Dánia: Irodalom

Az önálló irodalmi műveltség kezdete – latin nyelven – a XII-XIII. században jelent meg. A kolostori történetírás Saxo Gammaticus (kb.1140-kb.1208) művészetében csúcsosodik ki.

Az anyanyelvi írásbeliség csak a XIV. században vált gyakorlattá. Az első dán nyelvű kézirat a még mindig rúna írásos törvényeket tartalmazó Codex runicus (1300). Ebben a korszakban született P. Laale szólás- és közmondásgyűjteménye. Bővebben erről a témáról.

A barokk korszak sajátosan északi, lutheránus. Fő képviselője Thomas Kings (1634-1703) allegorikus ünnepélyes költészete, mely a vallásosság utolsó nagy dán kifejeződése.

A XVIII. század a dráma virágkora. Az időszak kimagasló alakja Ludvig Holberg (1684-1745). Ő tekinthető a dán színjátszás alapítójának.

A romantikus költészet legnagyobb alakja Adam Ochlenschlager (1779-1850).

A kor és egyben Dánia máig leghíresebb alkotója Hans Christian Andersen (1805-1871). Meséin világszerte gyermekek milliói nőttek fel. Kevésbé ismert drámai próbálkozásai is jelentősek. Szülőháza ma múzeum.

A XX. század első felében néhány dán író nemzetközi elismerésben részesült. Henrik Pontopiddan és Karl Gjellenup 1917-ben irodalmi Nobel-díjat kaptak. A századelő kiemelkedő költője Johannes V. Jensen (1873-1950) 1944-ben részesült ebben az elismerésben.

A múlt század kiemelkedő dán írói közé tartozik Karen Blixen (1885-1962) (dán oldala). Művei: A halhatatlan történet, Babette lakomája , Téli regék , Volt egy farmom Afrikában. Életét a Távol Afrikától című film dolgozza fel.

Martin Andersen Nexö (1869-1954) a XX. század külföldön legismertebb dán írója. Művei: Ditte, az ember lánya, Hódító Pelle , Keserű-édes ifjúság.

Kortárs íróik: Leif Pandemo, Peter Höegh és Piet Hein.

Forrás: EU-25