A só „boldoggá tesz”, és szüksége van rá az idős szervezetnek

„A leves só nélkül, a szerelem csók nélkül sajtalan", azaz sótlan, ízetlen, tartja a magyar mondás. Valójában mennyi sóra van szüksége a szervezetünknek? Egy amerikai kísérlet szerint a só egyenesen boldogít.

Az Iowai Egyetem kutatói kísérletük során arra keresték a választ, hogy vajon miért kedveljük, akár elsózva is ételeinket, és végül patkányokon végzett kísérleteik során arra jutottak, hogy a só boldoggá, elégedetté tesz, vagyis egyfajta antidepresszánsként hat. Tény, hogy a szervezet napi szinten igényli a sót, de hogy mennyit, arról megoszlanak a vélemények. Az izmok és az idegek megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen, a testnedveinket mozgásban tartó sóból napi szinten kb. 5-7 grammra van szükségünk (24 óra alatt ennyit képesek kiválasztani a vesék), az átlagember azonban 12-25 grammot fogyaszt belőle. Mivel azonban a felesleges molekulákat, a vizet megkötve a sejtnedvek magukba zárják, a só számtalan egészségügyi probléma forrása lehet a magas vérnyomástól a szív- és érrendszeri betegségeikig. A szakértők szerint azonban a só teljes elhagyása is egészségkárosodással járhat, különösen az idős emberek esetében, akik a sóhiány következtében aluszékonnyá és gyengévé válhatnak. A felmérések szerint a nyugati világban az emberek kétharmada jóval több sót fogyaszt a kelleténél, többek közt amiatt, hogy a gyorséttermi ételek, a konzervek, a készételek, a felvágottak és a zacskós levesek is komoly mennyiségben tartalmaznak ún. rejtett sót. A sófogyasztás csökkentésére irányuló kampányok egyre fontosabb szerepet töltenek be a megelőző és egészségmegőrző „hadműveletekben" is.

A sóról pro

A só létfontosságú táplálékunk: különleges képességekkel és tulajdonságokkal bír, melyek az élethez szükségesek. A természetes kristálysóban megtalálhatjuk a szervezetünknek szükséges ásványi anyagokat és nyomelemeket, melyek hiánya izomgyengeséget, görcsöket és szédülést is okozhat. Nem véletlen, hogy a sólelőhelyeket évszázadokon át gondosan őrizték, és hogy a „fehér aranynak" is nevezett só annak idején fizetőeszköznek számított. A babilóniaiak szerint az istenek legkedvesebb csemegéje volt, és úgy 8-10 ezer éve használja az emberiség az étkek ízesítésére. A rómaiak a Tirrén-tenger mellől szállították Rómába a sót a híres só-úton, a Via Salarián. Nem véletlen, hogy a latin sal a legtöbb európai nyelvbe átment: az angolok saltnak, a franciák selnek, az olaszok salatonak, a németek Saltnak, a spanyolok salnak és a magyarok sónak nevezik. Bármily furcsa, a saláta e szóból eredeztethető. A só mindamellett évezredek óta alapvető tartósítószer, mivel megköti a mikroorganizmusok életfeltételeihez szükséges vizet, és az is köztudott, hogy húsok és halak tartósítására jóval az eleink előtt már a viking hajósok is használták. Érdemes amúgy Paracelsusra hallgatnunk, aki szerint „az adagtól függ, hogy egy dolog mérgező-e vagy sem", vagyis ha csínján bánunk vele, temérdek pozitív hatást gyakorol a szervezetünkre.

A sóról kontra

A túlzott sófogyasztás megterhelő a szervezet számára. A sóban lévő nátrium hatására többek közt ödéma is kialakulhat. Egy ősrégi kínai szokás szerint, aki öngyilkosságra szánta el magát, 2 kilogrammot kebelezett be egyszerre belőle. A kellemetlen hatások azonban sokkal kisebb mennyiségnél is jelentkeznek. A sóban lévő nátrium elszívja a sejtek víztartalmát: 10 gramm só 1 kilogramm vizet képes megkötni. Mivel a szervezetünk az életmódunkhoz mérten a túlzott sóbevitel hatására egyre több és több folyadékot követel, így a vesénk és a szívünk sokkal megterhelőbb munkát végez. Súlyos következményként a magas vérnyomás, az érfalak károsodása, vagy akár agyvérzés és szívinfarktus is bekövetkezhet. Ha csökkenteni akarjuk a napi sóbevitelt, de nem akarjuk, hogy az ételeink ízetlenek legyenek, a fűszernövények is segítségünkre lehetnek. A fokhagyma és a vöröshagyma, de az olívaolaj is kiemeli az ételek ízét, emellett érdemes gazdagon bánni a fűszerekkel főzés közben. Sóból a hagyományos konyhasó helyett válasszuk a lehetőleg finomítatlan tengerit, ugyanis az abban lévő algák sok, a szervezetünk számára könnyen feldolgozható ásványi anyagot tartalmaznak, és élénkítő hatással vannak a vérkeringésünkre is. Van emellett egy ősi japán ételízesítő, amit méregdrágán lehet beszerezni, miközben az elkészítése roppant egyszerű. A gomasio, azaz a szezámsó alkalmas a hagyományos só kiváltására, s a magban található olaj abban jeleskedik, hogy magához vonzza a sót, amely így nem tud annyi vizet megkötni. A pirított szezámmag és tengeri só 10:1 (ízlés szerint 5:1 vagy akár 15:1) arányú, mozsárban összezúzott keveréke mindamellett a legegyszerűbb étkeknek is különösen finom ízt kölcsönöz. (Képünkön nagy sóstó Utahban)

Forrás: Öreg a nénikéd