SZERETTEM

---

Szerettem. Élni nagyon szerettem,
és amikor a zöld pázsiton hevertem,
kinyílt a lelkem Te utánad.

Szerettem a szelet, mely szellővé fárad
a fák gallyába keveredetten,
és az orkánt is szerettem.
Szerettem az apró virágot
melyben a méh egész világot
vél magának, az akácfát,
a friss gyümölcsök héja hamvát,
a gyenge fűszálon sétáló
kis bogárkát, a felszálló
lepkék szárnya himporában
sugárzó napot, s a korábban
beköszöntő alkony végső fényeit.
Szerettem a lányok kőnnyeit,
az alattuk ragyogó mosolyt,
amint az titkon bujdokolt,
és meghúzódott a száj szögletében.
Szerettem sétálni az éjben
egyedül, árván, merengőn,
könnyet sírni a szenvedőn,
és nevetni minden részegen.
Szerettem nézni a képeken
elrejtőzött égi szépet,
az erősen húzni merészelt
színes ecsetvonást.
Szerettem a muzsikálást,
a cigányszót
-- andalítót --,
Debussy, Bartók rímeit,
Chopinnek pasztel színeit;
a versben bújkáló zenét,
és minden, minden költeményt.
Szerettem a Semmit és az Istent,
de, hogy a könnyem forrón csöppent
s a többiek gyáván kinevettek:
most már csak Téged, és titkon szeretlek.

Forrás: The Ursine Circle