Finn építészet, képzőművészet

Építészet

Finn építészeten szinte kivétel nélkül modern építészetet értünk, az utóbbi száz év épített környezetét. A finn épületállomány meglehetősen fiatal, csupán kb. 13 százalékát építették 1920 előtt. Az 1800-as éveket megelőző időkből egyáltalán nem maradt fenn tervrajz, és még azt követően is csak ritkán készítettek alaprajzokat. Így Finnország esetében nem beszélhetünk akadémiai hagyományokról, legalábbis abban az értelemben nem, mint Magyarországon. Ennek hiánya azonban megkönnyítette az új hatások befogadását, így a finn építészet a kezdetektől fogva nyitott kultúra. Az építészeti formanyelv változásával érzékeltették a modern és dinamikus társadalom kialakulását. Az építészek képzése az 1800-as években indult meg, a nők kezdettől fogva részt vehettek az oktatásban. Signe Hornborg egyike volt a világ első női építészeinek, Wivi Lönn pedig az 1900-as évek elejének meghatározó egyénisége.

A finn építészet nagy nemzetközi áttörést ért el a második világháborút követő ujjáépítés idején, de leginkább az 1950-es években. A siker alapját azonban 50 évvel korábban, az ország független felemelkedésével teremtették meg. J.M.Richardson, angol építészeti kritikus, már az 1930-as években felfedező utakat tett Finnországba, és tapasztalatairól könyvekben számolt be a széles nagyközönségnek. Az új évszázad nem hozott hatalmas változásokat az építészet szimbolikus szerepében, hiszen feladata továbbra is az egységes finn kultúra bemutatása volt. Egy szakértő véleménye szerint a világon nem találni még egy, a finnhez hasonló, homogén építészeti kultúrát, amely ugyanakkor nagyon sokoldalú és magas színvonalú.

Hagyomány Finnországban, hogy építészetünk szívesen befogadja a nemzetközi hatásokat. Pl. a német Carl Ludwig Engel (1778-1840) építette Helsinki szinte valamennyi monumentális épületét, és ő tervezte meg az egész városképet. A kölcsönhatás napjainkban is zajlik, de természetesen most már a másik irányba is.

Az Aalto tervezte Finlandia ház

Alvar Aalto(1898-1976) kétségtelenül a nemzetközileg legismertebb finn építész, a funkcinalizmus képviselője. Korai munkásságának legismertebb akotása a paimioi tüdőszanatóriuma (1933), pályájának utolsó remekműveiről említést érdemel többek között az ún. fehér korszák legismertebb képviselője a Finlandi ház (1971), amely a legtöbb magyar számára ismerős lett az 1975-ös Európai Biztonsági Értekezlet (EBEÉ) helyszínéről.

A mai finn építészet szép példái közül érdemes kiemelni a berlini nagykövetséget, amelyet 2001-ben a világ legjobb épületévé választottak. Fiatal tervezői: Rauno Lehtinen, Pekka Mäki, Toni Peltola. Más ismert és nagyhatású finn építészek pl. Eliel Saarinen, Erik Bryggman, Raili és Reima Pietilä, Kristina Gullichsen, Juha Leiviskä, Antti-Matti Siikala, Sarlotta Narjus.

Képzőművészet

A finn művészet aranykorának nevezett időszak - a XIX. század második fele egészen az 1910-es évekig - a nemzeti identitás keresésének és kimunkálásának periódusa volt. A finn művészek inspirációt keresve tettek utakat Európába. Az aranykor elnevezés azon fejlődés megjelölésére szilárdult meg a finn képzőművészetben, melynek csúcspontját Albert Edelfelt (1854-1905), Pekka Halonen (1865-1933), Juho Rissanen (1873-1950) és Akseli Gallen-Kallela (1865-1931) jelentik. Az aranykor névvel illetett időszakra jellemző, hogy a különböző művészeti ágak között szoros és gyümölcsöző kapcsolatok állnak fenn, így volt ez Finnországban is, például a a képzőművészet és a zeneművészet területén. A korszak nő-alkotói közül említsük meg Helene Schjerfbeck (1862-1945) nevét, aki szívesen ábrázolt hétköznapi témákat érzékeny, áttetsző színekkel. A betegségéből lábadozó gyermeket bemutató Toipilas c. festményt ő maga is nagyon szerette. Schjerfbeck gyakran készített önarcképet, ezeken meghökkentő bátorsággal mutatja meg az öregedést, tárja fel önmagát mások előtt.

Az aranykor nemzeti irányát követően a finn művészek új nemzetközi hatások felé fordultak, a fiatal és bohém alkotók pedig felrázták a művészeti életet. Például Tyko Sallinen (1879-1955) expresszív művei, melyek erőteljes és gyakran durva véleményt mondanak általában a finnségről, emberekről, tájról, nemzeti vonásokról. Sallinen sűrű, nyers színei igen jellegzetesek.

A nemzeti romantika utáni realizmus hatással volt az 1900-as évek elejének szobrászatára. Legfontosabb alkotói: Alpo Sailo (1877-1955) és Yrjö Liipola (1881-1971), akik hosszú időt töltöttek Magyarországon, valamint a sokáig Párizsban élő Ville Vallgren (1855-1940). A talán legismertebb finn szobrász, Wäinö Aaltonen (1894-1966) művein a kubizmus hatása is érezhető.

A festészetben az 1950-es évektől kezdődően sok modernista irány jelentkezett. Sam Vanni (1908-1992) képeit az egyenletes, tiszta szín-felület és a bátor kompozíció jellemzi. Az 1970-es években megerősödő konstruktivizmus képviselői közül említést érdemel Lars-Gunnar Nordström (1924-), Matti Kujasalo (1946-); a pop-és op-art irányzatból Paul Osipow (1939-).

Az utóbbi évek új jelenségei a környezet, fogalom, tér, videó-művészet és a performance.

Forrás: Finn Nagykövetség, Budapest