és elmélkedés (meditáció). A hívő többször hangosan ismétli az általa tisztelt isten nevét, és kéri segítségét.

A halotti és megemlékező szertartásokat, imákat, áldozatokat a családfő és a férfi családtagok végzik.
A vallási ünnepek nagyszabásúak, látványosak és népünnepély jellegűek. Nagy ünnepekül szerepelnek:
- a Sivaratri (Siva ünnepe) februárban;
- Krisna születésnapja augusztusban.
- a Divali a fény ünnepe (Újév), amelyet novemberben tartanak, s amikor Laksminak, a jó szerencse istennőjének a tiszteletére mutatnak be áldozatot.
Minden házban lámpák gyújtásával emlékeznek meg róla.
- a Holi-ünnep kora tavasszal (február közepén) tartott vidám népünnepély Krisna tiszteletére. Eredetileg egy termékenységkultusz lehetett.
- a Dasara-ünnepek október közepén Káli tiszteletére rendezett, tíz napig tartó ünnepségsorozatot jelentenek, áldozat bemutatásával, zenével, tánccal, körmenetekkel.

Ezenkívül számos olyan ünnep van még, amelyik csak egy-egy város vagy terület lakosságát érinti. Ezeket vagy valamelyik főistenség, vagy egy helybéli istenség tiszteletére tartják évente, meghatározott időpontban.




Forrás: Gondolkodó