Artur Schopenhauer: A büszkeségről

- töredék

Nem az a büszke, aki az akar lenni, a büszkeséget legfeljebb mutatni lehet, de - mint minden felvett szerepből - könnyen kizökken belőle az ember. Mert csakis a saját, különös nagy értékéről és előnyeiről táplált rendíthetetlen meggyőződés tesz ténylegesen büszkévé. Eme meggyőződés ám téves lehet, avagy csupán külső, felületes értékű előnyökön alapulhat; mindez a büszkeségre nincs befolyással, ha azt tényleg és komolyan veszi az illető. Minthogy tehát a büszkeség a meggyőződésben gyökerezik, mint minden megismerés, nem függ önkényünktől. Legnagyobb ellensége a hiúság, mely folyton a mások tetszésére pályázik, hogy az önmagáról táplált kedvező véleményt aztán erre alapíthassa, míg a büszkeség mindenkor feltételezi azt, hogy erre nézve mindenkor szilárd meggyőzédés hatja át az illetőt.