Rajnai Lencsés Zsolt: A mély ember, mindig többet szenved

Túl könnyedén venni az életet nagyon felszínes dolog, és ha ez alapvetően jellemző az egyénre, akkor maga az ember is felszínes.

Általában az olyan emberek vidámak állandóan, akik igénytelenek a többre, a jobbra és a mélyebbre. Nem mondom, hogy minden esetben így van ez, de többnyire igen. Hiszen ha egy-két igényed van csak, és összesen 2-3 dolgot látsz át és fogsz fel az életből, akkor azokat gyorsabban ki tudod elégíteni, mint ha kétezret.

Ebből fakad az is, hogy a felszínes, és morálisan igénytelen embert nem sok minden fogja zavarni, míg a mély lelkű és morálisan igényest sok minden.

Természetes azért, hogy a felszínes ember ezen gondolatokra esetleg így gondolkodik: "Túl komolyan veszel mindent", s a mély, nem is fog tudni erre mit mondani, mert amit mondana erre, arra nem volna szükség akkor, ha nem igénytelen emberrel állna szemben, ő is értené, s nem beszélne így.

Ugyanis a felszínes ember lényegéből fakadóan igénytelen és nem vágyik olyan lelki-szellemi mélységekbe, mint az, aki mély.
A mély viszont szükségszerűen szenved és nem is tud igazán mit kezdeni az ilyen emberekkel.

Szenved, mert:
- lényegéből fakad, hogy fáj neki az igazságtalanság, és a hiábavaló felszínes üresség.

Tehetetlen mert:
- amit mondana, fel sem éri lélekkel és ésszel az igénytelen üres ember...

Ezért ha mély ember vagy, és teheted, sose barátkozz felszínes emberrel, mert ha megszereted, hihetetlen mennyiségű szenvedést zúdít rád akaratlanul is, - no nem azért mert gonosz -, hanem azért, mert felszínes.

Ha mégis belebonyolódtál egy ilyen kapcsolatba, és küldetés tudattal rendelkezel (és elég erős is vagy ehhez) megpróbálhatod felfogni úgy a helyzetet, hogy az a feladatod, hogy segítsd a felszínest mély emberré válni, de előtte mérlegeld, hogy tényleg elég erős és bölcs vagy-e a feladathoz.
Ha az vagy, rendkívüli adottságaid vannak, mert
a mély lelki tartalom + szellemi magasság + erős lelki állóképesség a legjobb kombináció.
Ha döntöttél, légy elkészülve rá, hogy elviseld a nemtörődömséget, a közönyt, a felületességet, a köztetek törvényszerűen húzódó falakat, egyszóval mindazt a lelki ürességet, amit türelmes munkával "gazdagon termővé" akarsz teremteni.

Ha viszont rosszul döntesz, és alkalmatlan vagy a feladatra, csak szaporítani fogod lelki kínjaid, és sem rajta, sem magadon nem segítesz.
"Akkor még mindig ott hagyhatom" - mondhatod erre.
Ez igaz, de ebben az esetben morálisan elmarasztalható vagy, hiszen Saint-Exupery is leírta már a Kis Hercegben, hogy "ha megszelídítetted a rókát, már felelősséggel tartozol érte", másrészt meg nem is biztos hogy képes leszel a szakításra, mert ha gyenge ember vagy (hisz ezért adtad fel a harcot), akkor megtörténhet, hogy a kötelek elvágására is gyenge leszel...

Fontos tehát, már az elején jól mérlegelni!

Mert ha mélységed miatt zavar a másik felszínessége és emellett még arra is alkalmatlan vagy, hogy elviseld vagy megjobbítsd partnered, (szerelmed, barátod, ismerősöd), akkor semmiképpen sem szabad belemenned ilyen kapcsolatba, különben elviselhetetlen kínok várnak rád....

{Forrás: zsolo}