2009. március 4., szerda

IBSEN, HENRIK: MAGYAROKHOZ

(fordítás)


Suhanó sóhajtás és halálos hörgés nyomta el
a gyilkos csatazajt, és most, elhalt a roham, a hajrá!

Gyászmagyarok robognak némán álomparipákon
"Meghalt Magyarország, leütve hever ott, barátom!"

A hősöket most barbár bitangok tépik s a tábor

fölött lapulva áll a garázda, gyilkos diktátor.

Ujjonganak a vérben zsarnokok; "mi győztünk" -- mondják --

"erőnkkel levettük e földről a szabadság gondját".

Szerencsétlen ország, elhullott mindörökre véred,
s a vértanúknak glóriáját mindhiába kéred.

Európa, minek reménye voltál, gyorsan feled,

aranyért fut, üzlet után, és eleszi kenyered;

s keselyűi tested tépik. De hajnal bíborára

majd halott hősök emelkednek a kakas szavára.

Mindnyájan átkelnek a Rajnán, Elbán és Visztulán,

akik vérüket ontották a zsarnokság vérpadán.
És ha a jövő újra támad és egy fal meginog
talpazatok megrendülnek és ledűlnek zsarnokok,

dicső név lesz a magyar név, szívet megdobogtató,

úgy száll a seregek előtt majd mint büszke induló!

To. 1990.


Forrás:
The Ursine Circle


2 megjegyzés:

Miviana írta...

Köszönjük szépen Ibsen Henriknek!
(És köszönöm Balogh Péternek.)
Míg akárki emlékezik és emlegeti a "dicső, szívet megdobogtató magyar nevet", addig jelent valamit ez a szó:"magyar".

Balogh Péter írta...

Csókolom a kezét, és nagyon szépen köszönöm a megjegyzését!