2009. május 5., kedd

Az olvasás évszázada



AZ OLVASÁS



Megmondom a titkát édesem a dalnak: Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály


Tegyük a 21. századat az olvasás évszázadává!




A könyv értékét és jelentőségét a társadalom elismeri. Sajnos ez az elismerés sokszor csak elvekben ölt testet. A könyv pedig ilyen vagy olyan mértékben mindig is veszélyben volt. Veszélyek leselkednek már a könyvek megfogantatása és megszületése körül. Ha viszont nem kis emberi bátorság és nem kis anyagi áldozat révén megszülettek, ezernyi akadályt kellett leküzdeniük, hogy eljussanak az emberekhez. Nem ritkán veszélyben forgott a fennmaradásuk. Nem is olyan régen a szerzővel együtt elégették műveit, idősebb kortársaink is láthattak még égő könyvhegyeket. Ma a veszélyek talán kevésbé kegyetlenek, de nem kisebbek. Ellenkezőleg, ma már tartani kell a könyvnek, mint civilizációs intézménynek a végétől. Egyik oldalról támad a hagyományos, másik oldalról az új üzlet. A hagyományos üzlet önmagában is több frontot nyitott a könyv ellen. Számára a tartalom nem maga a lényeg, hanem a kellendőség eszköze. Nem értékes könyveket kell készíteni, hanem értékesíthető nyomdaipari tömegterméket, bestsellereket kell ontani. A kereskedelem számára a könyv is egy közönséges termék, amelyet minél nagyobb költséghatékonysággal és minél nagyobb haszonnal meg kell forgatni, az elvártnál kisebb üzleti siker esetén késedelem nélkül leértékelni, vagy a zúzdába küldeni. Döbbenetes módon hasonló sorsra juttathat bármilyen értékes könyveket, egész könyvkészleteket az állami adóhatóság, ha ilyenekre akad különféle felszámolásra kerülő vállalkozásoknál. A könyv ugyanis nem védett műtárgy. Az új modern üzlet a film, a videó, és mára leginkább a mindent integráló internet eszközeivel új vizuális tömegkultúrát igyekszik uralkodóvá tenni. Ez az új vizuális kultúra bizonyos képességeket továbbfejleszt, de összességében elkényelmesíti az ember szellemét, hosszabb távon elszegényíti, és függővé, manipulálhatóvá teszi. Mivel a könyv kiválóan alkalmas ennek megakadályozására, a kommunikációs-technikai biznisz tudatosan vagy ösztönösen háborúval felérő módon próbálja kiszorítani a könyvet. A hagyományos és a modern üzlet gyorsan és simán kötött stratégiai szövetséget, így a könyv helyzete nem könnyű. Csakhogy a könyvnek is vannak fontos szövetségesei: a folytatódó tudományos-technikai forradalom, a különféle értékorientált mozgalmak, eszmeáramlatok, de főleg a gondolkodó, könyveket olvasó emberek sokasága. Ez utóbbi civilizációs szövetséget szolgáló lépésekre, intézkedésekre, kezdeményezésekre van szükség. Tegyük védetté a könyvet. Legyen vétség minden könyv nyilvános rongálása, súlyosabb esetekben (zúzás, égetés) pedig szigorúan büntetett bűncselekmény. A könyvek elkerülhetetlen selejtezése szigorú szabályok és ellenőrzés mellett a könyvtárak kizárólagos joga legyen. Szükség lenne egy külön könyvtörvényre, amely javítaná a minőségi könyvkiadás, a könyv védelmének, a könyvtárügy, az olvasás lehetőségeit. Tegyük a 21. századot az olvasás évszázadának!

Forrás: Változó Világ - 2004. március

2 megjegyzés:

Blanche Mária írta...

LEGYEN !

Hello!
Ez igy van. Ez igy természetes, de eddig még B.P.-n kivül senki nem mondta ki:legyen büntett a könyvek szelekció nélküli kidobása, elégetése, beszennyezése!
Idetartozik, bár egy kicsit más oldalról: könyvkiadó mostohafiam meséli, hogy hiába pályázik soha nem nyer, viszont fizettetnek vele kulturális adót, vele /!/, aki életét a könyvek kiadásának szenteli.Az autógyárakkal , a gumigyárakkal vajon fizettetnek-e? Az APEH ugy jár el vele szemben is, mint egy jólmenő kütyügyátó céggel, pedig de nehéz egyetlen könyvet is eladni.. Legutóbb, hogy mentse az értékes termékeket, Romániába küldte az eladatlan készletet, természetesen a vesztesége óriási.Átgondolta ezt a mechanizmust valaki?
üdv.B.M.

Balogh Péter írta...

Kedves Mária!
Nagyon szépen köszönöm az értékes, gondolatébresztő hozzászólást. Egyetértek mindazzal, amit fentebb olvastam. Elmondhatatlan, mennyire gyűlölöm a politikát, amelyet a világon létező legmocskosabb dolognak tartok. Ezért részletekbe itt és most nem bocsátkozom. Tisztelettel kérdezem: egy kommunista kormánynak érdekében állt-e valaha is, hogy az állampolgárok intelligensek, józanul gondolkodó, értelmes emberek legyenek? Nos, véleményem szerint nem! Számukra hasznosabbak a kitartó munkával erősen elbutított, könnyedén félrevezethető tömegek. A biztos szavazóbázisukra szükségük van. Üdvözlettel, Péter