Erósz születése

Görög mítoszok V.


Egyesek azt állítják, hogy az első isten a világtojásból kikelt Erósz volt, hiszen nélküle nem születhetett volna meg a többi. Szerintük egyidős Földanyával és Tartarosszal, és kétségbe vonják, hogy apja vagy akárcsak anyja is lett volna, hacsak nem Eitleithüia, a szülés istennője. b) Mások szerint Aphrodité fia volt, és Hermész, Árész, vagy maga Aphrodité apja, Zeusz nemzette. De az is lehet, Írisz és a Nyugati Szél gyermeke. Féktelen kisfiú volt, nem tisztelt sem kort, sem rangot. Ide-oda röpködött arany szárnyain, vaktában lőtte ki szakállas nyílvesszőit, s válogatás nélkül gyújtotta lángra szörnyű fáklyáival a szíveket.. I. Erósz ("érzéki szerelem") Hésziodosz számára csak elvont fogalom volt. A korai görögök -- mint az öregséget vagy a pestist -- Kér-nek, azaz szárnyas "Gonoszság"-nak ábrázolták, mivel a szabadjára engedett érzékiség zavarólag hathat a rendezett társadalomra. Később azonban akadtak költők, akik perverz gyönyörűségüket lelték Erósz csínytevéseiben, és Praxitelész korában érzelgős módon már szép ifjúnak ábrázolták. Leghíresebb szentélye Theszpiában volt, ahol boiótok egyszerű, phallosz alakú oszlop formájában tisztelték. A szüleire vonatkozó eltérő adatok önmagukért beszélnek. Hermész phallikus isten volt; Árész, mint a háború istene, fokozta a harcosok asszonyaiban a nemi vágyat. Azzal, hogy Aphrodité volt Erósz anyja és Zeusz az apja, arra céloznak, hogy az érzékiség a vérfertőzéstől sem riad vissza; hogy a Szivárvány és a Napnyugati Szél gyermeke volt, a költői fantázia szüleménye. Eilethüia, "aki a vajúdó nők segítségére siet", Artemisz egyik mellékneve volt; a hangsúly itt azon van, hogy semmiféle szerelem nem lehet erősebb az anyai szeretetnél. 2. Erószt sohasem tekintették elég komoly istennek ahhoz, hogy az olümposzi uralkodócsalád tagja közt szerepeljen.


Forrás: Robert Graves: A görög mítoszok (77-78. oldal) Európa Könyvkiadó, Budapest 1981 Illusztráció: Erósz szobor, London